Sevi & Bakis

Az a jó abban, hogy az ember egy bárban dolgozik, hogy a munka utáni iszogatás közben, sok érdekes dolgot figyelhet meg. Például a betérő vendégeink szokásait, egy idő után egyszerű kiszúrni ki az, aki szórakozni jött és ki az, akinek nyomja valami a lelkét, amit alkohollal kíván enyhíteni. Láttam már itt kezdve a boldogságtól repdeső embereken át, egészen a szerelmi bánattól szenvedő arcokig mindent, így elég szemfüles lettem arra az elmúlt időszakban, hogyha valakivel, valami változás esett meg. A munkatársaimon a legegyszerűbb észrevenni az ilyen apró jeleket, mert velük töltöm a legtöbb időmet, amikor épp dolgozom, és annak ellenére, hogy vannak, akik ügyesen próbálják leplezni az érzéseiket, azért van, ami számomra így is szemet szúr. Mint például az, hogyan néznek egyesek egy bizonyos pultos leányzóra, amikor azt hiszik, hogy senki sem látja őket.
- Milyen csinos ma Ezüstcsepp, nem? - közelítem meg Sevit a háta mögül, és megtorpanok mellette. Remélem nem zavarom meg a nagy faltámasztásban. Elég jól leragadt ide mióta láttam őt kijönni a főni irodájából, bár azt nem tudom, hogy egész végig itt ácsorgott-e, vagy csak pont úgy néztem erre, hogy épp itt szobrozott. Minden esetre, hoztam neki egy italt, nehogy megszomjazzon a bámész - khm, akarom mondani ácsorgásban. Felé tartom mindkét kezemben lévő poharat és felvigyorgok rá. Nem ez az első eset, hogy célzásokat teszek neki, ezért már várom, hogy a szokásos "dugulj már el" pillantásával nézzen rám, de hát eszemben sincs elengedni ezt a témát, túlságosan szórakoztat. - Válassz egyet, Csepp csinálta. Amint azt mondtam neki, hogy az egyik neked lesz, azonnal összedobta a specialitását. - Csak szívom a vérét. Bár, az igaz, hogy tényleg Csepp csinálta az italt, az már mellékes, hogy egy szót se ejtettem Seviről, amikor megkértem rá. De biztos vagyok benne, ha tényleg megemlítem, akkor extra speciálisra csinálta volna. Na mindegy, talán majd legközelebb. Ha választ magának poharat, ha nem, az egyikbe most mindenképp belekortyolok és elégedetten hümmögök is hozzá.
- Egyébként mit csinálsz te még itt? Azt hittem, még az előtt haza fogsz menni, hogy lemásznék a színpadról, nehogy a hülyeségeimet kelljen hallgatnod. - Ha a helyében lennék, én is inkább elmenekültem volna, minthogy el kelljen viselnem magamat, tudom mennyire fárasztó tudok lenni, főleg akkor, ha arra teszem fel az életem, hogy direkt az agyára menjek valakinek. Erről Ralph is sokat mesélhetne, azon se csodálkoznék, ha egymásnak panaszkodnának rólam. - Vagy úúú, csak nem arra vársz, hogy tudod-ki is végezzen és végre randira hívd? Ez jó taktika, most tuti elég fáradt is ahhoz, hogy igent mondjon rá! - Próbálom kényszeríteni a vonásaimat, hogy ártatlanok maradjanak, de érzem, hogy a szám sarka meg-meg rándul, így a poharam mögé bújva inkább meghúzom a maradék italom. Egyszer még agyon fog csapni, ebben biztos vagyok.  

|      szeretetből teszem ezt veled, eskü        |   442   |