A jóga keretein belül némi belső békét tanusíthattam magamnak. Fa Hai mellett a gondolataim zavarossá és némiképp ördögiekké váltak az "ébredés óta". Tudtam jól, hogy nem fordulhatok el tőle hiszen egyek voltunk. Ő volt a múltam, a jelenem és most már a jövőm is. Ha le is győzték valaha, most ismét feléledt, hogy beteljesíthesse feladatát.
A sötét gondolatok ismét körém fonódnak. Vaskos markaikba vonják vállaimat, melytől nehéznek és fásultnak érzem magam. Újra és újra felvillan Liu arca és a fájdalmak melyeket okoztam neki Fa Hai miatt. Majd megjelenik ő. A szerzetes, aki le akarja igázni e földi démonokat. Megrázom fejem, amikor megérkezik végre a közösségi ház vezetője. Jöttével eloszlanak a ködfelhők felettem és végre fellélegezhetek.
- Jobb is, hogy most jött. - legyintek neki egyet, hogy ne érezze magát annyira rosszul az időpont előre csúsztatásához. Inkább én tartozok neki hálával, amiért az imént önmagamtól sikerült megóvnia.
- Nagyon siethetett, de sebaj! - nyugtatom meg ismét. Az energiáink némileg ütik egymást, tekintve, hogy én majd ki nem ugrok a bőrömből az eltervezett jógahelyszín miatt. Valamelyest bizakodok is abban, hogy a mai óra legalább az én idegeimre is jó hatással lehetnek majd és képes leszek pórázon tartani a belső démonomat.
Megvárom azért, hogy bebizonyodhassak arról, nem fél a víztől, majd csak utána indulok útnak.
- Bloomcrown  leglenyűgözőbb helyéhez. - válaszolom meg kérdését. Ritkán járok ide ki, s tudom, hogy a túrázók is szeretik ezt a környéket, mégis nehéz a megközelítése a susnyáson való átjutás miatt. A kesze-kusza utakon áthaladva csak idő kérdése és elérjük a vízesést, mely előtt egy tökéletes szélességű szikla hever a kettőnk részére. Le is terítem a saját szőnyegemet, majd megvárom, hogy ő is hasonlóképp tegyen.
Először egy könnyed nyújtó gyakorlatot kezdek el. Vállszélességbe felállok a szőnyegre, s karjaimat az ég felé nyújtva kezdem el a hátamat kikönnyíteni.
- Mondd csak, milyen feszültség nyomja a vállaidat mostanság? Munka? Egyéb? - karjaimat leeresztve fordulok felé. Mint ahogyan a fizikai is, a belső béke is egyaránt fontos. Ha fejben nem vagyunk tiszták, az testünkön is megmutatkozik. Ennek már csak tanúja is lehetnék Fa Hai jelenléte miatt. Még mindig érzem fagyos kezének érintését a vállaimon, melyek továbbra sem eresztenek, csak tovább pumpálják belém elkötelezettségem törvényeit.

Az "ébredésem" estéje óta sötét gondolatok cikáznak a fejem felett. A mai privát órát is legszívesebben lemondtam volna, csak hogy az se okozzon több fejfájást. A probléma annyi volt, hogy az illető a Közösségi Központ egyik fejese, így ha akartam némi előnyt szerezni, nem fordíthattam el őt az ajtómtól. A városnak szüksége volt rám, a pozitív energiákra és belső békére, melyek felerősítését tanítottam a stúdió berkeiben.
Egy pillanatra Liu arca villan be, ám mintha gondolataim a legerősebb megfeszítésekkel próbálnák őt kitolni magukból. Azóta sem kértem meg a kezét. A gyűrűje pedig még mindig az egyik szekrény fiókja mélyén pihen, melyhez Fa Hai érkezése óta nem nyúltam. A céljaim más irányokra világítottak rá, melyekben nem szerepelhetett Liu. E gondolatok viszont belülről emésztettek fel. Akármennyire is küzdöttem ellenük, tehetetlennek éreztem magamat. Ekkor villan be a szerzetes arca ismét, kinek gondolatával még azóta is barátkoznom kell. Tudom ki vagyok és mik a céljaim, de...még nem tudtam teljesen szemet hunyni a mostani életem felett. Minden más volt. Mintha csak egy álom lett volna. Egy illúzió. Elferdített valóság. Fa Hai pusztítani akart, én pedig építeni. A kettő erő pedig még ellenállást mutatva ütközött össze bennem. Az idő telésével pedig egyszer győzni fog az egyik oldal.
A stúdió ajtajában várom a vendégemet, miután már sikerült hazazavarnom az előbbi csoportot. Nem vagyok az oktatásuk ellen, ám az utóbbi napokban könnyebben dühbe gurulok és elszáll a türelmem, ha valamit nem úgy csinálnak, ahogy én azt akarom. Kellemetlen tényezők, melyek a múltamig vernek gyökeret. A vállamra akasztott két jóga szőnyeg most lazán lóg rajtam, s csak akkor moccannak meg, amikor örömömben intek egyet az érkezőnek.
- Mr. Cha, korán érkezett. - villantom meg felé felhőtlen mosolyomat. Egész jól sikerül tartanom magam a felhőtlen jóga oktató szerepéhez, bár a mosoly mögött többféle kín háborúzott.
- Látom nem hozta a szőnyegét, de semmi baj, készültem egy extrával! - nyomom is a kezébe a sajátját, ami most valamiért rózsaszín.
- Gyerünk-gyerünk, nincs sok időnk. Még naplementéig be kell fejeznünk az órát. A maga esetében egy kicsit...megváltoztattam a terveket. Hogy áll a vízesésekhez? Nincs víziszonya igaz? Remek, akkor indulás. - veregetem vállba a férfit és meg is indulok a magam lendületével. Úgy gondoltam a kinti levegő és a közeli erdőben lévő vízesés kellő nyugalmat biztosíthat majd neki, ha már az idegein próbálunk könnyíteni.