I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 17 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 17 vendég :: 3 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1714
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-09-01, 12:54
Zinnia & Ames
✦ What is that?
Tudom, hogy egy kutya nem kis felőlséggel jár. Viszont lehet, hogy ez kéne. Egy olyan dolog, ami huzamosabb ideig lekötne. És addig se azon kattognék, hogy mi lesz. És persze egy kutya jó társaság tud lenni. Vagy is jobb mint ami mostanában van nálunk. Mivel ez nem igazán hasonlít egy társaságra sem. Talán egy kutya mellett nem lennék ennyire ideges. Elvégre egy kutyához türelem kell főleg ha kiskutyáról van szó. Jó hatással lenne rám egy kutya. És egy még nem a világ végét jelenti. Ki ne örülne egí olían állatra ami jó hatással van másra? De, megtdudnk majd állni egynél? Mert itt ki tudna megállni egynél, mikor annyi aranyos csöpség van. Lehet, hogy a végén nem egy hanem két kutyával jövünk haza. - Rendben, úgy készülök - Remélem, hogy a többiek is örülni fognak majd az új jövevénynek. Talán még egy kicsitt boldogabbak lesznek. És az sokat jelentene. Lehet, hogy még apának is tetszeni fog. És nem pedig azt, kérdezni meg elsőnek, hogy miért kellet ide egy kutya. Vajon feltűne neki, hogy már egyel többen vagyunk mint ahányan eddig voltunk? Vagy a munkáját előrébb helyezi mint a most kialakult helyzetet.
Egy kutya határozottan nem kis felelősség, de talán valamilyen szinten pontosan erre van szüksége, hogy egy kicsit leköthesse a figyelmét majd. Meg aztán a kutya egy igen jó társ tud lenni, aki talán segíthetne neki abban, hogy ne legyen ennyire könnyedén lobbanékony. Mondhatni jó hatással lennének egymásra. Én pedig egy percre sem mondanék nemet egy olyan dologra, ami jó hatással lenne rá. Meg aztán egy kutya nem a világvége. Bár kérdéses, hogy ténylegesen egyet fogunk csak örökbe fogadni. Ha róluk van szó azért nekem is vajszívem van és még a végén egynél több csöppséggel térünk haza. - Akkor úgy készülj, hogy holnap elmegyünk és megpróbáljuk elintézni. Jó? - Nem tudom, hogy a többiek miként fognak hozzáállni a család új szerzeményéhez, de ha már egyiküknek mosolyt csalhatok az arcára, akkor már megérte. Talán még Seth szívét is megmelengetné a tény, hogy lenne egy kutya a háznál. Bár ahhoz még haza is kellene találnia, hogy rájöhessen erre a tényre, de hacsak nem dobok egy újabb bombát a nyakába, akkor kétlem, hogy valaha is megjelenne. Jelenleg pedig az előbbihez hasonló aduásszal nem rendelkezem. Így csak reménykedhetek, hogy nem a legutóbbi alkalommal beszéltünk utoljára.
- Az jó lenne. - Bólintok egyet. Talán egy kutya tényleg, jó hatással lenne. Nem csak rám de talán még a többiekre is.ehet, hogy kevésbbé lennék lobbanékony. És ez tetszette anyának és Danny-nek is. Így valami jó is származna abból, hogy van a házban egy négylábú állat. - Tudom. Mindenképp figyelniek fogok rá és fogalalkozom vele. - Én, mondtam, hogy szeretnék kutyát. Így rajtam is van a felelőség, ami nem kis dolog. És nem fogom senkinek se a nyakába varni. Remélhetőleg az valamennyire jó hatással lesz az otthonunkra. Ami újabban, rideg és komor. Arról, a kínos csendről nem is beszélve, ami majd nem minden egyes nap urtalja az egészet. Nem tudom, hogy ezt eddig, hogy bírták a többiek. Ha pedig, ezt a csendet megtörné valami az is jobb lenne. Élettelibb lenne mint most. Mert most, eléggé eltávododtunk egymástól, alig beszélünk. Amit lehetne a vállásra fogni. De lehet, hogy ennek nem csak ez az egy oka van hanem még más is. Amit, inkább nem mondanak el, mert az csak rájuk tartozik. Csak remélem, hogy tényleg, nem miattunk veszekednek annyiszor. Ez a helyzet pedig csak egyre bonyolultabb. Arról nem is beszélve, hogy nem tudom, hogy kivel lehetne erről beszélni. Mert, a családomat inkább nem kérdezem róla. De, azt se tudom, hogy kinek lehetne elmondani a kívül álló viszont tudna segíteni. Kellemes érzés ahogy most ölel, megnyugtat. Régen tudtunk így beszélgetni, hogy az nem torlkodójon át veszekedésbe. Nem is tudom, hogy az utóbbi időben mikor volt ilyen alkalom. Lehet jobb lesz, és találunk majd valamilyen megoldást.
- Ha tényleg szeretnéd, hogy legyen egy kutya, akkor mindenképpen szánunk rá időt. Akár már holnap is.- Talán akkor egy kutya mellett kevésbé lenne lobbanékony is Amelia. Így pedig egyértelműen nem lennék az ötlet ellen, hiszen ha pozitív hatása van, akkor sose mondanék neki nemet. - Viszont szeretném, ha tudnád, hogy egy kutya nagy felelősség szóval oda kell majd rá figyelned. - A végén az is lehet, hogy az én ölemben landol majd az egész felelősség, de ha még így is jó hatással lesz a család tagjaira, akkor nem fogom azt mondani, hogy nem volt jó ötlet. Meg aztán legalább nekem is lesz egy társaságom, aki ha mást nem csinál, de visszaugat már az is több, mint a semmi. Nem szeretném, ha egy percig is önmagát okolná a történtek miatt. Lehet, hogy a családunkban most senkinek sem egyszerű a helyzete tekintve, hogy Seth nagyon sok mindent megnehezít még úgy is, hogy az esetek nagy részében szóba állni sem hajlandó velünk. Ehhez igazán már tehetség kell, de én igyekszem helyt állni a legtöbb fronton, habár egy percig sem állítanám, hogy nagyon jó anya lennék. Mert nem vagyok az, de próbálkozom. Az már más kérdés, hogy nem mindig sikerül, de igyekszem úgy csinálni mindent, hogy a lehető legkevesebbet sérüljenek a gyerekek ennek az egésznek a közepén. Szorosan ölelem magamhoz a lányomat és egy puszit is nyomok a feje búbjára, hiszen hosszú idő óta először tudunk ilyen nyugodtan kommunikálni egymással, illetve már nem is nagyon emlékszem, hogy mikor foghattam a karjaim között ilyen békésen, de talán tényleg sikerül elindulnunk mindenkivel egy jobb úton még, ha ez sem lesz kifejezetten bukkanómentes.
Anya próbál mindent megtenni, hogy semmiben sem érezzünk hiányt. Apa pedig...ő elvan foglalva a saját dolgaival, mint újabban mindig jobban mint a családjával. Meglep, hogy nem ellenkezik, és még képes elmenni egy menhelyre. - Tényleg, szeretnék egyet. Csak legyen rá idő, elmenni egy menhelyre. - mondom és elmosolyódom. Tudom, hogy egy kutya nem kis felelősség. Nem lehet az egészet egyetlen ember nyakába varni. Ha azt mondtam, hogy gondoskodom róla. Akkor az az én felelősségem, rajtam múlik, hogy mi lesz vele. Legalább egy kicsivel több élet, lenne itt mint most. Annak, pedig, anya is örülne, ha boldogabbak lennénk. Danny és én is. Megkönnyebülők, hogy ezt mondja, mintha egy kisebb kő esett volna le a szívemről. Mivel egészen eddig azt gondoltam, hogy biztos miattunk vállnak el. Hiszen ujabban egyikünkel se könnyű, mivel én mindig csak lázadok. Danny pedig, mindig elmegy és alig van otthon. A levegő is feszült, alig beszélgetünk egymással, mintha folyamatos hideg háború lenne. Már egy ideje, amiről nem tudni, hogy mi is az oka. Vagy, hogy kinek volt az ötlete a vállás. És, hogy jó döntés volt-e egyáltalán. De, ha nekik ez a legjobb, akkor nem lehet ellene mit tenni. Rendben. Bújok hozzá szorosabban. Nem tudom mikor lesz, az a nap amikor már csak az egyikük lesz itt. És mennyire, fog majd megváltozni itt minden. Hogy Danny, akkor mit fog csinálni. Igazságszerint viszont még én sem tudom. De ez nem azt jelenti, hogy a családommal már nem fogok foglalkozni. Az csak rontana a mostani helyzeten. Ami egyáltalán nem célom.
Nem szeretném egy percig sem, ha valaminek is a hiányát éreznék. Részben pontosan ezért kezdtem el ezt az egészet. Így legalább még eszébe jut Seth-nek, hogy amúgy van családja is. Vagy lehet, hogy jobban értékeli majd miután sikeresen elveszíti majd. Az is lehet, hogy akkor csak még jobban a bosszújának él majd, de akkor legalább egyikünk sem ringatja magát abba az álomképbe, hogy ez egy nap majd valamivel jobb lesz. - Ha ezt szeretnéd megoldható. Akár elmehetünk a kutyamenhelyre nézni egyet, ha tényleg szeretnél egyet. - Egy kutya hatalmas felelősség lenne a jövőre nézni, de nem mondhatom azt, hogy nem lenne rájuk időm, hogyha a végén nekem kellene teljes egészében foglalkoznom vele. Mondhatni úgy sem úszom a társaságban így egy kutya legalább valami életet lehelhetne az otthonunkba. Ha pedig ezzel még együtt járna az is, hogy végre mosolyt csalhatnék Amelia arcára is egyértelműen nem mondanék erre nemet. Lehet, hogy van egy kis önző célom is a válással, hogy kiugrasszam a nyulat a bokorból, mert csak ingerléssel tudom magamra fordítani a férjem figyelmét, de ettől függetlenül annyira önző nem vagyok, hogy a gyerekeimet ne tartsam szintén szem előtt. Ezért is, ha neki most erre van szüksége, akkor megteszem. - Dehogy! Egy percig sem szeretném, ha ezt gondolnád. - Az álla alá nyúlva emelem fel a kis fejét, hogy újra találkozhasson a tekintetünk. - Akármi is történik köztem és az apátok között az csakis ránk tartozik és csakis miattunk van, rendben? Semmi rosszat nem csináltatok. - Azzal végül az ölelésembe vonom Amelia-t, hogy tényleg érezhesse teljesen komolyan gondolom. Lehet, hogy az ő érdekükben is akartam meghozni ezt a döntést, mert ha elvállunk, akkor már a remény legutolsó szikrája sem lesz ott, hogy majd egy napon úgy tér haza, hogy egyáltalán foglalkozik valakivel. Ha nem akar a családjával foglalkozni, akkor nem is kell itt lennünk is várnunk a lehetőségére, hogy egyszer majd újra kedvet kap hozzá.
Mikor a kezeit, az enyém közé teszi, egyetlen percre elbizonytalanodóm és kérdőn néznék rá. Helyette viszont csak a tekintetét figyelem. De az amilyen gyorsan jött olyan hamar is múlik el. Olyan mintha, ezzel próbálna valamelyest megnyugtatni. Így, egy halovány gondolat fogalmazódik meg bennem, talán jobb lesz majd később. Később, ha már nem lesz ekkor a feszültség mint most. Ő vajon mit gondol erről az egészről. Vagy, hogy apa mit gondol róla. Tudom azt, hogy sosem voltam egyszerű, akit könnyen meglehet érteni. És ezzel valószínűleg sok bosszúságot is okoztam nekik, akarva és akaratlanul is. Most viszont, nélkülem is van problémájuk bőséggel. Gondolom ezt már, ők is észrevették. Azt viszont, nem tudom, hogy mit akarnak kezdeni vele. Mármint, hogyan próbálják majd helyrehozni. - Nem, csak mondtam. Te megengednéd, hogy a kettő közül legalább az egyik legyen? - kérdezem és van bennem egy kisebb bizonytalanság mivel, még sosem kérdeztem ilyet. Mert, azt se tudom hogy egyáltalán megengedik-e. Inkább anyától féltem eddig megkérdezni. Nem tudom mennyire tűrné el azt, hogy tiszta szőr az egész ház. Bár szerintem nem lenne rossz, nem lenne teljesen magányos. Lenne aki kedvesen odabújná hozzá. Sajnálom őt, nem tudom, hogy mikor láttam őket az utóbbi időben úgy, hogy ott ne lenne feszültség. De itt el is teszek arról, hogy bele menne. Ahogy kimondja az első szót a kérdésre, egy gombóc keletkezik a torkomban. Remegek. Az a halvány remény is elmúlt amiben még egy kicsit hittem idáig. - Sajnálom, hogy ide jutottatok. Miattunk váltok el? Mert ha igen azt rettenően sajnálom - mondom és lehajtom a fejemet.
Minél több dolgot szeretnék az irányításom alá vonni annál több csúszik ki akaratlanul is a kezeim közül. Mintha egyszerűen lehetőségem sem lenne arra, hogy megpróbáljam helyrehozni a dolgokat. Nem tudom, hogy miként fog alakulni a dolog köztem és Seth között az is lehet, hogy tényleg képes leszek pontot tenni a dolgok végére még akkor is, ha a szívem és a testem még mindig az ő befolyása alatt van. Amelia sosem volt túl egyszerű eset így igyekeztem óvni a válás hírétől tekintve, hogy Seth nem igazán akar belemenni és mióta ezt közöltem vele legalább valamennyire emberszámba vett. Jobb szeretném megóvni őket a felesleges vitáktól, de nem akarom teljesen a sötétben tartani őket. Fogalmam nincs, hogy mégis mi lenne a helyes megoldás, de az egyszer biztos, hogy nem akar megjelenni előttem. - Ez a módszered arra, hogy azt mond szeretnél egyet? - Már megszoktam az egyedüllétet, hiszen mindenkinek fontosabb dolgai vannak, minthogy velem töltse az idejét. Seth a bosszúját forralja egymagában, mert a munkáját azért koránt sem végzi olyan sikeresen, mint hallottam. Részben azért is lenne jobb pontot tenni a dolgok végére. Daniel pedig a szőke leányzó szoknyáját kergeti. Amelia pedig érthetően mindenhol van csak itt, mert a magány nem mindenkinek való. Kérdése egy kicsit meglep, de talán nem kellene, hiszen nem titkolhatom előle a végtelenségig. Nem ostoba, hogy ne vegye észre a változásokat vagy kapjon el fél füllel olyan beszélgetéseket, amelyeket nem kellene. A kezeim közé vettem az övét majd a tekintetét kerestem. - Lehetséges, de ez bonyolult.. Viszont ígérem, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy semmiben ne szenvedj hiányt se te, se Daniel. - Ez pedig talán a legnehezebb feladat az egészben.
A mi családunkban minden van, szó szerint. Kivéve az egyszerűséget az valahogy kimaradt. Most minden bonyolult, pedig nem kéne, hogy az legyen. Mikor lett otthon ilyen feszült a levegő? Tudja rá egyáltalán valaki a választ? Nem tudom, hogy itt valaha is megfog-e változni. Úgy érzem minden vagyunk, csak nem egy család. Hogyan lehetne ez helyrehozni? Valamit tenni kéne...valamit. Nem jó semmi sem. Tudom, hogy ez a hely az otthonom. De, egyre idegenebbnek érzem benne magamat. Anyával se voltam túl kedves mostanában, na jó igazából senkivel se. Mivel a legtöbb alkalommal csak lázadtam ahogy csak tudtam vagy pedig üvöltötem. Némán ülők le mellé mielőtt mondanék bármit is. Szóval apa nincs itt, lehet dolgozik vagy valahol máshol van. Danny pedig, róla van sejtésem, hogy hol és kivel lehet. Megint, randevuzik Joyal. Mikor meghallom, hogy a többiek mindenhol vannak csak nem itt halkan bólógatok. - És, nem zavar? Hiszen alig van társasságod se egy macska, vagy kutya. Ha van valami ami közös bennünk akkor az a makacsság. - mondom neki, halkan és halványan elmosolyodom. Bár nem tudom mennyire tetszik neki az ötlet, hogy kutyát vagy macskát tartsunk. Jobban belegondolva nem is nagyon volt házi kedvencünk. - El fogotok válni igaz? Kérlek őszintén válaszolj. Miért? Mi történt, hogy...erre jutottatok? Miért nem, mondta egyikőtök se? - kérdezem remegő hanggal. Nem tudom miért, nem mondta egészen idáig egyikőjük sem. Mire volt jó ez az egész? Minden jobb lenne mint az a helyzet ami most kialakult a családunkban. Rémes és darabokra szed szét minket. Még, hogy a makacsság erény. Itt inkább hátrány.
Nem egyszerű a családunk helyzete, de a probléma igazán abban gyökerezik, hogy már koránt sem nevezhetjük magunkat igazán családnak. Megpróbálhatom az egész helyzetet valamilyen szinten helyrehozni, de az is lehet, hogy a próbálkozásaim csak újabb kudarcba fulladnak majd és mindennek tetejébe csak még jobban rontanak a helyzeten. A tétlenség azonban nem állapot és, ha az nem is lesz egyszerű, vagy gyors folyamat attól még meg kell próbálnom. Szívesebben harcolnék a férjem oldalán, mint vele szemben, de ha előbbit nem fogadja szívesen, akkor kénytelen vagyok felkészíteni őt az ellenkezőjére. A bejárat felől érkező hangokra hamar felkapom a fejem, hiszen a tévé mellett is könnyedén érzékelhető minden a ház ürességének köszönhetően. Nem számít mennyire magas hangerőre állítanám az üres falakról a hang visszaverődése már-már túlságosan ismerős. A legtöbb alkalommal tiltakozik vagy leüvölti a fejem, ha olyan kedve van és egyrészt meg is tudom érteni. Egyikük sem kapja meg azt a fajta figyelmet, amit szeretnének az apjuktól és én is ezt a csapatot erősítem. De talán valamennyire meg kellene próbálnom összefogni velük még akkor is, ha nem feltétlen tetszenek a feltételeik. - Gyere ülj le inkább ide. - Paskolom meg mellettem a helyet, mielőtt még válaszolnék bármire is, amelyek elhagyták ajkait. Seth fogalmam nincs, hogy hol van valószínűleg a bosszújának részleteit tervezi, vagy ki tudja. Egy dologban talán biztos lehetek, hogy nem egy másik nővel van, mert még a jelenlegire sincs ideje nem, hogy egy másikra. Hacsak nem tudná valamilyen módon kihasználni az illetőt. - Az apád szokás szerint éjszakába nyúlóan dolgozik, a testvéred pedig tudom jól, hogy miért járja a nagyvilágot még ilyenkor is. A makacsság eléggé gyakori a családunkban nem gondolod? - Mindannyian makacsok vagyunk, mint az öszvérek, de ahelyett, hogy ezt előnyünkre használnánk fel sokkal inkább hátrány kovácsolódik belőle. Pedig összefogva talán képesek lennénk olyan dolgokat is elérni, amelyekről mindaddig csak álmodtunk. De az egységünk napról-napra egyre inkább hullik darabokra.
Jó oké, ezzel a helyzettel ami most kialakult nem igazán lehet mit kezdeni. Szerintem. Az már más kérdés, hogy a családtagjaim mit gondolnak erről. Bár elvileg ez egy normális dolognak kellene lennie. De most őszintén, létezik olyan, hogy normális? Mert a normálisság relatív. Szétszakad az egész családunk emiatt, és egyre távolabb állunk egymástól. Most tényleg van értelme ennek vagy csak folyamatosan konfliktusban kell végződnie? Mitől alakult ki ez az egész? Van rá egyáltalán olyan megoldás ami mindenkinek jó lenne? Ja olyan nem létezik mert ami, valakinek jó lenne a másiknak az nem tetszene. Miért nem jó az ami ezelőtt volt? Semmi sem, lesz ugyanolyan mint régen. Kínos már a folyamatos némaság ami a házat uralja. Egyáltalán nem jelent jót vagy passzív agresszíó vagy hideg háború, egyik se jobb mint a másik. Hamar eltelt a nap mivel, mindenki talált máganak valami, halaszthatlanul fontos dolgot, amivel egy percet sem várhat. A nagy csendet ajtó nyitás majd, pedig léptek zaja töri meg, amire felfigyelek. De egy percre megállok nem biztos, hogy tényleg itt kéne lennem, és még zajt, is csaptam. Ez volt az amit, leginkább elakartam kerülni. Persze most nem sikerült, nem vagyok én lopakodó művész aki mindent nyikkanás nélkül el tud végezni. Mikor belépék anyát találom csak, aki éppen tvt néz. - A többiek? Nem, is akarják, hogy egyáltalán megmutassák magukat? Tudsz róla, hogy a te drága jó fiad mindenhol van kivéve a családjával? Folyton csak barátnőzik de, persze tagadja mivel ő rendes és tisztelettudó jó fiú. - mondom a mondat végét irónikusan. Hadd tudjon csak anya is arról, miszerint miket csinál drága fiacskája.
Legutóbbi képek
Tudom, hogy egy kutya nem kis felőlséggel jár. Viszont lehet, hogy ez kéne. Egy olyan dolog, ami huzamosabb ideig lekötne. És addig se azon kattognék, hogy mi lesz. És persze egy kutya jó társaság tud lenni. Vagy is jobb mint ami mostanában van nálunk. Mivel ez nem igazán hasonlít egy társaságra sem. Talán egy kutya mellett nem lennék ennyire ideges. Elvégre egy kutyához türelem kell főleg ha kiskutyáról van szó. Jó hatással lenne rám egy kutya. És egy még nem a világ végét jelenti. Ki ne örülne egí olían állatra ami jó hatással van másra? De, megtdudnk majd állni egynél? Mert itt ki tudna megállni egynél, mikor annyi aranyos csöpség van. Lehet, hogy a végén nem egy hanem két kutyával jövünk haza.
Egy kutya határozottan nem kis felelősség, de talán valamilyen szinten pontosan erre van szüksége, hogy egy kicsit leköthesse a figyelmét majd. Meg aztán a kutya egy igen jó társ tud lenni, aki talán segíthetne neki abban, hogy ne legyen ennyire könnyedén lobbanékony. Mondhatni jó hatással lennének egymásra. Én pedig egy percre sem mondanék nemet egy olyan dologra, ami jó hatással lenne rá. Meg aztán egy kutya nem a világvége. Bár kérdéses, hogy ténylegesen egyet fogunk csak örökbe fogadni. Ha róluk van szó azért nekem is vajszívem van és még a végén egynél több csöppséggel térünk haza.