Már elég hosszú ideje dolgozom a House of DeVil divatáruházban és őszintén szólva szeretem is a munkámat, de valami mintha mégis hiányozna. Hogy mi lenne az? Nos, arról fogalmam sincs. Ahelyett pedig, hogy ezen filózzak, inkább csak megpróbálom elnyomni magamban ezt az érzést.
Mivel az áruházban nem mindig csak a pénzügyi dolgokat intézem, hanem néha modellkedem is Szörnyella kérésére, így oda kell figyelnem az alakomra, ezért rendszeresen sportolok. Néha csak futok pár kört a közeli parkban, néha pedig ellátogatok egy edzőterembe, ahogy azt ma is tettem munka után.
Az azt követő napom elég kimerítőre sikeredett, így már semmi energiám nem maradt az edzésre, szóval hazafelé menet mikor a parkhoz értem, csak leültem egy szabad padra és gyönyörködtem a természetben. Az egyik közeli fán hirtelen megpillantottam egy színes tollazatú madarat. Sosem láttam még hozzá hasonlót. A táskámból előhúztam egy füzetet és egy ceruzát, majd elkezdtem lerajzolni a különös szépséget. A madár épp akkor repült el, amikor végeztem a művemmel. Ez a kis füzet rengeteg ehhez hasonló rajzot rejt. Nem vagyok egy Picasso, de ahhoz képest, hogy ez számomra csak egy hobbi, szerintem egész jól sikerültek, valami oknál fogva mégsem mutattam még meg őket senkinek. Kizárólag csak állattok szerepelnek benne. Mióta az eszemet tudom, imádom őket és nem csak a külsejük az, ami lenyűgöz. Útnak indulok, amikor megcsörren a telefonom. A főnököm asszisztense az, így azonnal fogadom a hívását. Közli, hogy holnap délben lesz egy fotózásom, majd bontja is a hívást. Hazaérve veszek egy meleg habfürdőt, majd ágyba bújok és perceken belül el is alszom.
Reggel a telefonom csengése ébreszt. Ismét az asszisztens az, aki meg akart bizonyosodni arról, hogy egy percet sem fogok késni. Miután megnyugtattam a kis lelkét, hogy felesleges aggódnia, kinyomtam, majd jöhetett a reggeli rutin: zuhany, reggeli, kávé, készülődés a munkába. Amint felkaptam magamra a ruhámat, a hatalmas tükör elé sétáltam, és ekkor történt valami nagyon furcsa. Valami ijesztő. Egy barnahajú nő nézett vissza rám, aki mintha csak most pattant volna ki valamelyik rajzfilmből. Mi a fene? Talán álmodom? Éreztem, ahogy szívverésem felgyorsult, én pedig jobbnak láttam idejében távozni, mielőtt még teljesen megbolondulnék. Le kell higgadnom, ráadásul sürgősen. Ilyen állapotban mégsem sétálhatok be a munkahelyemre. Nyugalom, biztos csak a stressz. Talán szabadságot kéne kivennem. Legszívesebben elmeséltem volna a történteket Aurorának, de attól tartottam Ő is csak félbolondnak hinne, esetleg azt gondolná, hogy ez csak egy rossz poén. Jobb lesz, ha magamban tartom ezt a "csodás" élményt és mielőbb kiverem a fejemből.
A House of DeVil-ben sikerült megjátszanom, hogy minden a legnagyobb rendben van. Igazság szerint kis időre meg is feledkeztem a reggeli incidensről. Aurora ruhái gyönyörűek voltak, mint mindig. Megtiszteltetés ezeket a méregdrága darabokat viselni. Miután mindennel végeztünk megkérdeztem Aurorát, hogy nem-e lenne kedve megnézni a színházban egy előadást, ugyanis elég rég volt már, hogy kikapcsolódtunk, de mivel fáradt volt, így sajnos elhalasztottuk a programot.
Ismét hazafelé tartok, amikor tőlem jó pár méterre megpillantok egy ismeretlen férfit. El van foglalva, így Ő nem figyel fel rám, ami lehet jobb is. Furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha ismerném, de teljesen biztos vagyok benne, hogy a mai napig még nem találkoztunk, így ez kizárt. Mégis annyira ismerősnek tűnik az arca.. addig figyelem, míg végül majdnem egy oszlopnak ütközöm. Ekkor térek magamhoz és engedem el az idegent. Magam elé figyelek és próbálom Őt is kiverni a fejemből. Furcsa egy nap, az már egyszer biztos...


✦Bármilyen nyelven meg tudsz szólalni: mintha a világ összes nyelvét ismernéd. Nos, a képességed miatt ez pontosan így van!
A képesség 1 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 2. játékban. <-- ha látja magát