-Te is elhagytál csak úgy, mint a szüleink…- sóhajtok fel és szomorúan figyelem a sírkövet. -Miért? Együtt kellett volna vezessük a céget, közösen, a barátainkkal! Nem véletlenül van Hero6 a cég nevében és nem Hero5. - majd veszek egy nagy levegőt és kifújom. Nem akarok ordítozni a bátyám sírjánál, mégis csak egy temetőben vagyok, nem illik ilyesmit csinálni. Viszont mérges vagyok. Mérges vagyok rá, a világra, magamra. Mindenre…
Miért én? Miért velem történt ilyesmi? Nem akarok más személyt az ő helyébe, most pedig mégis ott van valaki más hatodikként.
Idegesen és frusztráltan felsóhajtok megint és meg kell álljam, hogy ne üssek a földbe ököllel.
Nyugi Hiro, nyugodj meg. Nem szabad Baymaxen vagy bárki máson kitöltsem a dühömet vagy úgy bármilyen érzésemet. Baymax így is elég sokat szenvedhetett tőlem eleinte, mivel nem igazán csíptem őt. Úgy éreztem, hogy túl hamar került be a csapatunkba, nem akartam senkit sem a bátyám helyére. Ez valamilyen szinten érthető is a gyászom miatt, de a többiek többször is beszéltek velem erről, hogy ne legyek ellenséges vele.
Végül valahogy sikerült túl tegyem magam ezen és kicsit nyitottabb lettem felé. Rájöttem, hogy talán azért is zavart a srác, mert sokban hasonlított Tadashira és emiatt csak jobban hiányzott nekem.
A többiekkel pedig ugyanúgy tartom a kapcsolatot, mint eddig. Vagyis majdnem, de ha esetleg összeül a csapat, azt nem szoktam kihagyni. Általában Fred mindig valamit kitalál, hogy jót nevessünk vagy esetleg eléri, hogy kevesebb agysejtünk legyen, Wasabi és Mézvirág azok akik, mindig megkérdezik, hogy miújság velem és szintén ki tudnak rángatni a valóság sötét bugyraiból, Tomago pedig…hát Tomago? Ő mindig is adta a kemény csajt, aki néha tud kedves is lenni. Viszont talán néha pont az ő szigora és keménysége kell nekem, hogy én se omoljak össze teljesen.
Szerencsémre a gyászról a figyelmemet sokszor eltereli a munka, főleg amióta a WHOOPpal együtt dolgozunk. Szeretem, hogy Jerry mindig előáll valami új kihívással nekünk, legtöbbször a mi fantáziánkra hagyva az egészet, némi utasítással vagy kikötéssel. Szeretem, amikor kreatív lehetek és úgy formálhatom a kütyük elkészítését ahogyan én szeretném.
Ez az egész pedig, akkor kezdett el fokozodni bennem, amikor először láttam meg egy mese figurát a tükörben. Egy fekete hajú fiút, valószínűleg tinidzser lehetett a magasságából ítélve. Persze először azt hittem, hogy csak álom vagy esetleg túl sokat dolgozok és beképzelem. Viszont miután többször is láttam, kezdtem sejteni, hogy valami itt nem stimmel. A tükörképet pedig nem sokkal később furcsa emlékek és álmok kísérték tovább. Néha nem igazán tudtam hova tenni ezt, máskor pedig úgy éreztem mintha átéltem volna mindezt. Furcsa volt, némiképp idegesített is néha, de sok ötletet adott. Talán emiatt is van, hogy mostanában még többet vagyok a laborban és teljesen elmerülök a különböző munkáimban és kísérleteimben.
Ha nem hagynak békén ezek az emlékek és álmok, akkor kihasználom őket és megpróbálom megfejteni őket. Mindemellett van egy olyan sejtésem, hogy akikkel együtt vagyok jelenleg a cégnél, valamelyest nekik is közük lehet ehhez…


✦ Rendkívül intelligenciával rendelkezel nincs olyan kütyü, amit ha megálmodnál az elmédben ne tudnád ténylegesen megvalósítani.
✦ Emlékezeted visszatérésével a küzdősportokban szerzett kiképzésed is visszatér hozzád.