Mi történt velem?
Everybody in the world knows I'm a little twisteduncontrollable, emotional, chaotically proportional
I'm visceral, reloadable
I'm crazy, crazy, crazy, crazy Elhintett szavak és félmondatok sokasága, káoszt dédelgetni egyszerű, akárcsak fenntartani, édesgetni amíg egészen nagyra nem nő. Mindenhol ott van, legalább a lehetőség rá. Türelem és idő, ha vársz felbukkan – de ki bírja ezt sokáig? Én biztosan nem. Két roppanás egymás után, ahogyan a nyakamat mozdítom, de komolyan, kinek van annyi ideje… a közeledő léptek viszont már remélem jobb híreket hoznak, hogy ez nekem remény vagy az érkezőnek, hát…
- A Kumandra megszűnt. - Jó hírt hoz, mégis, a hangja megakad egy pillanatra, és nem jön közelebb, túl rég óta dolgozik már nekem ahhoz... de pont ezért kellene tudnia, hogy ez mindegy is igazából. Ha ő nem jön, majd megyek én, ha akarok. Lassan szélesedik a vigyorom, hiszen jó, ez jó válasz volt, még ha olyan bizalmatlanul is érkezett. Ezt megjegyeztem, Cheng.
- A hírek mit mondanak majd? – Mintha mellékes lenne, pedig nem az, ezért is nyel egyet az előttem álló.
- Még nem teljesen hivatalos, de… belső konfliktusok. Holnap fog megjelenni…- Holnap… - Elgondolkodva ismétlem, miközben elindulok felé, ha a lépteim nem lennének, talán hallani lehetne a szívverését, vagy lehet így is? Én hallom, hallom gyorsulni az ütemet, csak nem fél? Belerezzen a mozdulatba ahogyan átkarolom a vállát és magammal húzom az elsőre céltalannak tűnő sétába.
– Holnap… - A kezem rámarkol a vállára, eddig csak tartottam, most már szorítom az ujjaim közt, ahogyan élesen röhögök fel. Hát holnap… Ellököm magamtól, ahogyan felé fordulok, csakhogy figyelhessem, ahogyan megpróbálja visszanyerni az egyensúlyát.
- Tudod mi lesz holnap? – A vigyorom elterülhetetlenül ül az arcomon, csúnyán nézhetek rá, hiszen az utolsó pillanatban mégiscsak a földön landolt, és nem is mozdul, ahogyan mellé lépek, hogy a kezem nyújtsam. Választ várok, de nem érkezik, késve rázza meg a fejét, hát megfagy az arcomon a mosoly egy pillanatra, de visszaderül, amire végre összeszedni látszik magát egyetlen pillanatra. A kezem nyújtom felé, hezitálna, de elfogadja, olyan erővel is tartom, mintha felhúznám, a szándék ez is volt, ellenben újabb léptek hangja zavar meg minket. Társaság? Társaság! Már nem is olyan fontos a földön fekvő, aki már csak félig van a földön, vagyis… nem, már a földön fekszik újra, ahogyan kitépem a kezem az övéből. Már távozóban vagyok az érkezővel, amikor eszembe jut, hogy... nem is mondtam el Chengnek, hogy mi lesz holnap. Mindegy, majd megtudja, hiszen ez a dolga, hogy tudja... talán ezért is annyira ideges típus... mostanában. Amikor felvettem nem volt ilyen, legalábbis azt hiszem... néha különös visszagondolni, hogy hogyan is kezdődött minden, és a vége mindig az, hogy nem is fontos. Szóval, Cheng. Azt hiszem mellettem lett ilyen, most meg már nincs hová mennie. De miért is menne??
Voices in my head againIf I showed you my soul would you cover your eyes?
If I told you the truth would you dare me to lie? Dae, Dae, Dae…
- Daeeee aranyom. Gyönyörű napunk van, te pedig ragyogsz, mint mindig! – Ahogyan benyitok a szobába már beszélni is kezdek, különösen mézesmázas hangon, amit csakis az ilyen alkalmakra tartogatok, meg még úgy kismilló más pillanatra, amikor eszembe jut, vagy sem. A lépteim gyorsulnak, pedig tudom, hogy itt vársz rám, te mindig erre vársz rám, kedves.
- A Kumandra hivatalosan is feloszlott! – A különös vidámság most nem sem hal ki a hangomból, hiszen még korán van ahhoz, hogy Cheng a számaival untasson, tudja ő is, hogy ilyenkor nem szabad azt, vagyhát, nem pont ajánlatos, bár én értékelem a zaklatást, mondtam is neki, jöjjön csak, bármikor jöhet a kedves Cheng egy kis beszélgetésre, mégis kerüli ezt a szobát… Amikor kérdeztem azt mondta, nem így van… de nem győzött meg. Nem tud hazudni.
Végre hozzád is elérek, hogy a tenyerem közé vegyem az aprócska arcodat.
– De te tökéletes vagy… - Lehellem szinte a szavakat, de te így is mindig megérted. Te egyedül megérted, bár az sose volt fontos, hogy megértsék. A tökéletességed szinte már zavaró, pedig tettem ellene, csonkult arcod pont ez teszi annyira széppé. A mosoly most mégis elhal az arcomról, nem válaszolsz….
– Miért nem válaszolsz? – Már csalódott a hang ami hozzád szól, ezt akartad kedvesem? Ezt nem akarhattad… ezt senki sem akarhatta.
A tekintetem végigtáncol az alakokon körülöttünk, mind szépen formált, de mégis viharvert… de egyiket sem bámulnám túl sokáig, hiszen te vagy a kedvencem mind közül.
– A Dragon Crystal a következő. – Bosszantó, mennyire kedvelt márka, a Kumadra feloszlása után pedig undorítóan stabilan áll, hát szabad ilyet?
- …már nem sokáig… - Elsuttogom a szavakat, ahogyan a hideg vállaidra hajtom a fejem, te gyönyörű kőszobor… te megérted nem igaz? Még ezt az őrületet is. Kevesen értékelik a tört szépséget, túl kevesen, a bomladozó romlást, azt a kiszámíthatatlan adrenalinlöketet amit csak a váratlan események örökös sorozata hozhat… nem kedvelnek, nem kedvelik a márkát ami mögött a nevem van, aki összeköti a kettőt, máris furcsán néz, pedig semmi okuk az ítéletre. A puszta, nyers őrület önmagában kevés ahhoz, hogy a talpán maradjon egy cég, lennie kell mögötte valami másnak is, mindig van mögötte valami... de ki mer belesni a függöny mögé? Nem kedvelik, talán csak nem értik… talán nem is kell érteniük. Egyszer nem lesz választásuk. Ha a Dragon Crystal is félrekerül az útból, már kevesebb lesz a választásuk.
Ha valamit nagyon akarunk, áldozatokat kell hozni érte. Hát áldozzunk fel valakit!
Képességem
✦Gondolkoztál már azon, hogy mennyivel jobb tud lenni egy kőszoborként élni, mint emberként? Nem? Szerencséd van, megmutatom. Egyetlen érintésem elég, hogy kővé dermedj! *
*Az ajánlat egyszeri alkalomra szól, visszatérítés nem lehetséges, az esetleges mellékhatások és egyéb panaszok meg nem érdekelnek.✦ Fel tudod venni a mesebeli alakod: a lila, burjánzó ködfelhőt.
*Húsvéti eventen nyert plusz képesség.A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.