Mei Qin && Zhongli

-Ohh, az nagyon jól hangzik! – csillan fel a szemem ahogyan mondja, hogy mégis mit készít épp kajának. Aztán csak még szélesebb mosolyra húzom az ajkaimat, amikor azt mondja, hogy mindjárt készen is van. Ezért cserébe kap egy újabb puszit az arcára.
-Te vagy a legjobb, mondtam már? – kérdezek rá. -Ha még nem, akkor most mondom, hogy te vagy a legjobb! – kuncogok fel, majd lassan inkább elengedem őt, hogy tudjon rendesen mozogni és nehogy esetleg baj legyen azzal, hogy korlátozom őt. Nem akarnám, hogy esetleg megsérüljön miattam, jobb az előóvatosság, később még úgy is lesz esélyem, hogy öleljem őt.
-Benne vagyok a lazításba. Sok volt ez az elmúlt időben és keveset tudtunk foglalkozni magunkkal vagy egymással. – értek egyet vele, majd segítek a megterítésben, mielőtt helyet foglalnék az asztalnál és úgy nézem őt.
-Azért talán a rekord töréstől még messze vagyunk. – nevetek fel ezen. -Viszont valóban sűrű napok voltak. Ám ez a normális, nem igaz? Az ilyesmi mindenki életében egyszer eljön. Legalábbis azt hiszem. – teszem hozzá. Bár a legtöbb fiatal előbb vagy utóbb külön akar élni a szüleivel és legtöbbször azzal akar összeköltözni, akit szeret és a párja. Persze vannak kívételek, akik örök életre a szülők nyakán akarnának lógni, mert az a legkényelmesebb, de az nem annyira egészséges egy idő után.
-De legalább a dojo is jól halad. Akár késő délután még kicsit reklámozhatnánk magunkat szóró lapokkal meg ilyesmi. Hát ha lesz kedvük még az embereknek jönni. – ajánlom fel a dolgot. -Utána az este meg megint csak a miénk lenne itthon. Mit szólsz hozzá? – kérdezek rá azért. Ha neki nincs kedve most kimozdulni itthonról, azt is teljesen megértem. Valamilyen szinten mind a ketten mondhatni antiszocok vagyunk, csak a jellemünkben máshogyan mutatkozik ki ez. Bár Mei Qin valamiért jobban vonzotta az embereket. Nem csak a külseje miatt, de mindig azt mondták, hogy a kisugárzása és az aurája is olyan megnyugtató hatású. Nos, ezzel mondjuk nem tudok vitatkozni.

Mei Qin && Zhongli

Már egy ideje tart a költözködés Mei Qin-nel, de már látjuk a végét szerencsére. A falak újra festése már rég kész, a bútorokat is beszerelték nekünk, a ruhák, könyvek stb nagyját is már megcsináltuk, úgy hogy már tényleg csak a nagyon apró simítások vannak hátra, de már élhető a kis közös házunk. Nem hittem volna, hogy valaha eljön ez a nap, aztán most mégis is itt tartunk. Nagyon boldog vagyok, hiszen a szerelmemmel élhetek mostantól.
Jelenleg a szennyest pakolom be a mosogépbe, míg Mei Qin pedig főz valamit edébre. Még azért nem érzem magam teljesen száz százalékosnak, de legalább kezdem úgy érezni, hogy rendeződik az életem. Eleinte, amikor azt a két alakot megláttam a tükörben, azt hittem, hogy megőrülök. Viszont amióta vele vagyok együtt, egyre tisztábban látok, persze ez ilyen átvitt értelemben. Ráadásul most már tudom, hogy ki vagyok, kik azok az alakok a tükörben. A kicsi gyerek Nezha, a magas pedig egy démon. Vagyis az is Nezha csak a démoni erejével. Illetve én vagyok. Na mindegy, ez még mindig zavaros.
Amikor minden megvan, lecsukom a mosogépet, beállítom rajta a dolgokat és elindítom. A csap fölötti tükör elé megyek és ott most a gyereket látni. Vagyis a gyerek énemet. Persze volt már, hogy Qin előtt is beszélgettem magammal, aztán persze azzal tereltem, hogy csak hangosan gondolkodtam, nem akartam, hogy őrültnek nézzen. Viszont örökké sem titkolhatom. Minden esetre én még várni akarok, hogy ezt bevalljam neki. Legalább addig, amíg minden zűr-zavar lemegy és végre van egy kis nyugtunk. Hiszen nem csak a költözés, de még a dojo is ott van újonnan. Sok a dolgunk még.
Felsóhajtok, majd kimegyek a fürdőből és a konyhába megyek. Mosolyra húzom az ajkaimat, amint meglátom őt a konyhában szorgoskodni, így mögé osonok és megölelem őt.
-Mi jót csinálsz? - kérdezek rá mosolyogva és vállára puszilok. -Már nagyon éhes vagyok. Mikor lesz kész? - pillogok rá érdeklődően, mint egy kis gyerek. Néha szeretek is az lenni mellette, lehet túlzottan is elkényeztet, de az már nem az én bajom.