I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2023-06-21, 14:06
Is this glass? Can I break it?
••●•• Dipper Pines && Blanca ••●••
Nem tudja mit keres itt; még van pár órája a munka előtt a húga pedig dolgozik, ő egyedül volt otthon, a csendben – a látszólagos csendben, mert a gondolatai hangosak voltak, szinte kiáltottak, csinálna kellett valamit. Bármit. Így most itt van. Az Őszt kémleli és gondolkodik. Ugyanazok a kérdések újra és újra, de nincs rájuk válasz. Vagyis… lennie kell rájuk válasznak, egyszerűen csak nem leli őket. Ezzel nyugtatja magát és ezzel nyugtatja a húgát is. Hogy valóban elhiszi-e? Nem számít; el tudja mondani úgy és csak ez a lényeg.
Nem hall téged, ahogy neki mész a láthatatlan, törhetetlen üvegnek, csak egy villanó árnyat pillant meg a szeme sarkából – az vagy te. Félre billenti a fejét, úgy néz téged. Blanca szeméből meglepettség tükröződik, ahogy végigmér és próbálja megérteni, hogy mit szeretnél. Fiatal, nagyon fiatal, a huszonegyet még biztosan nem töltötte be, vonja le a saját következtetéseit, miközben kommunikálni próbálsz ugyan, de hozzá semmi sem jut el; abban azért biztos, hogy ha benéznél a munkahelyére, akkor maximum csak limonádéval szolgálna ki, mással nem. Nem hall és sajnos szájról olvasni sem tud, ahogy a jelnyelvet sem tudja használni és feltételezi, ha ismerné is mindegy lenne, mert nem tudnál neki válaszolni azon. Megrázza a fejét, majd a fülére mutat, reméli, így talán megérted, hogy nem jutnak át hozzá a hangok.
Aztán hirtelen, mint egy isteni sugallat jut eszébe az, aminek már az első percben kellett volna. Felmutatja a jobb kezét, hogy várj egy picit, majd gyorsan nyúl hátra és veszi elő a farzsebébe csúsztatott telefonját. Megnyitja az üzeneteket, szélsebesen bepötyög pár sort hogy aztán a falnak nyomja – annak a valaminek, ami elválasztja egymástól az évszakokat és a testvérét meg a szerelmét.
Great idea... Just go out and try to figure everything out by yourself
Áh, sehogy se akart ez a fejemben összeállni! Hallottam a pletykákat arról a bizonyos falról, ami a város szélén van, s hogy a túloldalán néha megjelenik valaki, de nem tudsz átlépni rajta. Talán valami mágikus zár lehet, ami itt tart minket. Nem lepődnék meg rajta igazából, sőt! Teljesen logikusnak tűnik. Amiket addig láttam az életem során… Ahhoz képest talán még nem is lenne meglepő. Hiszen találkoztam én már egy vén háromszöggel is, aki tudott beszélni. Szóval ezen a ponton már tényleg nem volt semmi meglepő. Mégis a fejemben most még nem bírtam összerakni a teljes megoldást. Valahogyan én idekeveredtem, s a várost egy fal vette körül? Nem miattam lesz itt az a fal. Vagyis akkor azt jelenti, hogy mások is biztosan idekerültek, akiknek nem kellet volna. Lehet csak egy univerzumból, lehet többől. Ennek megfelelően pedig akkor a rokonaimat is meg tudnám találni, nem? Vagyis… Nem tudom ki emlékszik és mire, s talán ez a legrosszabb az egészben. Még ha tegyük fel meg is találom az ikrem, akkor is… Tudja ki vagyok? Én sem voltam tisztában ám semmivel, ami a múltamhoz köthető, egészen addig a napig. Nem tudom hogy, egyszer csak a semmiből megcsapott a felismerés. Talán jobb lett volna, ah tudatlan vagyok? Pfff! Dehogy! Hiszen akkor ki oldaná meg ezt a problémát? Az nem megoldás, hogy örök életünkre hazugságban éljünk és úgy tegyünk, mintha ez lenne a normális. Nem… Én, Dipper pines – vagy Dean Thompson, majdnem mindegy – megígérem, hogy akkor is a végére fogok járni ennek a rejtélynek is. Billt pedig kidobom a kukába ezért. Mert hát, biztosan ő áll az egész mögött. Olyan nincs, hogy nem. Ahogy sétálok, egyre csak a kezemben tartott térképet nézem, közben pedig elkezdek gondolkozni. Valaha elhagyta bárki a várost? Vagy volt olyan, aki megpróbálta? Egyáltalán miért nem mehetünk el csak úgy? Valami itt nagyon furcsa, én pedig nem bírok rájönni most még mi az. Talán akadnak nyomok, esetleg leírások. Ha pedig már egyszer kijöttem, akkor azt is érdemes lenne megkeresni. Viszont először a fal… A térkép szerint valahol itt kell lennie. – Áh…! Au au au… - Hogy enyhítsem a fájdalmat, az orromra fogok, amely azt hiszem épp most szimatolta ki azt a bizonyos falat. Kiváló munka barátom… Máskor lehetne fájdalommentesen is! – Ahhh manóba is… - finoman elkezdem tapogatni, hogy nincs-e eltörve, mikor szemem sarkából megpillantok valakit. Ijedtemben megugrok, de legalább nem sikítok. A fal túloldalán áll, egy fiatal lány, aki… Ázsiai… Ennyi jött le elsőre. – Ehm… Szia! Dean vagyok. És te?