I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
A mai nap hihetetlen fontos számomra, hiszen annak ellenére, hogy csak egy moziról van szó fontos embereket várok. Így a megszokott popcorn és üdítő kombináción kívül kikerültek a limonádés üvegeket, kisebb-nagyobb rágcsálni valók ízléses papírba csomagolva és ragacsos pillecukor is. Egy réges-régi klasszikusra jutott a választásom, ami a megszokott játszási időtől bőven eltért. A film 4 órát vett igénybe és két részből áll, amik egymás után következnek. Az elfújta a szél egy örök klasszikus, amit kizárólag a kifinomultabbak tudnak értékelni. Éppen ezért tartottam jó ötletnek, hogy az újabb befektetőket egy ilyen volumenű mozis élményre invitálom. Kellően ellazulnak a párnák és kényelmes ülőhelyek sűrűjében, míg tömhetik a fejüket és ihatják a finom italokat. Persze mindent úgy időzítettem, hogy annál a bizonyos meghatározó jelenetnél menjen le a nap, így a vászon kiszélesedik és maga a táj egybe olvad a háttérrel megadva azt a tökéletes pillanatot, amivel lenyűgözhetem őket. Az előkészületek jól álltak, mindenki az utolsó simításokon dolgozott, míg én körbe jártam a teret, hogy ellenőrizzem minden a helyén van-e. Éktelen csörömpölésre leszek figyelmes, szilánkok pattognak a levegőben, míg bennem felmegy a pumpa. - Courtney! Gyere ide azonnal! - csattanok fel, mire a körülöttem állók egyből összerezzennek és még szorgosabban dolgoznak a lehető legtávolabb szerény személyemtől. Látom a szemem sarkából, ahogy elkezd takarítani, de közben szólok egy másik alkalmazottnak, hogy menjen segítsen neki. Mégis hogy lehet ennyire béna?!? Még jó, hogy mindig előre gondolkodom és betáraztam minden törékeny eszközből. Így szólok egy sokkalta precízebb és megbízhatóbb beosztottamnak, hogy hozzon a raktárból egy másik limonádés üveget és inkább ő foglalkozzon a továbbiakban vele. A lányt soha többet nem engedem törékeny dolgok közelébe, ha egyáltalán lesz még lehetősége bármire. Közben elém ér és egyből elkezd mentegetőzni, mire csak keresztbe fonom magam előtt a kezeimet. - Ezt fejezd be most rögtön, nem vagyok kíváncsi a mentegetőzésre. Az irodámba, most! - mutatok a megszokott kis épület felé, ahol sokkalta jobban szeretem intézni az ilyen kényes helyzeteket. Senki másra nem tartozik ez az egész csak Courtneyra és rám. A rövid kis utat egyetlen szó nélkül tettük meg, az irodába érve egyből helyet foglalok az asztal mögött és magam elé veszem az önéletrajzát és a fizetési papírját meg a legutóbbi beszerzési listát. - Csukd be magad mögött az ajtót! - teszem hozzá véresen komolyan, miközben az adatokat egyeztetem - Ülj le! - parancsolok rá, hogy aztán magamhoz vegyem az önéletrajzát és újra átfussam azt.
She's just a girl and she's on fire
Hotter than a fantasy
Lonely like a highway
She's livin' in a world and it's on fire
Filled with catastrophe
But she knows she can fly away
Akinek az arcát viselem :
Deborah Ann Woll
Itt lelsz rám ✦ Fata Morgana :
Dél (Suncrest)
✦ ✦ ✦ :
A tükör mögött :
Vic
2023-10-05, 10:25
Sorry boss, it wasn't intentional!
Carmilla & Courtney
when you feel like everything is collapsing then comes even more chaos. yet you love your boss because you know she'll accept you despite your mistakes
Volt egy katasztrofális vakrandim egy Nico nevű sráccal, mellette pedig egy igencsak jóra sikeredett bulim Devivel. Összességében a jó és egy rosszul sikerült mércén lebegek. Ami mondjuk nem feltétlen jó a munka kellős közepén, de sebaj. Csak nem lesz gond, nem? Elég jött és talán nem lesz igaz a kedves mondás, hogy a baj csőstül érkezik. Nem tartom magamat naivnak, sem butának, de olykor még én is belátom kell némi pozitivitás. Az is hatványozottan igaz én vagyok az anyáskodóbb fél a csajok felett, főleg mióta sikeresen felgyújtottam a kecómat. Még szerencse, hogy befogadtak máskülönben szerintem készíthettem volna valami tákolt cuccot vagy sátor. Esetleg egy szimpatikus kis háztő aminél kuporogva próbálnék pihenni. Sóhaj szakad fel ajkaim közül, rendezem a párnákat jelenleg, hogy minden tökéletes lehessen. Nem szeretném felbosszantani főnökasszonyomat. Igazából kedvelem, mint minden embernek azért nekünk is adódik véleménykülönbözet, de összességében szeretek itt dolgozni. Carmilla a lehető legjobbat tudta kihozni ebből a helyből. Itt az emberek lazulhatnak, kiereszthetik a gőzt. Bevallom még én magam is el-el jövök a szabadnapjaimon. Sokan persze azt mondanák jézusom, nem csömörödtél meg ettől?! A válaszom pedig fixen és határozottan az lenne, hogy nem. Megvan a maga varázsa ennek az egésznek csak ki kell nyitni a szemünket. Amúgy is, egy szabadtéri mozi mindig bulis! Ki az a begyepesedett, aki ezt nem bírja értékelni, de komolyan?! Figyelmemet viszont időközben annak szentelem, hogy a limonádés üvegeket feltölthessem. Mindennek készen kell állnia mindig. Alap szabály és követelmény, valami elfogyott akkor hát újra kell tölteni. Agyam hátsósarkában mégis felvetül egy emlékkép Nicoról, szívesen megcsapkodtam volna a srácot. Eközben rutinosan töltöm bele a vizet és egyéb dolgokat az üvegbe, lelki szemeim előtt pedig a jelenet pörög le újra… érzem ahogy fellobban bennem a lázadás a sráccal szemben. Egyáltalán nem értem, hogy lehet… ennyire… ennyire… idegesítő! Teszem most rá a fedőt az üvegre, terveim szerint a helyére pakolnám, ehelyett mégis… a földön landol. Csörgés, üvegszilánkok, citromkarikák, limonádé borítja a lábamat és a földet. Francba. Már hipersebességgel kezdem a romok eltakarítását mikor meghallom Carmilla hangját. Ennek marhára nem lesz jó vége. - Azonnal megyek! Csak… feltakarítok. – már hangomban hallható a szenvedésem. Felitatom amit tudok, felseprem a szilánkokat. Így szépen el is tudom tüntetni a romokat, amelyet képeztem. Lehorgasztott fejjel megyek főnöknőmhöz és megnyalom idegességtől kiszáradt ajkaimat. - Sajnálom, figyelmetlen voltam… - kezdek is bele kis mondandómba. Tuti ki fog csinálni, hisz elég értékes holminak tűnt meg hát össze is illettek, ah Courtney mi a fenét csinálsz?!
Legutóbbi képek
Volt egy katasztrofális vakrandim egy Nico nevű sráccal, mellette pedig egy igencsak jóra sikeredett bulim Devivel. Összességében a jó és egy rosszul sikerült mércén lebegek. Ami mondjuk nem feltétlen jó a munka kellős közepén, de sebaj. Csak nem lesz gond, nem? Elég jött és talán nem lesz igaz a kedves mondás, hogy a baj csőstül érkezik.
Sárkány