to: Tae-Moon

When you think everything is lost you will find something important

Sietek, nagyon már éppen lejár a műszakom és megbeszéltem Tae-Moon-nal, hogy leülünk kicsit beszélgetni. Akkor már én is pihenhetek, nem zsibog a fejem. Ma különösképpen nyűgösek voltak a vevők is, némelyiket alig lehetett kordában tartani. Csípősek és ingerlékenyek, lehet valami furcsaság van a levegőben, amiről én nem tudok? Próbáltam ki is verni a fejemből, ma is sikerült olyan dologba belekotnyeleskednem, amihez semmi közöm nem lenne. Persze az „áldozatom” tök hálás volt, de én magamnak nem annyira, onnantól kezdve a nap hátralevő részében próbáltam csak a rendelésekre szorítkozni és görcsöt kötni a nyelvemre. Kedvesen kiszolgálta mindenkit nem belefolyva annak hibájába, hogy elkezdjek élettanácsokat osztogatni. Biztosra veszem, hogy így is teljesen így is többen néztek ma már rám furán, mint kellene. Fixen azt latolgatták mit szívtam, hogy olyanokról beszélek, amikbe nincs belelátásom vagy ilyesmi.
Ejj Kyung-Mi megtanulhatnád már, hogy ilyesmibe ne károgj bele. Csak káros lehet rád és úgy mindenkire a környezetedben. Hátul öltözködtem, eltettem a kötényemet is. Táskámat és egyebemet magamhoz vettem majd bezárva a szekrény ajtaját indultam meg kifelé keresve Tae-Moon-t.
Az egyik asztalnál meg is találom, leülve rá mosolyogtam, magamnak hoztam egy kis vizet is még a végén kiszáradok, pedig már biztos megittam egy tónak megfeleló mennyiséget. Jó azért ez egy kis túlzás, de a napi limit lecsúszott a torkomon minden egyéb gond nélkül.
- Szia, végre most már szusszanok, nem kell a vendégekkel foglalkozni. Minden rendben van? - a sors furcsa ám érdekes fintora volt, hogy ugyan azon a gondon osztozkodtunk Tae-Moon-nal, amnéziásan érkeztünk ide, semmit sem tudva. Megnyugtató volt ez a néma egyetértés igazából, mégis aggasztóan hatott, hisz nem tudhattuk pontosan mit fog hozni a holnap. Esetleg az emlékeink csak úgy pukk, visszatérnek? Vagy teljesen vakon tapogatódzva megyünk előre?
- Neked… vannak fura álmaid? - kérdezek rá ovatosan a dologra, azért félek ne nézzen véletlen bolondnak. Mégis feszít belül ez az egész, kellemetlenül és bizonytalanságba taszítva, hogy ki is lehetek igazán. Ahogy rá nézek a visszatükröződő fém részre nem a saját arcomat látom, hanem újra a sárkányt, fehér és elegáns gyönyörű kék szemekkel. Idegen arc mégis oly ismerős főleg álmomból, hiszen ott is volt, hogy beletekintettem a vízbe és ugyan ez köszönt vissza rám. Mintha a bőrébe bújnék. Csodálatos mégis oly hihetetlen.
- Annyira… úgy érzem, hogy valami puzzle darabka hiányzik. Mármint nem csak az amnéziám miatt, hanem úgy… más miatt is. - szakadt fel belőlem egy sóhaj akaratlanul is. Reményeim szerint tényleg magyarázatot találok mindenre, hisz… kell lennie. Ugye?

from: Kyung-Mi

403 szó ❁ megjegyzés