Néha azt érzem, hogy én mondhatok bármit, a tesóm úgyis Cassidy pártját fogja fogni és meg sem hallja, hogy én mit mondok, meg hogy annak esetlegesen még valóságalapja is van. De hát az ő tünemény  barátnője biztosan nem tesz semmi rosszat, ő csakis kedves és aranyos lehet. Aha, hát marhára nem! - Végül is, igen. Meg második és harmadik benyomást is... - jegyzem meg cinikusan. - Te hallod saját magadat? Csakis én nem tettem jó benyomást, ezért nyilvánvalóan teljesen elfogadható és semmiképpen sem minősíthető Cassidy elutasító, beszólogató és flegmázó viselkedése... Mert hiszen az is csak miattam van. Mikor váltál ennyire testvér-támadóvá? - Tényleg nagyon fáj és hát az sem segít majd a jövőben, hogy amint Cassidy a képbe került, a tesómnak hirtelen csak púp tudok lenni a hátán és az összes pozitív tulajdonságom szertefoszlott számára a hatalmas rózsaszín ködben. - Meg amúgy is, hogy várod el azt, hogy megkedveljem, ha te is így viselkedsz velem? - Ezt komolyan kérdezem, nem szőrszálkat akarok hasogatni. Miért tegyek meg értük (nem értem, értük!!) mindent és tiporjam porba az önbecsülésemet, ha egy szép és támogató szót nem tud nekem mondani...
Valószínűleg így kellett volna ezt az egészetkezdenünk, ahogy most folytatjuk. Ő nem titkolózik és beavat az újonnan kialakult kapcsolatába, az életébe, pont mint régen is és akkor lehet én is máshogy álltam volna kezdetektől fogva a lányhoz. Nyílik szám, hogy rávágjam kérdésére, hogy még nem voltam szerelmes, de erre hirtelen megfagyok és összehúzom magam. Liamra gondolok és ha szívemre teszem a kezem, bevallom, szerintem nagyon is szerelmes vagyok.
- Igen. - Gondolom ezzel most meglepem. - Én is szerelmes vagyok, bármilyen hihetetlen... - mondom halkaban is kismacskásabb hangon az előbbi veszekedések után. Jó érzés kerít hatalmába, ahogy megölel és kicsit olyanok tudunk lenni, mint akik szeretik is egymást, nem csak harcot vívnak. Miért nem mondtam el? Mert bizonyára ez is baj lenne. Liam stílusa nem épp olyan, akiben könnyen bízna az ember. Meg amúgy sem volt nagyon alkalmam előállni ilyenekkel.
Az ölelést követően azért máris barátibbá válik mindkettőnk hangsúlya és ez megkönnyebbülést okoz. Én sem vagyok már végtelenül görcsös és sírhatnékom is enyhülőben van. Ráfogok gyengén karjára, amivel átölel. Valószínűleg nem tudnám annyira hátbaszúrni a testvéremet, hogy kitálaljak a kapcsolatáról anyáéknak, de azért finomat jelzem, hogy végtelenségig ne gondoszkodjon velem, mert olyan információ birtokában vagyok, ami még rá is veszélyes lehet.
- Mondom, én már megtettem felé a békülő lépést. Talán nem hiszed el, de így van, Cassidy szinte kiröhögött, mikor mindent előről, tiszta lappal akartam kezdeni vele. Azt meg tudom tenni, hogy vigyázok, ne legyek vele élből rosszindulatú, de ezúttal már neki kell kezdeményeznie. - Teljesen normális hangom mondom el ezeket, valószínűleg így kellett volna kezdenünk ezt a beszélgetést, de mindketten felkaptuk a vizet. - Gondolom, ha neked fontos, hogy mi ketten lányok jóban legyünk, akkor Cassidynek is, szóval csak rá tudod venni, hogy ő is enyhüljön, ne csak én. - Persze, gondolom Cass mindent az én nyakamba varr, mikor ők ketten beszélgetnek, de a valóság nem ilyen egyszerű és remélem már Kieran is érti ezt. Plusz ha Cassidy nem hajlandó gesztust formáli felém, akkor abból Kieran is láthatja, hogy nem feltétlen én vagyok itt a hunyó. És persze lenne itt még egy kényes kérdés... apa.
Kicsit reménykedtem abban, hogy a tesóm több mint tud apa felől, mert én személy szerint teljesen kétségek közt vagyok. Elhúzom szám sarkát.
- Hát akkor el kell érnünk, hogy változtasson, mert az nem fordulhat elő, hogy szétesik a családunk - felelem elég kaotikus áállapotban. Tényleg nagyon félek ettől és kislányosan próbálom elhinni, hogy a szétesés nem törénik meg sohasem. Egyszerűen nem lehet és kész! - Valahogy - teszem hozzá újra leszegve a fejemet és szomorkásan a lábujjamal kezdem kapirgálni a padlót. Nem tudok ezúttal ötlettel előállni és az is igaz, hogy valamennyire tartok apától.

valamennyi szó ✦ ♪So what ✦ Love you bro! ✦ kredit

Hey, sister

A szemeimet forgattam. Nem értettem, Evelyn miért nem kedveli Cassidyt és miért is van róla annyira rossz véleménnyel. Cass aranyos volt és kedves, tele jósággal, ami sok emberre nem mondható el a környezetemben. Én a lehető legjobban éreztem magam mellette. Szerettem. Beleszerettem és ez tény volt. Senki sem tudta volna ezt megmásítani.
- Első benyomást csak egyszer tehet az ember. Nyilván te nem tettél rá túl jó benyomást, így inkább kerülne téged, mert nem akar sérülni… ez pedig érthető, nem? Ha tényleg jóban akarsz vele lenni, akkor lassú lépésekkel kell közelebb kerülnöd hozzá – Bizalmat kellett volna kialakítaniuk, az pedig nem megy egyik pillanatról a másikra.
Nem tudtam, jó ötlet-e beavatnom abba, hogyan találkoztam először Cassidyvel, de végül elmeséltem. Már csak abban reménykedtem, hogy nem adja tovább apáéknak ezt a sztorit, tekintve, hogy mi megy most a két család között. Őszintén szólva nekem nem volt bajom soha Sebastianékkal. Azzal igen, hogy apa nem foglalkozott velem, mert hát Sebastian mindig is előbbre való volt, de ezen túl… nem éreztem semmit. Úgy értem, sosem utáltam őket. A szavai kissé mellbevágtak. Kétségbeesés csillant a szememben, ahogy őt néztem.
- Én nem menekülök másokhoz… nem azért vagyok együtt Cassidyvel. Nekem ő nem „menedék”, hanem egyszerűen szeretem, Evy. Te voltál már szerelmes? – A kérdés hirtelen bukott ki a számon, de nem szívtam vissza. Feltűnt, hogy összehúzta magát, így közelebb másztam hozzá a kanapén. – Ahj, Evy… gyere ide – Figyeltem a szavakra, amiket hozzám intézett, de ha hagyta, akkor közben megragadtam a vállát és magamhoz húztam, hogy átölelhessem. A testvérem volt, még szép, hogy fontos volt nekem! De az nem tetszett, hogy Cassidyvel nem jöttek ki. A kérdés hallatán pillantottam le rá és kicsit el is engedtem, hogy rendesen egymásra tudjunk nézni.
- Örülnék, mert apa kiakadna, ha tudná… - Reménykedtem, hogy Evy „mellettem” áll majd, de közel sem lehettem benne biztos egészen addig, amíg nem folytatta. Elmosolyodtam. Éreztem, hogy nagy kő zuhan le a szívemről. – A testvéri köteléket senki és semmi nem szakíthatja el, Evelyn. Amúgy nem titkolózni akartam, de nem tudtam, hogyan mondjam el… most a helyzet adta magát, így egyszerű volt – Magyaráztam, miközben elengedtem lassan. – De annak örülnék, ha tényleg megpróbálnál kijönni Cassidyvel. Nem kérem, hogy legyetek legjobb barátnők, de mindketten fontosak vagytok nekem és nem akarok kettőtök között dönteni, érted? – Ezúttal kérlelőn néztem rá.
Amikor apát szóbahozta, sóhajtottam. Megráztam a fejemet is.
- Nem tudok semmit, csak azt, amennyit te is… úgy értem, az, hogy keveset van itthon, egy dolog. De nem törődik velünk és anyával sem. Azt hiszem, anya egyre nehezebben bírja és kicsit tartok attól, hogy ha apa nem változtat a dolgokon, akkor nem marad egyben a család – Nem egyszer hallottam veszekedni őket. Talán Evynek igaza van és öntudatlanul is menekültem itthonról az utóbbi időben, hogy ne halljam olyan sűrűn azt, miket vágnak egymáshoz? Lehetséges…

◉ 463 words ● hey, brother, sister ● note: remélem, tetszik   ◉

Világos, hogy én vagyok a kis tudatlan fruska, aki próbálja összekaparni magának az informácikat. Ez kissé nehéz, ha az vesszük hogy a saját testvérem eddig titkolt mindent és inkább elkerülte volna ma is a velem való találkozást, mintsem hogy őszintén elmondaná a teljes történetet. Nem gond, én kihúzom belőle, vagy Cassidyből magamtól is, vagyok annyira makacs, csak akkor ne lepődjön meg, hogy nem támogatójaként lépek fel. Hisz testvérek vagyunk, én azt hittem, megosztjuk egymással az érzéseinket, az örömeinket és bántalmainkat.
- Én adnék neki esélyt, de ne hidd, hogy Cassidy mindenkivel olyan tündéri, mint veled. Beszéltem már vele és nem akarta újrakezdeni kettőnk valamilyen furcsa okból félrement viszonyát. - Érem én, hogy ő az a lány, aki körül nem tudja elhessegetni a rózsaszínű felhőket, de azért nem ennyire fekete-fehér ez a történet. És tényleg nem hazudok, ezek megtörént események.
Némán hallgatom végig a megismerkedésük történetét. Ezt eddig miért nem monda? Szerintem eret vágnék, ha valamiért mégis ide hozta volna őt és nem Sebastianékhoz, bár ez az egész nekem elég furcsa. Már nem azért, de befogadni valakit az életünkbe ne megy egy-két perc alatt, mi pedig eléggé szoros családot alkottunk, ezidáig. Aztán apa is magánakvaló lett és... nem veszi észre a tesóm, ez biztos, de ő félig olyan, mint apa. Elhatárolódik tőlünk, amire jó példa az is, hogy eddig majdhogynem megszünt köztünk az érzelmi kommunikáció.
- Apa rajtam is keresztülnéz, de az elmúlt időszakban nem ő volt az egyetlen - erősen utalok ő rá, szerintem van annyira logikus gondolkodású, hogy felfogja, kire gondolok. - Nekem sem tetszik, hogy ilyen lett apa, de nehéz időszkon megy keresztül. Mint ahogy anya is és én is. Támogatnunk kellene egymást ahelyett, hogy másokhoz menekülnénk - És ez most nem támadás, ez segélykiáltás tőlem, ami hallatszódik elkeseredett hangomból is, miközben összébb húzom magam, mintha fáznék. Nem fázok, hanem félek. Sőt, rettegek!
- Én nem akarom őt utálni! - felelem ugyanolyan halkan, mint ahogy eddig beszélt ő hozzám. - Egyszerűen csak mások vagyunk. - Ami igaz. Cassidy nem való közénk, mint ahogy Kieran sem Sebastianék közé, hiába görcsöl a gyomromban valami, hogy ő egyre inkább kezdi ezt hinni és azzal, hogy Cassidy nálunk lakik, félek a tesóm is ott jobban érezné magát. Amit megértenék, én sem érzem jól magam itt, de sosem tudnék hátat fordítani anyáéknak.
- Szóval tartsam a számat, mi? - kúszik fel némi vigyorral az egyik szemöldököm. Szeretem az ilyen játékokat, de nem a testvéremet fogok gnosz játékokat játszani.
- Én nem mondom el nekik, ha cserébe megígéred, hogy ezentúl nem titkolózol előttem. És nem állhat egy másik lány a testvériségünk közé... - Nem tudom magam sem, hogy könyörgöm, kérem, követelem, vagy csak elkeseredetten kiáltozom felé, hisz borzasztóan hiányzik az a testvéri kapcsolat, ami közünk volt régebben, Cassidy előtt. Most pedig jobban szükségem lenne rá, mint ezelőtt bármikor. Ha egyezséget kötünk, erős késztetést érzek, hogy megöleljem őt.
- Mit tudsz egyébként apa ügyeiről? - Ha már az imént amúgy is szóba került, visszakanyaronék apa furcsaságaira, mert ezek szerint nem csak velem viselekedik ennyire... fájdalmasan.

valamennyi szó ✦ ♪So what ✦ Love you bro! ✦ kredit

Hey, sister

Az indulatossága nem lepett meg, hiszen ismertem, tudtam, milyen heves a természete. Vitani. Biztos voltam benne, hogy ő az. Elgondolkodtam kicsit ezen, majd a kérdéseire kezdtem figyelni. Egy ideig nem reagáltam. Azon törtem a fejem, hogy beavassam-e a titkomba, vagy inkább ne.
- Egyáltalán nem furcsa. Kedves lány és ha adnál neki esélyt, te is rájönnél erre. Szerintem kijönnétek egymással – Elhallgattam, majd hátradöntöttem a fejemet a kanapé háttámlájának.  Nagy levegőt vettem, amit lassan fújtam ki. Ezután néztem újra a húgomra. – Tudod, nem véletlenül van Sebastianéknál. Úgy értem, miattam van ott – Nem tudtam, mennyire jó ötlet beavatnom, de abban reménykedtem, hogy talán kevésbé lesz ellenséges vele. – Cassidy nem Frostcallból való – Halk voltam. Nem akartam, hogy bárki hallja, miről beszélünk. – A városhatáron találtam rá és tudtam, hogy apa nem nézné jó szemmel, ha hazahoznék egy lányt, legyen az bárki. Mostanában nincs épp segítőkész hangulatában és a jófejség is hiányzik belőle – Magyaráztam. Mindketten tudtuk, hogy apa az utóbbi időben elhatárolódott a családjától. Tőlünk. Mintha nem is léteztünk volna a számára. – Úgyhogy a legjobb megoldásnak azt láttam, ha Sebastianékra bízom. Ezért van náluk. Nem kell többet belelátnod… ne utáld őt, kérlek – Nem volt a kenyerem a könyörgés, de gyűlöltem, hogy Evy és Cassie nem jöttek ki egymással. Bár mintha Cassidy többek szemét is szúrta volna.
- Anyáék nem tudnak róla, hogy együtt vagyunk és szeretném, ha ez így is maradna – Komolyan néztem rá. Nem akartam újabb balhét generálni itthon, hisz volt elég bajunk enélkül is.

◉ 241 words ● hey, brother, sister ● note: remélem, tetszik   ◉

Gyakran érzem azt, hogy nem értékelnek engem. Hogy még a saját testvéremnek és szüleimnek is csak teher vagyok, egy gond, akivel mindig küzdeni kell, mert útban van és így nekem is eléggé rossz érzés itthon tartózkodnom. Nem szoktam panaszkodni, inkább tettekkel szeretem kifejezni a fájdalmamat, amire gyakran megkapom, hogy újfent én vagyok a rossz. Kieran is biztosan örül, hogy törődök vele, bár az arckifejezése nem éppen ezt támasztja alá. Nem teszem szóvá, inkább visszapillantok a képernyő irányába.
Persze tudom, hálásnak kellene lennem, hogy mindig van étel a hűtőben, nem panaszkodhatnék az életszínvonalra, amiben felnőttünk és jelenleg is élünk. Sosem próbáltam a barátaim orra alá dörgölni, hogy apa cége miatt viszonylag jól élünk, viszont érzem, hogy ez változhat. Pont mint a müzli a szekrényben, hol van, hol nincs. Ahogy hallom Kierant, holnapra már biztos nem lesz, ha megtámadja azt a szekrényt, de nem sajnálom tőle, eddig úgyis én faltam be a nagy részét, a másik fele őt illeti. Amíg ő eszi, addig sem az én fenekem nő.
Cassidy. Ha most kikerülöm a témát, csak húznám ezt a beszélgetést és semmi sem oldódna meg. Nem is tudom, hogy lehetne mindezt megoldani egyáltalán, én csak nem tudom mi van köztük és mennyire kell féltenem a testvéremet.
- Ez nem csak rólam szól! - vágom rá kissé indulatosan, lehet meggondolatlanul őszintén, majd nyelek egyet. - Te tényleg nem furcsállod őt? Meg azt, hogy kik nevelik? - Most komolyan, mennyit tud mégis róla? Lehet, hogy én sem túl sokat, de azért valamennyit kutakodtam utána. Sokan mondják, hogy valami nem stimmel vele kapcsolatban, amit én is érzek.
Megköszörülöm a torkomat, miközben újra hátradőlök a kanapéban és fülem mögé tűröm a folyton szemembe lógó tincsemet. Nem akarok veszekedni a testvéremmel, de annyira mások vagyunk. Néha azt érzem, hogy neki nem ér annyi a mi családunk, mint nekem, vagy anyának.
- És anyáék mit szóltak hozzá? Hozzátok... - Már ha járnak egyáltalán, de tegyük fel, hogy igen. És ha nem tudják, akkor gondolom jó lenne, ha tartanám a számat, igaz?

332 szó ✦ ♪So what ✦ Love you bro! ✦ kredit

Hey, sister

Szóval sorozatot nézett és már csak egy rész van vissza. Nyugtáztam magamban a tényt, hogy talán nem pont miattam maradt ébren és így talán… tényleg csak talán: nem lesz nagy összekapásunk Cassidy végett. Nem mintha meg akarnám neki mondani, hogy vele voltam. Úgyis tudja. Tudom, hogy tudja.
- Annak örülök, hogy törődsz velem – Tényleg. De az, hogy nem tetszik neki Cassie, az igenis zavart. De nem akartam feleslegesen összemordulni vele. Aprót biccentettem, majd inkább igyekeztem témát terelni azzal, hogy loptam abból, amit éppenséggel evett.
- Na, akkor megvan, mit eszek reggelire innentől – Mosolyogtam. Finom volt és rég ettem már ilyet. Mivel Evy átpasszolta nekem, így tovább ettem, ízlelgettem.
A kérdésre hagytam mindezt abba és amint lenyeltem a falatot, leraktam a tálat az asztalra. Megint ez a téma. A második kérdést hallva néztem a húgomra kérdőn.
- Miért ne bíznék benne? Tudom, hogy te nem szívleled őt. De inkább én kérdezhetném meg tőled, hogy mi bajod vele. Kétlem, hogy ártott volna neked – Ja igen, arra, hogy vele találkoztam-e: „elfelejtettem” reagálni. Bár úgy gondoltam, egyértelmű a számára az igazság. Nem tagadtam a tényt. Vele voltam, de tényleg tudni akartam, mi baja vele. Elég rossz, ha a család bármely tagja elítéli a választottadat, nem? Miért nem lehet velem együtt örülni mondjuk? Tudom, nagy kérés.

◉ 211 words ● hey, brother, sister ● note: bocsánat, hogy csak most   ◉

Oké, azért nem kell ezt annyira túldrámázni, mint amekkora életfájdalmat vélek felfedezni a tesómon míg megteszi az ajtótól azt a pár métert felém. Egyébként is sokszor vagyok ébren este, ha nem én is valahol kint járkálok a barátokkal, akkor a szobámban elvagyok, vagy idelent nézek valami jó sorozatot. Most az utóbbi történik, egy nagy adag műzlivel az ölemben, amiben már kezdenek annyira megpuhulni a gabonaszemek, hogy ropogtatni már egyáltalán nem lehet őket. Megjegyzésére csak legyintek a felé nyújtott kanalammal. Igen, ezzel végül is megkínálom a műzlimből. Lehet ő is éhes.
- Még nem. Ezt mostmár befejezem, mert már csak egy rész van belőle... - bökök orrommal a tv felé. Akkor lettem volna bajban, ha Kieran csak sok órával késöbb kerül haza. Ha úgy alakult volna, lehet tényleg húztam volna a pizsit.
- Miért lenne mindegy nekem? A testvérem vagy. Inkább örülhetnél, hogy figyelek rád és törődök veled. - Lassan eljutunk arra a szintre, mikor bocsánatot kell kérnem, hogy én nem nézem láthatatlannak a másikat. Nekem baromira jól esne, ha aggódnának értem, de anya elfoglalt, apa meg szarik a fejemre, a tesóm meg - mint ahogy most is - egyből támad, mintha ellensége lennék. - Amúgy meg nem rémlik, hogy gátoltalak volna bármiben is. - Úgy mondja, mintha ő pont nem oda menne és akkor, amikor csak akar. Nem építettem falat Kieran és az ajtó közé.
Halvány pimasz mosoly jelenik meg arcomon, ahogy kikapja kezemből a kanalat. Nem mintha annyira ellenkeztem volna, hiszen pár pillanattal előbb még én ajánlottam fel neki a műzlimet, de szó mi szó, tetszik ez az incselkedős játszma. Ezek annyira mi vagyunk. És mivel nem figyeltem eléggé, hogy ne tudja ilyen módon megszerezni a kanalamat, így hát jobb ötlet híjján a műzlis tálat rántom el előle, ami azonban nem bizonyul okos ötletnek. Pár csepp tej kiömlik a kanapéra, miközben közepes hangerővel felkiáltok és a továbbiakban azon vagyok, hogy ne ejtsem ki kezemből a tálat. Mikor már a fej felszíne nem imbolygott ide-oda, inkább átpasszoltam tesómnak a tálat. Így legalább olyan, mintha ő öntötte volna ki.
- Sarok szekrény leghátulja. Takarta az előtte lévő doboz. - Bontatlan volt, szóval gondoltam rávetem magam. Így estére pont jó, hogy elcsapjam vele a hasam.
Fél szememmel a tv-t nézem, de mostmár csak jó alapzaj a sorozat. Amúgy is unalmas rész van benne, túl érzelmes, túl nyálas jelenet. Eltelik pár perc, aztán úgy vagyok vele, hogy én nem fogom béka segge alá rejteni azt, amit már sejteni vélek. Kieran pedig úgysem fogja maga kimondani, mert... én sem tenném a helyében.
- Cassidyvel találkoztál, igaz? - kérdezem továbbra is szemeimmel a tv-t nézve, de érezhetően marhára nem érdekel, amit látok. Hangom egészen szomorkás, ami nem feltétlenül igaz, mivel nem vavgyok szomorú, sokkal inkább aggódom Kieranért és a családért. És... magamért is. - Megbízol abban a lányban? - Nem támadó a kérdésem, csak hallani szeretném, ő mit gondol róla. Tény, hogy én sok jót nem érzek a lánnyal kapcsolatban, de az is igaz, hogy mégsem ismerem olyan nagyon.

494 szó ✦ ♪So what ✦ Love you bro! ✦ kredit

Hey, sister

Nem vágytam Evelyn faggatózására, sem pedig megjegyzéseire, de tudtam, hogy esélyem sincs elkerülni. Itt várt, nem is tudta, meddig kell arra várnia, hogy hazaérjek, de ő nem tágított innen, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon is beszélni akart velem. Azért dobhatott volna egy sms-t, hogy felkészüljek lelkileg, de most már mindegy. Bár nem, erre nem lehet felkészülni. Egy feszültebb sóhajjal léptem felé, majd álltam meg néhány méterre tőle.
- Hogy-hogy még ébren vagy? Nem lőtték még a pizsit, Evy? – Tudtam, hogy hülye ötlet rögtön „támadólag” fellépnem, de hát szokták mondani, hogy legjobb védekezés a támadás. Ahogy a lényegre tért, felvontam a szemöldökömet. Nem tudtam, mit vár. Hazugságot vagy épp az őszinteségemet akarta? Végigmértem kissé, majd megvontam a vállam. – Nem mindegy neked, hol voltam? Te is oda mész és akkor, amikor szeretnél, Evy. Legalábbis nem rémlik, hogy valaha beleszóltam volna – Tényleg nem. Vagy mégis? Nyilván féltettem Evyt, és féltem is, mert szerintem elég furcsa társasággal bandázik, de valahol megértem, hogy ott keresi a helyét, nem pedig ebben az oroszlánbarlangban. Oh, oké, ezt vicces így kijelenteni, mikor valóban ez a helyzet. Nem mondom, hogy rég, de rádöbbentem, ki vagyok. És hogy valószínűleg Evelyn kicsoda… és anya, meg apa. És így már nem is olyan meglepő ez az egész családi dráma. De azt is tudom, hogy talán én és Kiara lehetünk azok, akik békét hoznak ide. Már ha Cassidy az, akinek gondolom.
Egy kisebb sóhaj után leültem Evelyn mellé és elvettem a kanalát egy szó nélkül, ha sikerült, majd beleettem a müzlijébe.
- Ezt hol találtad? Rég nem ettem ilyet - Meglepve pillantottam Evyre.

◉ 262 words ● hey, brother, sister ● note: bocsánat, hogy csak most   ◉

Kizárt dolognak tartom, hogy anyáék nem veszik észre, hogy drága kisfiúk kivel tölti az idejét. Én nem árulkodtam nekik, mert gondoltam előbb-utóbb ők is úgyis tudomást szereznek Cassidyról, úgyhogy csak várok és várok, telnek a napok és én csak furcsállva tárom szét a kezemet. Semmi? Tényleg semmi megrovás? Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy még szemet hunynak ezen a szülők, bár amennyi bajuk van mostanság, talán még egy nyomós indokuk is lehet erre. Vagy tudjátok mit? Nem! Erre nincs magyarázat, ez így nem mehet tovább! Cassidy nem lehet ennyire közeli családunk tagja és jobb lenne, ha Kieran nem kényelmesedne bele a rózsaszín világába, mert csak jobban fog neki fájni. Ennek sehogy sem lesz ránk nézve jó vége és ha mások nem lépnek hamar, én nem fogok a szomszédba menni egy kis önbizalomért és cselekvőképességért, hogy önként magamra vállaljam ezt a feladatot.
Szeretem a tesómat, csak ezért csinálom. Érte és a családért, hogy egyikőnknek se essen baja egy ilyen felelőtlen kavarás után. Apa folyamatosan tárgyalásokra jár, nem hiányzik az is, hogy meggyanúsítsák, amiért a fia molesztálja a vetélytársa lányát. Tuti valami ilyesmi van a dologban... Senki sem lehet annyira tüneményes és ártatlan, mint amilyennek Cassidy tetteti magát, ez túl megy az én fantáziámon is.
Éjjel kitudja mennyi az idő, már túl vagyok két holtponton, amikor is majdnem lecsuklott a fejem a helyéről, de még azért bírom. Fülhallgatómon keresztül szól a zene, telefonomat nyomkodva nézegetem ki milyen képet töltött fel magáról, miközben nagyjából félpercenként nyomok be a számba egy kanálnyi gabonapelyhet. Szó mi szó, bele is halnék, ha vegetáriánus lennék szerintem, de azért a gabonapehely egy elég király dolog, pláne, ha fahéjas.
Fejemet az ütemre mozgatom és elmerülök az én kis ritmusvilágomban, amikor meglátom szemem sarkából a hazaérkező tesómat. Gondolom azt hitte, hogy már mindenki rég alszik. Haha, nem. Én nem! Szürke mackónadrágban és fekete rockos pólóban gubbasztottam eddig törökülésben, ám ahogy meglátom a fiút, kanalamat felé emelem és kiáltok felé.
- Hé nagyfiú! - Csak hogy biztosan ne haladjon el mellettem a szobája felé teljesen ignorálva - ő is - engem, míg én kiveszem fülemből a fülhallgatót és leteszem a dohányzóasztalra a müzlis tálat. - Milyen volt a buli? Ohh, mármint gondolom bulizni voltál a haverjaiddal, nem? - Kíváncsi vagyok, hogy bevallja-e az igazat, vagy él az általam kínált lehetőséggel és behazudja az egészet egy "ártatlan" éjszakának.  

383 szó ✦ ♪So what ✦ Love you bro! ✦ kredit