Sera & Theo

Többet is akartam kérdezni annál, mint amiért eljöttem ma, például komolyan tudni akartam, hogy hogy kerül ide ő és a nője, hogy vannak-e mások is, de egyáltalán nem számíthattam arra, hogy Hádész majd készségesen beavat a gonosz terveibe, amivel le akarja igázni ezt a világot, vagy tudja a franc. Amúgy ha kicsit megdolgozom, ha hízelgek neki, vagy felbosszantom, talán a hiúsága működésbe lép, de egy, nem vagyok az a nyalizó típus, és kettő, ha elkezdem hergelni, azzal magamat is hergelem, szóval elvetettem az ötletet egyelőre.
– Remélem is – rándul meg a szám és ez a félgúnyos válasz is segít abban, hogy ne gyulladjak ki. – Minek hívtál ide, ha így félted a bizbaszaidat? – tárom szét a karom. – Amúgy bocs, le vagyok égve. – A szar szójáték teljesen szándékosan hagyja el a számat. – De van egy pöpec ötletem: ne idegesíts és mindketten jól járunk vele.
Mikor utoljára beszéltünk még rosszabb voltam – ami azt illető, ő is –, azóta sokat fejlődtem és tanultam némi önuralmat, de ha pattan a cérna, már nincs mit tenni.
– Kill... – vigyorgom meg, de tulajdonképpen ez már Hádészosabb, így biccentek – A Kill jobban tetszik. Egyébként itt Theo vagyok – teszem hozzá. A Theseust több okból sem árulom el. A legnyomósabb érvem természetesen az, hogy rohadt hülyén hangzik (amúgy Emily ötlete volt, csak azért maradtam ennél), de az sem mellékes, hogy a névben ott bujkál egy görög istené is, aki Hádésznak valami rokona. Nem tom' nem vagyok annyira képben, szóval maradjunk a Theónál. – Alvilági körök... – akad be a szó, és elgondolkodva nézek magam elé. – Ezt pontosan hogy érted? Áthoztad a cimbijeidet is, vagy tényleg felcsaptál Keresztapának? – Remélem, hogy érti a maffiás áthallást és nem kell kinyírnom egy poént azért, hogy felfogja.
Matatni kezdek, hogy idegesítsem, mert hogy nem csak magamat tudom az őrületbe kergetni, másokkal is majd nem olyan jó munkát tudok végezni.
– Nem vagyok tolvaj, bár kíváncsi lennék, hogy te hogy jutottál ezekhez. Gondolom nem törvényes úton – pillantok rá szemrehányóan, mert ha már feltételezésekbe bocsátkozik, én sem hagyom ki, hogy hangot adjak a gyanúmnak. Engedem, hogy kikapja a kezemből és visszategye a cuccot a helyére, úgy néz ki, tényleg háklis rájuk, ami furcsa, de egyelőre ezt sem firtatom. Komoly képpel hallgatom, ahogy végre rátérünk az üzletre, de már a második mondatnál közbe akarnék szólni. Mi az, hogy nem a győzelem lesz... de felvilágosít, fogjuk rá.
– Na várjál. Te most azt akarod, hogy buherált meccseken veressem szét magam? – akadok ki egy pillanat alatt, és ezúttal nincs füst, belobban az öklöm, mint a gyufa. Nem a dolog törvénytelensége zavar, Emily nyilván ki lenne akadva, de csinálhatnék rosszabb dolgot is, szóval ezt még fel sem veszem, de hogy ő dönt arról, hogy mi lesz a bunyó kimenetele... ez meg van húzatva! – Aha. Kösz, nem. Ha ezzel kezded, ide se jövök! – fújtatok és kábé két centin múlik, hogy nem pörkölök oda egy különösen ocsmány fa szobornak. – Nem leszek a bazári majmod, azt felejtsd el. – Erőt veszek magamon, eloltom a tüzem és az ajtó felé fordulok, de a lelkem mélyén pontosan tudom, hogy nem lesz más, nem fogok találni egy jobb ajánlatot, hanem valószínűleg ezt is Emilyre hárítom, oda megyek, ami szerinte a legjobb és miközben belepunnyadok a mókuskerékbe nagyon fogom utálni magam ezért a pillanatért. És egy kicsit Emilyt is. Csak ezért nem fordítom el a kilincset, bár már rajta van a kezem.

•547 szó•    •

Sera & Theo

Szóval a seggfej játszani akar. Jól van. Akkor játszunk. Játsszuk azt, hogy addig ütöm azt az önelégült fejét, míg megint kék nem lesz, az úgyis jobban állt neki... – füstölgök, mármint szó szerint. Az ujjaim ökölbe szorítva, közöttük pedig füst száll felfelé és megpörkölődött szőr szag kezdi megtölteni a levegőt. Klassz.
– Még mindig szar a humorod – dünnyögöm az orrom alatt, de kis erőszakkal ráveszem magam, hogy elengedjem amennyire tudom. Akármennyire is idegesítő ez a fickó, szükségem van rá. Emily persze azt mondaná, hogy nincs, de mindketten tudjuk, hogy Hádész az elevenemre tapintott. Én sosem fogok egy étteremben mások kedve szerint ugrálni mosollyal a képemen, vagy beülni egy asztal mögé és egész nap a monitort bámulni anélkül, hogy a fejemmel verném szét a billentyűzetet.
– Seraphinnak? – kérdezek vissza némi gúnnyal. – És Harthope? Áruld már el, honnan szedted ezeket neveket – röhögök fel, mert hogy egyik sem passzol az alvilág urához, inkább egy ratyi művésznévnek tudom elképzelni, amit egy ZS-kategóriás pornószínész aggatott magára. Ettől a gondolattól máris jobb kedvem lesz.
– Csupa fül vagyok – forgatom meg a szemeim, de zavar hogy az ajtóban ácsorgok, mint egy leszidásra váró gyerek, szóval beljebb araszolok és közben a csetreszeknek szentelem a figyelmem, legalábbis látszólag. Egyet-kettőt meg is taperolok, de inkább csak azért, hogy lássam, a kezemre csap-e, nem pedig azért, mert annyira érdekelne pár retkes, ezer éves cucc. – Ez arany? – kérdezem színlelt érdeklődéssel csak hogy biztosan az idegein táncoljak.
A kérdésre felvonom a szemöldököm és felé fordulok.
– Az, hogy szeretek túlzás – rázom meg a fejem. Lehet, hogy egy indulatos barom vagyok, de azért nem állítanám, hogy örömöm lelem abban, ha másokat üthetek. Ez nem erről szól. – De ha arra akarsz kilyukadni, hogy a boksz érdekel-e... nem lennék itt, ha nem érdekelne – sóhajtok fel kelletlenül. Fáj hangot adnom a kiszolgáltatottságomnak és belátnom, hogy Hádész jól ismer. – Viszont nem értem, hol a buktató? Vagy azt akarod bemesélni nekem, hogy felcsaptál jótündér keresztanyanak? Bocs, keresztapának? Az nem a csajod? – ahogy kiszalad a számon az epés kérdés, megvilágosodom. – D. Dragomir. Vagyis Demóna? – Ő legalább nem vitte túlzásba a művészneveket. – Szóval? Az apróbetűs rész? – sürgetem és zsebre tett kezekkel dőlök a pultnak.

•369 szó•Mennyire hiányoztak  •

Sera & Theo

Nem tudom, jó ötlet volt-e eljönni. Könnyebb lenne, ha lenne olyan kis vészjelző a fejemben, ami az emberek többségének van és figyelmeztet arra, ha baj közeleg, de... én nem Majré vagyok, hanem Harag, ennél fogva pedig fejjel megyek a falnak általában. Emily elültette a bogarat a fülemben, habár már nekem is piszkálta a fantáziám, hogy lehetséges, hogy a rejtélyes idegen esetleg nem is annyira idegen, ismerhetjük egymást... otthonról, ahonnan talán mindketten származunk. A gond csak az, hogy egy csomó önelégült seggfej rohangál odaát is, így tippem sincs, ki lehet az. Az viszont biztos, hogy ha ő sem közönséges ember, akkor felismert. Kizárt, hogy véletlenül mondta ki a nevem, ahogy az is, hogy csak úgy ráhibázott arra, milyen munka lenne a legtesthezállóbb számomra. De vajon mit keres ebben a világban? Abból próbáltam kiindulni, amim volt, a névjegyből, de nem igazán lettem okosabb. A neten nem sok mindent találtam, csak hogy az egyik tulaj valami Seraphin Harthope. A H gondolom őt jelöli, a D meg akkor a társa lesz, Dragomir. Lövésem sincs, kiket takarhatnak ezek az elbaszott nevek.
Nem éppen nyugodtan lököm be a régiségbolt ajtaját. A fejem feletti kis csengő elég ironikus, főleg mivel az imént még azon tűnődtem, hogy nincs vészjelző a fejemben. Mondanám, hogy ez egy jel, de nem hiszek a hülyeségekben, plusz elég nagy divatja volt ennek a vacaknak, naná, hogy egy csomó ősöreg cuccot értékesítő üzletből nem maradhat ki a retró csengő. A rejtélyes idegen egy pillanat múlva elő is kerül. Próbálok konkrét személyekre gondolni, neveket társítani az archoz, a hanghoz és a modorhoz, de sosem voltam jó ebben. Tuti, hogy Derű vagy Undor rögtön levágná, kivel van dolgom.
– Aha... – húzom fel a szemöldököm, mikor bezárja az ajtót, mert azt is tudom, hogy Majré erre milyen hisztit nyomna le, pláne amikor megint kimondja a nevem. Ez már biztosan nem véletlen. – Az attól függ, meddig kerülgetjük a forró kását. – Karba fonom a kezeimet. – Te nyilvánvalóan tudod, ki vagyok. Szerintem úgy fair, ha elárulod, te ki vagy. Na? – sürgetem is egyből, mert kezd nagyon idegesíteni ez a hátrány. Basszus, gondolkozz már, Harag! A fickó nyilván nem Mike, de még csak nem is Randall, pedig... de eh, nem. Randall nem ilyen végtelen türelmes. Ismerek pár seggfejt, például Mumust és Tzekel Kant, de ők sem. A cégérre téved a pillantásom és beugrik egy név, de... – A pokolba... vagy mondjam inkább, hogy az Alvilágba? – oké, az én célozgatós beszólásom nem olyan passzos, mint az ő haragosai, de a Hádésszal nem lehet aranyköpéseket kreálni, nem az én hibám.

•415 szó•shipnév javaslat: Hengerxd •