Welcome to Fata Morgana
Mirage Mirror
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív

– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat?
– Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni.
– Mi fog történni?
– Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned!
– Dehát...!
Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana

határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 21 felhasználó van itt :: 2 regisztrált, 0 rejtett és 19 vendég :: 2 Bots


A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Mesénk fejezetei
lapozd, nézd!

Baba Shouta
Ma 00:55-kor


Nishihara Takuya
Tegnap 23:27-kor


Cha Woo-Jin
Tegnap 20:15-kor


Baba Satoru
Tegnap 01:55-kor


Baba Satoru
Tegnap 01:52-kor


Sigrid Hávarðr
2024-05-11, 14:12


Baba Mirai
2024-05-11, 13:41


Baba Mirai
2024-05-11, 13:41


Amber Lilian Monroe
2024-05-05, 18:52


Kugisaki Miyo
2024-05-04, 22:38


Kiemelkedõ mesemondók
ebben a hónapban

3 Hozzászólások - 16%


3 Hozzászólások - 16%


3 Hozzászólások - 16%


2 Hozzászólások - 11%


2 Hozzászólások - 11%


2 Hozzászólások - 11%


1 Témanyitás - 5%


1 Témanyitás - 5%


1 Témanyitás - 5%


1 Témanyitás - 5%



Megosztás
 
Let's make a little mess - Connor & Avery
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
ÜzenetSzerző
TémanyitásLet's make a little mess  - Connor & Avery Empty2021-05-25, 01:51

The end
Egy félbehagyott fejezet
Nem szórt rá senki csillámport



Mirage Mirror
Káprázat Tükör
Káprázat Tükör
Mirage Mirror
Egyszer volt, hol nem volt... :
Let's make a little mess  - Connor & Avery JPbm1tY
Let's make a little mess  - Connor & Avery C762116a1803ee0f854bc93c33ab04366020e95a
I am afraid of what I'm risking if I follow you
Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1714
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Let's make a little mess  - Connor & Avery 5fddf4ef6494eaab04a3d1f645e25da2c51b0860
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Let's make a little mess  - Connor & Avery 6442b92e7f900b694cceef6bce1f5ee9dd32e05b
Evolet Yang
Baba Mirai ✦ Baba Shouta

Let's make a little mess  - Connor & Avery Empty
TémanyitásLet's make a little mess  - Connor & Avery Empty2021-05-20, 11:09




Avery & Connor


Outside of a dog, a book is man's best friend. Inside of a dog it's too dark to read.

- Áh dehogy, már jó ideje nincs olyanom, hogy kedvenc bögre. Nem mint ha ne lennének jópofák, csak valahogy mostanában nem bizonyul túlságosan hosszú életűnek egyik sem a közelemben. - ismerem be. Tudom, tudom… túl sokat dolgozok, keveset pihenek, eléggé szétszórt tudok lenni, ha meg valami miatt belelkesedek, akkor a kapkodásra is hajlamos vagyok, külön-külön sem épp életbiztosítás a bögréink számára, ha meg egyszerre több is igaz, akkor pláne! Szóval már csak emiatt sem akarok túlságosan kötődni egyikhez sem.
- Huhh, hála az égnek. Mármint örülök, hogy legalább te nem harapod le a fejem miatta. - könnyebbülök meg kissé, mert legyünk őszinték, a többség nem épp így reagált volna, hogy „ez csak egy polc”. Mert biztos, hogy valamennyire sérült, és akármennyire is hétköznapi darabok, vagy pótolhatóak, plusz munka az bizony lesz velük kétségtelenül, mire minden visszakerül az eredeti helyére.
- Ki tudja? Talán még az újságban is benne lennénk! - gondolkozok hangosan, bár megvallom őszintén, nem épp a halálommal szeretnék felkerülni az újságok címlapjára. Inkább értékeljék az életem során elért fáradozásaimat, mint hogy halálom után 200 évvel ünnepeljenek, na, ez a gyerek milyen sokra vitte a menhellyel! Jah, sejtem, sosem lesznek hasonló cikkek, én sem gondoltam komolyan… De kár is ilyeneken rágódni, elvégre mindketten élünk, és úgy tűnik, hála az égnek könnyebb sérülésekkel átvészeltük a kis malőrt, úgyhogy ideje elkapni végre a kis gazembert!
- Ó, ha ezen múlik, beugorhatok máskor is… - mentem bele a játékba, de egyébként nem, eszem ágában sem volt teljesen leamortizálni a könyvtárat, vagy hetente ilyen felfordulást csinálni náluk. Engem is az agyvérzés kerülgetne, ha nap nap után hasonló, nem várt kríziseket kéne elhárítani a menhelyen!
- Szuper! Akkor reméljük, ez végre használni fog. - abból kiindulva, hogy az utcán találtam rá, biztosan éhes lesz a kutyus, hisz ilyen cudar téli időben nem egyszerű táplálékot találni… pláne egy ilyen csöpp méretű jószág számára.
- Ha az nem tetszik neki, akkor ötletem sincs, mivel lehetne odacsalogatni magunkhoz. - jegyzem meg nevetve, elvégre még nem láttam olyan kutyát, aki válogatós lett volna, ha a húsfélékről meg felvágottakról van szó. Pláne az ilyen finom falatokról!
- Én elindulok a másik irányba, ha pedig beválik a csel és odamegy hozzád, megpróbálom hátulról elcsípni. Csak nyugodtan, lassan, semmi hirtelen zaj vagy mozdulat! No meg jó sok türelem… - valószínűleg nem új információ egyik sem, de biztos ami biztos, még megosztom Averyvel, mielőtt „elválnának” útjaink, és a kutyus keresésére indulnánk. A kis szökevény ismét egész hátra kóválygott, de szerencsére érzékelte, hogy jövünk, jövök… és az elképzeléseimnek megfelelően sikerült is szép lassan a szalámi felé terelgetni. Eleinte egy kicsit nehézkesebben, utána, ahogy meglátta az ennivalót, egyből változott a helyzet. Óvatos, lassú léptekkel settenkedett Avery közelébe, láthatóan félt tőle, de a szalámit sem akarta veszni hagyni, így néhány percig csak közelebb ment, hátrált, körözött körülötte bizalmatlanul… mígnem szép lassan, lépésről lépésre egyre közelebb merészkedett. Ahogy én is mögötte, de egyelőre még vártam, hogy ráharapjon a csalira.

GravityLet's make a little mess  - Connor & Avery 1311556981:
Vendég
Vendég
Anonymous

Let's make a little mess  - Connor & Avery Empty
TémanyitásLet's make a little mess  - Connor & Avery Empty2021-05-13, 20:56



Connor & Avery


Can I help you?
A megfagyott bögrén felnevettem, valahogy vicces volt elképzelni a dolgot, ugyanakkor, ha velem történ volna, egész biztos kiakadok. A bögrék számomra olyanok, mint a kincsek vagy a könyvek, bár a kettő nagyjából ugyanazt fedi le. Butaság tárgyakhoz ragaszkodni, de míg poharakat elég sűrűn eltörök véletlenül, a bögrékkel egész más a helyzet, túlságosan is vigyázok rájuk ahhoz.
- Remélem nem a kedvenc bögréd volt, már ha egyáltalán van olyan. Vagy a párodé, a nők talán hajlamosabbak a bögremániára. - vigyorogtam kajánul, mert ezt a fajta szenvedélyemet nem tagadhattam volna le akkor sem, ha akarom. Még mindig jobb volt, mint táskákat gyűjteni, egy bögre jóval olcsóbb nála, bár könyvekre még így is sokkal több pénzem ment el.
- Tudom, tudom... ne aggódj miatta! Ez csak egy polc, és ránézésre a könyveknek sem esett nagy baja. Jobban féltem, hogy neked és a kutyusnak esett baja. Egy polcért még nem rúgnak ki, de ha két tetemet találna a könyvtárban a főnök, egész biztos kipenderítene, és még két gyilkosságot is rám kenne. - Elnéztem a távolba, szinte láttam magam előtt, ahogy bilincsben elvezetnek, Maverick pedig a háttérben elégedetten nézi végig a jelenetet. Bele is borzongtam, még a gondolatba is, összerázkódva tértem végül vissza a jelenbe, Connorhoz és a kis szökevényhez, akit még kézre kellett kerítenünk.
Egy pillanatra még a vér is meghűlt az ereimben, ahogy várakoztam, hátha meghallom a kutyát, aki végül egy sorral arrébb zajt is csapott. Nagyon megkönnyebbültem, de amint Connor tudtára hoztam, hogy nem, nem lapította ki a szekrény a kutyát, ő is fellélegezhetett. Tényleg a frászt hozta ránk a picur, és tulajdonképpen nem is a két lábon járó vendégem miatt volt káosz, hanem miatta. A kis szőrös tornádóra, aki végigsöpört a könyvtáron.
- Talán, de akkor unalmas papírokat kellett volt átnéznem. Bár ez a nap után nem tudom, hogyan fogok tudni visszatérni a szürke hétköznapokba. - ugrattam egy kicsit, de részben azért igazat is mondtam. Ennyire izgalmas napjaim tényleg nem voltak... talán még soha. Nem mintha minden napra szerettem volna egy löket adrenalint, ám néha még jót is tett volna, az biztos.
- Öhm... valóban nem hozhat be ide senki ételt, de azért néha engedek a kísértésnek, és itt falatozok. Jó, hogy kérdezed, eszembe nem jutott volna, pedig milyen okos ötlet! - felemeltem a mutatóujjam, jelezve, hogy várjon, és az asztalomhoz siettem. Kihalásztam belőle egy szendvicset, abból pedig a szalámit, majd azzal a kezemben tértem vissza. - A szalámi remélem tetszeni fog a blökinek. Az előbb egy sorral arrébb hallottam kaparászni, de azóta lehet meglépett... újra. - A szalámival a kezemben indultam félig lehajolva, halk, lassú léptekkel az említett irányba.



Let's make a little mess  - Connor & Avery 2931394050zene ♡ 429 szó
Vendég
Vendég
Anonymous

Let's make a little mess  - Connor & Avery Empty
TémanyitásLet's make a little mess  - Connor & Avery Empty2021-05-09, 13:43




Avery & Connor


Outside of a dog, a book is man's best friend. Inside of a dog it's too dark to read.

- Igen, az igaz. Próbáljuk meg kihozni a lehető legjobbat az adott körülményekből, nem igaz? Mondjuk… amikor legutóbb teával mentem ki, teljesen megfeledkeztem róla, és szétfagyott a bögrém, mire eszembe jutott. - grimaszolok egyet, igaz, ez is a saját saram, abszolút! Attól még hangulatos a forró kakaó kortyolgatós egy napsütéses, hótól csillogó délutánon, az tagadhatatlan! Lehet, hogy meg kéne ismételnem valamikor, a kikapcsolódás úgy is rám férne.
Most azonban, előbb a munka! Nem elég, hogy a keresett könyv megszerzésének lehetősége is úgy távolodott tőlem, akár valami délibáb, még ez a kis kotnyeles négylábú szőrgombóc is feladta nekünk a leckét! Hiszen már legalább háromszor majdnem sikerült sarokba szorítanunk és elcsípnünk, de valahogy mégis, minden egyes alkalommal sikerült kereket oldania. Látszik, hogy megedzette az élet, meg az utca, ha ilyen jó a menekülésben, azok a kutyák, akik nemrégiben kerültek utcára, sokkal barátságosabbak és kevesebb kihívást jelentenek. Azok inkább örülnek, ha embert látnak, és ha akarnád, se tudnád levakarni őket.
- Ne haragudj! - vakartam meg zavartan a tarkómat, mert tényleg semmi ilyen nem állt szándékomban, majd ahogy óvatosan az eldőlt polc felé pillantottam, intettem is a fejemmel az irányába – És ezért se. Esküszöm, nem volt szándékos! - mentegetőzök, de inkább bele se akarok gondolni, mekkora kárt okozhattam. Meg hogy mennyibe fog ez nekem fájni…
- Igen? Hála az égnek! - sóhajtottam fel megkönnyebbülten, miközben feltápászkodtam a földről. Igaz, egyelőre nem láttam, hol lehet a kis gazfickó, de ha Avery látta, vagy hallotta, akkor hiszek neki, hogy nem lapult ki. Na az lenne még a szép! Nem elég, hogy romba döntjük a fél könyvtárat, még egy kiskutyát is megölünk közben! Belegondolni is rossz…
- Hajrá! Ideje lenne, mielőtt még nagyobb kárt okoz...unk. - tettem hozzá kissé pironkodva, a köszönetére pedig csak legyintettem – Ugyan… ha mi nem lennénk itt, nem is lenne rá szükséged… - csóválom a fejem, hisz jól trapára vágtuk a kényelmes, nyugis, csendes délutánját, az egyszer biztos. Már csak abban reménykedek, hogy a főnöke nem akar pont most betoppanni, abból kiindulva, hogy milyen bűbájos és megértő alak lehet…
- Oké, tudom, hogy a könyvtárban nincs eszem-iszom, de… mondd csak, nincs véletlenül valami kaja nálad? Lehet azzal előbb sikerünk lenne, elvégre a kutyáknál köztudott, hogy a szívükhöz a hasukon keresztül vezet a leggyorsabb út. - dobom be a legújabb ötletemet, miközben vetek egy pillantást az eldőlt könyvespolcra. Vajon melyik lenne jobb? Előbb rendet rakni, vagy inkább a blökit megfogni, és utána romeltakarítani? Áh, kit udja, mekkora rumlit csinálunk még addig, ráér az.... ellenben ha Averynél akadt némi potya kaja, amit csalinak használhattunk, akkor még intettem is neki, hogy kövessen... Amíg ő megpróbálja azzal magához csalogatni a kutyust, addig én hátulról megpróbálom elkapni! Csak azt kéne kideríteni, épp merre rendetlenkedik négylábú kiskedvencünk?

GravityLet's make a little mess  - Connor & Avery 1311556981:
Vendég
Vendég
Anonymous

Let's make a little mess  - Connor & Avery Empty
TémanyitásLet's make a little mess  - Connor & Avery Empty2021-05-02, 20:27



Connor & Avery


Can I help you?
Kissé csalódottan néztem rá, mindig összeszorult a szívem, ha otthontalan állatokról volt szó. Persze az embereket is ugyanúgy tudtam sajnálni, ám egy kiskutya vagy cica azért mégis csak védtelenebb, az emberektől függ, ha utcára kerülnek, annak általában az embertársaim az okai. Ez mindig is dühített, de azt jó volt tudni, hogy vannak, akik pont az ellenkezőjét teszik és segítik a kis bajbajutottakat.  
- A nagy hidegek tényleg egy kicsit megtörik a varázst. Szerencsére azért télen is van kevésbé hűvös idő, amikor ki lehet ülni a kertbe egy forró kakaóval vagy teával, és élvezni azt a kevés napsütést, amit kapunk. Mindezt természetesen kabátban és sapkában. - tettem azért hozzá nevetve. Benne volt a pakliban, hogy hülyének néz emiatt, de tényleg nem egyszer vetemedtem már hasonló őrültségre. Azonban még ha furcsának is tartott egy-két ember a rendhagyó szokásaim miatt, akkor sem rejtettem el önmagamat. Ez az egy, amit sose tettem volna.  
- Köszönöm! - viszonoztam a mosolyát és lezártnak is tekintettem a témát. Csak fájdítottam volna a szívem, ha eljátszom a gondolattal, milyen lenne egy szőrmókkal az élet. Jobb volt inkább hagyni az egészet, és visszatérni rá akkor, ha már megoldható volt. Arra pedig egyelőre nem sok esélyt láttam.
Az izgalom egy pillanat alatt ment át ijedtségbe. Először a kiskutya lógott meg, ami már önmagában elég ijesztő volt, vajon melyik könyvet nézi ki magának legközelebb, vagy hová piszkít oda. Aztán Connor az egyik polccal együtt tűnt el a sorok között, csaknem maga alá temették a könyvek, vagyis az első gondolatom ez volt. Szerencsére úgy tűnt, nincs semmi baja, majd miután bólintással és szavakkal is a tudtomra adta, hogy nem esett baja, fellélegeztem és a mellkasomhoz kaptam.
- Komolyan a szívbajt hoztad rám! - sóhajtottam fel megkönnyebbülten, de az arckifejezését látva összevontam a szemöldökeim. Teljesen lesápadt, és amikor megragadta a karomat, a vér is meghűlt bennem. Szabad kezemet a szám elé kaptam, majd inkább eltűrtem a hajamat a fülem mögé és hallgatózni kezdtem.
Néhány másodpercig néma csönd volt, kezdett kitörni rajtam a frászt, aztán motoszkálást hallottam egy sorral arrébb. Megkönnyebbülésemben felnevettem, és ha Connor még mindig a földön volt, nyújtottam neki a másik kezemet is, hogy felsegíthessem.
- Mindketten megúsztátok, semmi baj! - Utóbbit egy kicsit a saját magam nyugtatására is mondtam, nem csak neki. A szívem ugyanis még mindig ezerrel kalapált. - Kapjuk el a kis ördögfiókát, utána ráérünk rendet tenni. És köszönöm, hogy segítesz, igazán nagyra értékelem. - mondtam, hiszen nem volt kötelessége sem a kutyussal, sem a polccal és a könyvekkel segítenie. Azért, mert ő borította fel, még nem az ő hibája volt, egy ekkora hajszában bárkivel előfordulhatott volna. 



Let's make a little mess  - Connor & Avery 2931394050zene ♡ 429 szó
Vendég
Vendég
Anonymous

Let's make a little mess  - Connor & Avery Empty
TémanyitásLet's make a little mess  - Connor & Avery Empty2021-05-02, 11:16




Avery & Connor


Outside of a dog, a book is man's best friend. Inside of a dog it's too dark to read.

- Mint egy soha véget nem érő történet. - feleltem kissé szórakozottan, elvégre mióta megnyitottunk, egyszer sem fordult elő, hogy kifogytunk volna a mentett kutyákból. Amikor már épp csak egy pár, gazdára váró kutyusunk maradt, biztos, hogy az élet úgy hozta, hogy hirtelen egész sok új lakónk lett, amikor pedig az a veszély fenyegetett, hogy telt ház lesz, szinte csodával határos módon, de mindig sikerült legalább néhány blökinek új gazdit keríteni. És ez így megy megállás nélkül.
- Igen… az álmodozásban tényleg ez a jó, semmi sem szabhat határt az ember fantáziájának. Maximum az lehangoló kicsit, amikor a trópusi tengerpartos álmok után az ember a -10 fokban indul dolgozni. De legalább ha máshogy nem is, így ki lehet szakadni a hétköznapok monoton mókuskerekéből. - hiába mondanám, hogy velem sosem fordul elő ilyesmi, úgy is hazugság lenne. Ha nem is gyakran, de azért velem is elő-előfordult, hogy munka közben elkalandoztak a gondolataim, és egészen máshol jártam lélekben, mintsem mondjuk a számlák és könyvelés világában…
- Rendben, váruk szeretettel, bármikor is döntenél így! - mosolyodok el, és nem is erőltetem tovább a dolgot. Mindenkinek magának kell tudnia, mikor fér bele egy négylábú barát az életébe, és inkább mondja valaki azt, hogy majd később, ha jobb körülmények lesznek, mintsem hogy magához vegye úgy, hogy tudja, se ideje, se energiája nem lenne vele foglalkozni. Felelős állattartás, ugyebár, nem csak az élelmet és az innivalót, esetleg néhány játékot jelenti.
Már kezdtem örülni, hogy milyen piszok mázlink van, és ilyen hamar nyakon csípjük a kis szökevényt, de úgy tűnik, korai volt még örülni… miután Avery kezeiből ügyesen kiverekszi magát,  ismét én eredek a nyomába, hogy elkapjam, és szinte csak egy karnyújtásnyira a győzelem! Vetődök, a polcnak esek, és nem csak, hogy végül hoppon maradok, de a polc is megbillen a lendülettől. Riadtan kapok utána, na nem mint ha az bármit is segítene rajta, hogy néhány pillanattan később ne landoljon a földön egy hatalmas dörömbölés kíséretében. Szinte meg se hallom, ahogy Avery szólít, még mindig le vagyok fagyva a rombolás bűvöletében, s csak jelentős reakcióiő elteltével bólintok bátortalanul.
- Azt hiszem lepergett előttem az életem, de… aha, azt hiszem. - tapogatom körbe magam, bár mivel a polc az ellenkező irányba dőlt, engem csak néhány könyv talál el estében, semmi komoly. Amikor viszont eszembe jutott, hogy a blöki viszont abba az irányba szaladt, egyből lesápadok.
- Basszuskulcs! - bukik ki belőlem akaratlanul is, miközben megragadom Avery karját, és rémült tekintettel pásztázom az eldőlt polcot, könyvkupacot, nem-e lóg kandikál ki alóla egy kilapított kutya.
- Jesszus, ne haragudj, nem volt szándékos, segítek rendbe hozni! De… látod valahol a kutyát? Vagy hallod? Mondd, hogy nem… - kezdek bele, de képtelen vagyok hangosan kimondani. Valószínűleg szükség sincs rá, anélkül is fogja tudni, mire gondolok. A kutya, mint matrica...

GravityLet's make a little mess  - Connor & Avery 1311556981:
Vendég
Vendég
Anonymous

Let's make a little mess  - Connor & Avery Empty
TémanyitásLet's make a little mess  - Connor & Avery Empty2021-04-21, 21:01



Connor & Avery


Can I help you?
Azért örültem, sőt, nagyon is örültem, hogy ők sem lennének képesek ilyesmire. Szerintem egyik embernek sem szabadna ilyesmibe belemennie. Értem én, hogy szükség van helyre, de ahogy Connor mondta, inkább meg kell próbálni gazdát keresni, nem a könnyebb és kegyetlen verziót választani. Már kinézetre szimpatikusnak tűnt, s legalább nem kellett csalódnom benne, tényleg jó ember volt. Az, ahogyan a kutyákról beszélt, mindent elárult róla, nem is kellett több.
- Nem lehet könnyű, ha mindig új állat kerül be hozzátok, de nézzük a jó oldalát. Ha mindig gazdára találnak, akkor valamit nagyon jól csináltok. - Próbáltam bíztatni kicsit, mert nyilván sem ő, sem a párja nem hallja eleget, mennyire jó, amit csinálnak. A legtöbb ember nem foglalkozik ilyesmivel, és nem feltétlenül azért, mert nem érdeklik az állatok sorsa, csak nem gondolnak bele, hogy mennyi kóbor eb kószál az utcákon, akiknek gazdira lenne szükségük.
- Na igen. Nem mintha örülnék neki, hogy másnak sincs ideje ilyesmire, meg egyáltalán lehetősége se, hiszen a kinti fagyban és hóban a napozás már önmagában nem megoldható dolog. Álmodozni azért jó ilyesmiről, és azt senki se bánja, ha sorstársa akad. - Az ember végül is társas lény, és ez nem csak a párkapcsolatokra érvényes. Az nekem különben sem férne bele az életembe, valahogy nem tudom még elképzelni, hogy megállapodjak. Persze, ha találkoznék egy különleges személlyel, egészen biztos más lenne a véleményem. Az ilyesmit nem lehet csak úgy elhatározni, megtörténik magától, amikor eljön az ideje.
- Remélem. Ha valaha is szóba jöhet egy bundás társ, egészen biztosan hozzátok fordulok majd. - jelentettem ki, és ebben teljesen biztos voltam. Ha lesz esélyem kutyát tartani, a menhelyen fogok kopogtatni, bár nehéz lenne csak egyet kiválasztani, és nem hazavinni az összeset.  
A kis szörnyeteg végül kicsúszik a kezeim közül, pedig egy pillanatra már elhittem, hogy megfogtuk, és nem forgatja fel a könyvtárat. Az egészben csak az a furcsa, hogy tényleg élveztem a fogócskát, pedig egy részem nagyon is aggódott a könyvek, na meg úgy egyáltalán a munkám megtartása miatt.  
- Jogos, jogos... - tettem hozzá, és újra felnevettem. Tudtam, hogy még bármi kisülhet a dologból, és talán tényleg kárt tesz valamiben a kutyus, de tényleg rég volt már ennyire mozgalmas napom. A tekintetemmel követtem Connort, majd amint eltűnt a látóteremből, halkan utánuk is eredtem, hátha együttes erővel elfogjuk a szökevényt.  
Láttam, amint az egyik polc dőlni kezd, de már esélyem sincs cselekedni, ráadásul egy ekkora bútort nem is tudtam volna sehogyan megállítani. Hatalmas robajjal ütközött végül a padlónak, én pedig szinte abban a pillanatban a szám elé kaptam a kezem, a szemeim egészen kerekre nyíltak. Aztán egy pillanattal később Connort kerestem a tekintetemmel. A kutya viszont szőrén-szálán eltűnt, az ijedtség miatt egészen biztos valami menedéket keresett.
- Uram isten, jól vagy?! - A lepotyogott könyvek között próbáltam meg eljutni hozzá, miközben a tekintetemmel hol azt igyekeztem felmérni, nem esett-e baja, hol azt, merre lehet a szőrgolyó.  



Let's make a little mess  - Connor & Avery 2931394050zene ♡ 475 szó
Vendég
Vendég
Anonymous

Let's make a little mess  - Connor & Avery Empty
TémanyitásLet's make a little mess  - Connor & Avery Empty2021-04-11, 21:21




Avery & Connor


Outside of a dog, a book is man's best friend. Inside of a dog it's too dark to read.

- Hát nem… - mondtam mindegy végszó gyanánt, miközben eltűntünk a könyvek rengetegében, azt a kutyás-pszichológiás kötetet keresve.
- Nem, az elaltatás az tényleg nem játszik, valahogy senki nem lenne képes ilyesmire vetemedni… Haza nem igazán szoktuk vinni őket, jó, ha aludni haza szoktunk menni, amúgy minden időnket ott töltjük Peony-val. Hát, igazából… jó kérdés. Eddig mindig sikerült kitalálni valamit, amikor kezd szűkössé válni a menhely, akár valami nyílt nap, vagy hasonló, és sikerül néhány kutyusnak gazdit találni, hogy ne legyen olyan tumultus. De elég szélmalom harc az egész… - ismerem be, elvégre akárhányszor gazdára talál valaki, alig telik el egy kis idő, és máris más, utcáról megmentett négylábú foglalja el a helyét, és valahogy sosem akar véget érni ez a körforgás. Pedig milyen idilli is lenne, ha minden blöki boldog, szerető családban élhetne a menhely helyett!
- Nézd a jó oldalát, legalább abszolút megértő és együtt érző hallgatóság vagyok, ha már ilyen szempontból egy csónakban evezünk. - igen, szép is lenne valami tengerparton süttetni a hasam ahelyett, hogy mindig majd’ megfagyok, meg a jégcsapok lógnak rólam, de ha én lelépek, akkor mégis ki vigyázna a menhelyre? Mert ha nyaralni mennék, alap, hogy a páromat nem hagyom otthon, ha meg egyikünk sincs itt… nem mondom, hogy a többiek nem viselnék jól gondját az ebeknek, de nyilván nem ugyanolyan, mint ha te is itt vagy. Meg a lelkiismeret-furdalás se nagyon hagyna pihenni minket…
- Úgy meg elég nehéz lenne foglalkozni vele. - fejeztem be helyette. Ismerős ez a szituáció is, sokan vannak, akik szeretnének, de egyszerűen a körülmények nem teszik lehetővé.
- Talán majd egyszer. - teszem hozzá mintegy biztatás gyanánt, hisz ki tudja, mit hoz a jövő, lehet, hogy egyszer még ő is büszke gazdi lesz! Még ha nem is a nagyon közeli jövőben.
Viszont sokkal többre nem jutunk a beszélgetésben, mert sikerül rábukkanni a kis szökevény nyomára, és minden perc számít! Igyekszünk mihamarabb bekeríteni, még ha nincsenek is nagy illúzióim, hogy elsőre úgy sem fogjuk nyakon csípni. Az egyszerűen túl szép lenne…
És naná, hogy nem sikerül, pedig amikor Avery megragadja a grabancát, egy pillanatra már kezdtem örülni, hogy mi nyertünk.
- Rá se ránts! - legyintek a szavaira, amikor viszont közli, hogy mennyire feldobta ez a kis fogócska a napját, akaratlanul is elnevetem magam – Csak várd ki a végét! - kiáltom még oda neki, miközben a kutya nyomába eredek, hogy aztán két sorral arrébb megint eltűnjek az egyik polcsor mögött, utána kocogva… A kis bestia már az egyik, kissé kilógó könyv gerincét rágcsálja, amikor észrevesz, és ismét rákapcsol, de túl későn – már vetődök is utána! Kár, hogy ismét ő a gyorsabb, én viszont lendületből vágódok neki az egyik kisebb polcnak, ami ettől meg is billen… majd mint valami lassított felvételben, dőlni kezd, míg végül bumm! Csak úgy hasít a csendben a fülsértő zaj. Azt hiszem… most lesz végünk? Legalábbis nekem.

421 ✦ GravityLet's make a little mess  - Connor & Avery 1311556981:
Vendég
Vendég
Anonymous

Let's make a little mess  - Connor & Avery Empty
TémanyitásLet's make a little mess  - Connor & Avery Empty2021-04-08, 22:17



Connor & Avery


Can I help you?
Csak bólogatni tudtam, nagyon fel tudtak dühíteni az igazságtalan emberek, akik ok nélkül gorombák másokkal, akik meg sem érdemlik. Mert épp rossz napjuk van, vagy bármi is legyen az oka. Maverick is ezért tudott az őrületbe kergetni, amikor undok volt az alkalmazottakkal, akik miatt jól működik a motel. Nem mondom, hogy ő nem tett érte semmit, hiszen ő hozta létre a helyet, amit sokan csaknem otthonunknak, de legalábbis munkahelyünknek mondhatunk, a könyvtár is az ő ötlete volt, és ne feledkezzünk meg a csodaszép rózsakertről, csakhogy ennyi nem volt elég. Nem várhatott el tiszteletet másoktól, miközben ő senkit nem tisztelt. Ez így... egyszerűen csak nem volt fair.
- Nem könnyű az ilyen emberekkel. - tettem azért hozzá, mást nem tudtam volna mondani. Kivesézhettük volna, mennyire borzalmas, hogy egyáltalán léteznek ilyen személyek, de igazán kár volt erre fecsérelni a szavakat. Amúgy sem szerettem ok nélkül panaszkodni, főleg nem a főnökömre, bármilyen is volt.  
- Mit szoktatok csinálni, mikor már az összes kennel megtelik? Hazaviszitek az állatokat? Gondolom az elaltatás nálatok nem opció. Azt mindig is kegyetlenségnek tartottam, hacsak nem idős egy kutyus, és szenved. - Reméltem azért, hogy nem vágja rá, hogy de, pedig náluk is az a módi. Nem akartam én beleszólni a dolgukba, csak tényleg sosem értettem. Bár talán keverem a szezont a fazonnal, és a sintértelepeken szokás az ilyesmi, nem a menhelyeken? Kicsit összezavarodtam.
- Ó, hát, abban mostanában nekem sem volt részem. Imádom a könyvtárat, de néha szívesen kifeküdnék otthon az udvaron napozni, vagy valami ilyesmi. Bár jó embernek mondom, neked nem sok időd lehet ilyenekre. - gondolkodtam el egy pillanatra zavaromban. Egy menhelyet vezetni hatalmas felelősség, nincs idő nyaralásra, pihenésre sem sok. Nem mintha én rendszeresen eljártam volna nyaralni, sőt, azt hiszem még el se hagytam a városhatárt soha. Vagyis... oké, ebben már egyre kevésbé voltam biztos, a tükör, az álmok, meg egyéb furcsaságok miatt.
A kis vakarcs keresése határozottan változatosság volt, egyikünk sem panaszkodhatott igazán. Megtalálni mondjuk még jobb élmény lett volna, mert hiába nem patkányról volt szó, egy kutyus is tehet kárt a könyvekben, vagy mondjuk lepisilhet valamit, amitől az egész szobának kellemetlen szag lenne. Na, Maverick amiatt is megölt volna...
- Nincs. Mindig is szerettem volna, de nem sűrűn vagyok otthon. Ide pedig biztos nem hozhatnám be. - vágtam egy fintort, amiből sejthette, vagy talán tudhatta is, hogy a főnök miatt. A drága lélek előbb vágná fel az ereit, minthogy beengedjen egy állatot a becses moteljébe. Na jó, ez talán túlzás, de egész biztos előbb tenne meg valami drasztikus, rá nem jellemző dolgot, mondjuk húzna fel hawaii inget, vagy ilyesmi.  
Ahogy meghallottam a nyikorgást, egyből tudtam, hogy Connor nem járt sikerrel, és a csöppség valószínűleg elmenekült egy másik irányba, de arra nem feltétlenül gondoltam, hogy épp felém fog menekülni. Másfelé mondjuk nemigen tudott volna, tekintve, hogy bekerítettük. A figyelmeztetésre odakaptam a fejemet, és láttam, amint a kis golyó egyenesen felém száguld. Próbáltam idejében reagálni, lehajoltam és kinyúltam az irányába, megragadva a grabancát a lehető legóvatosabban, de abban a pillanatban sűrű kapálózásba kezdett, amíg ki nem szabadult az ujjaim fogságából. Már rohant is tovább, hátra sem nézve az apró lábaival.
- A fenébe! Pedig majdnem megvolt. - sóhajtottam kissé csalódottan, de ahogy Connor felé pillantottam, kitört belőlem a nevetés. - Nem hiszed el, de ez a legizgalmasabb munkanapom hónapok óta! - kuncogtam. Leszámítva azt a napot, mikor berepült egy madár, és ijedten csapkodott össze-vissza, miközben telepotyogtatta a padlót.



Let's make a little mess  - Connor & Avery 2931394050zene ♡ 563 szó
Vendég
Vendég
Anonymous

Let's make a little mess  - Connor & Avery Empty
TémanyitásLet's make a little mess  - Connor & Avery Empty2021-04-01, 10:25




Avery & Connor


Outside of a dog, a book is man's best friend. Inside of a dog it's too dark to read.

Abból kiindulva pedig, hogy hány mogorva, ellenszenves, gonosz ember él közöttünk… nos, a világunk, környezetünk sem valami tündérmese helyszíne.  És úgy tűnik, hiába igyekszünk páran jobb hellyé tenné, ennyien még kevesek vagyunk a csodához, a változáshoz. De sebaj! Ez is több, mint a semmi, úgyhogy ha rajtam múlik, nyugdíjas koromig működni fog a menhely.
- Igen… pláne, amikor egy ilyen személlyel hoz össze a sors, és rajtunk töltik ki a mérgüket. - olyanokon, akiknek valószínűleg semmi köze a rossz kedvéhez, csak épp nincs más, akibe bele lehetne rúgni. Nem csoda, hogy nehéz arra gondolni, hogy egyszer egy ilyen illető is volt kicsi, ártatlan és tiszta szívű.
- Igazából mikor mennyi, unatkozni azért sohasem szoktunk, de igen… mostanában sajnos eléggé úszunk a sok tennivalóban. - ismerem be, ez ellen pedig tenni kéne valamit. Talán egy nyílt nap segíthetne, hogy gazdit találjunk néhány lakónak, és akkor már pár fokkal egyszerűbb lenne a történet mindenki szempontjából.
- Tudod, mit szoktak mondani, néha nem árt egy kis változatosság. - mosolyodok el kisfiúsan, és akármennyire is rossz beismerni, sajnos igaz. A napjaim többnyire félelmetesen egyformák, még ha a kutyusok sokszor jobb kedvre is derítenek, de attól még tényleg mind ugyanabból áll – felkelek, bemegyek a menhelyre, egész nap próbálom Peonyval és a többiekkel megmenteni a világot, aztán este hulla fáradtan bezuhanok az ágyamba, hogy másnap reggel ismét kezdődjön előröl. Talán tényleg rám fér némi kizökkentés, amire ez a mostani könyvtáras látogatás kitűnő alkalom.
- Van egy olyan érzésem, hogy ő nem éppen így gondolja a dolgot, sőt… nem utána akar játszani, hanem már ezt is annak fogja fel. Egyébként van kutyád?- először a bújócska, majd ha megtaláljuk, mehet a fogócska. Azt hinné az ember, hogy nem nehéz elkapni egy kutyát, de hohó! Csak akkor, ha ő is így akarja, mert ha nem… félek belegondolni, hányszor fogjuk végigkergetni oda-vissza az egész könyvtáron, mire a kis zsebvillámot nyakon csípjük!
Miközben Avery követi az utasításomat, csendben fülelek, hogy merre jár, és némileg lehajolva igyekszem megközelíteni a polc takarásából… be is lesek a könyvsor mögé, és igen, ott van a kis gazfickó! Nem is figyel, így óvatos léptekkel megindulok felé, hogy minél közelebb kerüljek hozzá, de amikor már csak néhány lépés választ el tőle, a lábam alatt a padló egyik deszkalapja nyikorog egyet, és már cseszhetem is az előnyömet… A kis szőrmók felkapja a fejét, felém néz, majd mielőtt még felé kaphatnék, már úgy megindul, mint akit puskából lőttek ki, egyenesen Avery irányába.
- Vigyázz, feléd tart! - kiáltok felé, mert minek suttogjunk, amikor már úgy is lebuktunk? Bújócska pipa, jöhet a fogócska...

424 ✦ GravityLet's make a little mess  - Connor & Avery 1311556981:
Vendég
Vendég
Anonymous

Let's make a little mess  - Connor & Avery Empty
TémanyitásLet's make a little mess  - Connor & Avery Empty2021-03-25, 23:36



Connor & Avery


Can I help you?
- Rám is fér, köszönöm. - mosolyodtam el újra. Tényleg, igazán kedves embernek tűnt, sőt, nyugodtan ki is jelenthettem volna, hogy jó ember. Aki állatok megmentésének szenteli az életét, nem lehet rossz, még akkor sem, ha az embertársaival pocsékul bánik. Nála viszont még ez sem volt igaz, megértő volt, empatikus. Boldog lehetett bármelyik kutya, aki hozzájuk kerül. Az ő viselkedése alapján pedig egészen biztosan a párja is hasonló kedves személy lehetett. Emiatt valahogy még inkább segíteni akartam nekik egy kisebb adománnyal.
- Nahát, én magam is ezen a véleményen vagyok. Rengetegszer elgondolkodom ezen a nem túl barátságos emberek miatt. - Amilyen a főnököm is, bár ezt már nem teszem hozzá hangosan. Semmi pénzért nem akartam én besározni a tulajdonos nevét a bugyuta véleményezésemmel. Épp elég sokat mondtam már így is róla, amit talán nem lett volna szabad. Connor viszont tényleg megbízhatónak tűnt, emiatt csúszhatott ki a számon a panasz. - Olykor viszont nehéz ezt észben tartani. - tettem azért még ennyit hozzá. Maverick kapcsán különösen nehéz volt észben tartanom, amikor azzal a dühös arcával bámult rám. Az utóbbi időben viszont valahogy mást érzek a közelében, mintha valami megváltozott volna.
- Nagyon sajnálom! Ha sok a munka, az sosem jelent jót egy menhelyen. - jegyeztem meg szomorkásan. Épp az ilyen gondolkodásmódom miatt kerültem mindig is az ilyen helyeket. Képtelen vagyok elviselni, ha valaki szenved, főleg, ha védtelen és ártatlan.
A kellemes beszélgetést, és a mellette csapongó gondolataimat viszont félre kellett tennem a kis jövevény miatt. Még mindig abban reménykedtem, egy kutya az, nem pedig patkány, annak a gondolatától is égnek állt a hajam. A könyveknek nagyon nem volt szükségük egy vandálra, ahogyan nekem sem. Mr. Macnair egészen biztosan úgy rúgna ki, hogy a lábam nem érné a földet, méghozzá szempillantás alatt megtenné.  
- Ez nem túl ideális elfoglaltság, ha rengeteg dolgod van. - vontam vállat amolyan bocsánatkérően, legalábbis az arcom azt tükrözte. Azért mégis örültem, mikor belement a dologba, több szem többet lát. Egyedül talán meg sem találtam volna, csak bolyonghatnék a könyvtárban kergetve egy játszani akaró vagy menekülő állatkát. Az biztos, hogy előbb menne el a józan eszem, mintha a főnökkel veszekednék egész nap.  
- Annyit játszhat, amennyit akar. Amint elkaptuk! - mondtam elszántan, majd bólintottam a kérdésére, és elindultam az ellenkező irányba, hogy bekerítsük az állatot. A hangja alapján kölyökkutya lehetett, de ebben nem voltam biztos. Néhány lépés után már hallottam is az esetlen lépteit a parkettán, a lihegését, így tovább haladtam a polcsor vége felé. Ha Connorral ügyesek voltunk, ezúttal tényleg elkaphattuk a grabancát. Azért egy kevés félelem még mindig volt bennem, de a patkányok egészen más hangokat produkálnak, és gyorsabbak is egy suta kutyusnál. Legalábbis ezzel nyugtattam magamat.



Let's make a little mess  - Connor & Avery 1149350199zene ♡ 440 szó
Vendég
Vendég
Anonymous

Let's make a little mess  - Connor & Avery Empty
TémanyitásLet's make a little mess  - Connor & Avery Empty2021-03-24, 10:29




Avery & Connor


Outside of a dog, a book is man's best friend. Inside of a dog it's too dark to read.

- Nos… - felelem töprengve – Ez esetben sok kitartást hozzá! - sóhajtok együttérzően, és ilyenkor hálát adok az égnek, hogy nekem nincs főnököm… Mit is szoktak erre mondani? Nem a magad ura vagy, hanem a saját magad rabszolgája…? Maximum Peony koppint néha a fejemre, ha túlságosan belefeledkeznék a munkába, és minden mást hanyagolnék.
- Tudom, tudom… Valószínűleg van ott jóság is, csak jól titkolja. Ilyenkor akaratlanul is az jut eszembe, vajon mi mindenen kellett keresztül mennie valakinek ahhoz, hogy ilyen ember váljon belőle? Mert senki sem születik rossznak vagy gonosznak, a környezet teszi azzá őket… - gondolkozok hangosan, és ezt ugyanúgy érthetnénk a menhelyen lévő kutyákra is. Némelyik másra se vágyik, csak szeretetre, egyeseket pedig már annyi csalódás ért, hogy hosszú még az út addig, hogy elnyerjük a bizalmukat és újra merjenek bízni másokban. De a főnökét még se hasonlíthatom egy kóbor kutyához, na…
- Ez természetes. - mosolyodok el, ilyenben mindig partner vagyok, a legkevésbé sem célom az, hogy másnak ártsak, pláne akkor, ha az illető ilyen kedves és segítőkész.
- Nem fogok hazudni – nagyon sok! - emelem az ég felé a tekintetemet, mert aki nem ezzel foglalkozik, az el se tudja képzelni… ha semmi időt nem kéne az evéssel meg alvással tölteni, meg egy nap 48 órából állna, szerintem az se lenne elég nekem. Elég csak arra gondolni, hogy egy háziállat is mennyi időt, törődést és gondoskodást kíván… Nos, egy menhelyen nem csak egy kutya jut ránk fejenként, hanem kicsivel több, de igyekszünk a legjobbat nyújtani nekik, és mielőbb új, szerető gazdit találni nekik, ahol remélhetőleg sokkal jobb körülmények között élhetik tovább gondtalanul az életüket.
Amikor a név kapcsán válaszol, csak mosolyogva hümmögök egyet, magamban elkönyvelve, hogy ez zsákutca, hosszas beszélgetés nem lesz belőle a nevek eredetéről… cserébe ismét a kis szökevény négylábúra terelődik a figyelem. Hurrá!?
- Ráérek, mondhatni. Mindenkinek arra van ideje, amire időt akar szánni. - vontam vállat, és igaz, kicsit sántított a dolog, hisz valójában ezer meg egy más dolgom is lett volna a menhelyen szokás szerint, terveim szerint csak beugrottam volna a könyvért, és már itt se vagyok! De hát ember tervez, mindenki más meg felültervez… szóval a legfontosabb, hogy a kis szőrgolyó nyomára bukkanjak, nélküle úgy se mennék el.
- Jól van, akkor gyerünk! Kíváncsi vagyok, mi lesz a megoldás. - füllentek, hisz nagyon is jól tudom, de igyekszem játszani a tudatlant, miközben lassan megindulok vele az egyik könyvsor felé, szemem sarkából a blökit keresve. És mint ha hirtelen láttam is volna, néhány polcsorral arrébb eltűnni! Szinte gondolkozás nélkül mozdulok abba az irányba, nem törődve azzal, hogy a másik mit szól hozzá, vagy hogy mennyire illik bele az álcába, sietős léptekkel spurizok arra, amerre gondolni vélem.
- A fenébe, megint elszaladt! Szerintem azt hiszi, hogy játszunk vele… Megpróbáljuk bekeríteni? Arra ment! - intek a polcsor másik vége felé, majd ha Avery benne van, tehetünk is egy próbát, hogy elcsípjük a grabancát. Mint ha az csak csettintésre menne...

485 ✦ GravityLet's make a little mess  - Connor & Avery 1311556981:
Vendég
Vendég
Anonymous

Let's make a little mess  - Connor & Avery Empty
TémanyitásLet's make a little mess  - Connor & Avery Empty

Ajánlott tartalom

Let's make a little mess  - Connor & Avery Empty
 

Let's make a little mess - Connor & Avery

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Jimena & Connor - Someone beyond the wall
» peony & connor✦ where everything breaks
» Listen to my story - Avery && Violet
» How to make it right
» Love doesn't have to be perfect - Maverick & Avery