Minden törzs más és más kultúrát képvisel. A miénk is épp olyan egyedi, mint a szomszédos törzsé, akiket gyerekkoromban meglátogattunk. Ritka volt, hogy más helyekre eljutottunk, de ápolni kellett a kapcsolatokat és megismerni más törzseket nekem is adott némi pluszt. Rájöttem, hogy sokfélék vagyunk és hogy ez nem feltétlenül baj. Na persze, nem tartottam magam ettől még bölcsnek, de amikor Tananától megkaptam a totemet… mosolyognom kellett.
- Amikor az embernek eljön az ideje, a nagy szellem megmutatja neki a jelet, amely egész életében segít neki megtalálni a jó irányt. Van, akit a bátorság vezérel. Van, akit a türelem. Másokat pedig a szépség. – Nagyjából mindig ugyanaz volt a felvezető szövege, mégis mindenki örömmel hallgatta és várta a folytatást. Megszólított. - Denahi! – Bólintottam és odamásztam elé, várva, mi lesz ezután. – Félsz, Denahi?
- Nem, dehogy. Inkább csak kíváncsi vagyok, a szellem mit gondol rólam, mi illik hozzám – Miközben beszéltem, megfestette az arcomat. Elmosolyodott.
- Ne aggódj, Denahi! Fent jártam a hegyek magasán, ahol a fény megérinti a földet és a nagy szellemek elárulták nekem, hogy mi a Te totemed. Azért, hogy férfi lehess, mindig és mindenhol a jeledet kell követned! A te jeled: a bölcsesség – Meglepődtem és ezzel egy időben el is mosolyodtam. Mint mondtam, sosem gondoltam magamat bölcsnek, még akkor sem, ha voltak jó gondolataim olykor és ezeket Sitka is alátámasztotta.


- A bölcsesség farkasa – Az ujjaim között forgattam a kifaragott totemet gondolkozva. Nem állt tőlem messze, valahogy úgy éreztem, ez tényleg az enyém. Ez Én vagyok.
- Gratulálok, öcskös! – Sitka magasodott felém elismerően, míg Kenai valahol másutt ténykedett. Neki még nem jött el az ideje.
- Köszönöm, Sitka – Sokat tanultam a bátyámtól. Habár hozzáteszem, hogy a fejem lágya még nem akart benőni: sokszor voltam inkább gyerek, mintsem bölcs, de ahol tudtam, és amikor lehetőségem volt rá, követtem a totememet. A kijelölt utat.


Egy nap megtámadták a törzsünket. Nem a szövetségeseink, hanem egy másik: számomra ismeretlen okokból. Vadász lévén viszont cselekednem kellett, testvéreimmel és a törzs további vadászaival karöltve. Egészen jól ment – egy ideig mindenképp, aztán megsérültem. Ez kevésbé zavart, mert néhány karcolás volt csupán, míg a bátyám durvább sérüléseket szenvedett. Aggódtam érte, így egy percre sem akartam eltávolodni tőle.
A szövetséges törzsünk látott el minket. Egy korombeli lány kezelte a sérüléseimet, mígnem beszélgetésbe elegyedtünk. Vagy valami olyasmi.
- Az micsoda? – Érdeklődött a nyakamban lógó farkas totemről. Nem is volt baj a beszélgetés, hisz így elterelte a figyelmemet a csípő, fájó érzésről.
- A törzsünk egyik hagyománya. Minden embernek, amikor eljön az ideje, a nagy szellemek kijelölik a saját totemjét, amit egész életében követnie kell. A bátyámé például a Sas, mely utat mutat. Az enyém a Bölcsesség Farkasa – Szabad kezemmel meg is érintem a totemet, büszkén.
- Igazán? Ezek szerint te valami nagy bölcs vagy? – A visszakérdezés fájó egy kicsit, de nem töri le a lelkesedésemet.
- Pont azt a célt szolgálja a totem, hogy ezt kövessem és bölcsebbé váljak az utam során – Szisszentem olykor, de el-elrántottam a karom tőle. Nem tehettem róla: fájt. Sitka érkezésére felemeltem a fejem és bólintottam, majd válaszoltam is volna, de a lány megelőzött a kiakadásával.
- Denahi…? Várjunk csak! Te vagy a fiú, aki évekkel ezelőtt tönkretette a kosaramat és még csak bocsánatot sem kért! – Nagyokat pislogtam rá.
- Hogy tessék?! Te vagy az a kislány… akinek… ó te jó ég – Majdnem kicsúszott a számon még az is, hogy „most komolyan ezért vagy rám még mindig pipa?” de a bátyám tekintete és az, hogy kishíján elnevette magát (ami nem volt tőle megszokott), belém is fojtotta a szót.
- Végeztünk, mehetsz. – A lány tovább duzzogott, én meg feltápászkodtam a földről.
- Köszönöm. Tényleg hálás vagyok, hogy elláttál, Nakoma – Igen, így már tudtam, mi a neve és nem voltam rest azon szólítani.
A kezdeti súrlódások ellenére olyanná vált számomra ez a lány, mint soha senki nem fog. Az évek során egyre jobban kötődni kezdtem hozzá, mígnem a szerelme tárgyává vált – tudom, egy nőt nem lehet tárgynak tekinteni és nem is tekintettem őt soha annak.


Hazajött velem. Nem volt többé maradása a saját törzsénél: már hozzám tartozott és ezt ő is jól tudta. Két ember, ha összetartozik, nem folytathatja többé külön utakon, nem igaz? Az esküvőszervezés jó hangulatban telt. A hagyományaink része volt egy rituálé az egész törzs előtt, egy amolyan összekötő ceremónia. Már vártam. Életem legboldogabb napja azonban nem jött el.
Helyette Kenai férfivé avatási momentuma után Sitka meghalt, az öcsémnek nyoma veszett – én pedig… megtörtem. Az addigi bohókás, néha komolykodó srácból hirtelen olyan férfi lettem, akinek semmi sem számított, pusztán az, hogy megbosszulja a fivére halálát és megtalálja az öccsét. Bíztam benne, hogy Kenai még él, de nem lehettem benne teljesen biztos.
Fogalmam sem volt róla, hány nap, hét, vagy hónap telt el. Csak meneteltem előre és kész voltam megölni a medvét.
Elvakított a bosszú, már semmit sem voltam hajlandó meglátni: egészen az utolsó pillanatig csak a gyilkoláson járt az eszem. A medve… holtan akartam látni.
Aztán a medve hirtelen átváltozott az utolsó pillanatban. Kenai állt előttem, anyaszült meztelenül – hisz az átváltozás miatt a ruhái szétszakadtak és elhagyta azokat.
- Kenai… - Tehetetlenül estem a térdemre. Majdnem megöltem az öcsémet. Azonban Sitka is megjelent, szellemként. Mindez egy próbatétel volt mindannyiunk számára. És egy búcsú is, azt hiszem. Akkor voltunk utoljára együtt mi hárman; és a kicsi Koda. A kismedve, akinek Kenai lett a „pótmamija”.
- Szerintem... medvének jobban nézett ki – Böktem az öcsémre, majd mindannyian nevettünk. Keserédes volt mindez, de ezek után haza tudtam térni. Ugyanúgy egymagam, de azt hiszem, bölcsebben.


✦ A Bölcsesség farkas totemet követve valóban bölcs döntéseket tud hozni, valamint olyan tanácsokat adni, amik célravezetőek. Amikor a totemét követi, mindig a jó irányba tart.
✦ Kapcsolat a Nagy Szellemekkel: lehet Sitka kapcsán, lehet nem, de fennáll a kötelék közte és a szellemek között még Fata Morgana-ban is. Ha eléggé koncentrál és figyel, akkor a szellemek hangja és bölcs tanácsai eljuthatnak hozzá. Emiatt az erdőben is jobban tud tájékozódni, vagy egyéb terepen: például emiatt tudja, melyik növény mérgező, vagy egy-egy állatot mivel lehet előcsalogatni, vagy épp távol tartani. A Nagy Szellemek azt is megmondhatják neki, hogy kinek milyen totem jár - Tanana után ugyanis ő lett a kiválasztott.
✦ A harci képességei adottak; éppen ezért tudja megállni a helyét a helyi vadászok között is.