Ismered azt az érzést, mikor nem lehetsz teljesen önmagad? Hogy egyfajta álcát kell hordanod, hogy ne sérülj? Vagy épp csak azért viselsz álcát, mert amúgy rosszban sántikálsz és nem akarsz lebukni? Ha az utolsó kérdésre igennel feleltél, akkor pont olyan vagy, mint én!
Képzeld csak el, hogy van egy régiségbolt a városodban és csuda jó fej a tulajdonosa. Sokat beszélgetsz vele, ha betérsz hozzá, még néha veszel is tőle valamit, meghívod kávéra, vagy ilyesmi és mindeközben fogalmad sincs róla, hogy valójában a városi bűnhálózat fejével beszélgetsz. Ugye, mennyire vicces is ez?
Nos, velem nagyjából ez van. A H&D Antique Shop csak egy álca, hogy a jótétlelkek ne zárjanak börtönbe. Gondolok itt a mélyen tisztelt rendőrökre.
Néha elgondolkozok azon, milyen lenne egy csettintéssel felégetni azt, aki nem szimpatikus, vagy csak úgy... nem is tudom. Egész jó lenne, ha minden varázsütésre úgy lenne, ahogyan az ember akarja. Ki ne vágyna ekkora hatalomra? De persze, ilyesmi csak a mesékben létezik. Talán ott sem. Ha belegondolok, nem is nagyon ismerek meséket. De az erő... oké-oké, csak vicceltem! Nem vagyok én rossz. Annyira.
Csilingelve jelzett a bolt ajtaja, ahogy kitárult, hogy vendég érkezett, így gondolataimból felnézve pillantottam el a nő felé. Oh, helyesbítve: egy egészen csinos nő felé. Néhányszor már volt alkalmam találkozni vele a városban, de beszélni még nem beszéltem vele. Azt viszont tudtam, hogy ő Demóna. És ha az emlékezetem nem csal, akkor nem nagyon láttam körülötte embereket.
- Hello, én keresnék egy bizonyos… - Végig sem kellett mondania, mert ahogy körbenézett, ki is szúrta, mire van szüksége. Megfogta.
Bár nem tettem volna rá a nyakamat, hogy tényleg kell neki az a vacak. Furcsa érzésem volt vele kapcsolatban.
- Szia, szépségem. Szükséged van valami másra is? – Érdeklődtem, de ő a fejét rázta, majd lerakta elém azt a tárgyat egy papírral együtt. Egy üzenet? Ráncoltam a homlokomat.
- Mást most nem kérek. Talán majd egyszer… -  Komolynak tűnt, ahogy egymás szemébe néztünk. Megkérdeztem volna, mire gondol, de ekkor caplatott be az üzletbe Balto. Oh, az ördögbe! Átkoztam magamban, hogy pont most jelent meg. Azonban nem jött azonnal oda a pulthoz, hanem a sorok közt elveszve úgy tett, mint aki nézelődik és keresgél.
- Rendben van, drága – Szatyorba raktam neki a vásárolt dolgot, a papírt pedig gondosan a zsebembe csúsztattam.
Távozott. Úgy, ahogy jött. Váratlanul és kecsesen.
Amikor pedig megnéztem a zsebemben lapuló papirost, rájöttem, hogy tud rólam és a szervezetről. Csatlakozni akart hozzám.
Nos, kezdő lépésként megkértem, hogy dolgozzon a boltomban.
Később viszont, néhány hónap alatt elérte azt, hogy bekerüljön a belső körbe. Azóta lényegében ő meg én vezetjük a mi kis alvilágunkat. Bár titkon aggódom, hogy legszívesebben kitúrna a helyemről. Nem tehetek róla, sosem bíztam igazán senkiben még.


✦ Ez a legjobb képesség, amiről valaha is álmodhattam. Látom bárki meséjét, akire csak ránézek. Tudok róla nagyjából mindent; honnan jött, ki ő valójában. *Megjegyzés: Amikor Hádész használja a képességet, a szeme zölden izzik fel... miért pont zölden? A Zordonnal való szövetségnek, amit Zootopiában az utolsó pillanatban pecsételtek meg, ez a hozománya. Hádész az oroszlán miatt látja a mesehősöket.
✦ Ezen felül pedig látom az emberek közt húzódó kötelékeket is, legyen szó szerelemről, barátságról, rivalizálásról, gyűlöletről és így tovább. Látom mindezeket és képes vagyok ezeket megszüntetni. Egyszerűen csak el kell vágnom a megfelelő eszközzel, vagy eltéphetem a két kezemmel is akár.
✦ Végül pedig uralom a tüzet. Azt hiszem, ez egy jégketrecben egész jól jön... elhozhatom a földi poklot, felolvasztva egész Frostcallt.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.