I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-03-23, 13:14
A főnökasszony &
kissé szemtelen gyakornokom
Milyen is lenne egy tökéletesen nyugalmas nap? Egyáltalán… volt már valaha nekem olyanom? Nyilván nem, mert egy ilyen dolog rémlene az embernek, amikor nem megszokott dolog történik. De azt hiszem, hogy a hosszú évek alatt végre hozzászoktam ahhoz, hogy egyetlen perc nyugalom sincsen körülöttem. Mert ugyebár, miért is lenne? Bár az tény, hogy mióta több alkalmazottam is van, egy fokkal könnyebb mindent kézben tartani. Persze megvan a dolognak az a hátránya is, hogy így mindig mindent jobban át kell néznem. Ha egyedül csinálnám, akkor valószínűleg át sem kéne nézni, de beleőrülnék a sok munkába. Így csak abba őrülök bele, hogy valami nem tökéletes. Nem létezhet az, hogy Szörnyella kezéből nem tökéletes munka kerül ki. Így is alig várják, hogy hibázzak valamit, hogy legyen min csámcsogni. Hát, nem adok nekik ekkora örömöt. A csámcsogásról jut eszembe… ma még semmit sem ettem. Egyszerűen semmi időm nem volt rá, cikkeket ellenőriztem és az új textíliákat. Egy fél doboz cigaretta már elfogyott és legalább két bögre kávé, de az étel… valahogy nem kívántam. Szó sincs arról, hogy diétáznék, az a modellek dolga, egyszerűen csak tényleg nem voltam éhes. Mégis, a saját asszisztensem szólt rám, hogy egyek. Szerintem ki fogom rúgni, ha még egyszer beszól. Ezt remélem ő is tudja. -Akkor hozass ebédet Peggy-vel. Ő úgyis valahol a városban mászkál, legalább tud valami értelmeset hozni. Aztán pedig az irodámban akarom látni. Siessen. -mérgesen néztem rá. De tényleg, most miért kell beleszólnia az étkezési szokásaimba? Utálom, amikor valaki megjegyzéseket tesz. Ha így folytatja, akkor tényleg az lesz a legegyszerűbb, ha megválunk egymástól. Szokás szerint magasról tettem arra, hogy ez egy nemdohányzó épület és az ajkam közé emeltem egy cigarettát. Mennyivel elviselhetőbb így a dolog! Kopogó léptekkel visszamentem az irodámba, hogy addig se lássak senkit sem. Vártam Peggy-re, lehet, hogy tényleg ennem kellett volna valamit, mert egy pillanatra megszédültem. Jó, ezzel nem kell törődni. Egy gyors hívás után kissé jobb lett a kedvem. Egy új rendelést adtak le nekem, az új szőrmebunda-kollekció iránt érdeklődtek, amiből vinnének el húsz darabot is. Ez valóban jó hír. A kopogtatás hallatára kiszóltam, hogy szabad, jöjjön be, akárki is az. Jómodor meg ilyenek. Néha az is fontos. -Szerbusz kedvesem. Nem szeretem ezt a hellózást, de ha jó híreket hoztál, elnézem neked. És persze, tökéletes lesz. Evőeszközt is hoztál hozzá drágám? -szélesen elmosolyodtam, egészen jókedvűnek tűntem szerintem. Méghogy nem lenne kelendő az álarc… Ha nekem működik, akkor más kapjon egyet textilből műanyagból, bánom is én! -Nos kedvesem, mint tudod, én a divattervezésért élek. Vagy a divattervezés él miattam, részletkérdés. Meg kéne beszélnünk a divatbemutató részleteit. Illetve lesz egy bál is hamarosan. Jegyzetfüzeted van? -felvont szemöldökkel néztem rá. Nem fogok úgy beszélgetni vele, hogy közben nem jegyzetel. Inkább felnyitottam a dobozt, amiben az ételt hozta. Egészen tűrhetően nézett ki, úgyhogy a számba vettem egy falatot és újra Peggy-re emeltem a tekintetem. -Tehát mint említettem, lesz egy bál, úgyhogy számítsunk megrendelésekre. Az idei divat legyen… az álarcok. -saját kis gonosz poénom csapdájába fogok egyszer beleesni, úgy érzem. -Írod?
Egy tökéletes világban az ébresztőórámat nem káromkodva csapnám le, nem égetném oda a reggelimet, miközben a tegnap esti sminket próbálom levakarni az arcomról. De egy lány, akinek számtalan illegális munkája mellet még egy főállása is van, nem tehet mást, mint kitart és megtesz minden tőle telhetőt. A busz nyilván nem vár meg, kocsira nincs nem hogy pénzem nincs, úgyhogy a gyors tempójú séta mellett döntök. A magassarkú cipőm öt perc után mondja be az unalmasat, majdnem hasra kényszerítve a járda közepén. Miért velem történik ez mindig? Szerencsére hozzá vagyok szokva, hogy ami elromolhat, az el is fog, úgyhogy a táskámból gyorsan előhúzom a lapos talpú váltócipőm, ami egy hatalmas megkönnyebbülést jelent a bokámnak. Első utam egy fotózásra visz, ahol az új ruhákat fotózzák be egy magazinnak. Ellenőrzöm, hogy minden rendben megy és felkapom a pendrive-on az elkészült látványterveket, amin még bőven lesz mit retusálnia az ahhoz értő embereknek. Egy csendes pillanatában elkapom a sminkes lányt és emberi arcot varázsoltatok magamnak. Következő utam egy klienshez visz, aki a lányának a szülinapjára szeretne egy privát divatbemutatót tartani, amiből majd kiválaszthatja a saját ajándékát. Akinek ennyi pénze van, hogy ilyesmire szórja, annak arra is van elég, hogy akár az egész adósságomat egy csettintéssel lerendezze. Ó bárcsak... Szóval az ilyen emberekkel megéri jóban lenni, és udvariasan nevetek a viccein, bár a mosoly az arcomon inkább szarkasztikus és sosem ér el a szememig. Legszívesebben egyes egyedül egy forró kád vízben relaxálnék és pihenném ki a tegnap esti munka fáradalmait. Komolyan azt fontolgatom, hogy az ebédszünetben hazaugrom szundizni egyet, de nem akarok összefutni senkivel az Argentumból és még kevésbé akarom elmaszatolni az ingyen sminkem. Szóval elindulok az iroda felé, de útközben kapom az sms-t Jimena asszisztensétől, hogy a főnök látni akar - meg ebédet. Így az irodába menet még betértem egy hipszter kávézóba, hogy megszerezzem az utóbbit. Gyakornokként gyakran küldtek ilyen kis utakra, hogy hozzak kávét, ebédet vagy rágcsálni valót egy meetingre, szóval nem okozott nagy fejtörést, hogy hova menjek és mit vegyek. Tudom, hogy az ilyen feladatokat úgy kéne megélnem, mint egy visszalépést, de még mindig bűntudat van bennem az előléptetésem kapcsán, úgyhogy, amit meg tudok tenni, azt meg is teszem. - Helló! Hívattál? - lesek be Jimena ajtaján, miután kopogtam, aztán kissé meglengetem a szatyrot, amiben az ebéd van. - Buddha tál jó lesz? Semmi glutén, de rengeteg protein. Ha szabad, bejövök, leteszem a zacskót oda, ahol találok egy kis szabad helyet az asztalon, viszont, ha úgy látom, hogy elfoglalt, telefonál, vagy valaki van nála, akkor kint foglalok helyet az iroda előtti váróteremben.