I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-03-15, 18:27
Violet & Avery
Friends are the sunshine of life.
Szükségem volt egy kis szünetre, és amikor épp nem a hűs levegőre, a rózsák illatára és látványára vágytam, hanem tényleg egy kis pihenőre, odabent a melegben, a dolgozói pihenő volt a legjobb hely erre. Még akkor is viszonylag csendes volt, ha mások is tartózkodtak ott rajtam kívül. Én ritkán használtam, a könyvtár is épp elég nyugodt volt, de olykor jó volt onnan kiszakadni. Elbújni mindenki elől egy fél órára. Kellett ilyen is. A meleg teával teli bögrére fontam mind a tíz ujjamat, nem csak a kezemet, de a lelkemet is felmelegítette a folyadék. Az állandó télben szükség is volt valamire, ami felmelegít, néha egy bögrényi italt többször is a mikróba tettem, anélkül, hogy akár egy kortyot is ittam volna belőle. Jó érzéssel töltött el már az is, ha a csésze tea a kezemben volt. Nem nagyon volt mozgolódás a kastélyszerű épületben, így egy kicsit meglepett, amikor Violet belépett az ajtón, de még örültem is neki. Nem láttam az elmúlt napokban, annyira elfoglalt a könyvkeresős mizéria, meg az idegeskedés a főnök miatt. Kedveltem a lányt, visszafogott volt, ugyanakkor csak úgy áradt belőle a kedvesség. Talán még a barátomnak is mondtam volna, ha egy kicsivel többet beszélgetünk, persze ebbe a munka erősen beleszólt. - Szia, kedves! - köszöntem, miközben néztem, ahogy kávét készít magának. Nem tudom, ez miért volt rám mindig is nyugtató hatással. Nézni, ahogy az emberek kávét készítenek, vagy valamit rutinosan csinálnak. Mintha a kezük teljesen önállóan mozogna, és tenné a dolgát. - Most már sokkal jobban, hogy egy barátságos arcot látok. Kicsit fárasztó napokon vagyok túl. - kezdtem bele, majd rögtön el is szégyelltem magam. - Ó, hát pont neked mondom! Nem volt túl sok munkád? Ugye tudod, hogy nyugodtan szólhatsz? Szívesen segítek bármiben. - Ahogy azt néhányszor már meg is tettem, csak épp az utóbbi hetekben nem volt rá időm.
A napokban sokat gondolkodtam azon, ami Tommal történt és próbálok óvatos lenni itt a Beast Motelben, hogy hónapok óta itt élek. Véletlenül se történjen meg az, ami Tommal, mert nem tudom, hogyha elbocsátanak hova mehetnék. Talán felvesznek a középiskolába takarítónak, de lakhatásomat nem tudnám megoldani egyhamar. Vissza nem mehetek a szülőiházba, mert kisajátították mostohatestvéreim. Annyival könnyebb lenne, ha nem hinnének önzőnek és nem gondolnák úgy, hogy nem törődők velük. Az elmúlt karácsonykor küldtem nekik egy karácsonyi üdvözlő lapot, de meg se köszönték, mikor összefutottam velük az utcán. Továbbra is a láthatatlan lány vagyok, majdnem mindenki számára. Pont az, ilyen embereket rabolják el a szervkereskedők és ezért vagyok jó szobalánynak is itt, mert észre se vesznek engem, de ha szükség van rám, akkor ott termek, ahol szükség van rám és elvégzem a feladatomat. Az elmúlt három évben az ódon épület összes személyzeti folyósóját sikerült felfedeznem. Percek alatt az ebédlőből az emeleti szobák egyik-másik ajtaja előtt termek és segítségére sietek, bármelyik vendégnek, aki takarítást vagy ruhamosást kér. Violet ez áll a kis névtáblán, ami ruhámon díszeleg nem túl feltűnően. Ritkán szólítanak a nevemen a vendégek. A névtelen cseléd vagyok, akik kényelmükről gondoskodik. Vajon egyszer lehetek több is az életben, vagy örökre benne ragadok ebben a verembe, amibe önkénytelenül kerültem? Egy hangosan sóhajtok, mikor az utolsó szobával is végeztem és becsuktam magam mögött az ajtót. A szobák délelőtti takarításával percekkel ezelőtt végeztem. Most egy kis szünetet tarthathatok a következő ellátandó feladatom előtt. Magam előtt toltam be a takarítókocsit a raktárba, majd a konyha melletti kis szobába az alkalmazottak pihenőjébe lépek be. - Szia! - köszönök Averynek, miközben célirányosan a kávéfőzőhöz lépek, hogy a poharamba egy kis frissítő italt töltsek, amihez két darab kockacukrot és egy kis tejszínt teszek hozzá. - Hogy vagy? - kérdezem meg a szálló könyvtárosát, mikor érdeklődve rá nézek és kevergetem a kávémat. Majd leülök a kávéval a sarokban álló kopott székre, ami évek óta ott áll a szobába, már az előtt is itt volt a szobában, mielőtt én itt kezdtem el dolgozni.