I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
A műszak nyugis, lassan csordogál míg én magam csak élvezem az elégedett vendégek látványát és a pihenését persze, mert azért ne felejtsük el. Rettentően jó érzés pihenni. Így mikor felismerem Logant rögtön üdvözlöm egy kedves mosoly keretein belül. Ám azt is rögtön látom rajta, hogy valami foglalkoztatja és aggasztja is. - Csüccs le, azonnal adom őket. – mondom neki miközben elkészítem elsőként a kávéját, úgy ahogyan kéri bár talán már fejből is menne hiszen annyiszor kérte ki. Nem mindenkiét jegyzem meg félre értés ne essék, de akikkel barátibb kapcsolatot ápolok az övékét nem felejtem el. Mikor kész a kávé leteszem neki utána pedig az almásrétesből teszek egy tányérra, hogy az is hozzá juthasson. Mivel mégis csak látszódik rajta, hogy valami nem kerek… mégis csak rákérdezek óvatosan, hogy minden rendben van e. - Sajnálom, de az mindenképpen remek és pozitív, hogy ott vagytok egymásnak az ilyen időkben is. – tényleg így gondolom, hogy az ilyen barátok kincset érnek. Sőt mi több, az emberi empátia remek dolog, ha a másik fél is befogadó ezzel. Nem mindenki tudja ugyanis csak úgy elfogadni, ha segítséget nyújtanak számára. Van, aki nem ismeri fel vagy éppen olyan fázisban van, hogy mindent elutasít. - Szeretnél róla beszélni? Hátha bátorságot gyűjtesz a beszélgetésből. – bújik ki belőlem a jó terapeuta. Komolyan nem is értem magamat, hiszen csak emlékeznék rá, ha lenne ilyen papírom. Nem? Erre viszont talán nem vennék mérget, tekintve mennyire nem szeretnének visszatérni az emlékeim. Csak a furcsaságok széles skálája van meg. Az álmok, a tükörkép és a fal. A sárkány képe, sziluettje, ami annyira valóságos, mintha kitudnám felé nyújtani a kezemet, hogy megfogjam. Gyorsan abbahagyom az ábrándozást, hogy újra Logan felé fordíthassam a figyelmemet, közben törölgetek, mosogatok, rendezek míg le nem ketyeg a munkaidőm, azt hiszem rám is rámfér majd egy kávé és egyéb kombó, de majd a váltást ezügyben meg kell várnom, hogy beüsse a kolleganőm a vásárlásomat. Közben elkezdem az előkészületeket a műszakváltáshoz is, de rá pillantok a szőke férfira. - Kérlek ne érts félre, nem szeretnék tolakodó lenni vagy ilyesmi. Csak… néha jól jön egy baráti beszélgetés. – ejtek meg felé egy kedves kis mosolyt. Mintha ezzel szeretném bátorítani, hogy nem harapok.
Sóhajtva megyek munka után az egyik kedvenc kávézóm felé. Ugyan az ebéd finom volt és jól éreztük magunkat Josy-val, de még mindig nem tudtam, hogy hogyan kéne megemlítsem neki, hogy randira is el akarom hívni. Hiszen ő olyan okos, eszes, egy zseni! Ráadásul emellé még szép is. Ritka az ilyen kombináció. Plusz van humora is, meg megértő és imádom, amikor annyira izgul meg lelkes is. Beérve a kávézóba, körbe nézek. Meghallok egy ismerős hangot és afelé pillantok. Kyung-Mit, majd apró, fáradt mosolyra húzom az ajkaimat. -Szia! - köszönök vissza végül neki, hiszen még bunkónak nem kell lenni, majd leülök az egyik asztalhoz. -Ráérsz, tényleg! - mondom neki, hogy ne siessen, illetve azt se akarom, hogy miattam bajba kerüljön. Nem akarnék problémát okozni, de mondjuk szerencsére most még tényleg nincsenek sokan. -Akkor egy tejes kávét kérnék szépen, illetve abból a nagyon finom almás rétesből, ha maradt még. - rendelek tőle, ne csak itt csöveljek kéretlenül, foglalva a helyet és akkor még csak nem is rendelek semmit sem. Az eléggé nagy bunkóság tud lenni. Én páldául nem is szeretem az olyan embereket, akik azt hiszik, hogy megtehetik és akkor még ők vannak kiakadva, ha el akarják küldeni őket. Azért mindennek van egy határa! -Hmm? - pillantok rá kérdőn, amikor kérdezett tőlem valamit. -Bocsi öhm…nem, a munka most okés. Úgy ahogy, kicsit az egyik csapattag van még padlón, de igyekszünk összekapani őt. - mutatok egy like jelet, hogy biztosra menjek. Illetve nem akarom kiadni az ő ügyeit annyira. -Most kicsit magánügyi gondok vannak, amiket nem tudom, hogy hogyan oldjak meg… Vagyis tudnám csak nincs annyi bátorságom.
Logan hangja igen zaklatottnak hatott a telefonban. Mármint általában, ahogy láttam a srác pörög, pozitív és próbálja úgy is élni az életét. Amivel szerintem nincs is baj, kell lenni valakinek, aki úgymond próbálja a társaság lelkét képzeni. Lány formátumban azt hiszem Josefine-t mondanám, mint ilyen személy. Ő ontja a pozitivitást magából és mindenkit próbál cibálni is magával, ha van rá lehetősége. Pont ezért érdekes számomra az ahogy néha… mintha kerülgetnék egymást. Szokásosan rám jött az én elemzem az embereket és ez alól az új barátaim sem kivételek. Ugyan, miért lennének? Tette és szóval is úgy vártam jelenleg a srácot, hogy megcsináltam neki egy kávét meg bekészítettem egy kis harapnivalót. közben zajlott az élet a kávézóban is, kiadtam még egyéb rendeléseket, letöröltem asztalokat. Gondolkodtam azon, ami újdonság még nálam is. Leginkább ezeken, valamint az érdekesebbnél érdekesebb beszélgetéseken, amit folytattam Tae-Moon-nal is vagy Na Bi-vel. Annak is nagyon örültem, hogy Yu-Na talán kezd majd megenyhülni az irányomba, szeretnék tényleg összebarátkozni vele is. Reményeim szerint ez nem egy lehetetlen küldetés. Csak türelmesnek és elfogadónak kell lennem. Ami valahogy egész könnyen tud jönni, mégis mióta vannak az álmaim olykor észreveszek magamon amolyan nyughatatlan ént. Amely bennem lapult, de eddig soha nem jött elő. Meg is rázom erre a fejemet. Felveszem az összeszedett tányérokat és csészéket, hogy elmossam. Addig is elfoglalom magamat, nem pedig aggodalmaskodom azon, ami az orrom előtt tornyosul. Szerencsére annyira mélyen nem süppedek bele a gondolataimba, hogy ne halljam az ajtó feletti csengőt. - Jó napot! - fordulok meg ekkor látom meg Logan-t és kedvesen rá is mosolygok. - Oh, szia! Gyere, van neked kávém és némi harapnivalóm. Igaz még műszakban vagyok, de tudunk beszélgetni. Eléggé nyugis most minden. - pillantok a szőke srácra. Tényleg tépelődhet valamin, már csak az a kérdés pontosan mi is lehet az? - Nem szoktál ennyire aggodalmasnak látszani, talán… gond adódott a munkában? - ezt gondolná az ember hirtelen vagy mondjuk azt, hogy a baráti körben van gond. Ám akkor én is észrevenném, hisz a másik illető furán kezdene el viselkedni. Türelmesen várakozom, nem szeretném siettetni őt, hagy tudja csak végig gondolni mit is szeretne elmondani. Ilyenkor annyira nem bánom azt, hogy kicsit kotnyelesnek tűnve bár, de érdekel a körülöttem lévő emberek gondja-baja. Legyen szó barátról vagy idegenről. Bárcsak ilyen könnyen jönnének vissza az elveszett emlékeim is!
Legutóbbi képek
Sóhajtva megyek munka után az egyik kedvenc kávézóm felé. Ugyan az ebéd finom volt és jól éreztük magunkat Josy-val, de még mindig nem tudtam, hogy hogyan kéne megemlítsem neki, hogy randira is el akarom hívni. Hiszen ő olyan okos, eszes, egy zseni! Ráadásul emellé még szép is. Ritka az ilyen kombináció. Plusz van humora is, meg megértő és imádom, amikor annyira izgul meg lelkes is.
