Késő délután sikerül csak bezárni a vadászegyesület kapuit. Pár vadász a megszokottnál később tért vissza az erdőkből, így kénytelen voltam megvárni, ameddig minden eszköz visszakerül velük együtt. Általában szigorúbban veszem a kijárási tilalmat, hiszen nem véletlenül zárunk még sötétedés előtt. A fő cél, hogy elkerüljük a késő esti vadászatokat, mielőtt még a kiszámíthatatlan sötétség venné át az uralmat és komolyabb balesetek rabjaivá válnánk.
A kulcsokat zsebre vágva indulok el az utca végén lévő otthonom irányába. Szerencsére nem kell átgyalogolnom fél Bloomcrownon, ha esetleg sürgős teendők adódnának az egyesületnél. Sosem vagyok rest felpattanni, hogy a vadászaim vagy épp a helyi lakosok segítségére lehessek. Ez a város az otthonom, még akkor is, ha néha úgy érzem nem teljesen az, mint aminek hiszem. Az utóbbi időkben a kétely kerített hatalmába. Megkérdőjelezem még a hétköznapi teendőim miértjeit is, mintha nem lennének testhezállóak.
Elkomorodott arccal folytatom utamat az utca sárgás lámpáfényei alatt, amikor egy hozzám hasonlóan ázsiai illető lép el mellettem. Látom a tekintetén, hogy szinte ugyanolyan ismerős ismeretlen érzések és gondolatok kavaroghatnak az elméjében. A férfi önmagában idegennek néz ki, mégis, valami megmagyarázhatatlan hang azt súgja ismerem. Talán az egyik vadászunk volna?
- Ismerem magát? - állapodok meg vele egy ritmusban, már amennyiben ő is tartja magát a kíváncsiságához és szán némi időt a mizéria kiderítésének érdekében. - Yan Xing Cheng vagyok, a vadászegyesület vezetője. - mutatkozok be, miközben nyújtom felé jobbomat egy férfias kézrázás gyanánt.

228 szó ❖ business ❖ note: remélem tetszik ❖ kredit