Egy tökéletes világban az ébresztőórámat nem káromkodva csapnám le, nem égetném oda a reggelimet, miközben a tegnap esti sminket próbálom levakarni az arcomról. De egy lány, akinek számtalan illegális munkája mellet még egy főállása is van, nem tehet mást, mint kitart és megtesz minden tőle telhetőt. A busz nyilván nem vár meg, kocsira nincs nem hogy pénzem nincs, úgyhogy a gyors tempójú séta mellett döntök. A magassarkú cipőm öt perc után mondja be az unalmasat, majdnem hasra kényszerítve a járda közepén. Miért velem történik ez mindig?
Szerencsére hozzá vagyok szokva, hogy ami elromolhat, az el is fog, úgyhogy a táskámból gyorsan előhúzom a lapos talpú váltócipőm, ami egy hatalmas megkönnyebbülést jelent a bokámnak.
Első utam egy fotózásra visz, ahol az új ruhákat fotózzák be egy magazinnak. Ellenőrzöm, hogy minden rendben megy és felkapom a pendrive-on az elkészült látványterveket, amin még bőven lesz mit retusálnia az ahhoz értő embereknek. Egy csendes pillanatában elkapom a sminkes lányt és emberi arcot varázsoltatok magamnak.
Következő utam egy klienshez visz, aki a lányának a szülinapjára szeretne egy privát divatbemutatót tartani, amiből majd kiválaszthatja a saját ajándékát. Akinek ennyi pénze van, hogy ilyesmire szórja, annak arra is van elég, hogy akár az egész adósságomat egy csettintéssel lerendezze. Ó bárcsak...
Szóval az ilyen emberekkel megéri jóban lenni, és udvariasan nevetek a viccein, bár a mosoly az arcomon inkább szarkasztikus és sosem ér el a szememig. Legszívesebben egyes egyedül egy forró kád vízben relaxálnék és pihenném ki a tegnap esti munka fáradalmait.
Komolyan azt fontolgatom, hogy az ebédszünetben hazaugrom szundizni egyet, de nem akarok összefutni senkivel az Argentumból és még kevésbé akarom elmaszatolni az ingyen sminkem. Szóval elindulok az iroda felé, de útközben kapom az sms-t Jimena asszisztensétől, hogy a főnök látni akar - meg ebédet. Így az irodába menet még betértem egy hipszter kávézóba, hogy  megszerezzem az utóbbit. Gyakornokként gyakran küldtek ilyen kis utakra, hogy hozzak kávét, ebédet vagy rágcsálni valót egy meetingre, szóval nem okozott nagy fejtörést, hogy hova menjek és mit vegyek. Tudom, hogy az ilyen feladatokat úgy kéne megélnem, mint egy visszalépést, de még mindig bűntudat van bennem az előléptetésem kapcsán, úgyhogy, amit meg tudok tenni, azt meg is teszem.
- Helló! Hívattál? - lesek be Jimena ajtaján, miután kopogtam, aztán kissé meglengetem a szatyrot, amiben az ebéd van. - Buddha tál jó lesz? Semmi glutén, de rengeteg protein.
Ha szabad, bejövök, leteszem a zacskót oda, ahol találok egy kis szabad helyet az asztalon, viszont, ha úgy látom, hogy elfoglalt, telefonál, vagy valaki van nála, akkor kint foglalok helyet az iroda előtti váróteremben.