I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Nem szeretem a problémás munkatársakat, de az annál is problémásabb ügyfeleket annál inkább. Okoskodnak, mintha annyival jobban értenének dolgokhoz. Ha valami, már nem úgy működik vagy világít, mint ahogy megszokta, akkor már hívja a szerelőt és rohan segítségért, aztán, amikor azt mondjuk nincs semmi baja, csak mondjuk kezd öregedni vagy valami, akkor nem hogy örülne, de még kötözködik is. Persze, félreértés ne essék, nem csak ilyen emberek vannak. Szerencsére a legtöbb, aki megfordult nálam azok vagy állandóak már, vagy ismerős, akinek ajánlottak. Ám aztán van egy-kettő problémásabb alak, aki azt hiszi, hogy olvas pár cikket neten és az újságban, már jobban ért az autó szereléshez, mint mi. Csak kérdem én, akkor miért nem magának csinálja? A mai nap is egy ilyen okos tojást kaptunk ki, aki szerint valami van a motorral és ő úgy gondolta, hogy az a baj. Valóban volt valami, de nem az, amire gondolt, de amikor ezt közöltem, elkezdett okoskodni, hogy nézzem meg újra meg mit tudom én. Na mindegy, a lényeg az lett, hogy a sürgés-forgásban elvágtam a kezemet, nem egy kicsit. Elég mély a seb és ömlött a vér belőle, úgy hogy a sürgősségin kötöttem ki. Nem igazán örülök ennek, de legalább nem azt a kezemet érte a sérülés, amit a minden napokban is használok. Elszorítottuk a nyomó pontnál, meg szerencsére volt elsősegély a műhelyben, de megszédültem és eléggé el is fehéredtem, szóval végül mentőt kellett hívni. Az a nagy szerencse, hogy Pride Lands kórház ebben a városrészben van ahol dolgozok és élek, így hamar odaért a mentő. A kórházban azonnal a sürgősségire vittek. Valószínűleg össze fogják varrni nekem, mert eléggé szarul néz ki egyébként. Nem kellett sokat várjak, majd jött egy nővér, egy fiatal doki nővel együtt. -Jó napot.– köszönök neki azért, elvégre illó. Bár nem tudom, hogy mennyire lehet jó a nap, ha egy elvágott kézzel jön ide az ember, ami piszkosul fáj, mert az adrenalin azt kezd kimenni a testemből, hiszen azért itt csak feküdnöm kell, ellazul a testem és ez azzal jár, hogy az agyam, már jobban koncentrál a fájdalomra, de felnőtt ember vagyok, kibírok ennyit.