getting hot at the body shop

Szerettem úgy forgatni a szavakat, hogy az én előnyömre váljon, Wesley pedig remekült besétált a csapdámba, amikor a büszkeségére akartam hatni. Nála önérzetesebb embert nem lehetett volna találni ebben a városban, ezért a múltkori eset óta akkor szúrtam oda neki, amikor saját megítélésem szerint megérdemelte.
- Tudod, barátom, nekem nincs szükségem arra, hogy kiverjem, mert mindig van, aki kielégítsen. Az már nem az én hibám, hogy neked viszont valamikor ki kell verned, mert otthon nem áll rendelkezésedre partner, amikor te akarod – feleltem vígan, a láthatatlan álarc mögé rejtettem az érzelmeimet. Sokkal másképp alakulhatott volna kettőnk kapcsolata, de úgy tűnt, hogy Wesley nem tartott igényt sem rám, sem pedig a testemre. Ezért ennyi szórakozás nekem is kijárt.
- Egyébként is, a gyönyörű test relatív fogalom – szúrtam még zárógondolatként, elvégre Bethany lehet, hogy kinézett valahogy, de nem róla fantáziáltam éjszakánként. Az más kérdés volt, hogy pontosan kinek a sziluettje nem hagyott nyugodni esténként, de annak a személy ezerszer jobb testtel rendelkezett, mint ez a lány.
- Bármire is célozgatsz most, emlékeztetnélek, hogy ha nem léteznék, akkor idáig se jutottál volna el. – Úgy éreztem, hogy valamit nem mondott el, de nem akartam megalázkodni és könyörögni neki, hogy avasson be a gondolataiba. Ennyire mélyre én sem akartam lesüllyedni, ennél jobban megbecsültem önmagamat.
Wesley éles nevetése azonban elégedettséggel tölt el, hiszen tudtam jól, hogy egyfajta fenyegetésnek is vehette a szavaimat. Féloldalas mosollyal léptem közelebb hozzá. Szerettem volna az orra aládörgölni, hogy ne tartsa olyan nagyra magát, de úgy gondoltam a tekintetem épp eléggé volt árulkodó.
- Ha kínálkozik egy lehetőség, amiből profitálhatok, tudod jól, hogy élni fogok vele – válaszoltam hát kihagyva a korábbi gondolatmenetet. Én is tudtam érzéketlennek és szívtelennek mutatkozni, ha róla volt szó. Bármennyire is tápláltam érzéseket az irányába, azzal is tisztában voltam, hogy akar többként kezelni, mint bármelyik klubbéli ribancot. Én pedig ennél többet akartam volna.
- Ezzel arra célzok, hogy rájuk parancsolsz, hogy meg akarod dugni őket, és nekik nincs választásuk – helyesbítettem. Ha Bethany nem lett volna ennyire rámozdulva Wesleyre, akkor biztosan fanyalogva tett volna eleget a kérésének. Wesnek az volt a szerencséje, hogy a klubban dolgozó lányok nagyrésze ki volt éhezve egy minimális figyelemre. Velük ellentétben én önálló voltam, nem szorultam az elcsepegtetett édes szavakra, amelyekről tudtam, hogy nem voltak többek színtiszta hazugságnál. A múltkor bódult pillanatom óta folyton emlékeztettem magamra, hogy véletlenül se akarjak érzelmeket táplálni az irányába.
- Mint mondtam, szeretek élni a lehetőségekkel. Ha nem akarod, hogy elhagyjalak, akkor próbálj megtartani – vontam meg a vállamat egykedvűen, pedig nekem is nehezemre esett volna hátat fordítani neki. Túl régóta volt az életem része, s bár nem akartam a világot elképzelni nélküle, mégis mutatni akartam, hogy nem voltam a kurvája, akivel kedvére szórakozhatott. Azóta alkottunk egy párost, mióta világ a világ. Ezt a köteléket pedig nem lett volna egyszerű elszakítani.,
- Majd írok egy e-mailt, ne aggódj, tájékoztatni foglak arról, ha szabadságra megyek – húzódtak mosolyra az ajkaim. Gúnyos nevetésre fakadtam, és a fejemet csóválva pillantottam Wesleyre.
- Látható, hogy nem vagy tisztában az alkalmazottaiddal, vagy legalább is, nem a hímneműekkel – emeltem vigyorogva a poharamat a számhoz, utalva arra, hogy annak a mamlasznak a munkaköre távolállt a mosogatófiúkétól. Wesley ezen megjegyzése azonban remekül reprezentálta, hogy mennyire törődött az alkalmazottaival. Magamat előbb neveztem volna a főnöküknek, hiszen én jártam közöttük, figyeltem rájuk, könyveltem el a szabadságaikat és intéztem a bérük kifizetését.
- Bár már az is meglep, hogy tudod egyáltalán a szerencsétlennek a nevét. Baráti tanácsként azonban most jelezném neked, olyan embert keresnék a helyemre, aki képes ellátni a feladataimat. – Nem tartottam bölcsnek a választását, bár tudtam, nem gondolta komolyan. Mégis, ha nem akarta csődbe vinni a céget, akkor kénytelen volt hozzáértő személyt alkalmazni.
- Nem tartom magam pofátlannak, szimplán őszintének – nevettem fel vidáman, ahogy az orrom alá dörgölte a szemtelenségemet. Suttoghattam volna édes szavakat a fülébe, elkényeztethettem volna, sőt ha nagyon jókedvemben talált volna, akkor még a rajongásomat is kifejeztem volna neki. De mindezeket kíméletlenül sárba taposta és elhajította magától, így nem értettem a belőle fakadó sértettséget. Ő sértett meg engem, nem terveztem én könyörögni azért, hogy ne bánjon velem úgy, mintha a kutyája lennék.
- Nem felejtettem el, hogy ki ő, és hidd el, időnként borzasztóan zavar a rajongó pillantása, de ahogy te is mondtad: ő Meridian Fénye. – A poharamat üvegre cseréltem, hogy abból igyak, miközben Wesley arról beszélt, hogy mennyire komolyan dolgozott azért, hogy elnyomja a húga emlékeit. Nem hinném, hogy ez annyira megerőltető lett volna, mint amilyennek leírta, és nem volt több az én munkámnál.
- Emlékeztetlek arra, hogy ha visszanyerné az emlékeit, addigra már rég az ujjaim köré csavartam őt. Nem hinném, hogy olyan haragtartó lenne, elvégre nem én vettem az emlékeit – töröltem meg a számat, aztán a térdemre helyeztem az üveget. Wesley találta ki, hogy elnyomásba taszítja a testvérét, mert nem tudta elviselni, hogy nem ő vált a szülei örökösévé.
- Nos, akkor reménykedj benne barátom, hogy véletlenül se fogja megtalálni apád végrendeletét, és te is élvezheted ezt a fertőt, ami annyira rám emlékeztetheti a húgodat. – Milyen szomorú vég lett volna, ha Cheryl megtalálta volna azt a bizonyos végrendeletet? Vagy ha nem ő, de akár én is előkeríthettem volna a föld alól, és zsarolhattam volna vele Wesleyt, de egyelőre még nem éreztem elmérgesedettnek a viszonyunkat, hogy ilyen alattomos húzásra kényszerüljek.
- És mit akarsz vele? Tegyük el őt is láb alól? És mit mondasz majd a kedvenc mosogatófiúdnak? – tettem fel a kérdéseimet, hiszen bármikor képes voltam elkapni azt a szőke picsát. Úgyis éreztem, hogy valamelyik őrző volt az, csak ezt az apró tényt valahogy elfelejtettem közölni Wesleyvel.
- Ki tudja? Lehet a végén megkedvelem és megtartom. Egyébként is, nekem csak hasznomra válhat, hogy ő Meridian Fénye – próbáltam beférkőzni ezzel a gondolattal Wesley alá. Ha jól kevertem a lapjaimat, bármi is sült ki a testvérek párharcából, én csak győztesen jöhettem ki belőle.
- Számodra talán nem lenne vonzó, hogy egy szörnyeteggel töltöd az idődet? – billentettem oldalra a fejemet kíváncsian. Elnyomtam a cigarettámat, lepakoltam az üveget, és ezúttal minden figyelmemet Wesleynek szenteltem. Csak tudni akartam mennyire sértette az önérzetét a gondolat, hogy kavarnék a húgával.
Arra azonban nem számítottam, hogy megragadja majd az államat. Az érintése durva volt, mégsem fájt, hanem teljesen más érzéseket váltott ki belőlem. Bármennyire is kezdett túlfűtötté válni a hangulat, már csak dacból is megpróbáltam elhúzni a fejemet tőle. Az egómat sértették a szavai, hiszen továbbra sem gondoltam azt, hogy övé lennék. Nem kért belőlem úgy, ahogy azt én akartam, így a barátságunkon és bizalmunk hálója gyengülni látszott a szememben. Tény és való, én jelentettem ki először, hogy képes lettem volna neki hátat fordítani egy kínálkozóbb lehetőség kapcsán, de ismertem mindkettőnket annyira, hogy tudjam: ő lett volna az első, akit hátba szúrna.
- És hogy szeretnéd, hogy lenyeljem a büszkeségemet? – kérdeztem halkan, miközben észrevétlenül az ujjaimmal a mellkasát érintettem, hogy aztán egy hirtelen mozdulattal megpróbáljam hátradönteni és fölé kerekedjek.
- Ha igényt tartasz a szövetségemre, akkor legyél egy kicsit hálásabb, hercegem, és ígérem, én is viselkedni fogok – hajoltam suttogva a füléhez. Igaza volt, talán túlságosan is szemtelenné váltam a szemében, kénytelen voltam visszatérni a kissé meghunyászkodóbb felemhez, amelyet jobban értékelt. Így is túlságosan is megmutattam azt az oldalamat, amelyet próbáltam az árnyékban tartani, abból a szándékból, hogy elhiggye: kettőnk közül ő dominált.

◉ 1188 words ● youtube ● note:       ◉

getting hot at the body shop

- Akkor én világosítom fel most, ebben a szent pillanatban, hogy hiába tűnsz kecsegtető jutalomnak, soha nem fogod egyenrangúnak tekinteni, arról pedig végképp letehet, hogy kiemeled a mocsokból, amelyben él. Lehet, hogy jól nézel ki barátom, de ez nem jelenti azt, hogy Bethany a te kinézetedből fogja fizetni a lakbérét, vásárol magának élelmet, vagy fizeti be a számláit. Mindketten tudjuk, hogy egy csinos arc csodálatos illúziót kelt, megragadja az ember figyelmét, de a világunkat nem a szépség irányítja, hanem a pénz. Bizony, a több száz bankó, a bankszámlán szórakozó számok. Mert ezt a világot a vagyon és a pénz irányítja, nem pedig te – válaszoltam neki higgadtan, hiszen tudtam, hogy korábbi gyengeségem miatt most provokálni óhajtott. Nem kellett engem se félteni, könnyűszerrel törtem össze Bethany álmait és ábrándítottam kis West is a világot illetően. Ha nem kellettem neki és csak szórakozni akart az érzéseimmel, én sem voltam rest az orra alá dörgölni, hogy nem minden körülötte forgott.
Vele ellentétben képes voltam megőrizni a hidegvéremet, és odaszúrtam vissza, ahol tudtam, hogy a legjobban bánthatom. Tisztában voltam vele, hogy utálta, ha megkérdőjelezték a hatalmát, a felsőbbrendűségét, vagy csak szimplán a fontosságát. Sokáig nem használtam ki a gyengepontjait, de ha szórakozni akart a vallomásomon, akkor ez volt az ára.
- Persze, mert számodra semmi más nem létezett, csakis a kőbevésett hagyományok – nevettem fel gúnyosan, hiszen tudtam, hogy másra gondolt, mégis görcsös gondolkodása korábbi gondolatmenetemet igazolta.
- Ha szeretnéd, de utána lehet megunlak és otthagylak. Úgy láttam, Bethanynak úgyis jobban megy a kényeztetés – sóhajtottam fel annál a résznél, hogy megunom őt, mert továbbra is borsot akartam törni az orra alá. Nem az a személy voltam, aki egykor. Kevesebb dolgot nyeltem le és megvédtem magamat, ha kellett.
- Onnan, ahonnan te is tudod, hogy nincs választása – feleltem játszi könnyedséggel Wesley kérdésére, miközben láttam a Bethany arcára kiülő zavart. Láthatóan nem tudta lekövetni a beszélgetésünket, de erre nem is volt szükség. A végén még intelligensebb lett volna az elvártnál.
- Múltkor mintha világossá tetted volna, hogy erre nincs szükséged, én pedig rájöttem, hogy tulajdonképpen igazat kellett adnom neked. Egyébként pedig, csak addig a rajongóid, amíg valaki nem fizet nekik többet, ezt te is tudod. – A pénz beszélt és a kutya ugatott ebben a világban. Ha eleget fizettem volna Bethanynak, talán itt helyben leszopott volna Wesley előtt, de ennyire aljas eszközökkel még éltem, hogy bosszanthassam őt. Wesleyvel szemben én óvatosan tettem előre lépéseket, megfontoltan, taktikázva haladtam előre. Nem engedtem, hogy holmi impulzusok tönkre tegyék, amit kemény munkával felépítettem.
- Milyen kár, hogy megtettem helyetted. De talán a csökött agyával bebeszéli magának, hogy csak gonoszkodtam vele, és igenis fontos neked – húzódtak szórakozott mosolyra az ajkaim, hiszen én sem tartottam túl sokra a lányt. Egy volt a sok lyuk közül, amit időnként be lehetett tömni.
- Remélem, tisztában vagy vele, hogy az a név nincs levédetve, és tucatnyi ember viselheti még a világon – kuncogtam a gyerekes megszólalása hallatán. Hiszen itt minden róla szólt, minden az övé volt, és ha osztoznia kellett valamin, az olyan gyerekkori traumákat hozott felszínre, hogy ha járt volt pszichológushoz, vélhetően a kezelő orvosa önként és dalolva vonult volna magánzárkába helyette.
- Ó, valóban? – nevetettem a korábbinál élesebb hangon, miközben a poharamban lévő tequilát lötyögtettem. – Akkor a következő hónapban hosszú szabadságra megyek, és rád bízom az üzletet, rendben? Nagyszerű, meg is beszéltük. Tudtam, hogy remek barát vagy, és mindent meg lehet oldani, ha akarod – vigyorogtam rá pimaszul. A szám talán mosolygott, de a tekintetem azt sugallta, hogy ebben a világban bizony ő volt a senki nélkülem. Mégis engedtem neki, hogy abba az illúzióba ringassa magát, hogy kettőnk közül ő volt a dominánsabb.
- Legalább jó dolgodban addig sem unatkozol. Elvégre, mit csinálsz egész nap? – vontam meg a vállamat, ahogy felhajtottam a maradék tequilát, ugyanis én gondoskodtam a pénzügyekről, a lányok termelték a pénzt, a pultosok kiszolgálták a vendégeket, még a tökkelütött Tristannak is jelenleg több haszna volt az üzletben, mint Wesleynek. Sőt, még Cheryl is jobban kivette a részét az üzletből, mint a bátyja, aki mást sem csinált, csak belesüppedt a kényelembe. Engem többnyire nem zavart, nem is bántam, de amikor szurkálódni kezdett, nem tudtam megállni, hogy ne nyilvánítsam ki a véleményemet.
Miközben Wes válaszát vártam, hogy megvédje magát, és ténylegesen hasznosnak tűnjön a szememben, elvettem tőle a felkínált cigarettát. Ezek után felváltva szívtam bele a szálba és kortyoltam az italomból.
- Ráadásul, naiv, betegesen ragaszkodik hozzád, és ó, igen! Talán érdemes lenne még egyszer kihangsúlyozni, hogy romokba döntötte a tökéletes életedet – emeltem ajkaimhoz a cigarettaszálat, de a hangomban semmiféle empátia nem tükröződött. Miután ráébredtem arra, hogy az enyém családomat elpusztították, úgy éreztem, hogy az engem ért veszteség nagyobb volt, mint amit ő valaha is el tudott képzelni. Ezt persze sose árultam el neki, mert nem lett volna értelme.
- Talán itt lenne az ideje jó testvérnek mutatkoznod, amíg nem gondol egyet és vissza nem alakítja az üzletet. – Letettem a poharamat, hogy a felszabaduló kezemmel körbeinthessek, mintha valami gonosz tündérként most készülnék átváltoztatni az egész bárt, és ezzel jelképesen harmadjára is tönkre téve a barátom életét.
- Most ezt mondod, de mi lesz később? – csillogtak vidáman a szemeim, hiszen Wesley bármennyire is ellenezte volna a szórakozásomat, nem állíthatott meg benne. Sőt, mi több, egyre inkább meghozta a kedvemet ahhoz, hogy a húgával kicsit szorosabbra fűzzem a kapcsolatomat.
- Miért, akkor mi lenne nekem való? – billentettem oldalra a fejemet, ahogy Wes arcába fújtam a füstöt. Most már tudni akartam, hogy pontosan mi járt a fejében, amikor pedig azt mondta, hogy hozzátartoztam, akaratlanul is kibukott belőlem a nevetés.
- Tudtommal nincs rám tetoválva a neved, sem tulajdonlappal nem rendelkezel velem kapcsolatban, így kétlem, hogy hozzád tartoznék – nyomtam el a bőrkanapén a cigarettát, hiszen ő maga indította útjára azt a hajót, ami éppen készült kihajózni a kikötőből. Sértett voltam, de a sértettségemet képes voltam alattomos manipulációba csomagolni, mert ki akartam csikarni belőle a lehetetlent: hogy elismerje, hogy igenis szüksége volt rám.

◉ 971 words ● youtube ● note:       ◉

getting hot at the body shop

Valamiért egyáltalán nem lepett, hogy Wes ismét Bethany társaságát élvezte, ahogy az alulöltözöttségük is mindennaposnak számított már. Wes első megszólalására akaratlanul is gonosz vigyorra húzódtak az ajkaim.
- Végül is, a kisasszony úgyis ráér, hiszen nem sok teendője van, amíg én arról gondoskodom, hogy az üzlet működjön és neki is időben érkezzen a fizetése. Már ha a természetbeli fizetést a te oldaladról nem számítom ide – léptem közelebb. Remekül elástam az érzelmeimet hat lábbal a föld alá, főleg azóta az incidens óta.
- De legközelebb gyorsabb leszek – tettem hozzá szórakozva, mintha ez a szituáció teljes mértékben természetes lett volna. Mások számára talán hagyott volna kivetnivalót, engem azonban nem zavart egyikük látványa sem. Nem voltam prűd, ahogy az emberi testet sem találtam riasztónak.
- És kreatívabb is. Az egyszerű öltáncok meg a feltöltött ajkakkal való leszopás úgyis kezd divatjamúlt lenni, nem így van Wes? – Lepergett rólam. Tudtam jól, hogy csak be akart férkőzni a bőröm alá, de kettőnk közül én voltam az alattomos kígyó, neki nem álltak olyan jól az elmejátékok.
- A fenébe. Bezzeg az édeshármas ötlete nem kecsegtet, mi? Pedig Bethany biztos engem is jól el tudna szórakoztatni, ha van még energiája – biggyesztettem le az ajkaimat, mintha annyira bántam volna, hogy elrontottam Wesley szórakozását. Láthatóan nem így volt, hiszen pillanatokkal később kaján mosolyra húzódtak az ajkaim, ahogy Wesley arcon csókolta Bethany-t. Talán egy kicsit szarul esett, de épp annyira, hogy azon merengjek miként fogok visszavágni neki. Saját fegyverét terveztem maga ellen fordítani.
Így még mielőtt Bethany lemászott volna Wesley-ről, én lepakoltam a cuccaimat, hogy kifelé menet elkapjam a lányt, és hasonló csókban részesítsem, ahogy Wesley tette, majd búcsúzásként az iratmappával a fenekére is csaptam.
- Ha rossz időzítésnek tartod azt, hogy Bethany vélhetően fejben már az esküvőtöket tervezgette és azon töprengett, hogy a különbejáratú örömlányod lesz, akkor tényleg sajnálom, hogy összezúztam a közös jövőtöket – vontam meg a vállamat egykedvűen, miközben odadobtam elé a papírokat, majd a tequilás üveg és a poharam társaságban helyet foglaltam mellette. Hogy terveztem-e adni ezek után a piából, amit hoztam? Rohadtul nem. Úgy döntöttem, megtartom az egész üveget magamnak, Wesley pedig bekaphatja.
- Mi bajod vele? Jó üzletet csinálunk vele – vontam fel a szemöldökömet, hiszen az öreg értett ahhoz, hogy minként maradhassanak az egyéb vállalkozásaink radar alatt.
- Azért, mert képtelen lennél magadtól megoldani? – kérdeztem vissza mosollyal a szám sarkában, miközben beleittam a tequilába. Tudtam jól, hogy Wes vagy nem volt elég képzett ehhez a munkához, vagy nem érdekelte, de arra tettem volna a le a voksomat, hogy az előző két indok keveréke állt a háttérben.
- Hát, professzionális örömlányokat nehezen találsz, de nézd a jó oldalát, saját kezűleg taníthatod be őket. – Még mindig nem értettem, hogy a húga miként hagyta, hogy ennyire átalakítsuk a régi családi üzletet, de nem érdekelt túlzottan ennek a kivitelezése. Engem csak az mozgatott meg, hogy baromi sok pénzt tudtunk termelni egyéb foglalkozásokkal, és ezzel én jól jártam. Másnak a nyomora nem hatott meg.
- Jaj, Wesley, hiszen egy család vagytok! Ne elég már ilyen elutasító! – szólaltam meg olyan hangon, mint a gáz tévéműsorokban szoktak, amikor az egyik szereplő szívből gyűlöli a testvérét, de a másik mégis próbálja meggyőzni, hogy a vér kötelez és a szeretet mindent legyőz. Én személy szerint hánytam ettől a gondolattól, de szerintem sok más férfi volt még így ezzel a gondolattal.
- Megpróbálhatod, de lehet, hogy a szüzessége előbb elveszik, mielőtt elárverezhetnéd – forgattam a poharat az ujjaim között, utalva arra, hogy mindketten tudtuk Cheryl beteges rajongását irántam. Én pedig szerettem időnként visszaélni az ilyen helyzetekkel és amúgy egy árva vasat sem fizettem volna Wesleynek ezért. Cserébe felvettem volna videóra, és elküldtem volna neki, hogy miféle örömökről maradt le. Erre szokták azt mondani, hogy édes a bosszú.

◉ 610 words ● youtube ● note:       ◉

getting hot at the body shop

Miután kiloptam egy üveg tequilát a bártól, fütyörészve indultam meg Wesley irodája felé. Kedveltem ezeket az estéket: a lányok sürögtek-forogtak, mi pedig bezárkóztunk az irodába, ahol megbeszéltük az élet csodálatos dolgait. Menetközben megálltam a saját asztalomnál, hogy kinyissam a zárt fiókot, és előhúzzam az egyik mappába bújtatott dokumentumköteget.
Az iratok és a pia társaságában léptem be Wes irodájába – nem szokásom kopogni, még ha valami nővel is volt bent, akkor sem zavartattam magamat -, hanem csak belöktem magam után az ajtót, hogy jelét adjam a jelenlétemnek.
- Mit szólsz egy kis könnyed alkoholhoz ma este? – érdeklődtem, ahogy a pillantásom Wesleyt kerestem. Az asztalához sétáltam, ledobtam a papírokat, majd kinyitottam a tequilás üveget, és kerestem magamnak egy tiszta poharat.
- Úgyis fejleményeim vannak az öreg Phobosszal kapcsolatban. Bankár barátunk roppant izgatott a közös munka kapcsán. – Színültig töltöttem a poharamat, aztán az üveget is letettem a papírok mellé az asztalra. Belekortyoltam az italba, csak azért, hogy ne öntsem ki, amikor leülök. Wesley-re pillantottam, és vártam, hogy hajlandó volt-e üzletről beszélgetni, vagy éppen valami csaj nyalogatta a fülcimpáját, így nem ért rá velem foglalkozni. Pedig beszálltam volna az édeshármasba, tudta jól, hogy vevő voltam rá.
- Ajánlom, hogy nézd meg a könyvelést is, mert baromi jó munkát végeztem – böktem a mappára, miközben magamat fényeztem. Valóban nem volt egyszerű úgy átmozgatni egy bizonyos összeget egy harmadik számlára, hogy az ne legyen kimutatható a könyvelésben, de szerencsére akadtak barátaim, akik segítettek mindent eltussolni egy kis plusz pénzért cserébe. Cherylnek fel sem tűnne az, hogy kevesebb bevétel volt elkönyvelve, mint amennyi ténylegesen volt. Elvégre, azért voltam én, hogy intézzem a család ügyes-bajos dolgait.
- Bár, ahogy elnéztem az új lányokat, te is elég jó munkát végeztél – vigyorogtam rá a legjobb barátomra, miközben a poharamat megemeltem felé, mintha tósztot készülnék mondani. Helyette azonban más témákat pedzegettem: - És azt mit szólsz, hogy az ártatlan kishúgod rúdtáncot tanul?
Nem mintha engem zavart volna, sőt mára már egész ügyesen tekergett a rúdon, kár, hogy öltáncot még nem tanítottak neki…
- Tervezed őt is alkalmazni, vagy ez neki ilyen új őrület? – kíváncsiskodtam, bár megnéztem volna a halott szülei arcát, hogy ők mit szóltak volna ahhoz, hogy mi lett a lányból.

◉ 359 words ● youtube ● note:       ◉