Kezdetekben rendkívül megtetszett Liam és bár nem voltam első alkalommal sem félénk, azért volt bennem egy normális aggodalom és azt éreztem, hogy Liam abszolút elérhetetlen számomra. Álmodoztam csupán, de nem hittem, hogy valaha is itt leszek nála, a hálószobájában, az ágyában és arról fogunk majd beszélgetni, hogy mennyire könnyen meg tudunk nyílni egymásnak. Tudom jól, mennyire különleges az, hogy beenged az életébe, hisz ez igencsak kevesekkel teszi meg. Hosszú percegik nézek szemeibe, míg rá nem eszmélek, hogy még nem válaszoltam neki. Fülem mögé tűröm hajtincsemet és egyenesednék is ki, mikor megérinti kézfejemet és egy csókot nyom rá. Oké, azt hiszem most nem tudom, mi van, bizsereg az egész testem.
- Nem sokat gondolják ezt rólam rajtad kívül - szerénykedek, pedig nem szokásom és meg kell hagyni, Liam szavai is folyamatosan növelik az egomat. Irtó jó érzés!
- Nincs, dehogy! Kíváncsi vagyok, mennyi ideig bírok mozdulatlan lenni. - És akkor most mindenkinek eszébe juthat a Titanik film és az a kérdés, hogy: meztelenül legyek? De ezt azonban túl félénk vagyok megbérdezni még viccből is. Meg mi van ha igent mond? Amennyire makacs vagyok, nem hátrálnék ki.
Úgy veszem észre, nem aludt még lány az ágyában, ami rendkívüli izgalommal tölt el. Próbálok teljesen átlagosan viselkedni, ez néhány perc után ösztönösen sikerül is, így mikor átöleli derekamat, úgy mozdulok felé, mintha régóta egymás ölelését élvezhetnénk.
Merek. Nem is kell ezen sokat gondolkodnom, hiszen közelebb áll hozzám az, hogy tetteket hajtok végre, legyen az bármennyire is őrültség, mintsem a válaszolgatás. Szüleimnek is és tanáraimnak is utálok felelni.
Liam utasítása meglep, pedig én is valami ilyesmire akartam kilyukadni idővel, inkább csak az őszintesége és az időhúzást nem tűrő hangja az, ami nem engedi kilélegeznem a tüdőmben felgyűlt levegőt. A testem szinte felforr a vágytól. Elmosolyodom, kissé ravaszan is, majd közelebb hajolok hozzá, szinte fölé magasodva bordulok arcára, aminek következtében fekete hajtincseim a vállára zuhannak. üle alatt gyengéden fogom meg nyakának lüktető ívét.
- Még szép, hogy igen! - felelem, noha már egyikünk sem a játék megnyerésére gondol szerintem. Testsúlyomat lentebb viszem, hogy ne kelljen görnyednem ahogy ölébe csúszok és ajkamat az övéhez érintve szép lassan elkezdjem megőrjíteni őt a csókommal. Ujjaimmal arcát, majd fejbőrét simítom, miközben apró sóhajokkal megszakítva játszok ajkainnkal.

XX szó ✦ ♪ zene ✦  I can make love not war ✦ kredit

Szerintem Liamban van valami különleges, amit nem feltétlenül mutat meg magából még a barátainak sem. Érzek rajta egyfajta titokzatosságot, ami miatt annyira kiismerhetetlennek és vonzónak tűnik, azonban most, hogy a szobájában járhatok kezdem úgy érezni, hogy egy szegmenssel közelebb kerülhetek a valódi önmagához. Izgatott vagyok, hogy ennyire közel lehetek a magánéletéhez és egyúttal örülök is, hogy beenged magához ennyire közel.
Amit mondok, nem csak flörtölésből teszem, a képei valóban gyönyörűek, nem is sejtettem, hogy ennyire jó kézügyessége lenne, még ha időnként kaphattunk is belőle némi ízelítőt. Nagyon jó érzés, hogy végre találtam valamik, aki megért és hasonló promlémái vannak, mint nekem, ő sem tudja magát könnyen megérteni és igen, talán nem velünk van a baj, lehetséges, hogy tán nem mi vagyok az elcseszettek.
- Tényleg azt érzem, hogy veled bármit meg tudok beszélni. Senki már nem értette még meg ennyire az érzéseimet, mint te - már-már suttogom, miközben egyik kezemmel eközben végigsimítok mellkasán és hatalmas szemekkel nézek szemeibe.
Megszoktam már, hogy inkább nem kérem ki mások véleményét, hogy jellemezzenek engem, mert vagy mondják maguktól is anélkül hogy engem érdekelne, vagy pedig úgyis olyat hallok, ami fájna. Viszont Liam esetében valóban számít nekem a véleménye, mivel késztetést érzek arra, hogy megfeleljek neki. Éppen ezért, mikor elmondja, mit gondol rólam majdnem könnyek szöknek a meghatódottságtól szemembe. Minden szavát megjegyzem és biztosra veheti, hogy ezentúl csakis felkötve lesz a hajam, ha azt szereti.
- Tényleg? - szinte elhal a hangom a meghatódottságtól, szemeim csillognak és talán mondanom sem kell, hisz látja rajtam, hogy mennyire jól esnek szavai. - Hát, nagyon hálás vagyok, hogy ezt gondolod! - És csak azért nem köszönöm meg, mert ha őszinte, akkor nem csak azért mondta most ez el nekem, mert annyira vágytam a kedvességére. - Úgy érted, lefestesz? - nézek vissza rá kíváncsian, hogy úgy értette-e, ahogy gondolom. Aztán elmegyek fürdeni.
Alig bírom megülni az ágyban és kivárni, hogy ő is végezzen a mosakodással és ez majdnem csak azért van, mert annyira bűnös dolgokat suttogott a fülembe előtte. A játék helyszínéül eszembe sem jutott volna, hogy a ház többi pontját is használjuk, sőt mi több, én most kezdek annyira ellustulni, hogy még az ágyból sem szívesen kelnék ki, ha nem muszáj.
- Persze, ez csak természetes! - Elvigre tekintettel vagyok a nagybátyjára, nem szeretnék rossz pontot szerezni nála sem, mert tervezek még átjönni ide máskor is, ha Liam sem gondolja ezt másként.
- Hmm, szerinted? - Nézek rá huncutan, mintha a válasz személyiségemből adódóan egyértelmű lenne. - Naná, hogy merek! - És a pulzusom magasba szökik, hogy vajon mi lehet a feladatom. Remélem nem bukfencet kell vetnem.

XX szó ✦ ♪ zene ✦  I can make love not war ✦ kredit

- Nagyon különleges vagy, hogy ennyire ügyesen vissza tudod adni a saját szemszögedet, tudod? - fordulok felé barátságon bújós tekintettel. Én nekem sosem volt opció a rajzolás, de ő rendkívül ügyes belőle. Ha nem fognának meg a rajzai, már rég nem lovagolnék ennyit ezen. - Tudod, nekem mindig is nehezemre esett megértetnem az érzéseimet és az álláspontomat másokkal. Elsősorban a családommal - teszem hozzá őszintén, hogy nyomatékosítani tudja az iménti dicséretemet, ami több volt tőlem, mint puszta bók.
- És engem milyennek látsz? Milyennek tűnök a te szemeddel? - Egyáltalán nem szép szavakra szomjazom, nem is várom, hogy elkezdje dicsérni például a hajamat, vagy bármimet. Néha úgy érzem, nehezen értenek meg mások és talán ha Liamtól kapok egy valós visszajelzést, akkor én is jobban meg tudom ismerni magamat.
A póló, amit kapok tőle egyszerűen klassz! De tényleg, ha gyárilag is pár számmal kisebb lenne, akkor magamtól is megvenném és sajátomként hordanám, így viszont tökéletesen elmegy hálópólónak. Nem leplezem, hogy élvezem, ahogy Liam végigmér a fürdőből kijövett. Ezeket a dolgokat egyáltalán nem kell az ágy alá sepernünk, hiszen itt vagyunk fiatalok, valószínűleg mindketten izgatottak olyan dolgok iránt is, amikben még sosem volt részünk. Én legalábbis még bizonyos mértékben érintetlen vagyok. Talán olyannak tűnhetek, aki szeret más pasik ágyában ébredni, de talán Liam a tévhitek mögé lát már és ismer annyira, hogy igazából nagyon nehezen engedek mások érintéseinek. Nem azért, mert félnék, hanem mert nem akarom, hogy bármi taperolhasson. Ennél többre tartom magam és tisztelem is a testem.
- Köszönöm - mindettől függetlenül persze hogy fülég érő mosollyal fogadom a dicséretét. - Ez egy nagyon menő, rongyos póló! - húzom el derekamnál fogva a pólót, hogy jól látszódjon a felirat rajta, miközben kissé szelfi-módban bepózolok. Pár másodperc után pedig már az ágyra kuporodom.
- Ooo, és milyen terveid vannak? - nézek rá kérdőn, de közben sunyin is. Teljes testem lassan megperzselődik így alata-mellette ülve, arcomat az égnek - az ő arcához - emelem és így nézek őt nagy szemeimmel, majd lágy mosollyal hunyom be őket a puszi érzésére. Nyelek egyet. Még szerencse, hogy ő is zuhanyozni készül.
- Azt ajánlom is - nyújtom ki csupasz lábaimat az ágyon és pimaszom sürgetem, hogy  ezek után tényleg ne várasson sokáig. Na nem azért, mert türelmetlen vagyok, hanem csak kíváncsi és izgatott a folytatást illetően. Mikor aztán lefürdött, kis ideig elgondolkozok a kérdésén. Mindketten tudjuk a választ arra, hogy mit akarunk, de nem is tudom, annyira elhamarkodottnak érezném, úgyhogy egy lépést visszaveszek.
- Mondjuk... felelsz vagy merszezhetnénk. Vagy ez már túl ciki játék? - Hirtelen jön az ötlet, meglepődöm, hogy ide jukadtam ki a tanakodásban, viszont kíváncsi vagyok, hogy ő mit gondol erről.

XX szó ✦ ♪ zene ✦  I can make love not war ✦ kredit

Találkoztam már Athénéval, ezzel együt pedig Liamot is láttam, hogyan viszonyul a kutyájához. Első alkalommal teljesen lesokkolt az a viselkedést, amit a fehér szőrmókkal produkált és meg is jegyeztem magamnak, hogy mennyire más oldalát mutatja itthon, mint máshol, mások társaságában. Érzem, hogy ez a kettsség nem szándékos, végtére is én sem mutatom a cuki énemet az iskolában, miért gondolnám azt, hogy Liam ezügyben máshogy lenne. Mikor megismertem, nem gondoltam volna, hogy ennyire cukor srác. Én is szeretek a kutyákat, de inkább macskás vagyok. Az ok, ami miatt egyből megindulok felfelé, az a kíváncsiságom. Liam hálószobájába jutni önmagában elég intim érzés egy ennyire zárkózottnak tűnő fiúnál. Kicsit azért látom rajta, hogy nem sokszor hoz fel ide embereket - remélem lányokat még ritkábban -, ez pedig be kell vallanom, pajkos örömmel tölt el. Végre különlegesnek érezhetem magam, végre van valaki, akinek talán én is fontos vagyok.
- Művészi őskáosz... - fonom össze kettőnk megjegyzéseit a látványra. Elmosolyodom a válaszára, egészen titokzatos akar maradni, nem könnyen tudom meg, mi ihleti meg általában. Minden művésznek vannak kedvenc témái. Kedvenc alakjai, formái, stílusa. - És miért pont a portrék? - Nem, sajnos ennyire könnyen nem fogom elengedni ezt a témát. Én nem vagyok valami művészi, viszont Liam az és én még mindig nem tudok belelátni a fejébe, hogy megértsem gondolatait. Ahogy szorongatja a pizzás dobozt, majd kirakja a szobából... egyértelműen arra tudok következtetni, hogy ezek pusztán pótcselekvések, amivel próbálja semlegesíteni a zavarát. Halovány mosolyomat alig tudom leplezni, forr a vérem, hogy ilyen heyzetben és állapotban látom őt. A macsó bandatag aki kint volt az kint is maradt, de ezt egyáltalán nem bánom. Én valamiért teljesen nyugodt vagyok, komfortosan érzem magam, mégha szívem hevesebben is ver a megszokottnál.
Szemeim kikerekednek ahogy megjelenik előttem Narnia! Pontosabban a fürdő. A türököző gondolatára egyből felcsillan előttem a kép, hogy mivel nincs más, egy szál örülközőben "kell" kijönnöm és ezúttal úgy érzem, hogy meg is merném tenni, de a képet Liam gyorsan elfoszlatja a felém nyújtott pólóval.
- Oh, köszi! - veszem el tőle még a hallucinált képekből magamhoz térve és egyből orromhoz nyomom, hogy beszívjam a pólón ragadt illatnyomokat. Csak ezután nézem meg, milyen pólót kaptam. - Tetszik a stílus - kacsintok rá, bár ezzel most szerintem semmi újat nem mondtam neki. Egy lépést teszek a fürdő felé, de meghallom nevemet, így egyből megtorpanok és hátranézek. Buja mosolyom támad.
- Elő ne vedd azt a maracot! - felelem kissé vadul, ám végig vigyorogva. Felőlem akár fürödhetne is velem, de persze tudom jól, hogy ennyire én sem lennék bátor  és most is csak a túltermelődö hormonjaim szabályozzák a gondolataimat.
Gyorsan fürdök, lemosom a sminkemet, amit először nem terveztem megtenni, mert szinte mindig sminkben vagyok, de úgy érzem, hogy ezúttal jobb is, ha megismeri a natúr formámat.  Egy tangabugyiban és a combomig érő pólójában nyitok ki végül a fülledt fürdőből. Halk vagyok, akár egy macska, nem rúgok bele semmibe, nem lépek rá kacaokra, amik a rendetlenség tájképét képzik. Liamra pillantok, miközben egyik vállamra kotrom a fekete hajzuhatagomat.
- A fürdő a tiéd, ha igényt tartasz rá. - Remélem azért nem lesz ennyire karót nyelt az éjszaka folyamán, de bárhogy is, megpróbálom elérni nála, hogy el tudjon lazulni mellettem. Addig is, rákuporodom (olyan macskás mudulatokkal) az ágyra és türelmesen kezdem fésülni a tincseimet. - Egyébként mennyire vagy álmos? - csak a miheztartás végett, mert ha úgy van, szívesen álomba símogatom. Én személy szerint nem vagyok még az.

XX szó ✦ ♪ zene ✦  I can make love not war ✦ kredit

Egyáltalán nem számítottam arra, hogy ma itt fogok aludni, nem ezzel a gondolattal a fejemben érkeztem ide bulizni, de bolond lennék, ha nem kaptam volna az alkalmon, ami nem mellesleg Liam ötlete volt. Különlegesnek érzem magam, mivel a mai bulitől eltekintve nem kifejezetten az a srác, aki szereti meginvitálni a bagázst magához és megnyílni ország-világ előtt. A zenekar tagjain kívül nem is tudom, kik jártak már nála. Egy biztos, most én fogok, így hát fokozott pulzussal sétálok ki a számomra általa kitártott garázsajtón, hogy aztán a házba vegyem az irányt.
- Még nem láttad az én szobámat - vigyorodom el, de egyúttal utalok arra, hogy én is szívesen látom őt valamikor az én rezidenciámban, azaz a hálószobámban.
Próbálok olyan halk lenni, amennyire csak tudok. Ebben nagy tapasztalatom van, sőt, minte ösztönösnek tekintem a lopakodó üzemmódot, amiben egy oroszlán képességeit örököltem és nem egy elefántét, szerencsére. Igaz, Liam hamar érezteti velem, hogy annyira nem kell titokban sántikálni és a hangerő sem probléma.
- Szia te Istennő! - suttogva simogatom meg a hőferhér kutyust, annyira nem merem gyömöszölni, mivel lehet annyira nem ismeri meg az illatomat. Liam irányítására bólintok csupán, majd szép lassan elindulok felfelé a szobája irányába.
Odafent aztán óvatosan nyitok be az említett ajtón, nem azért, mert azt gondolnám, hogy tartózkodik valaki idebent, csupán kínos lenne ha rossz kilincset fognék meg és rárontanék a nagybátyjára. De nem, üres szoba fogad és én be is lépegetek. A villanyt nem szeretném felkapcsolni, hirtelen nem is találom a kapcsolóját, de máskülönben meg, szeretem a sötétet, mivel nagyon gyorsan hozzászokik a szemem és így nem is tűnik annyira sötétnek. Arról nem is beszélve, hogy a sötétben történnek a legjobb dolgok. Szóval majd Liam felkapcsolja.
Nem is tudom, milyennek képzeltem el a szobáját. Azt tudtam, hogy hatalmas művész alkat, de úgy összességében művészekhez sem volt még szerencsém a bandatagok megismerése előtt. Hagyom Liamot pakolászni - finoman szólva -, az én tekintetem pedig sorra veszi a falakat díszítő képeket és a szobában szerteszét szórt rajzokat. Egyiket fel is veszem a földről, hiszen majdnem ráléptem, a papírlapon lévő rajzot pedig próbálom értelmezni.
- Azt hiszem, ezt hívják úgy, hogy művészi - reflektállok a szobájára, miközben megigazítom a hajamat és az összes fekete tincsemet a nyakam egyik oldalán vezetem el. - Miket szoktál rajzolni legszívesebben? - fordulok felé és ha közeledik felém, átnyújtom felé az általam felvett képet.
- Aha, jól esne egy zuhany. - Leginkább vele együtt, de azért még óvatos vagyok és ilyet kijelenteni még nincs bátorságom.

XX szó ✦ ♪ zene ✦  I can make love not war ✦ kredit

Találkoztam már a bácsikájával, de azt azért nem jelenthetem ki, hogy jól ismerném őt és Liam családi közegét. Persze tudom, hogy mi történt a szüleivel nagyvonalakban, azt is tudom, hogy a bácsikája irtó jófej, de én ebben házban az eddig történtek alapján pont annyira idegen vagyok, mint a jelenleg teljesen részeg barátaink. Liam amilyen nehezen enged közel embereket a lelkéhez, az ittalvós felajánlása nagyon sokat jelent számomra és ahogy nézem, ő is örül, hogy igent mondtam. Egy érdekes érzés szabadul fel bennem, olyan, mintha hatalmas erergiával töltöttük volna fel a kettőnk környzetét és önmaguknat is, én pedig ezt az energiát egy ölelésben fejtem ki. Csak úgy megteszem, mondhatjuk azt is, hogy hálából, amiért nem kell hazasétálnom, de ez csak fél igazság lenne.
Érthető módon ezentúl már csak az jár a fejemben, hogy minél hamarabb kettesben lehessen Liammal, úgyhogy míg ő kiteszi a srácokat, addig én segítek a házigazdának és összébb pokolok. Nem mondom, hogy tökéletes rendet tudok varázsolni fél percen belül, viszont határozottan jobb formába kerül a garázs, mint volt. Időközben felnevetek, arcomat Liamék irányába fordítom, hiszen nagyon tetszett az a szófordulat, amit használt. Diszkréten elküldte a többieket, viszont nem mondható, hogy bunkó lett volna velük.
Egy félig hangos "pá"-t eljtek a távozóknak, kezemmel is intek nekik, jó volt velük tölteni az elmúlt órákat, de most sokkal izgatottabb vagyok az elkövetkező pár miatt.
Leteszem a megtelt kukászsákot, mikor Liam oly módon fogalmazza meg a szavait, amitől autómatikusan lángolni kezdenek a hormonjaim. Elvigyorodom és ha megengedi (van egy olyan érzésem, hogy meg fogja), akkor vállain támasztom meg alkarjaimat és sunyi arccal nézek szemeibe.
- Olyan lánynak ismersz, aki elfutna valami újdonságtól? - kérdezem enyhén oldalra döntött fejjel. Én sem vagyok telejsen biztos abban, hogy mit értek ezalatt, de egyelőre az már fix, hogy itt alszok és a többi már csak hab a tortán. Én viszont nagyon szeretem a habot.
- Bemegyünk a házba? - vetem fel az ötletet és egyúttal egy lépést teszek hátra. Nem akarok rá erőltetni semmit, ha maradna a garázsban, nekem itt is tökéletes az éjszaka. Bárhogy is dönt, követem őt.

XX szó ✦ ♪ zene ✦  I can make love not war ✦ kredit