A füst megtapadt a nyelvén, a garaton, és talán már a hörgőkig is lejutott, amennyit szívta azt a szart, mert ő maga se tudott volna rá jobb szót találni. Kipróbálta a rendes dohányt is, évekig a nikotin rabja volt, de nem tudott ellenállni azoknak a gazoknak, amit a Little Mischief Herbben látott. Kevésbé volt halálos és talán egy kicsit egészségesebb verziója annak. De csak talán. Harmadik nekifutásra sikerült meggyújtani a fehér papíros vékony rudat, mert a napok óta szitáló eső mindenre jó volt, csak arra nem, hogy átáztassa úgy igazán a talajt, és tulajdonképpen vele cseszett az ki, mert az első két alkalommal dobhatta el a gyufát is. Ujjaival túrt a szőke bozontjába, amit a fejtetőjére simított ki, hogy valamit lásson is, ne csak a fülére hagyatkozva tájékozódjon. A mellette nyögve pakoló ember fújtatott, miközben a sokszor negyven kilós, az esőtől sáros ládákat húzva-vonva pattintotta fel a terepjáró csomagtartójára, de a folyamatos szitkozódással még így sem törődött Phoebus. Elmondta már neki ezerszer, hogy nem kellene a nyakigláb alkatával megerőltetnie magát, de Frollo úgy döntött, hogy ő akkor is megcsinálja, akkor is túlerőlteti magát, hiába a rengeteg óva intés.
- Te most komolyan szívatsz engem! - méltatlankodott, kiköhögve egy adag esőt a szájából. Válasz ugyan nem érkezett rá, de Frollo érezte, hogy figyelik, ráadásul minden mozdulatát. Csak ők ketten voltak idekint a kísértet-járta területen és tudta, ha Phoebust felhúzza valamivel, ő fogja húzni a rövidebbet. Látta már edzeni és tudta, hogy a Kapitány egy állat volt. Olyan, aki sosem maradt alul és ha mégis arra kényszerítették, hogy megadja magát, mindig a kiutat kereste a szorult helyzetből. Egy újabb nyögéssel pakolt fel még egy ládát, de a következőt megmozdítani sem tudta egyedül. - Ebben mégis mi a szent szar van? A szent Grál? - hördült fel, Phoebus, hogy elejét vegye a további nyavajgásnak, ellépett az autó mellől a cigijét elnyomva a katonai bakancsának talpán, hogy a platótól távolabb eső, rinocérosz méretű láda pakolásában ő is részt vegyen.
- Rendeltem HMG-t.
- Hogy mit?
- M2 Browningot. Ikerrendszerbe is lehetne őket pakolni.
- Mégis minek, Phoebus? Mi a szart kezdesz velük?
- Jól néztek ki - vont vállat.
- És azzal vadásznak majd szarvasokra?
- Nem hinném. Ahhoz elég nagyot szólnak, hogy minden vadat elijesszünk velük - vigyorodott el sötéten.
- Honnan a francból szereznek hozzá engedélyt az emberek? Meg ki bírja el rajtad kívül?
- Ebbe nem gondoltam bele. De biztosan akad rá vevőm, ne aggódj!
- Tökéletes célpontot biztosítasz mindenki számára. Csak egy kósza láng kellene és a Guards' Armory meg Bloomcrown is a levegőbe repülne. Nem vagy százas, ember! - volt abban ráció, amit Frollo mondott. Már csak a házában is akkora értékeket képviseltek a gyűjteményének darabjai, amiért bárki eltehette volna láb alól. A fegyverboltban pedig nem csak ritkaságok, hanem a legújabb darabok voltak felsorakoztatva, mint olcsó szajhák az Outcasts'-ben. Mert megesett, hogy nem a legtisztességesebb fiatal nők hada lepte el a helyet. Az Esmeralda-féle letámadás hirtelen jött ötlet volt a részéről, amit nem bánt, de talán nem kellene egy kislánnyal kikezdenie. Szinte még gyerek volt, ő meg felnőtt férfi, akinek nem voltak efféle aberrációi.
- Ne aggódj már annyit! Inkább kezdj valamit magaddal, mert én érzem szarul magam miattad. Elég satnya vagy - fojtott el egy vigyort, amire egy lovakat megszégyenítő prüszkölés volt a válasz. Phoebus biztos lábakon állva a fadoboznak feszült, az csikorgó hangokkal tiltakozott eleinte, de ők ketten képesek voltak elmozdítani azt, nagyjából tíz perccel később pedig a kötelek segítségével felpakolták azt is a kocsira. A hátsó kerekek tiltakoztak a súly ellen, de ez, a legnagyobb volt az utolsó doboz, amit még el kellett bírnia az autónak. Szótlanul rögzítették a rakományt együttes erővel, mert mindig a biztonságos szállításra törekedtek, hogy az áru még csak ne is sérüljön menet közben. A bolt rakterében már gyorsabban és könnyebben fogják mozgatni a rakományt, mert ott csatlakozik hozzájuk Clopin is. Ha nem beszélt a tag, egész kellemes ember érzetét keltette, de Phoebus kezdett abban is kételkedni, hogy rajta kívül létezik még nem mások hasába lyukat beszélő férfi valahol a világban. Aki tudja, hogy mikor kell megszólalni és nem a felesleges és rohadt sok beszéd híve volt.
Öt órával később, két órával azután, hogy elköszönt Frollótól ült le az étkezőasztalhoz, csak hogy kibámuljon az ablakon. Azon túl, hogy nem látott semmit az esti sötétségben, nem izgatta túlságosan. Sosem sötétítette el a házát, bárki beláthatott a szobáiba, a házának helyiségeibe a lámpák fényeit kihasználva, mert tudta, hogy nem kellett túlságosan félnie, úgy igazán senkitől sem. A kerítése fölé húzott három sorú szögesdrót tett arról, hogy mindenki meggondolja azt, hogy benézett-e hozzá hívatlanul. Ez a paranoid viselkedés talán egész életében megvolt nála, ő viszont zavaros, nem teljesen tiszta emlékekkel rendelkezett. Nem emlékezett arra sem, hogy a nyakában függő biléta mikor került a nyakába. Arra sem emlékezett, hogy szeretett-e valaha embert, de biztos volt abban, hogy egy nő megszülte őt valahol. Egy apa pedig segített a létezésében, mert a szobájának éjjeliszekrényén nem véletlenül volt kinyitva a Biblia ott, annál a résznél, amit minden egyes alvás előtt és ébredés után elolvasott. Gyűlölte, mert mindig megkérdőjelezte a saját létezését. Gyűlölte, mert ha tükörbe nézett, felderengett valaki más képe benne. Eleinte kételkedve nézte. Aztán megfordított, letépett minden tükröt a falakról, de az az ismeretlen figura, aki ő maga is volt és mégsem, szenvtelen képpel bámult vissza rá. Aztán érdeklődve, Phoebus pedig nem tudta kiverni a fejéből azokat a szürreális, fakó és elmosódott képeket, amiket nap-nap után álmodott.
A gaz-dohány ebben sokat segített neki. Az alkohol pedig elfedett mindent, amit az adott pillanatban nem akart látni, amit nem akart tudni. Ez is csak egy olyan este lesz, mint a többi, az Outcasts' kurva hangos zenéjén túl már csak az ott folyó alkohol volt jobb gyógymód az idegrendszerére. Maga elé húzta az üvegpoharát, amiben már két ujjnyi alkohol versenyzett a két kocka jéggel. Percekig bámulta a telefonját, mire rászánta magát, hogy megnyissa az üzeneteit, a híváslistájára már csak rá sem nézett. Úgyis mindegy volt. Ha valaki tényleg keresni és látni akarta, úgyis utolérik.


Már négy napja nem látta Johnt. Kíváncsi volt, hogy végre megtette-e az első lépést Pocahontas felé, vagy folytatta a töketlen ismerkedési módszerét. A végén még neki kell elhívnia egy privát találkozóra a lányt John nevében. Megáll az ész!


- mindenki egyenrangú nála kortól és nemtől függetlenül, de mindenkit csak addig tisztel, ameddig keresztbe nem tesznek neki
- nem mondható kedves, kenyérre kenhető figurának, csakis a hozzá nagyon közel állókkal törődő, enyhén paranoid vonásai vannak, mert mindig figyel, mindent és mindenkit elemez, nem riad vissza az agressziótól, a lelki és fizikai terrortól, annak alkalmazásától, ha szükségesnek látja
- földhöz ragadt, nem önző, nem egoista, de tudja, hol a helye, hogy ő jobb anyagi helyzetben van, mint egyesek Keleten, amit tükröz az otthona is - egyedi vadásztárgyakat, lőfegyvereket, szablyákat gyűjt, amiket nagy becsben is tart
- a túlságosan romantikus és nyálas baromságoktól kiveri a víz és mélyen elkerüli az ömlengő nőket, ahogy a könnyűvérűeket is, mert aki könnyen jött, könnyen is megy; a legtöbb nőt nem veszi komolyan és csak időtöltésnek tartja őket
- szarkasztikus humora van, nem futamodik meg egyetlen szituáció elől sem, vitázó alkat, akire nem hat a hiszti és a nyávogás, minden helyzetben magabiztos és önálló, védelmező típus, gyors észjárású,  vezetői tulajdonsággal rendelkezik, komoly férfi
- van egyfajta ritmus az életében: napi szokások, sport, edzés, üzlet, rossz szokások (alkohol és a cigaretta), amitől nem szeret eltérni, csak különleges esetekben és akkor is szívja a fogát

- volt katona - a nyakában a dögcédulája lóg, amit csak azért tart meg, mert rajta van a neve a fémlapon, a kevlárja pedig üvegvitrinben van
- olvasott férfi, nem csak hadászati könyvei vannak, a könyvgyűjteménye az irodája polcain található - mégsem híve a művi, nyakatekert fogalmazásnak, célratörő, egyenes és érthető beszédet preferálja


✦ Amint rátalálsz a kardodra, képes leszel védőpajzsot létrehozni vele, hogy megvédd a számodra fontosakat.



Ha két kézzel fogja meg Marcus ezt a kardot, a pengén ősi nyelv rúnái válnak láthatóvá. Míg az egyik oldalon a take me up = emelj fel kifejezés olvasható azok számára, akik értik ezen nyelvet, a penge ellenkező oldalán a cast me away, vagyis semmisíts meg szavak olvashatóak. Ez amiatt is fontos, mert a kard mindig jelzi, hogy kit kell megvédenie és ki az, akitől meg kell védenie. Sosem hibázik, kíméletlen pontossággal és hiba nélkül torolja meg az ellenfeleit, de nem sebez vagy gyilkol feleslegesen, mert nem akarja magára felhívni a kelleténél is jobban a figyelmet.


A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban.