I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 112 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 111 vendég :: 2 Bots
Pont az hiányzott a napomból, hogy valami nagyszájú idegennel kezdjek bele egy szócsatába. Néhány embernek komolyan az okozza a szórakozást, hogy másokba belekötve töltse ki unalmas perceit az életéből? Bárcsak nekem lett volna egyszer ennyi időm… Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben, miközben hallgattam az öntelt szavakat, melyek elhagyták ajkait. Bár az, hogy jobban érthet hozzá, egy percig sem lehetett számomra kérdés, elvégre kijöttem a gyakorlatból. Ettől függetlenül jobbnak láttam, ha vigyázok a szavaimmal, hiába tűnt úgy, hogy a mágia az ő oldalán is épp annyira ott állt, mint az enyémen. Egy ideje már nem kérdőjeleztem meg semmit a varázslatokkal kapcsolatban, amiket magam körül érzékeltem, elvégre, ha velem és a lányokkal is megtörtént az, ami, nagyképűség lett volna azt gondolni, hogy mi vagyunk az egyetlenek az egész univerzumban. - Ha ilyen nagy a szád, miért nem mutatsz valamit? - vágtam vissza, miközben vonásaim megváltoztak és némi ingerültséget kezdtek tükrözni a külvilág felé. Nem mintha túlzottan meghatott volna a kiselőadása, de azért mégiscsak bosszantó volt, hogy a semmiből előlépve, lenézően vágta hozzám a szavakat. Nem is ismertük egymást, hogy ítélkezhessen felettem. Jobbnak láttam, ha a következő mondatát figyelmen kívül hagyom, mielőtt olyat mondok, amit megbánok. Lehet, hogy másokat meg tud félemlíteni ezzel a viselkedéssel, de nagyon rossz emberbe kötött bele. Pont ezért igyekeztem nem reagálni a következő víztódulásra, ami tisztázta, hogy tényleg nem csak a levegőbe beszélt. Ez nem jelentette, hogy nem lepett meg. Nagyon is váratlanul ért, az arcom azonban teljesen máshogy reagált a történésekre, s csak egy sejtelmes, apró mosolyt villantottam felé. - Drámai - adtam hangot a gondolataimnak, enyhe gúnnyal fűszerezve a hangomat. - Sokáig készültél erre? Gondolom már fejben eltervezted az egész jelenetet, miközben beteges módon a bokrok közül figyeltél. - Két tenyeremet időközben két-három alkalommal lassan összeütöttem, mintha egy színházi jelenetet akartam volna megtapsolni. Bevallom, a “szerencsétlenkedés” szó kissé szíven ütött, elvégre pontosan jól tudtam magamról, mi lakozik bennem valójában, és nem szerettem, ha egoista senkik degradáltak. Elvégre ő mit tudott felmutatni eddig, ami nekem nem menne? Semmit. - Rosszban?! - vontam fel értetlenül az egyik szemöldököm. - Nem én zaklatok idegeneket - csattantam fel kissé megemelve a hangomat. Akkorra már éreztem, hogy kezd átlépni egy határt, ettől pedig nem voltam túl boldog, és a türelmem lassacskán kezdett elszállni. - Miért? Mégis ki vagy Te, hogy bármit is bizonygatnom kellene neked? - kérdeztem egy lenéző hangsúllyal. Az egyetlen ember, akit le akartam nyűgözni, az csakis saját magam volt. Mellesleg nem értem rá azzal foglalkozni, hogy mutatványozzak bárkinek is. Vissza kellett szereznem az összes tudásomat és trükkömet, aminek régen a birtokába voltam, hogy a barátnőm keresésére indulhassak minél hamarabb. - Szerintem ez a hely elég tágas ahhoz, hogy mindketten elférjünk anélkül, hogy akadályoznánk egymást bármiben is - folytattam. - Az én életem nem annyira unalmas, hogy máséval foglalkozzak, de te keress magadnak más játszótársat, ha neked mások cseszegetése okoz örömet. Ebben nem akarok partner lenni - nyomatékosítottam számára, hogy nagyon rossz ajtón kopogtat, ha azt hiszi, ezzel fel tud bosszantani annyira, hogy bármit is kiprovokáljon belőlem. Bár őszintén, úgy éreztem, mintha kötél táncot járnék, és néha sikerült majdnem kibillentenie a tökéletes egyensúlyomból. Azonban bárhogyan is próbáltam leplezni, nagyon koncentrálnom kellett.
Round and round like a horse on a carousel, we go. Will I catch up to love? I can never tell, I know. And it's all fun and games ‘til somebody falls in love but you already bought a ticket and
❝ it’s a vicious little world that we live in
looking back at a life on the other side i realize that i didn't fit in ❞
A tükör mögött :
chat noir
2023-12-06, 05:42
Water is the driving force of all nature
Irma && Nokk
Életem egyetlen szórakozása, amikor beleköthetek másokba. Főleg a seggfejekkel és a kontárokkal szerettem igazán szájalni, látszólag pedig az előttem álló lány nem volt több, mint egy egyszerű hamisítványnál. Még hogy képes legyen uralma alá hajtani a vizet! A gondolat is sért, pedig kétségtelenül van érzéke hozzá. Nem értem honnan fakad az ereje, hiszen egyedül Elsával találkoztam, aki ember létére képes volt uralni a jeget. Most pedig itt áll előttem ez a kis imposztor, nyilván nem hagyom szó nélkül a gyakorlását. Meg aztán, szórakoztató látni, ahogy belekezd a szitkozódásba. - Hát, az biztos, hogy nálad jobban értek hozzá – vigyorodok el. Elvégre, hogyan tudna ez az ember egy többezer éves vízszellemmel vetekedni? Örülhet neki, hogy a hullámok megtűrik a hátukon, legalább is akkor, ha én a közelben vagyok, hiszen a vízcseppek reagálnak az én hangulatomra, és fordítva. Ha a tenger mogorva, akkor nem sincs jobb kedvvel viszonyulni az emberekhez, azonban ezt a különleges kapcsolatot csak kevesen érthetik meg. - Vigyázz, a végén elkenődik a sminked – mutatok végig a mutatóujjammal a saját arcomon, hiszen az előbb annyira próbálta védeni a sajátját. Talán nem a legjobb módja cinikusan indítani a beszélgetéseket, azonban tőlem eltérő viselkedés a kedvesség. Igen keveseknek engedem meg, hogy lássák egy gyengédebb oldalamat, de ez a jövevény egyáltalán nem tartozik közéjük. - Nem tiltott, de attól még veszélyes. Egyetlen rossz lépés, és… - pillantok a szirt széle felé, és szavaim nyomatékosításaként elérem, hogy a tenger idáig felcsapjon. Drámai hatásként is nevezhetnénk. Abban viszont egyetértek vele, hogy kellemes hely és valóban kevés ember ismeri ezt a szirtet. - Valóban kellemes hely – pillantok el oldalra, egészen a messzeségig, amerre a tengert sejtem. Még innen is hallom a hívó dalát. Kár, hogy nem mindig engedhetek a csábításnak. - Bocsánat, hogy erre járva akaratlanul is észrevettem a szerencsétlenkedésedet – érintem meg a mellkasomat, mintha annyira telibe talált volna a szavaival, majd a vállamat megvonva közelebb lépdelek hozzá. – Ráadásul, a szavaid alapján valami rosszban sántikálsz. Hacsak nem a „dolgod” alatt a béna vízmágiádra gondolsz, mert az katasztófa – rajzolok macskakörmöket a levegőbe. Igen nevetséges, ahogy kötekedni próbál, de épp ez késztet mosolygásra. - De tudod mit? Mutasd meg mit tudsz, és ha le tudsz nyűgözni, akkor magadra hagylak, hogy a kis dolgodat tudd folytatni – ajánlok alkut számára, bár erősen kételkedem, hogy tud olyat mutatni, amellyel megelégednék, ugyanis mindig a lehető legmagasabbra helyezem azt a bizonyos mércét.
Az elmúlt pár nap eléggé kaotikus volt. Mondhatom úgy is, hogy mindenféle téren. Talán más frászt kapott volna, ha ráébredt volna, hogy valamiféle mesének a szereplője, azonban én úgy éreztem, hogy csak most váltam igazán önmagammá. Megtaláltam, ami hiányzott és eltűnt a bennem lévő űr. Már csak egyetlen aprócska probléma akadt; mindent az elejétől kellett kezdenem, hogy újra elsajátíthassam a képességeimet. Ez egyébként sokkal jobban ment, mint elsőre hittem. A magabiztosságommal nem volt probléma, az ambícióimmal sem és mindezen csak segített, hogy boldog voltam, amiért nem átlagos lányként kellett folytatnom az életem. Mindig is éreztem, hogy ennél többet szánt nekem az univerzum. Az időm nagy részét akkorra már nem csak a munkám tette ki - aminek mondhatni a megszállottja voltam -, hanem a gyakorlás is. Élveztem, hogy a vizet olyanra formálhatom, amilyenre szeretném, vagy úgy játszhatok vele, ahogy szeretnék. Ez azon a délutánon sem volt máshogy, mikor egyik pillanatról a másikra csak arra lettem figyelmes, hogy az általam tökéletes precizitással irányított víz hirtelen az arcomba csapódott. - Hogy az a… - kezdtem volna bele ingerülten egy cifra szitkozódásba, mikor meghallottam egy női hangot. Felvont szemöldökkel fordultam a hang irányába, miközben óvatosan megtöröltem az arcomat, hogy legalább a sminkem a helyén maradjon. Egy pillanatra megijedtem, hogy talán valaki olyan vett észre, akinek nem kellett volna. Elvégre mégis hogy kellene kimagyaráznom, hogy vagyok képes a vizet irányítani? Azonban a mondata alapján és ahogy végig gondoltam, hogyan jártam pár pillanattal ezelőtt, az aggodalmamat hamar el is hessegettem. - Ó, tényleg? - kérdeztem vissza röviden, miközben karjaimat összefontam a mellkasom előtt. Még mindig nem tudtam, ki ő, így vigyáznom kellett, mit mondok. - Valamiféle víz szakértő vagy, vagy micsoda? - kérdeztem egy szem forgatás kíséretében. Sosem szerettem, ha megpróbáltak kioktatni, és kikértem magamnak a beszólását, elvégre igenis nagyszerűen uralom a vizet. Ezt azonban már csak fejben, nem láttam túl jó ötletnek, hogy vitába keveredjek egy idegennel. Mikor megigazította az egyenruháját, mintha csak azt akarná érzékeltetni, hogy ő egy fontos ember itt, és van itt némi hatásköre is, csak leengedtem a kezeimet magam mellé egy kisebb sóhaj kíséretében. - Úgy tudtam, hogy ez nem egy tiltott hely, és az jön ide, aki akar - kezdtem bele a mondandómba. - De ha ez valami kihallgatás akar lenni és muszáj válaszolnom.. szeretek itt lenni, mert csendes a hely, gyönyörű a kilátás és ritkán járnak errefelé emberek - sajnos a mai nap kivétel - de ezt már ismét csak fejben tettem hozzá. - Neked egyébként nem az állatokra kellene koncentrálnod az helyett, hogy beleütöd az orrod a dolgomba? - csak nem bírtam ki, hogy lakatot tegyek a számra, és kicsit átmenjen a stílusom kötekedőbe. Végülis ő kezdte. Miért kéne hagynom magam?
Round and round like a horse on a carousel, we go. Will I catch up to love? I can never tell, I know. And it's all fun and games ‘til somebody falls in love but you already bought a ticket and
❝ it’s a vicious little world that we live in
looking back at a life on the other side i realize that i didn't fit in ❞
A tükör mögött :
chat noir
2023-09-29, 01:11
Water is the driving force of all nature
Irma && Nokk
Szórakoztató, hogy az emberek azt gondolják, hogy uralmuk alá tudják hajtani az természetet és büntetlenül kihasználhatják. Vízimalmok, erőművek… Csupán néhány eszköz, amik eszembe jutnak a kihasználás alatt, de ne felejtsük el az egyszerű, hétköznapi tűnő csapból fakadó vizet, amivel főznek, mosnak, tisztálkodnak. Ez pedig csupán egyike a négy elemnek, amely élteti a világunkat, természetesen erről nem akarnak tudomást venni. Az ember azt hiszi, hogy minden és mindenki felett áll. Tévednek. Én vagyok a háborgó tenger, a mindent beterítő árvíz, a zabolázhatatlan hullám, a mélybe rántó súly, a sebes patak, a kiömlő, önmagának új medret vájó folyó. Engem, minket nem fékezhetnek meg. Talán úgy teszünk, mintha ideiglenesen teret adnánk az embernek, de egyszer a türelem és a tolerancia elfogy az irányukba, és akkor olyan pusztító özönvizet engedek az emberekre, hogy ismét megismerik a haragomat. Most azonban remekül szórakozok a háttérben egy nagyobb sziklának támaszkodva, ahogy valami lány a hozzám tartozó elemet próbálja irányítani. Egész jól megy neki, amíg meg nem zavarom a gyakorlását, és egy kényelmes csuklómozdulatot követően a víz az arcába spriccel. Kinevetem. Úgy arcon nevetem, mint még mást soha, ahogy ellököm magam a sziklától, és elnyújtott tapsolással nem indulok meg az irányába. - Szép bűvészmutatvány, kár, hogy többre nem mész vele – biggyesztem le az ajkaimat már-már szomorúságot színlelve. Bruni talán örülne neki, ha találkozna valakivel, akinek hasonló az ereje az övéjéhez, engem azonban bosszant, már-már sért a gondolat is, hogy ez a lány egyenrangú lehetne velem. - A vizet egyébként sem lehet uralni – jegyzem meg egykedvűen. Nem lovagolhatod meg a hullámokat, nem taszíthatod az elméd kontrollja alá őket, hanem úszni kell az árral, élvezni, ahogy körbeölel, magával ragad és messzire sodor. Eggyé kell válnod az elemeddel, hogy igazán kiaknázhasd a lehetőségeidet. Én képes vagyok megszabadulni a húsbörtönömtől, gyönyörű, színtiszta vízből álló paripává változni, azonban kételkedek benne, hogy ő képes lenne megszabadulni ettől a pofitól, amelyet elém tár. - Különben is, mit keresel itt? Ez egy veszélyes környék – billentem oldalra a fejemet, megigazítva a vadőri egyenruhámat, hiszen a szirten lévő fák ugyan eltakarnak minket, de akadt már olyan idióta, aki a vízbe fejest ugorva akarta megmutatni, hogy milyen nagylegény volt. Mondanom se kell, hogy csúnya vége lett… Elég lenne egyetlen rossz lépés a szirt szélén, és ő is lezuhanhatna, még csak meg sem kellene erőltetnem magam, hogy balesetnek tűnjön, azonban szerencséjére, ma még a tenger sem követel áldozatot, így én is nyugton maradok, amíg nem dühít fel kellően. Valljuk be, ezt nem nehéz elérni, tekintve, hogy gyűlölöm az embereket.
Legutóbbi képek
Pont az hiányzott a napomból, hogy valami nagyszájú idegennel kezdjek bele egy szócsatába. Néhány embernek komolyan az okozza a szórakozást, hogy másokba belekötve töltse ki unalmas perceit az életéből? Bárcsak nekem lett volna egyszer ennyi időm…
••●•• 507 
