Szorosabbra húzom a nyakam köré tekert kopottas, ezeréves sálat, amint a fülem mellett elsüvölt az északi szél, amely hideg, száraz leheletével belekap, s szerteszét zilálja minden tincsemet, amit csak elér. Régóta hű társam a szél is, a sál is, a hasonszőrű kabát és csizma is. Ropog a friss porhó a talpam alatt, ahogy a Paws Brave Hearts *101 felé veszem az irányt. A mínuszokban akaratlanul is arra gondolok, hogy majd megfagyhatnak szegény párák tappancsai a menhelyen, hiszen bármennyire is igyekeznek az ott dolgozók, bizonyára nem sikerül minden gondjaikra bízott állatot megkímélni az időjárás viszontagságaitól. Emiatt úgy gondolom jó hasznát veszik majd a Motelben kiselejtezett pokrócoknak, amiket a padláson találtam. Némelyik darab kissé viseltes, vagy molyrágta, de nagyobb szükség lehet itt rájuk, mint amott porcicák játszóterének.
Így pedig találkozhatok két kedves és meglehetősen régi baráttal is. A jó öreg Brúnó legalább olyannyira fontos, mint Jackie, akiről ideje kiderítenem, hogy ebben a világban az-e, akinek hiszem. Ó, ha akkor tudtam volna! Thomas, azaz Jackie megbocsáthat még nekem valaha mindezért? Megszolgálhatom valaha, amit ő tett értem? Kész válaszaim ezúttal sincsenek, de mindent megtennék egérpajtásomért viszonozván az apróbb és a nagyobb segítségnyújtást, akkor is, ha tényleg belé botlottam, akkor is, ha mást rejt a tükörkép, mert tagadhatatlan minden jószándék.
A szívemben hála van, hogy ők viselik gondját Brúnó cimborámnak, akit régen bár nem tudtam leszoktatni Lucifer vagy Pompom kergetéséről, most boldogan venném, mint legfontosabb feladatomat, mert akkor az azt jelentené, hogy ő is és az egerek is mellettem vannak. Felrémlik előttem az emlékkép arról, amikor Lady Sinclair magából kikelve tiltotta ki a hűséges állatot a lakásából, a Motelben pedig szintén nem lehet velem. Egyszer lesz egy lakásom, ami csak az enyém, és ahonnan sem őt, sem engem nem fognak elüldözni.
Megnyomom a csengőt, a trillázásra pedig zenebona indul, hatalmas zsivaj, a másodperc törtrésze alatt a vonyítás nyávogással és csicsergéssel vegyülve lép harmóniára, mielőtt egy ismerős arc bukkanna elő.
- Thomas! Szia! - köszöntöm széles mosollyal. - Hoztam némi ellátmányt - tartom fel a pokrócokat és a kutyatápot. Utóbbi részemről kevésbé új, tudván, hogy mázsaszám fogy náluk az eledel, ha a pénztárcám engedi, beruházok, amiért befogadták Brúnót. - És nektek is némi elemózsiát - emelem fel a másik kezemben tartott éthordót benne a süteménnyel, hiszen nekik is szükségük van energiára. - Bejöhetek? - tudakolom, s tekintetem a csaholó, farokcsóváló állatkákra esik a kerítés túloldalán.

♛ ♛ ♛ & ♛ ♛ ♛