Mindent, amit a gyógynövényekről tudok, apám tanította. Azt hiszem ő a legbölcsebb, akit csak ismerek és ő az, akire a leginkább felnézek. A természet iránti odaadása és mások segítése az elsődleges a számára, ugyanakkor pedig belém is ezt nevelte az évek során. Másképp el sem tudnám képzelni az életemet, csak úgy, ahogyan most van. Az, hogy másokon segíthetünk, mindennél többet ér. Egy kis egységet alkotunk mi együtt és olyan dolgokat teszünk, amivel előrébb lendítjük azt a bizonyos szerkezetet.
A gyógynövényeken túl sok más is van nálunk, többek között teafüvek. Van köztük olyan, ami álmosító hatású, de olyan is, ami pont, hogy élénkíti az embert. Jobb, mint egy energiaital. Vagy mi is a neve annak a buborékos vacaknak? Azt hiszem, így hívják.
- Szükséged van segítségre, lányom? – Mellém lép apám, kezét a vállamra simítja, én pedig mosolyogva nézek rá, a fejemet rázva.
- Nem, ezzel a csomaggal megvagyok. Átviszem Fa Zhou-nak, hiszen szüksége van rá – A számat húzom némileg. Sajnálom Mulan-t, amiért az apja beteg. Ugyanakkor felnézek a férfira, mert hősiesen visel mindent. Befejezem a csomagolást, elköszönök apámtól és már indulok is a célom felé.
Van, mikor Mushu vagy épp maga Mulan jön el hozzánk, de nagyobb részt én vagyok az, aki szeret átmenni. Nem utolsó sorban azért, hogy rá tudjak nézni Fa Zhou-ra.

Késő délután van, hamarosan zárunk. Ebben egyeztünk meg apámmal, hogy legyen időnk elmenni Meekoval egy nagyobb sétára. Azonban, ahogy elkezdünk készülődni a záráshoz és úgy az egészhez, valaki, vagyis valakik berontanak az ajtón.
- Powhatan törzsfőnök! Pocahontas! Baj van, nagy baj, segítsetek! – Li Shang és Kenai a karjaikban hoznak be hozzánk egy férfit, lőtt sebbel az oldalán. Elképedek és a szám elé kapom a kezem a döbbenettől, majd amilyen gyorsan csak tudok, már készülök is elő, hogy apám mihamarabb segíthessen a férfin, aki számomra egyelőre ismeretlen.
- Mégis mi történt? – Apám hangjából érződik a düh és egy csipetnyi kétségbeesés is. Sosem kellett még ellátnia ilyen komoly sérülést. Li Shang minden kérdésre válaszol, amit apám feltesz, majd ki is tessékeli a helyiségből, hogy csak hárman maradjunk. Ő, a sérült férfi és végül pedig én. Nem vagyunk orvosok, közel sem, mégis, most csak ránk számíthat ez a férfi és órákkal később, de kijelenthetjük, hogy túlélte.
És én is túléltem, de apám volt a hős, ő volt az, aki kiszedte a golyót a férfi testéből, és ő volt az, aki tudta, milyen gyógynövények kellenek a seb ellátásához, fertőtlenítéséhez és minden egyébhez.
Ekkor jövök rá, hogy van még mit tanulnom tőle. Nem is keveset.

Késő éjjel az ágyamban fekszem, Meekot ölelve. A bundájába fúrom az arcom a kis bolhás ebnek, mire mocorogni kezd és végül ahogy helyezkedik, arcon nyal.
- Meeko! – Jó kedvre derít, hogy ő itt van. Addig sem gondolok arra a férfira, aki majdnem meghalt. Tudom, hogy holnap nehéz nap vár rám, azaz egy nehéz időszak veszi kezdetét, de nem bánom, hiszen segíthetek valakin, aki rászorul.
John Smith mellett leszek egészen addig, míg fel nem épül.

Ez a reggelem kapkodósabb, mint egyébként. Már az üzletben vagyok, de egyszerűen sehol sem találok semmit és már rég úton kellene lennem Fa Zhou-hoz, mint minden héten ezen a napon. Mégsem találom az utolsó gyógynövényt, amit megígértem. Fájdalomcsillapító ráadásul, szóval nem elhanyagolható. A pult alatt kutakodok, mikor az ajtó csilingelve jelzi, hogy valaki bejött, de nem bukkanok fel, még nem, amíg meg nem lelem. Aztán valaki keze a pulton koppan, így összerezzenek és beverem a fejem ijedtségemben. Szisszenve húzódom ki a pult alól, majd egyenesedek fel.
- Auuu, ez nem az én napom. – A fejem búbját tapogatom, miközben szembetalálom magam Mushuval.
- Jól vagy? – Látom az aggódását, ő viszont rajtam a döbbenetet láthatja elsősorban.
- Ne haragudjatok, most akartam elindulni hozzátok! A csomagért jöttél, igaz? – A hiányos csomagot kezdem bepakolni a kis szatyorba. – Még egy növény hiányzik, azt kerestem épp – Közlöm sietve, majd újból elkezdek kutakodni és kis vártatva rálelek, így berakom azt is a szatyorba. – Tényleg sajnálom, ez nem az én napom. – Szabadkozok és így nyújtom át a szatyrot.
Amint a férfi távozik, a pultra borulok, a hajamba túrok és azon töröm a fejem, miért vagyok ennyire szétszórt. Nem jövök rá.

- Meekooooo, nehogy bemenj oda! Ne-ne-ne! – A kutyák olykor szórakozottak és szófogadatlanok. Így van ez Meeko esetében is, akinek most kedve támadt játszani. Fogócskázni ráadásul! John Smith szobájának ajtaja nyitva maradt és azon száguld épp befelé, én pedig utána. – Ne, gyere ki onnan! – A férfi nincs ébren, a kiskutyám pedig az ágy mellett áll és néz rám. Kihívóan. – Nehogy felugorj, te kis mamlasz! – Pisszegek neki, de hiába, mert szinte élvezi, hogy bosszanthat. A következő pillanatban felugrik a férfi ágyára, közvetlenül Johh mellé és lefekszik hozzá. Értetlenül figyelem a jelenetet, majd lábujjhegyen közelebb lépkedek hozzájuk és elkapom a kiskutyát. – Most megvagy, te szőrpamacs! – Suttogom és farkasszemezek vele, aztán közvetlenül mögötte kirajzolódik a férfi ébredező arca. Sietve lerakom Meekot és kifelé tessékelem.
- Hogy aludtál? – Érdeklődöm, továbbra is suttogva, megszokva az előbbi beszéd stílust. Megköszörülöm a torkomat. – Akarom mondani, nem akartunk felkelteni. Ne haragudj! Máris hozom a reggelit és a gyógyszereid. – Mosolygok és távozok is, szedem a lábaimat, hogy elvégezhessem a rám bízott feladatokat. Közben végig azon merengek, miért vonz annyira John Smith. Ha Meeko nem ment volna be, valószínűleg magamtól is besétáltam volna oda úgy, hogy a férfi még nincs is ébren. Nem tudom, mi van velem.


✦ Képes vagy irányítani kis mértékben a szelet. Ha énekelsz is, akkor viszont teljesen az uralmad alá tudod vonni.
✦ Meghallod a szél, a fák, a természet miféle titkokat és bölcsességeket, akárcsak John Smith, aki mindezt Tőled tanulta.
A képesség 5 lezárt játék után aktiválódik, tehát a 6. játékban.
A képesség aktív 2021.10.01-től és ezzel együtt a karakter emlékei is visszatértek a mesebeli életéről.