I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot
Forgetting him was like trying to know somebody you never met
Szinte már tényleg nem akarok hallani semmiféle Pongóról, sem Perditáról. Csak az számít, hogy itt és most mi történik. Kik vagyunk most. De mégis kiszakít ebből a mámoros ködfelhőből az, hogy kiejti a nevem. A valódit. Perdita? Ledöbbenek. Próbálom felfogni a szavait, de ehhez idő kell. Most vagy valaki lopja a nevem, vagy már az emberek világában is használatos a Perdita. Áh, ez őrültség! - Perdita, ez elég… különös - Megköszörülöm a torkom. Kezdem végtelenül hülyének gondolni magam, de tényleg. Ahogy a karjaiba kap, szorosan átölelem a nyakát. Hagyom, hogy vigyen és az ágyra ejtsen. Egyelőre türtőztetem magam, nem szólok semmit, csak figyelem, ahogy vetkőzni kezd. És aztán engem is megszabadít a felesleges ruhától. Nem akadályozom benne, akkor sem, ha tele vagyok kérdésekkel az iménti történettel kapcsolatban. A kezünkre nézek, összekulcsolom az ujjaimat az övével. - Ismered? – Összeszűkülnek a szemeim, ahogy ránézek és megérzem a kezét a combom között. Nagyot nyelek. Akarom, hogy hozzám érjen. – Előbb te mondd meg, hogy ki az a Pongó… ha azt mondod, találkoztál már vele, nekem is látnom kellett már, ugye? – A tekintetébe fúrom az enyémet, miközben szabad kezemmel végigsimítok az arcán. A hajába túrok. – Te… te vagy az, Pongó? – Suttogom a kérdést, már nem bírom magamban tartani. Tudnom kell, hogy ő az-e vagy sem.
Probalnam megfejteni, ki is lehet a szorosan hozzam simulo no, de korulbelul lehetetlen, azonban nem adhatom fel. Az, hogy nagyon erdekli az a bizonyos Pongo, meg nem jelenti azt, hogy biztosan O az, akire mostanaban olyan sokat gondolok. Talan tenyleg csak furcsallja a nevet... vagy nem. - Nekem a baratnoje neve hangzik furcsan. - viszonzom a hosszu, szenvedelyes csokot. - Perdita.. - huzodok el egy pillanatra, hogy melyen a szemeibe nezhessek. - Valojaban neki veszi a kutyat, mert ezer eve szeretett volna egyet, most pedig a ficko ugy dontott, hogy meglepi vele. Gondolom valami kulonleges alkalom.. - Gyerunk, kell egy jel, meg ha csak egy aprocska is. Tudnom kell! Olbe kapom, majd az ismeros haloszoba fele haladok vele. - Mit gondolsz rola? - dobom a hatalmas agyra, aztan gyorsan megszabadulok a felsomtol, ami hamar a foldon vegzi es mar csatolom is ki az ovemet. Amikor en is az agyon kotok ki, segitek Pandanak megszabadulni a felesleges textilektol. Nem vagyok durva, odafigyelek ra, szinte mar tulsagosan is - am kozben figyelem a reakciokat is -. Amikor alam kerul, kezeimet osszekulcsolom az oveivel. - Valojaban ismerem a fickot.. - csuszik egyik kezem a combjai koze. - Perditaval viszont nem tudom, talalkoztam e mar. - mosolyodok el. - Ismeros a nev? - teszem fel a kerdest, mikozben egyenesen a szemeibe nezek.
Forgetting him was like trying to know somebody you never met
Ahogy rám néz, szinte tudom, hogy tényleg átlát rajtam. Pedig nem szabadna. Nem, mert nem akarok kételyeket ébreszteni benne vagy ilyesmi. Nem is ez a jó szó rá! Fontos nekem ő, akkor is, ha nem ő Pongó. Nem is akarom tudni, hogy ő az-e. Nem, ez így nem igaz. Tudni akarom, de a válasz talán már el is hangzott. Valaki más az és nem Daniel. Ebbe pedig félek, bele fogok pusztulni. Közelebb lép hozzám, tesz még egy lépést, majd egy újabbat. Nem értem, mit akar, de lassan felemelem a fejem, hogy ránézzek. Nagyot nyelek. - Igen, egy kicsit. Te nem? – Kérdezek vissza, de hangomban ott bujkál a bizonytalanság. Mi ütött beléd, Daniel? A kérdés csupán a fejemben hangzik el, mert mire egyáltalán bármit szólnék, a falnak szorít. Megdöbbent. Egy kicsit mindenképp. A szívem a torkomba ugrik, kellemesen bizseregni kezdek érintése nyomán. – Daniel? – Suttogom, miközben megérzem a leheletét. Megőrjít. Nem számít, ki Pongó. Daniel az, akit akarok. Nehéz bevallanom, de így van. Hogy hogyan nézek Pongó szemébe, ha egyszer felbukkan? Nem tudom. Megérzem a kezét, így egy halk sóhaj hagyja el a számat. Mit művelsz velem? A szavaira már nem is figyelek annyira. Az jobban leköt, amit csinál. - Daniel, én… - Hagyom, hogy a melltartót leszedje rólam, majd megtöröm köztünk azt a picike távolságot és ajkaimat az övére tapasztom. Szenvedélyesen csókolom meg. Bújok hozzá, simulok, érezni akarom őt. Szeretlek, Daniel.
A zsigereimben erzem, hogy a no jo szandeku, ketlem, hogy ellenseg lenne, de nem is ez erdekel jelen pillanatban. Inkabb arra lennek kivancsi, O e az, akire gondolok. Valahol melyen erosen remenykedem abban, hogy Perdita az. Nagyon szeretnem, ha igy lenne es nem esnek pofara. Fogalmam sincs, mihez kezdenek, ha kiderulne, hogy valahol var ram meg egy no. Ha pedig ez nem eleg, Pandat sem akarnam vagy birnam elengedni valaki masert, felteve, hogy Perdita nem foglalt. Hat pont ez a problema hianyzott az eletembol, eddig nem volt eleg. Amint a szavak elhagyjak a szajat, kezd egyre gyanusabba valni. O lenne az?! Biztosan? Egyszeruen feltehetnem neki a kerdest, de ha tevedek, irto hulyenek is nezhet. Van mit veszitenem? Igen! - Nem is tudom.. - teszek fele egy lepest, majd meg egyet es meg egyet.. - Kamunak erzed? - ekkor mar egeszen kozel ertem hozza, hol a szemeit furkesztem, hol pedig az ajkaiban gyonyorkodtem. - Mifele ember? - szoritom a falhoz, majd egyik kezemmel finoman es erzekien vegigsimitok az oldalan. - Egesz normalis.. - suttogom az ajkaiba, mikozben a felsoje ala nyulok, hogy tovabb cirogathassam. - Hat.. en hallottam mar ezt a nevet.. - vonom meg lazan az egyik vallam, majd kicsatolom a melltartojat. Mar csak ez az atkozott polo van utban. Na meg persze a gondolatok, az a rengeteg kerdes.
Forgetting him was like trying to know somebody you never met
A legkevésbé sem érdekel már, hogy honnan van a pénz és kitől, de az, hogy Pongó megjelent… az annál inkább zavar. Nem tudom, akarok-e vele találkozni vagy beszélni. Nekem Daniel jelenti a világot itt és most, történt bármi is a múltban, a… világunkban. Még akkor is Danielt választom, ha nem lehetek abban biztos, ez az életünk maradandó. Hiszen valami történt, amiért idekerültünk és csak idő kérdése, hogy minden a felszínre törjön és talán… Fata Morgana megszűnik létezni. Félek ettől, nem is kicsit. Nem kellett volna ebbe ennyire belegondolnom. A kérdésére csak megrázom a fejem, ennél több reakciót nem tudok adni. Csak a víz kérdésre reagálok. - Nem, köszönöm – Rámosolygok és próbálok a lehető legtermészetesebb lenni. Félek, hogy átlát rajtam, de nem tudok ellene tenni. – Kicsit érdekes a neve, nem? Sosem hallottam még és kicsit… kamunak érzem, azért kérdeztem, hogyan néz ki, meg miféle ember lehet – Talán ez jó kimentés, nem? Kíváncsian nézek Danielre, várva, mit reagál erre. Ő ki lehet? Ha nem Pongó… akkor nagyon is érdekelne, kicsoda. Már csak abban reménykedhetek, hogy nem egy ellenségem. Nem mintha nagyon bővelkednék bennük, sőt. De sosem lehet tudni.
Szivbol szeretnem, ha minden kutyat orokbefogadnanak, es nem csak azert, hogy ne kelljen tulvallaljuk magunkat es hazudnunk, hanem mert igazan megerdemlik. Oke, csak en hazudok, de pusztan azert, mert muszaj ezt tennem, amig ki nem talalok valamit. Abba bele se gondoltam, hogy esetleg lebuknek es jobb is ez igy, mert meg csak elkepzelni sem szeretnem, hogyan reagalna Panda. Abban biztos vagyok, hogy nem koszonne meg, es nem is ugrana a nyakamba, amiert elhallgattam elole egy kis "aprosagot". Jol tudom, hogy a kapcsolatok nem igy mukodnek.. forditott esetben en sem dijaznam a dolgot. - Helyes.. csak engedd el. - foleg ezekben az orakban. Kar ragodnia ezen es stresszelnie, eleg ha csak en cipelem a terhet. Sosem raknam az O vallara. Amint azt fullentem, hogy jott egy idegen ficko aki orokbe akarna fogadni, figyelmesen meregetem Panda arcat. Orul, boldog. Ez normalis, hisz a menhelyen mind ezt varjuk. Hogy valamelyik kedvenc vegre mondjuk egy szereto csaladhoz keruljon es tobbe ne hagyjak el ot. Am folytatom a sztorit, amint pedig kiejtem a Pongo nevet, csakis az arcara es a szemeire koncentralok. Muszaj megtudnom, mondd e neki valamit ez a nev. - Valami baj van? - kerdezem, miutan feltunt, hogy egy pillanatra mintha meglepodott volna. Tehat igen. Ketlem, hogy egy orokbefogadas igy ledobbentette volna. Vittek mar haza tolunk negylabut es egyaltalan nem igy reagalt. - Esetleg hozzak egy kis vizet? - kerdezem kisse aggodo arccal. - Milyen volt?! - pillantok ra ertetlen, hulye fejjel. - Megis milyen lehetne? Atlagos ficko. Szamit ez? - mindketten tudjuk, hogy nem igazan. Kiveve persze, ha tenyleg gyanusnak tunik az illeto. Azonban ha en magam intezem az ugyet, akkor mindenki biztos lehet abban, hogy a kutyus nem egy degeneralt alakhoz kerult. - Igen.. idevalosi. Valahol meg is van a cime. - figyelem meg mindig a not. Talan felkeresne? Vagy nem merne? Majd meglatjuk, kutat e picit vagy inkabb annyiban hagyja a dolgot.
Forgetting him was like trying to know somebody you never met
Tényleg megpróbálom elengedni ezt a témát. De nem tehetek róla, hogy érdekel, ki volt az a jólelkű, aki segített nekünk. Őszintén szólva megháláltam volna neki legalább egy ebéddel vagy ajándékcsomaggal, mert hát nem minden nap kapunk ekkora adományt. Most viszont nagyon is jól jött. Nem tudom, mi lett volna, ha nem érkezik segítség. Bezárni semmiképpen sem zárnánk a menhelyet, de néha erőnkön felül is teljesítenünk kell, hogy kihúzzuk valahogy. Annyira jó lenne, ha több Kendra szaladgálna a világban és segítene önként, vagy több ilyen jólelkű, mint az adományozónk. Sóhajtok és bólintok is beletörődően. - Jól van, nem is agyalok rajta – Rámosolygok Danielre és továbbra is az jár a fejemben, hogy ideje lenne megtudnom, Pongóval van-e dolgom vagy sem. Érdeklődve hallgatom és kicsit felcsillannak a szemeim, mikor azt említi, van valaki, aki örökbe akar fogadni. - Tényleg? Nem is mondtad! – Lelkes vagyok, egészen addig, amíg ki nem ejti a nevet a száján. Pongó? Ez azt jelenti, hogy nem ő Pongó? És csak így az ölembe hullik a válasz, anélkül, hogy én rákérdeztem volna? Konkrétan lefagyok és már palástolni sem tudom ezt a megdöbbenésemet. Hirtelen térek vissza úgymond. – Oh, ez tényleg elég különös név. És milyen volt? Mármint itt lakik a városban? – Érdeklődöm, de össze vagyok zavarodva. Ezek után már nem tudom, találkozni akarok-e Pongóval. Abban hittem, abban bíztam, hogy Daniel az, de így, hogy most már biztosan nem Ő az: fogalmam sincs, mit hoz a jövő. Ez az élet Danielt sodorta mellém és szeretem őt.
Attol fuggetlenul, hogy irto nagy baromsagot csinaltam, meg megprobalhatok ellazulni egy este. Nem csak nekem tenne jot, hanem Pandanak is, mar amennyiben ez sikerul, mert hat jol hangzik az otlet, de mostansag egyikunk sem tul nyugodt. Dr. Sweet nevet hallva szinte azonnal felcsillannak szemeim. - Tokeletes! - vagom ra azonnal. Nem, nem csak azert, mert nincs jobb otletem, hanem igy legalabb valoban osszekothetjuk a kellemest a hasznossal. - Ahogy csak szeretned. - nyalok be, na persze ezuttal sajnos nem szo szerint. Lelki szemeim elott mar meg is jelentek azok a rosszassagok, akiket alaposan meg kell mozgatni, hogy kesobb mindenkinek nyugta legyen. Ha ez nem sikerul, ok is hisztisek lesznek, nekik koszonhetoen pedig mi is, na meg itt nem a kinzas a cel. Az lenne a legjobb, ha vegre egy gazdi futna le veluk kilometereket - naponta tobbszor is -. Szeressek es gondozzak oket, mert megerdemlik. Csak hat.. keves ilyen ember akad errefele. Gondolataimbol a bank szo zakkant ki, mely hallatan fel is kapom a fejem es bar nem szivesen teszem, megis a szeretett no szemeibe nezek es azon gondolkozok, most milyen hazugsaggal alljak elo. - Nem.. sajnos ilyen esetekben nem. - huzom el a szamat, mintha olyan nagyon bannam. Ez mellesleg azt hiszem, valoban igy van, hisz az illeto nevtelen szeretne maradni, igy ketlem, hogy barmilyen infot kaphatnank rola. - Pont ezert mondtam, hogy ki kene kapcsolodnunk. Tulvallalod magad, ez pedig hosszutavon nem tesz jot.. - viszont akkor sem engedem el a temat. - O, majd elfelejtettem. Egy fura nevu ficko orokbe szeretne fogadni valamelyik szepseget. Hogy is hivtak... - vagok toprengo fejet. - Ja igen, Pongo. Pongo volt az. - vonom meg az egyik vallam lazan, mikozben figyelem a reakciojat. - Rendes alaknak tunik. - teszem hozza mellekesen.
Forgetting him was like trying to know somebody you never met
Ami engem illet, nekem elég lenne ez a szűk baráti társaság is. Kendráék és mi. Más előtt lehet, nem tudnék önmagam lenni, és igazán kikapcsolódni. Elkezdek agyalni, kit tudnánk megkérni egy délután vagy egy este erejéig, hogy figyeljen a menhelyre. Ha jobban belegondolok, pár óra amúgy nem is lenne vészes, még akkor sem, ha magukra hagynánk a kutyákat. Meglenne a séta, az etetés és pár óra pihenés. Legfeljebb a kamerákat fogom lesni egész délután, hogy minden rendben van-e. Áh, oké, ez így ostoba ötlet, nem tudnék rendesen kikapcsolódni. - Esetleg Dr. Sweet? Tudom, milliónyi szívességet tett már nekünk, de akár összeköthetnénk a kellemest a hasznossal és elvégezhetne egy általános vizsgálást a kutyáinkon – De ha Daniel tud jobb ötletet, azonnal átpártolok. – De egyébként pont azon gondolkodtam, hogy pár óra talán nem vészes akkor sem, ha felügyelet nélkül maradnak. Megetetjük őket, elvisszük sétálni a nagyobb energiabombákat és este rájuk nézünk még – Ingatom a fejem. Járható útnak tűnik, ugyanakkor ez jó témaváltás volt, viszont egy részemet még mindig izgatja az az adomány. Ki és miért adományozott annyi pénzt nekünk? - A bankban nem tudunk utána kérdezni, honnan érkezett az utalás? Bár gondolom nem adhatják ki az ilyen információkat – Oké, elengedem. Megpróbálok rajta nem agyalni annyi. Pongó. Majdnem kimondtam ezt a nevet, pedig nem tudhatom biztosra, hogy ő az-e. Nem biztos, közel sem. Mi van, ha emeletes idiótának néz, mert lePongózom? Lehet azt sem tudja, kiről van szó. Vagy azt hiszi, hogy valami másik férfi neve, akivel megcsalom. Túlgondolom. - Igen, furán. – Pislogok. Ezek szerint ő nem? Félrepillantok. – Nem, semmi. Ha te nem érzed furán magad, akkor nekem biztos, csak a hideg ment az agyamra vagy a sok munka – A munkára minden ráfogható. De nem biztos, hogy ezúttal Daniel hisz nekem. Rá sem nézek, töröm a fejem. Rá akartam kérdezni nála erre az egészre, de más fejben eldönteni valamit és más megtenni. Akarom, hogy ő legyen Pongó, de ha nem ő az, talán hatalmasat fogok csalódni. Pongót és Danielt is szeretem. Nagy kérés, hogy ők ketten ugyanaz a személy legyenek?
- Nagyon is jo otlet. Sot, tobb szemely is johetne, csak hat ahhoz tobb penzre lenne szuksegunk. - nekem pedig eleg volt egy tartozas. Nagyon nem szeretnek tobbet. Meg ebbe is irto nagy hulyeseg volt belemenni.. Ha tudom, mivel jar, talan meg sem teszem, de hat megiscsak ott a menhely es Panda. Az a no, akinek emiatt hazudnom kell. Ugyes huzas volt. Most nem letort, de majd az lesz, ha tudomast szerez minden mocskos dologrol, es csalodik bennem. Ha tehetnem, vallon is veregetnem magam. Gratulalok, baratom! - Igen - bologatok. - Miert is ne? - mosolyodom el, es ismet csak azt erzem, milyen jo lenne magamhoz huzni, majd megolelni, mintha mi sem tortent volna. Ha nem jarna annyi minden a fejemben, talan menne is, de ha a hazugsagaimra gondolok.. Kerdese kisse elgondolkodtat. - Biztos akadnak majd emberek, akik bevallaljak. Nehany ora, esetleg egy este azert nem tragedia. - a tartozasomat viszont mar nagyon is annak neveznem. Sot, a tragedia finom kifejezes. - Ha valami komoly gond lenne, akkor csak hivniuk kell es mar indulunk is. Mehetunk egy kozeli helyre. - vonom meg a vallam. Legalabb annyi szerencsenk legyen mar, hogy nem adodik gond, mig kikapcsolodunk. Bar nem tudom, en mennyire tudom majd elengedni magam. Az alkohol jo megoldas lehet, de nem jarhat el a szam, igy megsem opcio. - Ezen igazan felesleges volt agyalnod. - jelenik meg egy mosoly az arcomon. Csak Hadesztol kaptuk, ugyan mar. Azt viszont tenyleg nem akarom, hogy ezen kattogjon, hisz epp azert kertem "szivesseget", hogy Panda nyugodt legyen - velem egyutt -. Hat majdnem ugy tortentek a dolgok, ahogy elterveztem. Majdnem.. Szoktak mondani, hogy nem lehet minden tokeletes. Valoban nem. - Igen, en is szivesen megkoszonnem annak a draga jo embernek. - hat hogyne. Ketszer is. Ha sejtene, mibe keveredtem, nem igy beszelne, de szerencsere nem tudja, es ennek igy is kell maradnia. Majd szepen torlesztek es problema megoldva, nem igaz?! Hat en ezzel probalom neha nyugtatni magam. Azzal, hogy ez az egesz sosem tudodik ki. Szavai hallatan felvonom egyik szemoldokom. Mi volt ez az apro hiba? Talan ismeri a mesemet? Esetleg O az a bizonyos masik fel a sztoribol? Na ha ezeket a kerdeseket feltennem, talan tenyleg azt hinne, hogy teljesen megzakkantam. Vegul ugy teszek, mint akinek fel sem tunt a baki. - Persze. - nezek a no szemeibe, mikozben szamat ismet elhagyja egy hazugsag. Meg a vegen kulonorakat adhatok majd. Osszevont szemoldokkel figyelek ra. - Furan? - kerdezek vissza. Inkabb irto stresszesnek mondanam azt, ahogy mostanaban erzem magam, de ha ezt felretesszuk es a titkomra gondolok, akkor de.. Viszont honnan jott ez most? P... P mint Pongo, vagy P mint Perdita? Es ha az utobbi, akkor talan O az? - Mire gondolsz? - nem, mostmar keptelen lennek elfelejteni. Tudnom kell. Muszaj tudnom!
Forgetting him was like trying to know somebody you never met
A fizetés az fizetés – és Thomas, Kendrával ellentétben valódi alkalmazottunk, de tény, hogy tényleg rengeteget dolgozik és túlhajszolta magát. Vagy épp mi őt. Így tehát egyet is értek Daniellel. Aprót bólintok a szavakra, majd eltöprengek. - Nem tudom, nem lenne-e jó, ha még valakit felvennénk, aki segít. Sok kutyánk van a menhelyen, ami rengeteg munkával jár és megannyi időt jelent. Kendra is sokat van bent, pedig őt még csak nem is honoráljuk semmivel – Dant kezdem figyelni, de nem időzik sokáig rajta a tekintetem. Inkább a kérdés az, amivel újra magára vonja a figyelmem. - Úgy érted, hogy Thomas és Kendra, meg mi? – Oldalra billentem a fejem. Nem lenne rossz ötlet, de nem tudom, ők egyébként hogyan is állnak egymáshoz. Én látok köztük némi szikrát, de az, hogy ők érzik-e, azt nem tudom. – Amíg mi… bármit csinálunk… a menhelyre ki figyel? Nem tudom, kire tudnánk hagyni, akár egy délutánra – Bármikor beüthet a baj és félek, hogy senki más nem tudná, mit kell tenni, csak mi. – De az ötlet jó. Megbeszélhetjük, ha meg tudunk szervezni mindent, ahogyan kell. Végül is egy görbe este belefér – Természetesen úgy, hogy én kerülöm az alkoholt, amennyire csak lehet. Nincs kedvem másnaposan bemenni a menhelyre és rosszul lenni. Nem az én asztalom. Az, hogy a többiek hogyan állnak az ivászathoz, az megint egy másik kérdés. Csak Dan hangjából érzékelem, hogy olyan keserédes hangulatba került, így rá is pillantok. Még pont elcsípem azt a fájdalmas mosolyt az arcán. Mi a baj? Rosszat mondtam? - Leginkább azon, hogy honnan került a menhely számlájára az a sok pénz – Meg azon, hogy Pongó te vagy-e, vagy valaki más. Ezt mégis hogyan kellene felvezetnem? Amint válaszol a pénzzel kapcsolatban, eltöprengek. Leginkább azon, milyen hülye vagyok, hogy valami rossz dolgot feltételeztem. Nem is tudom, pontosan mit, de olyan rossz érzésem volt. De ha tényleg csak egy névtelen jóakaróról van szó… az közel sem olyan nagy baj. - Remélem, egyszer felfedi magát. Nem lehetünk elég hálásak neki ezért a segítségért – Elmosolyodok és így kezdem figyelni Danielt. – Ha tudtam volna róla, akkor nem agyalok ezen egész délután – Vállat vonok, majd látva, hogy nem nagyon akar rám nézni, megérintem a karját. - Minden rendben, P… Daniel? – Majdnem Pongót mondtam, mikor még csak biztos sem lehetek benne, hogy ő az. De neki kell lennie. Képtelenség, hogy valaki mással sodort össze az itteni életem. A mesékben mindig egymásra találnak azok, akiknek kell, nem igaz? - Dan… - Nem húzom vissza a kezem, de nem is nézek rá ezúttal. – Nem érzed magad furán mostanában? Nem arra gondolok, hogy betegnek érzed magad, hanem… - Hogyan fogalmazzam meg? Nem találom a szavakat. Félek, ha őszintén kimondok mindent, őrültnek hisz, így elhallgatok. – Felejtsd el – Elhúzom a kezem és a teámat kezdem kevergetni, rá sem nézve a férfira mellettem.
Bar oszinte lehetnek. Bar elmondhatnam neki, hogy semmi kulonoset nem akartam Tomtol, hisz sokat melozik, amiert halasak is vagyunk. Nem mintha csak a menhelyen talalkoznank es beszelnenk, de ma nem akartam felhivni. Nem lett volna miert. Eddig volt egy titkom es egy hazugsagom, de ugy tunik, bovul a lista. Csodalatos.. mindig ilyen szep, nyugodt eletre vagytam. Panda az utolso, akinek hazudni szeretnek, de nincs mit tennem. Kutyaszoritoban vagyok, szo szerint. - Hat pont ezt.. Hogy egy kicsit visszavehetne. Mar reg szolni akartam neki, de tudod.. annyi dolog van, hogy kiment a fejembol. - vonom meg lazan az egyik vallam. Szeretnek olyan laza lenni, mint amilyennek tunok. Talan meg hozza kene fuznom valamit? Vagy eleg hiheto ez igy?! Miert nem gyakoroltam en ezt? Most sokkal konnyebben menne a kamuzas. - Valamikor elmehetnenk valahova negyesben, mit szolsz? - teszem fel a kerdest, miutan ugy dontottem, megprobalok terelni. - Rank ferne egy lazulos este.. - ami tavol all ettol. - Majd szerzunk. - valahogy biztosan megoldjuk, hogy tobb szabadidonk legyen - Hadesz nelkul -. Egyelore fogalmam sincs, hogyan oldjuk meg, most valami egeszen massal vagyok elfoglalva. Azzal, hogy nehogy lebukjak. Hogy tokeletesen alakitsak, aztan ha lefekudtem, johet a buntudat. Erdekelne, vajon mikor lesz ennek vege.. Hogyan oldjam meg mindezt? - Lehet.. - mosolyodom el fajdalmasan, majd szotlanul figyelem, ahogy elkesziti a teat. Nem kell ehhez agyban lennem... Szar alak vagyok.. Tudom en ezt most is. Annak a nonek hazudozok, akit a legjobban szeretek es aki mindenkinel fontosabb. Sajnalom Panda... - Miken jart az agyad? - nagyon is aterzem, csak en nem a munka miatt aggodtam. Legszivesebben felpattannek a szekrol, ele allnek es hosszan megcsokolnam, de.. nem megy. Most nem. - Igen. - felelem egyenesen a szemeibe nezve. - Sajnos nem tudjuk megkoszonni a nagylelkuseget, ugyanis nevtelen adomanyozorol van szo. - azt nem tudtam volna, es hat nem is akartam eltitkolni, hogy egesz jol allunk anyagilag. Elobb vagy utobb ugyis rajott volna. Arrol viszont nem szeretnek meselni neki, ki is az a kedves allatbarat, es hogy mibe keveredtem. - Azt hittem, te is lattad. - nezek ra kisse ertetlenul, hogy hihetobb legyen ez az egesz... - Koszonom! - inkabb a szemeibe sem nezek.. ugy csak meg rosszabbul erzem magam, amiert ehhez kell folyamodnom. Mindig undorito dolognak tartottam a hazudozast, erre tessek.. Eleg vicces az elet, nem igaz?!
Legutóbbi képek
- Ismered? – Összeszűkülnek a szemeim, ahogy ránézek és megérzem a kezét a combom között. Nagyot nyelek. Akarom, hogy hozzám érjen. – Előbb te mondd meg, hogy ki az a Pongó… ha azt mondod, találkoztál már vele, nekem is látnom kellett már, ugye? – A tekintetébe fúrom az enyémet, miközben szabad kezemmel végigsimítok az arcán. A hajába túrok. – Te… te vagy az, Pongó? – Suttogom a kérdést, már nem bírom magamban tartani. Tudnom kell, hogy ő az-e vagy sem.
✦ 
A kérdésére csak megrázom a fejem, ennél több reakciót nem tudok adni. Csak a víz kérdésre reagálok.
- Tényleg? Nem is mondtad! – Lelkes vagyok, egészen addig, amíg ki nem ejti a nevet a száján. Pongó? Ez azt jelenti, hogy nem ő Pongó? És csak így az ölembe hullik a válasz, anélkül, hogy én rákérdeztem volna? Konkrétan lefagyok és már palástolni sem tudom ezt a megdöbbenésemet. Hirtelen térek vissza úgymond. – Oh, ez tényleg elég különös név. És milyen volt? Mármint itt lakik a városban? – Érdeklődöm, de össze vagyok zavarodva. Ezek után már nem tudom, találkozni akarok-e Pongóval. Abban hittem, abban bíztam, hogy Daniel az, de így, hogy most már biztosan nem Ő az: fogalmam sincs, mit hoz a jövő. Ez az élet Danielt sodorta mellém és szeretem őt.