cigarette break

Szeretnék minimum egy kukát felrúgni azért, mert nem lehet békén hagyni, vagy legalább egyszer az arcába ordítani egy értetlenkedő vásárlónak, hogy attól nem fogom tudni előbb kiszolgálni, hogy a sarkamban liheg, de a szüleim az utóbbit nem értékelnék, sőt talán még azt sem néznék jó szemmel, ha kukákat rugdosnék. Ezért menekülök inkább a bolt mögé, hogy végre elszívhassak egy nyugicigit, mielőtt még kidobnám a kasszát az ablakon.
Talán nem is olyan meglepő ezek után, hogy cseppet sem kedvesen szólalok meg, miután hangokat hallok. Elsőre nem értem, de nem is érdekelne, ha apa vagy Theo az, ugyanis semmi humorom azt hallgatni, hogy már megint mit nem csinálok jól. Ha ennyire nem vagyok alkalmas munkaerőnek, akkor miért is kell erre kényszeríteniük? Sose fogom megérteni.
- Á, Rae! Hálistennek, te vagy az! – fújom ki megkönnyebbülten a cigarettafüsttel együtt a levegőt, ugyanis néha tényleg úgy érzem, mintha a költözés óta fojtogatna ez a közeg. Már csak azért is, mert eléggé fura dolgok történnek, vagy annál is különösebb gondolataim támadnak. Valamiért azonban úgy érzem, hogy ezek a fura dolgok csak velem történnek, bár ha a barátnőmmel beszélgetnék róla, talán ő is elmondaná, hogy ha tapasztalt hasonlóakat, vagy szimplán csak hülyének nézne, és azt gondolná, hogy túl sokat szívtam, pedig egy ideje nem is nyúltam füves cigihez.
- Mindig – forgatom a szemeimet, arra hogy kikészítenek-e az emberek. Amióta az eszemet tudom, azóta belső ingert érzek arra, hogy bemossak azoknak az embereknek, akik végtelenül ostobák. – A szokásosnál is rosszabbak! Ma bejött egy nő, hogy kizárta magát a Facebookjából és csináljam meg neki, majd venni akart egy olyan telefontokat, ami nem is passzol a készülékéhez, utána pedig ki volt akadva, hogy miért nem rendelkezünk ugyanolyannal tokkal, ami az ő telójához is jó.
Két kérdés elegendő ahhoz, hogy kifakadjak a legjobb barátnőmnek arról, hogy mennyire bosszantóak képtelenek és buták az emberek. Miközben folytatom a dohogást, nem szalasztom el, hogy újra és újra a cigimbe szívjak abban a reményben, hogy egy kicsit lecsillapodhassak. Vagy ez, vagy behorpasztok egy műanyag kukát.
- Mire gondolsz? – hunyorítok rá, hiszen mindannyian ismertük azokat a legendás történeteket, amikor Rae „arra gondolt” és a mondat úgy végződött, hogy „rúgjunk ki a hámból”. Nem tagadom, jól esne egy kicsit a lazítás, de… Eredetileg más terveim voltak. A cigaretta a számban lóg, ahogy a hajamba túrok. Nemet akarok mondani. Szeretnék nemet mondani, ugyanis ma este át akartam böngészni az Anita által adott prospektusokat és katalógusokat, hogy egyáltalán egy kicsit tájékozódjak a sulit illetően, de az a baj, hogy Rae tudja milyen vagyok és hogyan lehet hatni rám.
- Történt valamit, vagy te is csak besokalltál? – veszem ki a számból a cigiszálat, hiszen nem értem miért fáradt azzal, hogy idáig eljöjjön azért, hogy rávegyen erre a bulira, amikor telefonon is zaklathatott volna. Úgyis megszoktam már, hogy erőszakosan rezeg a telefon a zsebemben a különféle értesítések miatt, bár talán pont azért jött el, hogy véletlenül se legyen esélyem ignorálni az üzeneteit.
- Egyébként más tervem volt mára, de ha nagyon ki akarsz mozdulni, akkor… Akkor egy kicsit kimehetünk, de szeretnék most nem másnap reggel hazaérni – sóhajtok fel megadóan, ahogy próbálom eltolni őt, azt pedig hozzá sem teszem, hogy holnapra is be vagyok osztva, szóval nem feltétlenül lenne jó ötlet végigszenvedni egy napot totál másnaposan, de hé… Egyszer élünk és mindent a barátnőmért, nem igaz?

❀ 545 words ; youtube ; note: remélem, tetszik majd    ❀

cigarette break

Természetesen megint akkor nagy a forgalom a boltban, amikor én vagyok beosztva átvenni az emberek kütyüjeit, nekem pedig baromira nincs kedvem a családi üzletben dolgozni. Lehet, hogy a bátyám kötelességének érzi, hogy besegítsen a szüleinknek, de nem érzek arra késztetést, hogy kütyük között éljem le az életemet. Elég nekem a mobilom, amit mindenre használok, ezenkívül nincs másra szükségem.
Kezdek frusztrált lenni az emberek kérdéseitől, amikre nagyrészét a vállamat vonogatom, vagy csak annyit felelek, hogy nem tudom, én csak a pénztárt kezelem. Szerencsére, hamarosan megérkezik apa, és levált egy kicsit, én pedig kimenekülök a hátsóajtón. Utálom ezt a közeget, ráadásul, amióta itt kell dolgoznom – szülői döntésre -, azóta megkötve érzem magam. Érzem, hogy a város sokkal másabb, és talán választ lelhetek itt azokra a kérdésekre, amelyek London óta foglalkoztatnak. Még Rae-nek se beszéltem róluk, mert félek, hogy hülyének tartana, Theo meg fixen azt mondaná, hogy tuti napszúrást kaptam, vagy valami.
Szerencsére a hátsó kis utcában a konténerek és kukák társaságban minden sokkal nyugisabbnak tűnik. Amint becsukom magam mögött az ajtót, lehúzom a zsebemből a cigis dobozomat – szigorúan ragaszkodva az eredeti dohányhoz, mert véleményem szerint a többi kacat jobban rákkeltő hatással bír -, és a falnak dőlve rágyújtok.
Az agyam folyamatosan zakatol. Csapdában érzem magam, mintha egy szigeten ragadtam volna, amelyről csak úgy tudnék elszabadulni, ha képes lennék repülni. De nem tudok. Sose tudtam repülni, és különben sem lenne hová mennem.
Lehunyom a szemeimet, elhúzom a számtól a kezemet, hogy kifújhassam a füstöt. Theo valószínűleg már azért is lecseszne, mert cigizni lát, de igazából nem sok választása van: hagyja, hogy dohányozzak, vagy szétverem egy idióta vásárlónak a fejét.
El akarok rugaszkodni a valóságtól, belecsimpaszkodok azokba az emlékképekbe, amelyek mesének tűnnek csupán, de valamiért mégis tudom, hogy az életem részei, amikor lépteket hallok. Először nem értem, hogy mit mondanak, de remélem, nem apa akar szólni, hogy menjek vissza.
- Még egy rohadt cigit se szívhatok el nyugodtan? – mordulok fel, mielőtt bárki is megszólalna, csupán utána nyitom ki a szemeimet. Zavart mosollyal pillantok barátnőmre. Nem gondoltam volna, hogy a gondolataimmal bevonzom az érkezését.
- Bocsi, azt hittem, apa, vagy Theo jön csesztetni – kérek tőle elnézést a korábbi stílusért, majd a cigiszálat az ajkaim közé szorítva felülök az egyik üres konténer tetejére. Nagyon remélem, hogy ő se azért jött, hogy visszacibáljon az üzletbe.
- Mi újság? – érdeklődök. Mostanában furán viselkednek a bátyámmal. A vak is láthatja a köztük lévő feszültséget, de most valami másabbnak tűnik. Eddig nem hoztam szóba egyiküknek sem, főleg mert én is elfoglalom magam a saját dolgaimmal, de kíváncsi vagyok, hogy Raelyn miattam, vagy Theo miatt jött ma be a boltba.

❀ 429 words ; youtube ; note: remélem, tetszik majd    ❀