Elhintett szavak és félmondatok sokasága, káoszt dédelgetni egyszerű, akárcsak fenntartani, édesgetni amíg egészen nagyra nem nő. Mindenhol ott van, legalább a lehetőség rá. Türelem és idő, ha vársz felbukkan – de ki bírja ezt sokáig? Én biztosan nem. Két roppanás egymás után, ahogyan a nyakamat mozdítom, de komolyan, kinek van annyi ideje… a közeledő léptek viszont már remélem jobb híreket hoznak, hogy ez nekem remény vagy az érkezőnek, hát…
- A Kumandra megszűnt. - Jó hírt hoz, mégis, a hangja megakad egy pillanatra, és nem jön közelebb, túl rég óta dolgozik már nekem ahhoz... de pont ezért kellene tudnia, hogy ez mindegy is igazából. Ha ő nem jön, majd megyek én, ha akarok. Lassan szélesedik a vigyorom, hiszen jó, ez jó válasz volt, még ha olyan bizalmatlanul is érkezett. Ezt megjegyeztem, Cheng. - A hírek mit mondanak majd? – Mintha mellékes lenne, pedig nem az, ezért is nyel egyet az előttem álló. - Még nem teljesen hivatalos, de… belső konfliktusok. Holnap fog megjelenni…
- Holnap… - Elgondolkodva ismétlem, miközben elindulok felé, ha a lépteim nem lennének, talán hallani lehetne a szívverését, vagy lehet így is? Én hallom, hallom gyorsulni az ütemet, csak nem fél? Belerezzen a mozdulatba ahogyan átkarolom a vállát és magammal húzom az elsőre céltalannak tűnő sétába. – Holnap… - A kezem rámarkol a vállára, eddig csak tartottam, most már szorítom az ujjaim közt, ahogyan élesen röhögök fel. Hát holnap… Ellököm magamtól, ahogyan felé fordulok, csakhogy figyelhessem, ahogyan megpróbálja visszanyerni az egyensúlyát. - Tudod mi lesz holnap? – A vigyorom elterülhetetlenül ül az arcomon, csúnyán nézhetek rá, hiszen az utolsó pillanatban mégiscsak a földön landolt, és nem is mozdul, ahogyan mellé lépek, hogy a kezem nyújtsam. Választ várok, de nem érkezik, késve rázza meg a fejét, hát megfagy az arcomon a mosoly egy pillanatra, de visszaderül, amire végre összeszedni látszik magát egyetlen pillanatra. A kezem nyújtom felé, hezitálna, de elfogadja, olyan erővel is tartom, mintha felhúznám, a szándék ez is volt, ellenben újabb léptek hangja zavar meg minket. Társaság? Társaság! Már nem is olyan fontos a földön fekvő, aki már csak félig van a földön, vagyis… nem, már a földön fekszik újra, ahogyan kitépem a kezem az övéből. Már távozóban vagyok az érkezővel, amikor eszembe jut, hogy... nem is mondtam el Chengnek, hogy mi lesz holnap. Mindegy, majd megtudja, hiszen ez a dolga, hogy tudja... talán ezért is annyira ideges típus... mostanában. Amikor felvettem nem volt ilyen, legalábbis azt hiszem... néha különös visszagondolni, hogy hogyan is kezdődött minden, és a vége mindig az, hogy nem is fontos. Szóval, Cheng. Azt hiszem mellettem lett ilyen, most meg már nincs hová mennie. De miért is menne??



Dae, Dae, Dae… - Daeeee aranyom. Gyönyörű napunk van, te pedig ragyogsz, mint mindig! – Ahogyan benyitok a szobába már beszélni is kezdek, különösen mézesmázas hangon, amit csakis az ilyen alkalmakra tartogatok, meg még úgy kismilló más pillanatra, amikor eszembe jut, vagy sem. A lépteim gyorsulnak, pedig tudom, hogy itt vársz rám, te mindig erre vársz rám, kedves. - A Kumandra hivatalosan is feloszlott! – A különös vidámság most nem sem hal ki a hangomból, hiszen még korán van ahhoz, hogy Cheng a számaival untasson, tudja ő is, hogy ilyenkor nem szabad azt, vagyhát, nem pont ajánlatos, bár én értékelem a zaklatást, mondtam is neki, jöjjön csak, bármikor jöhet a kedves Cheng egy kis beszélgetésre, mégis kerüli ezt a szobát… Amikor kérdeztem azt mondta, nem így van… de nem győzött meg. Nem tud hazudni.
Végre hozzád is elérek, hogy a tenyerem közé vegyem az aprócska arcodat. – De te tökéletes vagy… - Lehellem szinte a szavakat, de te így is mindig megérted. Te egyedül megérted, bár az sose volt fontos, hogy megértsék. A tökéletességed szinte már zavaró, pedig tettem ellene, csonkult arcod pont ez teszi annyira széppé. A mosoly most mégis elhal az arcomról, nem válaszolsz…. – Miért nem válaszolsz? – Már csalódott a hang ami hozzád szól, ezt akartad kedvesem? Ezt nem akarhattad… ezt senki sem akarhatta.
A tekintetem végigtáncol az alakokon körülöttünk, mind szépen formált, de mégis viharvert… de egyiket sem bámulnám túl sokáig, hiszen te vagy a kedvencem mind közül. – A Dragon Crystal a következő. – Bosszantó, mennyire kedvelt márka, a Kumadra feloszlása után pedig undorítóan stabilan áll, hát szabad ilyet? - …már nem sokáig… - Elsuttogom a szavakat, ahogyan a hideg vállaidra hajtom a fejem, te gyönyörű kőszobor… te megérted nem igaz? Még ezt az őrületet is. Kevesen értékelik a tört szépséget, túl kevesen, a bomladozó romlást, azt a kiszámíthatatlan adrenalinlöketet amit csak a váratlan események örökös sorozata hozhat… nem kedvelnek, nem kedvelik a márkát ami mögött a nevem van, aki összeköti a kettőt, máris furcsán néz, pedig semmi okuk az ítéletre. A puszta, nyers őrület önmagában kevés ahhoz, hogy a talpán maradjon egy cég, lennie kell mögötte valami másnak is, mindig van mögötte valami... de ki mer belesni a függöny mögé? Nem kedvelik, talán csak nem értik… talán nem is kell érteniük. Egyszer nem lesz választásuk. Ha a Dragon Crystal is félrekerül az útból, már kevesebb lesz a választásuk.



✦Gondolkoztál már azon, hogy mennyivel jobb tud lenni egy kőszoborként élni, mint emberként? Nem? Szerencséd van, megmutatom. Egyetlen érintésem elég, hogy kővé dermedj! *
*Az ajánlat egyszeri alkalomra szól, visszatérítés nem lehetséges, az esetleges mellékhatások és egyéb panaszok meg nem érdekelnek.
✦ Fel tudod venni a mesebeli alakod: a lila, burjánzó ködfelhőt. *Húsvéti eventen nyert plusz képesség.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.