Könnyed léptekkel érkezem meg az irodámba és helyezem magam kényelembe a székemben, lábamat azzal a lendülettel helyezem az asztal sarkára, majd tekintetem a legújabb szerzeményemre terelődik, amely akaratlanul is mosolyt csal az arcomra és közeli emlékek tengerébe ránt engem.
Nem szeretem a komplikációkat. Ha valami nem működik annak véget kell vetni, ha pedig valami balul sül el az illetőt illik megbüntetni. Bármennyire is szeretnék mindent a saját irányításom alatt tartani ez fizikai képtelenség. Szükségem van emberekre, akikben megbízhatok, de ugyanakkor kell egy módszer is, amivel elérhetem, hogy egyikük sem akar elárulni, vagy pedig csalódást okozni. Megszabadultam a szálkától a kezemben és azt hittem, hogy ez elég biztosíték a számomra tekintve, hogy senkivel nem kivételezem. Még azzal sem, aki viszonylag közel állt hozzám. Ha úgy hozza a sors könnyedén kieshet a kosárból legyen az illető akárki. De most egyáltalán nem ez a fontos.
- Kérem.. Könyörgöm. Csak még egyetlen egy esélyt szeretnék. Bebizonyítom, hogy képes vagyok rá..! - Térdelő alakjára egy pillantást sem vetek, sokkal inkább csak a szemem sarkából figyelem, ahogy szinte annyira lehajtja előttem a fejét, hogy lassan már a földet csókolja.
- Mióta vagyok híres a második esélyről? - Mint költői kérdés hagyják el ajkaimat a szavak, hiszen még Hook-nak sem néztem el semmit sem. Nem hiába áll már csak az én tulajdonomban a bár. Azért kár érte, mert még jó is kisülhetett volna belőle. Azonban felesleges ezen már rágódni. Egyedül még többre vagyok képes anélkül, hogy bárki is leláncolna.
- De.. Nem volt egyedül. Így nem tudtam a közelébe férkőzni és.. - Még vagy ezer kifogást kezdett egymásra építeni, amelyeket könnyedén elengedtem a fülem mellett. Ha elfogadnék bármiféle kifogást a kudarcára, akkor nem lennénk most ebben a helyzetben.
Most először pillantok rá és immáron már a remegő alakjára, aminek hatására egy kegyetlen gondolat költözik a fejembe, amihez talán a legijesztőbb mosoly rajzolódik ki az arcomon, hiszen az arcán az eddig tükröződő félelem immár halálfélelemmé változik, amikor tudatosul benne, hogy tényleg nincs több esélye. De legalább elmondhatja magáról, hogy legalább a halálában volt valami hasznos. Vagy éppenséggel nem. Tudni kell kihozni a legjobbat a legrosszabb helyzetekből is. Máskülönben garantált a bukás, ahogy számára is az. Azonban őt legalább részesítettem abban a kiváltságban, hogy örökre velem marad.
Ahogy semmisé válik a lelki szemeim előtt az emlékkép úgy szakítom el a tekintetem a gondosan őrzött szívről az asztalomon. Érdekes módon mióta folyamatos figyelmeztetésként pihen az asztalomon, sokkalta szorgosabban végzik a munkájukat. Csak remélem, hogy hosszútávon is ilyen gyümölcsöző lesz az apró szerv tartósítása.
Egy sóhaj hagyja el ajkaimat és úgy fordulok oldalra, ahol tekintetem találkozik a tükörben lévő alakéval. Első pillantásra furcsa volt, de nem is rémisztett meg. Attól a pillanattól kezdve, hogy rájöttem ez én magam vagyok szinte éreztem, hogy ez egy igazán jó dolognak az előjele, ami a későbbiekben csak a hasznomra válhat.


✦ Polipalak: Amint teljesen elmerülsz a vízben, felvehetsz egy félig ember félig polip külsőt.
✦ Ha alkuról van szó, abban profi vagy. Jó a rábeszélő képességed, nehezen mond neked bárki is ellent.
✦ Képes vagy mérgező tintafelhőket létrehozni, amivel elszívhatod mások energiáját. Ritkább esetben képes vagy a képességüket semlegesíteni. (Userrel való előre egyeztetés esetén!)
✦ Megtörhetetlen szerződéseket vagy képes készíteni. Mindig van egy apróbetűs rész benne, ami neked kedvez és ezt visszavonni már nem lehet.
A képesség 1 lezárt játék után aktiválódhat, tehát a 2. játékban.
A képesség aktív: 2021.08.31-től.