I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-08-19, 01:36
Shirong && Hana
Fa Mulan
Li Shang
Olvastam az üzenetét, a sorokat, a szavakat… és nem tudtam, mit válaszoljak. Tudni akartam, ki ő, nagyon is, de egyben féltem is, mert nem akartam tönkretenni azt, ami kettőnk közt már adott volt. Úgy bíztunk egymásban, mint talán senki másban… én legalábbis így éreztem. Úgy beszélgettem vele, ahogy mással sosem tettem volna. Őszinte lehettem, mert arctalan voltam... de tény volt, hogy hosszútávon ez nem volt megoldás. Sem pedig jó. Néhány percig csak bámultam a kijelzőt, mielőtt rávettem volna magam az írásra.
Még egy fotót sem láttunk egymásról és ezen most sem akartam változtatni. Ha már személyes találkozóra adjuk a fejünket, akkor ugorjunk bele, nem? Még ha veszélyes is. Hiszen az volt. Elpillantottam az ablak felé, a beszűrődő fényekre kintről és csak akkor néztem újra vissza, ha a telefon csippant.
Egy kicsit féltem, hogy a világ végére ijesztem az ötletemmel, de az igazság az, hogy a kíváncsiságomat nem tudom a végsőkig magam alá gyűrni. Meg aztán jobb előbb csalódni, ha nem úgy alakulnak a dolgok, mint később? Mármint ténylegesen jó menekvés néhanapján a kettőnk kapcsolata, de ugyanakkor, ha túlságosan is elkezdünk kötődni egymáshoz és a végén majd egy pofon fogad mindkettőnket, amikor rájövünk, hogy mindvégig ismertük egymást. Nem, mintha olyan rossz lenne a kapcsolatom bárkivel, de soha nem tudhatjuk, hogy mégis mekkora benyomással rendelkezik a valós önmagunk. Szinte már-már idegesen rágcsálni kezdtem a körmeimet, ahogy a válaszára vártam.
TEXT MESSAGES:
22:07
Április 18., vasárnap
WhiteFang9
22:07
Április 18., vasárnap, 22:07
Meglehet, hogy ez a legnagyobb őrültség, amit valaha csináltam, de..
Ha csalódás lenne, akkor jobb előbb, mint később..
Mielőtt jobban ragaszkodnánk ezekhez a kötetlennek tűnő beszélgetésekhez.
Nem tudom, hogy mit fog válaszolni, de azt tudom, hogy nem ez a legnagyobb őrültség, amit csináltam, hiszen azért, amit nap, mint nap megteszek azért, hogy dolgozhassak talán mgé felülmúlja ezt. Nem sokkal, de egy kicsivel igen.
Nem számítottam ilyen üzenetre. Sőt, már azt hittem, nem is váltunk ma nagyon többet, ami azt illeti, hanem pihentetjük a dolgot, de úgy tűnt, hogy őt is legalább annyira foglalkoztatja a kilétem, mint az övé engem. Először félreraktam a telefont és a hátamra fekve a plafont kezdtem bámulni. Nem tudhattam semmit sem biztosra. Még azt sem, el akarom-e dobni azt, ami kettőnk közt van jelenleg. Ez az online, arctalan kapcsolat eddig olyan menedék volt, amire szükségem volt. Nem voltak közeli barátaim vagy bizalmasaim, akiknek elsírhattam a néhai gondjaim, vagy megihattam volna egy üveg… akármit. A főnök voltam az egyesületnél, apám szemében meg egy olyasvalaki, aki továbbviszi azt, amit ő csinált. Valahogy nem voltak valódi kapcsolataim. Zavart. De nem tudtam ellene túl sokat tenni. Visszavettem magamhoz a telefont és magam fölé tartottam, aztán lejjebb engedtem és úgy kezdtem el visszaírni.
22:20
Április 18., vasárnap
CherryBlossom
22:20
Április 18., vasárnap, 22:20
Szerinted jó ötlet?
Úgy értem… mi van, ha nem azt kapjuk, amire várunk?
Hosszasan tanakodtam, hogy mégis mit is írhatnék neki vissza, hiszen már így is igen csak olyan területre tévedtünk, ahonnét nem feltétlen van visszaút, hiszen ezek szerint nincs olyan távol tőlem. De ha nincs távol, akkor mégis mennyire közel. Az agyamat annyira felpörgette ez az egész, hogy szerintem, ha akartam volna se tudtam volna ezek után már aludni. Tudtam jól, hogy ezért még a falba fogom verni a fejemet, de végül mégis magamhoz vettem a telefont, hogy pötyögni kezdjek és ezzel elkövessem életem valószínűleg egyig legnagyobb hibáját.
TEXT MESSAGES:
22:07
Április 18., vasárnap
WhiteFang9
22:07
Április 18., vasárnap, 22:07
Akkor mindenképpen próbáld ki, hátha hatásos lesz most!
Ööööhm.. Mi lenne, ha személyesen találkoznánk valahol?
A szívem olyan hevesen kezdett el verdesni, hogy azt hittem mindjárt meghalok. Mégis úgy éreztem, hogy hosszútávon jobb, ha megtudom, hogy mégis kiről van szó, hiszen jobb még ezen a ponton egy hatalmas pofont kapni az élettől, mint később visszatekinteni, hogy már korábban is elvághattuk volna a kettőnk fonalát. Azonban még annak ellenére is, hogy a legsötétebb gondolataim felszínre törtek igyekeztem reménykedni abban, hogy lehet nem ismerem és ennek még tényleg lehet jó vége is, nem csak kegyetlenül rossz.
Kíváncsi voltam, mit ír, hogy kitalálja-e, hol vagyok pontosan, de végül a válasza egészen más volt. Úgy értem, nem tippelt, hol élhetek, sokkal inkább olyan volt, mintha elgondolkoztatta volna az egész helyzet. Nem is tudtam hirtelen mit írjak, így csak figyeltem a leírt szavakat és megkocogtattam a kijelzőt. Azon kezdtem gondolkozni, merrefelé lehet, mennyire közel pontosan… talán itt egy utcányira? Végül úgy voltam vele, hogy nem faggatom ilyenekkel és nem is kérdezősködök.
22:18
Április 18., vasárnap
CherryBlossom
22:18
Április 18., vasárnap, 22:18
Én teafüvet is szoktam venni, most jut eszembe, az egyiknek igencsak álmosító hatása van. Talán innom kéne.
És akkor legalább nem azon kattognék, ki lehet a vonal túloldalán. Hülyeség volt beleásnunk magunkat, még ha csak ennyire is, abba a bizonyos személyes térbe. Ezúttal nem írtam többet, hanem felültem az ágyon és tényleg kimentem, de nem a teáért, csak egy pohár vízért. Kezdtem úgy érezni, teljesen kiszáradok ebben a nagy izgalomban. A konyhapultnak dőltem a pohár vízzel a kezemben, így töprengtem el újra. Illetve próbáltam átgondolni, de én elég kevés infót tudtam Róla ahhoz, hogy kitalálhassam, ki ő. Néhány perc múlva tértem csak vissza a szobába és feküdtem le újra, majd a kezembe vettem a telefont, hogy ránézzek, kaptam-e új üzenetet tőle.
Az üzenetét olvasva egy kicsit pánikolni kezdtem. Hiszen ezek szerint nincs túl messze tőlem és a gyógynövények egyértelműen Summer-t jelentik, hiszen azért nem igazán van lehetőség erre túlságosan máshol. Maximum talán Seong vagy hogy is hívják jut még eszembe, aki a saját növényeit árulja Summer-nek, de még ez is azt jelenti, hogy vészesen közel van hozzám és nem tudom, hogy miként reagáljak rá. Mégis mi van, ha tényleg ismerem, akár látásból is? Nem tudom, hogy mennyire volt jó ötlet ez az egész. Kíváncsi vagyok természetesen, de ugyanakkor rendkívül aggódom, hogy ez az egész illúzióromboló lesz. Erre megvolt az esély eddig is, de most valahogy sokkal hihetőbbnek tűnik. Arról nem is beszélve, hogy ezek szerint ő is főnök, szóval a legrosszabb esetben még lehetne Shirong is. De azért annyira szerencsétlen még talán én sem vagyok. Körbe is röhögném magam, ha tényleg sikerült volna ezt összehoznom.
TEXT MESSAGES:
22:07
Április 18., vasárnap
WhiteFang9
22:07
Április 18., vasárnap, 22:07
Oh! Akkor ezek szerint nem vagyunk olyan távol egymástól.
Mármint én is közel vagyok ezekhez és a gyógynövények terén mondhatni törzsvásárló.
Talán ezzel nem árultam el túlságosan sokat, hiszen szerintem a városban mindenki elég gyakran jár Summer-hez, ha arról van szó, hogy valakinek szüksége van valamilyen gyógyszerre. Nekem pedig apa ápolásához ez az egész elengedhetetlen. Na, meg aztán ennek is köszönhető a barátságom Summer-rel. Egy részem igen csak elgondolkozik azon, hogy talán találkoznunk kellene, hogy megtudhassam ki is ő igazából, de akkor mindez darabokra törhetne és nem tudom, hogy el szeretném-e veszíteni ezt az egészet.
Valamilyen szinten elgondolkoztatott az, amit írt. Nem ismertem őt igazán, a főnökét pedig végképp nem, de a leírtak alapján elkezdtem azon gondolkozni, én milyen lehetek „főnöknek”. Habár inkább vezetőnek neveztem volna magam, mintsem főnöknek. Rám hárult megannyi teher és felelősség, és az összes vadászért nekem kellett tartanom a hátam. Néha úgy éreztem, ezt kevésbé értik meg, mintsem kellene. Jun legutóbbi ballépése azóta is kísértett és féltem, hogy bármelyik pillanatban összeroppanhatok a súly alatt, ami a vállaimra nehezedik. Nem voltam felkészülve olyasmire, ami történt. Nem kötődhetett a Vadász egyesület nevéhez egyetlen baleset sem… eddig így volt. De most már volt a becsületünkön egy sötét folt, amit nem tudtam, képes leszek-e tisztára mosni.
22:15
Április 18., vasárnap
CherryBlossom
22:15
Április 18., vasárnap, 22:15
Ezzel egyetértek. Mindig mindennek megvan a maga oka.
Van egy ötletem.
Körbeírhatnánk, hol élünk, a másik pedig megpróbálja kitalálni.
Valahogy így: én vízpart közelében élek és nem kell messzire mennem, ha gyógynövényekhez akarok jutni. Valamint már megtaláltam a Sárkány kristályt is.
Az egyértelmű volt, hogy mindketten Bloomcrownban vagyunk, de még egyáltalán nem szűkült le a kör, hogy a városnak melyik részén lehetünk. Egyszerre voltam kíváncsi és egyszerre aggódtam is azon, mi derül ki. Ismerem? Vagy nem? Kedvelem, vagy épp utálom őt? Kedvel, vagy épp utál engem? Sok kérdés vetődhetett fel és talán épp ezért volt jó a teljes anonimitás eddig. Nem is tudom, miért próbálkoztam meg az igazság leleplezésével.
Az üzeneteit olvasva mindig úgy mosolygok, mint egy bolond. Mégis, ahogy a végére érek egy kicsit megijedek. Nem tudom, hogy mennyire lenne jó ötlet személyes dolgokról beszélgetni, hiszen lehet, hogy ismerjük egymást. Ha sokkal konkrétabban beszélnénk a dolgokról talán kiderülne, hogy koránt sem vagyunk annyira idegenek egymás számára. Egyrészt nem bánnám, ha közelebbről is megismerhetném ugyanakkor félek attól is, hogy mindennek véget vetne, ha túlságosan is mélyen ismernénk egymást. Jelenleg kellemes kikapcsolódást jelent mindkettőnk számára az egymással való beszélgetés tekintve, hogy bátran kiönthetjük a frusztrációnkat anélkül, hogy bármi konkrét dolgot elárulnánk és már ez is valamilyen vigaszt jelent. Viszont egy kis személyes dolog nem lehet olyan vészes. Legalábbis remélem, hogy nem.
TEXT MESSAGES:
22:07
Április 18., vasárnap
WhiteFang9
22:07
Április 18., vasárnap, 22:07
Biztos vagyok, hogy neki is megvan a maga oka az egészre, de valahogy mégsem olyan egyszerű lenyelni az egészet, hiszen szavak nélkül nem érthetjük meg teljesen egymást.
Az pedig tök jó dolog
Beszélgethetünk, de mire gondoltál? Vagy inkább mire lennél kíváncsi?
Remélem azzal, hogy hajlandó vagyok megnyílni előtte nem egy hatalmas hibába ugrok egyenest fejest. Egyrészt túlságosan is élvezem a jelenlegi helyzetet, de ugyanakkor kíváncsi lennék arra, hogy ki is ő valójában és ez a kettőség valahogy nem igazán tudja megtalálni az arany középutat. Mintha csak bukásra lenne ítélve az egész teljesen mindegy, hogy mi mellett döntök. Valahogy a boldogság egyik opció mellett sem érhető el teljesen.
Akaratlanul is elmosolyodtam az üzenetén, sőt, fel is nevettem röviden. Nem értettem, miért ijedt meg, de valamiért egy kicsit szórakoztató volt. Viszont a második üzenete talán jobban megragadt a fejemben, mert azon kezdtem gondolkozni, hogy hol dolgozhat. Kinél, vagy sokkal inkább kinek. A leírás alapján elég szemét alaknak tűnt, bárkiről is volt szó. Végül elkezdtem visszaírni neki.
22:12
Április 18., vasárnap
CherryBlossom
22:12
Április 18., vasárnap, 22:12
Ennek örülök
Hmm… elég zsémbes alak lehet a főnököd.
Hé, nem vagyok én olyan rossz. Bár sokan annak látnak, ezt tudom, de igazából csak apám nyomdokait követem.
Hát, ebben nem vagyok valami jó. Te miről beszélnél? Nem tudunk valójában egymásról semmit, de mégis elbeszélgetünk. Nem fura ez egy kicsit?
Mindezzel csak arra utalok, hogy talán beszélgethetnénk személyesebb dolgokról.
Meg akartam kérdezni, hogy ki ő, de az túl direkt lett volna. Meg valószínűleg nem is reagált volna rá, hiszen ez az egész netes dolog pont azért volt jó, mert arctalan és névtelen volt. Megvolt benne a titokzatosság, ugyanakkor veszélyes is volt, hisz nem tudhattuk, ki van a másik oldalon. Vicces lett volna, ha kiderül, hogy valaki olyan, akit ismerek. Illetve nem, közel sem lett volna vicces. Sokkal inkább ijesztő.
Annyira érdekes, hogy habár nem tudom, hogy ki van az üzenetek túlsó oldalán mégis valamiféle megnyugvással tölt el, hogy nem vagyok teljesen egyedül a gondolataimmal. Teljesen felszínes az egész, de ennek ellenére valahogy mégis nagyon közel érzem magamhoz, ami egyszerre nyugtat meg és rémiszt meg. Elég furcsa kombó, de pont így jó azt hiszem. Szinte izgatottan várom, ahogyan újra pötyögni kezd.
TEXT MESSAGES:
22:07
Április 18., vasárnap
WhiteFang9
22:07
Április 18., vasárnap, 22:07
Kiábrándulni? Ugyan dehogy!
Sajnos a legjobb, amit nyújtani tudok se elég neki, szóval nem igazán számít.
Egy picit most megijedtem tőled, de ugyanakkor érthető, hogy elvárod a maximumot. Én csak azt utálom, hogy szükségem van a melóra, de lehetetlen szinten kellene megütnöm, amit lassan már nem is látok.
Viszont, ha ennyire stresszes téma talán beszélhetnénk másról, ami eltereli a figyelmed, hogy el tudj aludni.
Egy pillanatra beférkőzik a gondolataim közé, hogy kicsit hasonló a hozzáállása a munkához, mint Shirong-nak. De igazából szerintem minden főnök elvárja az alkalmazottjától, hogy a lehető legtöbbet nyújtsa, úgyhogy felesleges lenne a gondolataimban ilyen kapcsokat létrehoznom. Meg aztán azzal el is rontanám az illúzióját a jelenlegi helyzetnek, ami egyáltalán nincs ínyemre. Szeretném a rendes életemtől távol tartani ezeket a beszélgetéseket amennyire lehet. Annak érdekében, hogy továbbra is mentsváram lehessen jobb lesz ez így. Bár ettől függetlenül beszélgethetünk dolgokról. Csak le kell állítanom magamat abban, hogy ne tereljem ezt az egészet olyan útra, amire nem kellene. Bár most kíváncsi lettem, hogy vajon ki lehet a túloldalon. De nem.. Nem szabad tudnom.
Nehéz volt eldönteni, mit írjak. Ha írok: igazat vagy valami hazugságot? Vagy talán egész egyszerűen csak figyelmen kívül kellene hagynom a visszakérdezését? Talán. Mégsem tudtam teljesen szó nélkül hagyni, így lassan elkezdtem neki pötyögni.
22:12
Április 18., vasárnap
CherryBlossom
22:12
Április 18., vasárnap, 22:12
Nem akarok, mármint…
szívesen beszélnék róla, de kicsit kényes téma.
A végén még kiábrándulsz belőlem
Nem akarlak feltartani… ha aludnál, menj csak. Nehogy kikapj a főnöktől!
Magamból kiindulva legalábbis komolyan veszem az ilyesmit. Ha valaki fáradtan jön be, akkor haza is küldöm, mert nem veszem hasznát.
Nem tudtam, mennyire jó ötlet kissé mélyebben belemennem a magánéletembe, úgymond… lerántani a leplet egy-két dologról, magamról, de már elküldtem és üzenetet törölni nem akartam. Azt semmiképp nem akartam elmondani, hogy konkrétan a Vadászegyesületet vezetem, mert nem volt annyira fontos. Most egyébként is kikapcsolódni akartam, meg gondolatokat terelni, de nyilván nem sikerült. Már csak abban reménykedhettem, hogy nem maradunk a munka témánál és hamar áttérünk valami egészen másra. Mondjuk, hogy… jó, fogalmam sincs. Bár egy részemet elkezdte érdekelni, ki lehet a másik oldalon. Talán már találkoztam vele? Vagy soha nem láttam még őt?