I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 8 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Fogalmam sincs, hogy miért a második keresztnevemen mutatkoztam be neki. Talán csak nem akartam, hogy tudja ki vagyok igazából vagy jobbnak tűnt Skadi, mert az valahogy közelebb állt az igazi nevemhez. Kida Vajon mikor fog teljesen elhatalmasodni felettem a régi énem? Az a mérhetetlen tudás, amivel rendelkezem a tanulmányaimnak köszönhető vagy annak, hogy ő bennem él. Túl sok a megválaszolatlan kérdés. Mégis a mitológia mindig is vonzott, így könnyedén javítom ki a férfit. Nem zavar, hogy végig mér már hozzászoktam egy-egy felnőtt csoportot körbe vezetve. A férfiakból általában ilyesmi hatást szoktam kiváltani, Talán az egyetlen kivétel Axel, aki tudomást se vesz rólam. Mégis kissé felhúzom a szemöldökömet, mert a fél szavaiból nem sokat értek, ami a következő pillanatban teljesen egyértelművé válik. Kissé elpirulok, de nem adok hangot a zavaromnak vagy az ő szavainak. A férfi egy nőcsábász benyomását kelti, ha naiv lennék most helyben összepisiltem volna magam egy ájulással egybekötve, de az nem én vagyok. Reménnyel tölt el a tudat, hogy Milonak hívják és el akarom hinni, hogy ő lehet az, akit olyan elkeseredetten próbálok megtalálni. Mégis zavarodottan pillantok félre a kérdését hallva, míg gondolkodóba esek. Fuck. Obby, mégis mibe kevertél?!? - Ha annak tartanám magam most nem beszélgetnénk csak istennői mivoltomat kihasználva vissza szerezném a kis rosszaságot - nézek a kutyámra, majd végre a férfi gyönyörű kék szemeit fürkészem - De ha hiszünk a reinkarnációban egy másik életben lehet az voltam vagy királynő - nevetve vonok vállat könnyedén. A mai napot egyáltalán nem így terveztem, de ahogy a mondás tartja ember tervez isten végez vagy ebben az esetben egy kiskutya. Talán túlságosan könnyedén és meggondolatlanul ejtem ki a szavakat, nem tulajdonítva mögöttes tartalmat neki, ezzel szemben az előttem álló annál inkább. Nevetése egészen aranyos, még sármosabbá teszi. - Áhá, szóval csak azért mentette meg a kutyámat, hogy aztán kihasználja zilált lelkiállapotom egyből a lakására invitáljon? - kissé felhúzom a szemöldököm, mégis megejtek egy csíntalan félmosolyt. Ha így akar játszani, akkor emberére akadt. Talán, de csak talán tetszik ez a kettőnk közötti adok-kapok. A zsarolás fogalmát kissé átformálja, mire mosolyogva megrázom a fejem. - Komolyan azt hiszi, hogy ez a legszebb ajánlat, amit valaha kaphattam? Sose tudhatja lehet szeretők tucatja vár haza vagy egy boldog család - próbálok komoly képet vágni és úgy előadni az egészet, de végül csak elnevetem magam. A kávéra végül beadva a derekam bólintok egyet, hogy legyen. Egy kis koffein sose árthat. Obby újra földet ért és mintha mi sem történt volna futkorászni kezd. Ó, te kis szélhámos, mintha nem futottad volna végig a fél várost... Elindulunk egymás mellett az általa említett kávézó felé. - Természetesen. Mit kell rólam tudni? Van egy kiskutyám, akiért képes vagyok idegenekkel kávézgatni, de ezt már úgyis tudod. A helyi múzeumban dolgozom, szóval nem olyan érdekes az életem. Rólad mit kell tudni Milo azon kívül, hogy a nap hőse lettél? - nézek rá mosolyogva, miközben egymás mellett sétálunk. Tényleg csupán öt percnyi útra volt az a csendes kis kávéház, ami szerencsére kutyabarát hely.
Szavait hallva akaratlanul is elvigyorok. - Istenno, mi? - merem vegig meg egyszer. - Vegulis.. - a kulsejevel nincsenek gondok. Kerdes, hogy mashol is az e - mondjuk az agyban -. Egyelore nem ismerem, de remelem a kesobbiekben megtudhatom. - Hat.. egy istenno elott mindig nyitva all az ajtom. - vonom meg lazan az egyik vallam - azert ugyelve arra, hogy szegeny kutya le ne essen -. - Annak is tartja magat? - furkeszem a szemeit. A valasza sok mindent elarulhat rola. Es ekkor ugrik be a kisse vezna ficko.. hogy is hivjak? Ja igen, Fulop. Ketlem, hogy az elottem acsorgo holgyemeny lenne a no, akit keresnem KENE. Hogy oszinte legyek, tokeletesen megvagyok nelkule. Csipkerozsika nelkul. Az Isten mentsen attol, hogy megtalaljon es ram akaszkodjon. Meg csak az kene.. Ki a francnak hianyzik az? Meg a vegen el is vetetne magat, aztan szulne vagy ket gyereket, biztos ami biztos. A hideg kiraz, ha erre gondolok. Ez egyszeruen nem nekem valo.. nem tehetek rola. Gondolatmenetembol vegul a no szavai zokkentenek ki. Sajnos azonnal elnevetem magam. - Edesem, nem kell celozgatni. Ha fel akar jonni hozzam, csak szoljon es mehetunk.. - abban biztos lehet, hogy sosem utasitanam vissza, de persze tudom, hogy nem igy gondolta. Nem egy olcso kurva tipus, az messzirol ordit rola. Vagy csak szamomra - a tapasztalataimnak koszonhetoen - egyertelmu. Na nem mintha utolso nocskekkel lealltam volna, hisz nagyon is szamit a minoseg, de azert lattam mar ezt-azt. - Dehogy. Tavol all tolem a zsarolas. Ez csak a legszebb ajanlat, amit valaha kapott. - tovabbra sem birom lemosni a vigyort a kepemrol. Azt lathatja rajtam, hogy nem kell halal komolyan venni es hogy nincs mitol tartania. - Csak egy kave. - ismetlem meg a szavait, majd elengedem a kutyat, hadd fusson meg nehany kort. Megkoszorulom a torkom es elindulok a kavezo iranyaba. - Mit kell tudni onrol? Esetleg tegezodhetunk? - veszem elo a nehany fokkal komolyabb oldalamat.
A kiskutyám a mindenem, akiért bármire képes lennék. Ő az egyetlen, aki közel áll hozzám és minden rosszban mellettem volt. A múltam összekeveredett a jelennel és ezzel mindent felborított bennem. Nem tudom, hogy Deliah vagy Kida erősebb személyiség, olykor az ezüst hajú kerül előtérbe és elkezd különböző nyelveken beszélni. Nevek és arcok ugranak be a semmiből, akikhez emlékfoszlányok tartoznak. Még nincs meg a teljes kép, nem látom az egészet, inkább csak apró képeket. Éppen ezért is olyan fontos számomra Obby, mert ő egy igazán biztos pont az életemben. Örültem neki, hogy meg lett ez a kis szaros. A megtalálója pedig látszik, hogy kedveli a kis vakarcsot. Elnevetem magam a felvetésre, hogy nála biztonságban van, egy pillanatra nézek rá, majd a kutyámra terelődik a figyelmem. Hatalmas kő esik le a szívemről, hogy Obby rendben van és nem tud újra elszökni. Nyúlnék utána, de a férfi arcán meglepődöttség fut át. Kissé megemelem a szemöldököm, ahogy magasztalja magát, de elnézem neki olyan boldog vagyok. Bemutatkozok neki, hátha azzal megkönnyítem a helyzetet, felé nyújtom a kezem. - Nem, dehogy. Skandináv név, a tél istennőjét hívták így - válaszolok könnyedén visszamosolyogva rá. Elnevetem magam könnyedén, majd leengedem a jobbom, hiszen igaza van. Milo. A név cseng az elmémben és az emlékek visszhangozzák, mint valami dallamos ütem, amit nem szabad elfelejtenem. Vajon ő lehet az emlékeimben lévő Milo? A szívem hevesebben ver és elkezdek reménykedni, hogy mi összetartozunk. Aztán a váltságdíjra terelődik a szó, hiszen szükségem van a kiskutyámra. - Azt nem engedhetem, akkor nekem is vele kell mennem - elejtek egy félmosolyt, miközben megvakarom Obby fejét. Nincs azaz isten, hogy innen a kutyám nélkül távozzak, ha kell megküzdök érte. Szemöldökét felhúzza, majd pofátlan szöveggel kajánul vigyorog, majd vállat von. Meghálálni, mi? - Ezt vegyem zsarolásnak? - felhúzom a szemöldököm úgy nézek a férfire - Ó, drágaságom, mennyi mindent meg kell tennem érted? - nézek aztán a kutyára, mintha a férfi ott se lenne egy pillanatra. Megsimogatom a törpét, aki cserébe megnyalogatja a kezemet és csóválni próbálja a farkát. Ezt egy beleegyezésnek veszem, főleg, hogy ennyire oda van a férfiért. - Rendben, kizárólag egy kávé, de cserébe haza kell vinned a kis rosszaságot - teszem fel a mutatóujjam, egészen komoly ábrázattal, majd próbálok a kutya után nyúlni, de csak a pórázt tudom megfogni - Mutasd az utat, Obby pedig tud sétálni, nagyfiú már - mosolygok a férfira és a kutyámra egyaránt. Remélem végre képes lesz lerakni azt a szőrös átkot.
Mondjak, hogy a nok bonyolult lenyek, akiken lehetetlenseg kiigazodni. Nos, akik ezt allitjak, csakis amatorok lehetnek. A nok egyszeru teremtesek, akik pusztan tulgondoljak a dolgokat es probalnak rejtelyesnek mutatkozni, - ami sajnos nem sikerul. Mind azt hiszik, hogy veluk aztan egy ferfi sem fog jatszadozni, vagy legalabbis ebben remenykednek, csakhogy mindennek eljon a maga ideje. Na nem mintha en az a tipus lennek, aki atvagja oket, hisz nyilt lapokkal jatszom. Arrol mar nem tehetek, hogy ennek ellenere nehanyan meg igy is tobbet kepzelnek a dologba, mint ami.. Szeretnenek kulonlegesek es fontosak lenni, tehat ha valakinek nyakorv kell a nyakaba, hat hitesse el veluk, hogy azok, es garantaltan megkapja a lancot, jutalomdij gyanant. Pontosan ez az, amitol en irtozom. Akitol viszont nem, az a jelenleg elottem acsorgo holgyemeny, akivel igen sok mindent el tudnek kepzelni. Eme csodas gondolat oromere meg is simogatom a kis szoros buksijat. Milyen jo kutya. Hat ezert szeretem en az ebeket. - Mar hogy esett volna baja? Hisz az olemben van. - mosolygok a nore, amit egy alapos felmeres kovet. A heten sok novel "talalkoztam", de mindkozul o a legszebb, ezt el kell ismernem. Ezert is kaptam most verszemet. - Oh, nagyon szivesen tettem.. - es milyen szivesen kerem majd meg az arat. Obby igazan jo fiu. Ha lenne nalam jutalomfalat, ezer orommel adnam a kis ebnek. Kisse meglepetten nezek a nore, amikor mar nyul is a hon szeretett kutyajaert, akiert feltetelezem, sok mindent megtenne. - Igy igaz. Ha en nem csipem nyakon, Isten tudja, mik tortentek volna vele.. - emelem magam szinte mar piedesztalra. - Skadi.. - izlelgetem a nevet. - Ez valami becenev akar lenni? - jatekos mosolyra huzodik a szam. - Milo. Kezet is foghatnank, de mint latja.. momentan nincs szabad kezem. - biccentek az olemben levo kutyara. - Igen, mondhatjuk. Meg a vegen haza is viszem. Mit szol, jo otlet?! - nezek a blokire, majd egyenesen a no szemeibe - melyek amugy szinten gyonyoruek, de neki ezt nem kell tudnia. A kerdeset hallva felhuzom a szemoldokom. - Kisasszony, nem tudom hol el, de felenk szokas meghalalni az ilyesmit. - vigyorodok el pofatlanul, majd megvonom a vallam. - Esetleg egy kave? Van a kornyeken egy jo kis terasz. - biccentek az iranyaba. - Nagyjabol ot perc az ut, de nyugodtan szoljon, ha netan tud jobbat. - ennel olcsobban nem uszhatja meg. Azt nem engedem, es most bizony nalam van az a bizonyos labda. - Nos? Gondolom er ennyit a kutyus. - igazabol koltoi kerdes volt, mivel nincs mit tennie, kenytelen rabolintani. Az a kave finomabb lesz, mint valaha.
Északon kellene lennem most, hogy megnézzem mi van a fal másik oldalán. Folytatnom kell a kutatást, hogy aztán az adatokat összevetve kiértékelhessem vagy akár megmutathassam Axelnek, hiszen ő tette a fülembe a bogarat. Persze nem feledkezhetek meg arról sem, hogy a fehérhajú nő ott motoszkál az emlékeimben, a tudóssal és a csapatával együtt. Napról napra egyre több emlék tör elő. Kida. Így hívták azaz hívtak régen, ami kissé megmosolyogtat, hiszen a Skadi nem is áll olyan messze tőle. A legtöbben Deliahnak szólítanak csak egy-két ismerősem, na jó inkább barátom, aki a másik nevemen szólít. Talán a legtöbben nem is tudják, hogy két névvel rendelkezem. Oby társasága mindig megnyugtat, hiába a világ legizgágább kiskutyája az enyém, mégis mosolyra késztet a jelleme. A világ semmi pénzéért se mondanék le róla. Magányos napjaimon egyetlen szó nélkül az ölembe telepedik vagy ha szomorú vagyok csak oda jön mellém és jelzi, hogy nem vagyok egyedül. Éppen ezért ér olyan fájdalmasan, hogy most hirtelen elszökött, mintha olyan borzalmas sorsa lenne mellem. Putain... Tökéletesen tartom, sokkal jobb kosztot kap mint egy pedigrés eb, erre mi a hála? Azt se tudom hol keressem igazán csak kiabálok utána a park kellős közepén. Mire meghallom jellegzetes örömteli ugatását és egy hatalmas kő esik le a szívemről. Finally! Az én drága kiskutyám egy férfi karjai között pihen, mintha ő lenne az új gazdája. - Obby drágaságom! Nem esett bajod? - egyből megállok előttük és megsimogatom a kis szaros fejét. Képtelen vagyok haragudni rá, annyira megörültem annak, hogy megtaláltam, azaz az előttem álló férfi. - Köszönöm, hogy megfogta. Egy ideje már kerestem és biztos tovább futott volna...- sóhajtok egy nagyot, miközben mosolyogva megvakarom a füle tövét, majd az idegenre nézek. Nyúlnék a kutya után, de a férfi szorítása nem enged. - A nevem Skadi, ő pedig Obby bár ahogy látom a bemutatkozáson már túl vannak. Elég nagy a szerelem első ránézésre - nevetem el magam simogatás közben, míg a szabad jobbomat felé nyújtom bemutatkozás gyanánt. Gyorsan leakarom tudni az egészet, hiszen nem érünk rá, Obbyval dolgunk van és persze biztos kellemes társaság a velem szemben lévő, de mindennek megvan a maga ideje. Nem mondom, hogy nem néz ki jól, hiszen akkor hazudnék. Van valami a kisugárzásában, ami megfogja a nőket, biztos minden ujjára van egy... nem én leszek a következő! Viszont a kutyám nagyon fontos számomra, így az ő sorsa az elsődleges. - Visszakaphatom? Vagy fizetnem kell érte váltságdíjat? - még mindig nevetek, de már felhúzom az egyik szemöldököm kissé kacéran. A kutyámért bármire képes vagyok, ő jelenti számomra a mindenséget.
A napom atlagosan indult. Reggel viszonylag hamar magamhoz tertem, mellettem pedig egy csinos kis barna szunyokalt bekesen. Gyorsan, es majdnem kedvesen haza kuldtem a kisasszonyt, akinek oszinten szolva a nevere sem emlekszem. Johetett egy gyors zuhany, reggeli, aztan magamra kaptam egy eleg laza szettet, ami farmerbol, feher polobol es egy fekete borzsekibol allt. Amint vegeztem, fogtam a kulcsokat, a mobilt, es mar kint is voltam. Szepen bezartam az ajtot, utana az en gyonyorusegemre pillantottam. Ez a fekete Maserati az en masodik szerelmem. Beiizitottam a kicsiket, a gazra leptem, es meg sem alltam az edzoteremig. Hat Fulop, munkara fel. Gyorsan leparkoltam a terem elott, majd besetaltam az epuletbe. - Szep reggelt, kedves Mandy. Gyonyoru vagy, mint mindig. - kacsintottam ra, aztan korulneztem, hatha megakad valakin a szemem. Egy nagy baj van az edzotermekkel, megpedig az, hogy tobb a ferfi, mint a dogos no. Rengeteg - foleg komplexusos - him szeretne magara vonni a holgyek figyelmet, es ugy gondolja, ha mar massal nem tudja, hat megprobalja igy. Es hat.. mivel gyorsan akarnak szep eredmenyt elerni, kenytelenek szteroidokhoz nyulni, amitol agresszivva is valhatnak, es itt kezdodnek a balhek, amiknek en nagyon nem orulok. Egy cicaharc persze egeszen mas teszta lenne. - O mikor erkezett? - Mandy tudja kire gondolok, ugyhogy maris valaszol. - Ugy fel oraja. - nez a nore, majd ram. Ugy tunik, nem orul tulsagosan. - Nem ismeros.. most van itt eloszor? - stirolom a szokesbarna holgyiket, akirol ordit, hogy meg sosem jart edzoteremben. - Igen, ma vett berletet. - huzza el a szajat. - Es milyen jol tette. Tovabbi jo munkat. - es mar lepek is el a pulttol. Nem huzom sokaig az idot, gyorsan lecserelem a farmert es ledobom a dzsekit. Gyors tempoban haladok fele, nem szeretnem, hogy tovabb szerencsetlenkedjen szegenyke. Alaposan vegigmerem mikozben bemutatkozik. Hogy nem illendo? Lehet, de szukseges. Termeszetesen orommel segitek neki, ingyen. Negyed ora sem telt el es maris beadta a derekat. - Akkor holnap. - koszonok el ezzel a notol, aki mint kiderult, szinten nem az en " lelki tarsam". Mikor megerkeznek az edzok, ugy dontok, lepek is. - Ciao. - bucsuzok szegeny kiskutya szemu pultosunktol. Kivetelesen gyalog, a parkon keresztul folytatom utamat. Elbambulok, kikerulok par embert, ut kozben pedig megszolal a telefonom. Kihalaszva a zsebembol megpillantom a tegnapelotti csaj nevet. Bassza meg, tudtam, hogy nem szabad megadnom neki a szamomat. Szo szerint orult, de az agyban egy Istenno. Vegyem fel, ne vegyem fel?! A valaszt akkor kaptam meg, amikor egy nekem utkozo kutyanak koszonhetoen foldre zuhan a telefonom. Ennyit rola. - Hat te? - guggolok le hozza, hogy megnezzem, nem e szerepel a nyakorven egy szam, amit felhivhatnek. - Vajon hol a gazdad? - nezek szet, mikozben megsimogatom a baratsagos ebet. Akkor kapom fel a fejem, amikor megpillantok egy igen csinos not, aki egyenesen felenk tart. - Sajnalom kishaver, de nem foglak csak ugy atadni neki. - vigyorodok el es ezzel ki is egyenesedek. - Orvendek. Csak nem elvesztett egy kedves kiskutyat? - simogatom meg az olemben lihego cukisagot.
Napok óta a városrészt járom, hogy végre valami nyomra bukkanjak. A főnök nem volt oda az ötlettől, hogy szabadságra akarok menni, de belátta, hogy mostanság úgy se fognak csoportok jönni, hiszen az iskolai szervezések lementek idén. Néha betér egy-egy újabb látogató, de nekik nincs szükségük kíséretre, míg a rendszeres nézelődők betéve ismerik a helyet. Nem tudnak betelni a sok érdekességgel, mely nálunk lapul. Persze ezzel teljesen egyetértek, nem hiába lettem tárlatvezető, hiszen imádom a munkám. Most mégis úgy érzem, hogy fontosabb a terepmunka, mint a benn töltött idő, legalábbis próbálom erre fogni a távol maradásom. A városrész minden égtáján jártam már, egyedül az északi fele van hátra. Eddig mindenhol falba ütköztem, mely áthatolhatatlannak tűnt. Mély sóhajt követően leállítottam az autóm motorját, mely helyben járt pár perce. Erősnek kell lennem. Most nem adhatom fel. A nyakláncommal játszadozva megindultam a semmibe, hogy aztán a kezem előre nyújtva megérezzem a szokásos hideg merevséget. A szabad kezemen a póráz, hiszen Obinak is szüksége van egy kis kikapcsolódásra, nekem pedig társaságra. Minden részen mást tapasztaltam a túl oldalon, bár nagyon erősen kellett hunyorognom, hogy ténylegesen lássak valakit. Délen úgy tűnt, mintha hét ágra sütne a nap, minden zöldellt akár egy szép nyári napon. Keleten a fák virágba borultak, karneváli hangulatot keltve, szép tavasz ébredt. Nálunk mindig esik és a fák temérdek színben pompázva mutatják az gyönyörű őszt. Ahogy nézem a fal északi oldalán pedig mindent hó borít és jegesek az utak, mintha az örök telet látnám. Mégis mi folyik itt? Miért van minden fal mentén más évszak? Bárcsak rá jönnék az egészre, de egyelőre megelégszem annyival, hogy nem őrültem meg teljesen. A tükörben látott fehér hajú nő pedig én magam vagyok. Bárcsak tudnám ki lehet az a szemüveges fickó az emlékeimből, aki segít megmenteni a népem és ezáltal engem is. Egyetlen pillanatra elkalandozhattam, mert a szemem sarkából a szaladó kutyát látom. - Obi, gyere vissza! - próbálnék utána szaladni, de túl messzire szökött, mintha mostanság ő se lenne önmaga. Egy másodperc erejéig átgondolom a lehetőségeimet, majd inkább az autó mellett döntök, azzal gyorsabban megtalálhatom. Az általam ismert város központjában, nem messze a konditeremtől parkolok le, hogy aztán a park felé vegyem az irányt. - Obi, kiskutyám! - szólongatom újra, majd türelmetlenül sóhajtok - Merre tényleg nincs időnk... - rázom meg a fejem, miközben a terepet pásztázom egyfolytában. Végül ismerős csaholásra kapom fel a fejem és elindulok a hang irányába. Nagyon remélem nem esett baja annak a kis tökfejnek.
Legutóbbi képek
only do what
your heart
tells you
Szavait hallva akaratlanul is elvigyorok. - Istenno, mi? - merem vegig meg egyszer. - Vegulis.. - a kulsejevel nincsenek gondok. Kerdes, hogy mashol is az e - mondjuk az agyban -. Egyelore nem ismerem, de remelem a kesobbiekben megtudhatom. - Hat.. egy istenno elott mindig nyitva all az ajtom. - vonom meg lazan az egyik vallam - azert ugyelve arra, hogy szegeny kutya le ne essen -. - Annak is tartja magat? - furkeszem a szemeit. A valasza sok mindent elarulhat rola. Es ekkor ugrik be a kisse vezna ficko.. hogy is hivjak? Ja igen, Fulop. Ketlem, hogy az elottem acsorgo holgyemeny lenne a no, akit keresnem KENE. Hogy oszinte legyek, tokeletesen megvagyok nelkule. Csipkerozsika nelkul. Az Isten mentsen attol, hogy megtalaljon es ram akaszkodjon. Meg csak az kene.. Ki a francnak hianyzik az? Meg a vegen el is vetetne magat, aztan szulne vagy ket gyereket, biztos ami biztos. A hideg kiraz, ha erre gondolok. Ez egyszeruen nem nekem valo.. nem tehetek rola. Gondolatmenetembol vegul a no szavai zokkentenek ki.
