I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-05-01, 14:02
Do you ever have nightmares, Dear?
Voltál már úgy valaha, hogy felkeltél reggel, egy erős megérzéssel? Mármint annyira erőssel, hogy szinte szó szerint megmondta, mit tegyél? Na, eddig én sem. Most pedig a megérzésemnek még neve is lett. Hm. Szombat lévén a bank nem üzemel, a homeoffice feladatokat pedig magamnak szabályzom, belefért a kimenő. Úgy hallottam, Jimena García egy igencsak hirtelen hangulatú nő hírében áll. Ugyanakkor azt is hallottam, hogy mostanában többször is elidőzött a falnál, emiatt ott kezdtem a “keresést”. Végső soron szép információbázissal rendelkezek a kedvenc helyeiről, pihenőiről, a hozzávetőleges napirendjéről… Legfeljebb csámborgok egyet a városban, úgyis ritkán sétáltatom meg ekkora távon a kis drágámat. Természetesen Onix is jön velem, két okból is hatékony társ: Egyrészt kutya, amitől sokan ellágyulnak, készségesebbek lesznek. Másrészt dobermann, emiatt megfélemlítésre is kiváló. Ahogy lekaptam a pórázt a fogasról, fejvesztve rohant ki az előtérbe, és leült elém. A lábai toporogtak, de egyébiránt mozdulatlanul. - Jó kislány… - simogattam meg a fejét miközben feladtam rá a hámot, ezután én is felvettem egy hétköznapibb zakót. A szombatok általában nyugodtak, nincs sok ember az utcán, különösen kora délután, úgyhogy kellemes sétánk volt. A fal megfelelő része ugyan tőlem jó harminc perc sétára volt, de bőven megteszi, egy kis edzés kell. Sajnos nem futottam ismerős arcokba, pedig az a kedvencem. Látni ahogy lesápadnak, látni ahogy szinte remegnek… Nem is értem az embereket. Annyian nem tudják, miben rejlik az igazi hatalom. Persze, hogyne, a pénz is fontos, de minden valamirevaló ember eldobja a pénzét amint félnie kell valamiért. Az egészségéért, a családjáért, az életéért… Négylábú kísérőm halk morranása zökkentett ki a gondolatmenetemből, ő jóval előbb észrevette a fal közelében parkoló autót, és vele együtt a nőt. Elmosolyodtam. Erre mondják, hogy kapás van? Bár itt nem én várakoztam, én inkább az áldozatát becserkésző párduc voltam. Mégis, nem szokásom másokra a frászt hozni - többnyire. - Szép napot, hölgyem... Oh, csak nem Miss García személyesen? - kérdeztem színlelt meglepettséggel - Igazán örülök a találkozásnak, több öltönyöm is az ön divatházából van, kiválóak. Bocsássa meg a modorom, a nevem Dearil Adrian Darrow, de hívjon csak Dearil-nek… Viszont ha nem veszi sértésnek, tegeződhetünk? Túl formai a magázódás egy szombati naphoz.. - mosolyogtam rá, ekkor a dobermann kicsit meghúzta a pórázt a kezemben, kíváncsian meredt a nőre. - Ő Onix, a szemem fénye. Kezes, de nem engedem el, ha kellemetlenség. - jegyeztem meg, és végigsimítottam a kutya hátán.