Florent & Fleur

Step through the door, take a deep breath, and know that you are finally where you are supposed to be.

- Mindent bepakoltál a bőröndbe? Nem tudom mennyi idő az út Fata Morganaba, főleg, hogy kerülnünk kell. Autópályát és gps-t egyáltalán nem használhatunk. Marad a jó öreg térkép - hallatom a hangom, miközben az egyik kezemben lengetem a térképet. A bőröndök összekészítve, már csak az indulásra várok. Mindent magunk mögött fogunk hagyni és új életet kezdünk zaklatások és megaláztatások nélkül. Válaszul bepakolja az utolsó bőröndöket a kocsiba.
- Vezetsz? - teszem fel a kérdést, de meg sem várva a válaszát hozzá dobom a kulcsokat. Mióta megtörtént azaz eset nem szeret autóba ülni, főleg nem volán mögé. Mégis szeretném kizökkenteni és egy nyugodt életet teremteni kettőnknek. Fata Morgana egy olyan eldugott hely, amit a média se említ csak véletlen bukkantam rá. Egyből tudtam, hogy tökéletes lesz az újrakezdéshez.... Szerencsére reflexből elkapja a kulcsokat és ül a volán mögé. Tudom ez sokkal nehezebb neki, mint nekem mégis a szükséges rossz kell ahhoz, hogy nyugodt életet kezdhessünk távol a világ zajától.
- Remélem, hogy Fata Morganában senki nem néz Forma 1-et. – sóhajt, és elfordítja a kulcsot. A motor kellemes duruzsoló hangot ad ki, miközben elindulunk az új otthonunk felé. Ahogy a sebváltón pihenteti a kezét megszorítom azt és amennyire a biztonsági öv engedi, adok egy puszit az arcára.
- Minden rendben lesz és biztos vagyok benne, hogy nem mindenki F1 néző vagy rajongó. Kell lennie olyan helynek a világon, ahol azt se tudják eszik-e vagy isszák - próbálom feldobni a hangulatát és reménykedni helyette is. Szükségünk van egy csipetnyi hitre, ha boldogan akarunk élni a médiától és minden felhajtástól távol. Az út nem volt olyan hosszú, mint amire számítottam. Gyorsan lejöttünk az autópályáról és kisebb utakon haladtunk, bár a térkép se segített mindig és olyan gyorsan mint szerettem volna. Mégis nagyjából 5 óra utazás után megláttuk a táblát, ami az új otthonunkban üdvözölt. A városon belül már könnyedén útba igazítottam Floriet, mert olyan sokszor megnéztem az utat az új házunkig. Szerencsénk volt, hogy épp eladásra kínáltak egy közepes méretű házat, ami kettőnknek tökéletesen megfelel, sőt a későbbiekben akár családbővítésre is.
- Megjöttünk! - izgatottan nézegettem kívülről a házat, miközben ő leparkolt nem messze a bejárattól - Lehet egyből el kellene kezdeni bevinni a dobozokat és bőröndöket. Ha minden igaz a költöztető cég már volt itt és elrendezte a bútorokat - avatom be a részletekbe, amiből eddig próbáltam a lehető leginkább kihagyni, nem szerettem volna ezzel terhelni. A költöztetők alapján pedig nem fognak tudni lenyomozni minket, mert direkt más nevet adtam meg, mindamellett egy lenyomozhatatlan számláról utaltam az összeget. Azon kívül pedig nem a régi otthonunkból vitték el a holmit, hanem egy félig üres penthouseból, amibe egy másik céggel vitettem a holmit, mintha oda akarnánk költözni. Közben kiszálltam a kocsiból és a kezembe veszek egy kisebb dobozt a hátsó ülésről. Hiszem, hogy jár nekünk a boldogság!

Fleur