Ideges vagyok. Nem tudom mikor voltam utoljára ilyen ideges, most mégis alig bírok magammal... ami valószínűleg a munkámon is meglátszik, mert még véletlenül sem vagyok képes pár másodpercnél tovább nyugton maradni. Komolyan, a végére már magamat is kezdem zavarni, ami azért nagy szó. Még jó, hogy a többieket az idő nagy részében sikerül elkerülnöm, így egyikük sem tesz fel olyan kényes kérdéseket, amiket nemhogy nem szívesen válaszolnék meg, de nem is szívesen hallgatnám meg őket.
Miyoung legutóbbi laborban tett látogatása óta folyamatosan azon kattog az agyam, hogy minden a lehető legnagyobb rendben menjen... és igen, még mindig azon pörgök, hogy biztos mindent sikerült - e úgy elintézni ahogy azt akartam. Na meg hogy valaki nem árulta - e el neki egészen véletlenül, vagy ő nem ment - e át kém üzemmódba, és derítette ki valahogy. Remélem tartotta magát és nem kíváncsiskodott, mert tényleg szeretném, ha meglepetés lenne ez az egész. Az már más kérdés, hogy fogalmam sincs, mennyire fog neki tetszeni. Vagy hogy tetszeni fog - e neki egyáltalán, vagy csak én gondoltam úgy, hogy jó ötlet hőlégballonozni. Mondjuk ha ez a helyzet áll elő, még akkor is ki tudunk találni valamit B terv gyanánt... de azért nagyon bízom benne, hogy nem lesz rá szükség. Nemsokára úgyis kiderül.
Nyughatatlan sajtkukac módjára már valószínűleg jóval a megbeszélt idő előtt ott vagyok a találkozási helyen, amit egy levélben juttattam el a lányhoz. Nem tudom, mennyivel értem korábban, mert nem hoztam órát, a telefont meg inkább nem nézem meg, mert még véletlenül eszébe jut a többieknek, hogy épp most van valami halaszthatatlan problémájuk. Nem érdekel, most oldják meg, ahogy tudják. Én mára szabadnapos vagyok, kész.