I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 7 vendég :: 2 Bots
Flegma arckifejezésem már így is sokat elárul a közeledő válaszomról, ami nem épp a legkedvesebb hangnemet fogja megütni. A bennem dúló koffeintömeg és a kialvatlanság mellett még a mindennapi stressz is megjelenik, így nem csoda, ha Logan csoda kérdéseire nem a legvidámabban felelek. - Nem tudtam hogy a lógás mellett van időd miattam aggódni. - vetem oda foghegyről, majd jobbnak látom, ha az elkészült kávémat magamhoz veszem inkább. Nem mintha nyugtató hatással bírna, de már annyira megszoktam, hogy ott a papírpohár a kezemben. - Logan… tömve vagyunk pénzzel. Kétlem, hogy ez a kóceráj összeomlana csak azért mert túlórázok. - szürcsölök a kávémba, majd egy jóleső sóhajt hallatva végre érzem az idegeim is lenyugszanak. Mindig is csapatjátékosnak tartottam Logant, aki ügyesen össze tudja szedni a csapatot. A humorosnak vélt megszólalásai viszont az agyamra tudtak menni. - Minden lehetséges, Logan. - veregetem őt vállba. Lehet hogy csak poénnak szántam a költözést, ám így jobban átgondolva tényleg több időt töltök itt, mint otthon. Minden érintetlen odahaza, míg itt mindent is felforgatok magam körül. Wasabi takaríthat utánam nagy örömére… Apropó, hol is van ő egyáltalán? A lift előtt tovább szürcsölgetem a kávémat, ameddig hallgatom Logan beszámolóját. - Vagy csak elaludt. Bár az inkább rád vallana. - Josy komolyan veszi a munkánkat, így kétlem hogy elaludt volna. Hacsak nem valami rettenthetetlen jelenség történt. A múltkor beszélni is akart velem… Talán a mai nap megfelelő is volna erre a célra. Akármennyire is züllött most a hangulatom, a barátaimért ott kell lennem. - Csak túl sok a munka manapság… Jerry is kiadott egy feladatot, amit Hiro-val kell kiviteleznünk. Érte jobban aggódok a történtek után. Még mindig nem önmaga… Aggódok érte. - a liftbe lépve megnyomom az irodánk emeletének gombját, majd nekidőlök a falnak. Részekben súrolom csak a kérdésének válaszát. Nincs minden rendben. De ez nem csak rólam szól. A csapatunk szétszórt, mindenkinek megvannak a maga depis korszakai, épp ezért sem szórom rájuk a magam baját. Így azt sem említem meg Logannek, hogy volt egy halálközeli élményem a napokban, amikor ugyanis majdnem kinyiffantam egy motoros baleset következtében.
Amint megkapom a választ a kérdésemre csak egy nagyot sóhajtok és megrázom a fejemet. Nyílván nem ment haza. Ergo nem aludt. Le merem fogadni, hogy Oki is itt bujkál valahol, mert amikor mentem haza még bent volt. Hah, ezek ketten…valami félelmetesek. -Szóval megint éjszakáztál? Mi lesz így veled? Tudtad, hogy az alvás hiány igen súlyos problémákat okozhat? Meg akarsz őrülni?! - teszem fel a termédek kérdésemet neki és közben mutogatok és afektálok is. Persze csak poénból. Tudja jól, hogy soha nem vagyok mérges ilyenek miatt, max aggódok az egészségükért. -Na és a villany számlát ki fogja fizetni? Hah, tudtam, hogy korlátozni kellett volna az itt létet. - csóválom a fejemet. -Nem hiszem, hogy ez lehetséges lenne. Nincsen háló szoba az épületben. - mondom neki, amikor a költözésről beszél. Na meg amúgy is, a munkahely miért jó, hogy ha az otthonod is egyben? Azzal nincsen semmi baj, ha valaki szereti a munkahelyét, mert akkor ez azt jelenti, hogy szereti, vagy legalábbis kedveli az embereket benne. Jól érzi magát és jó a környezete is. Vagyis én így értelmezem, aztán ki tudja, hogy kinek mi a fogalma erről. Mindenki más, de mégis valamire egyformán gondolkodunk, maximum máshogyan fejezzük ki magunkat és az érzéseinket is. -Hé, várj meg! - iramodok meg utána, amikor a lift felé indul meg. Kicsit elbambultam, de hamar utolérem őt. Megnyomom a lift gombját és várjuk, hogy jöjjön a lift. -Hmm? Nem tudom, én is csak nem rég értem ide. Bár ahogy ismerem őt, biztosan ügyködik már valamin. Lehet pont elkerültétek egymást. - válaszolok kérdésére. Az a szőkeség is néha túlzásokba tudja vinni, de legalább éjszakázni nem szokott. Mondjuk az is jogos, hogy legtöbbször azért haza kergetem őt, főleg amikor már kezd kicsit káosz történni körülötte. A céget meg még köszönöm, de szeretném egyben látni. Amikor a lift jelzi egy rövid hanggal, hogy megérkezett és az ajtók is kinyílnak, mutatom Yu-Na-nak, hogy menjen nyugodtan előre, majd mikor megteszi, én is belépek és megnyomom az emeletünket. -Amúgy minden rendben? Kissé feszültnek tűnsz. - nézek le a kolléganőmre. Valami nem stimmel vele. Mondjuk oké, mindenkinek vannak furaságai, de na. Nem százas nála valami. Azért ennyire, már kiismertem őt. Még ha lehet neki ez nem jó vagy nem akarta volna. Aztán, hogy most elmondja nekem vagy sem, az rajta múlik. Viszont úgy vélem, hogy egy jó csapatban ez sem árt, ha néha megnyílunk a másiknak.
Ugyanolyan nap, mint a többi. Vagyis… Most már normalizáltam a hajnalokig való virrasztást Oki mellett a műhelyben, na meg a koffein túladagoltságot, amitől már a kezeim is remegni szoktak. Mégis ismét a kávéautomata előtt állok és várom, hogy a latte elkészüljön, addig is tudok pár pillanatra pihenni. Félig-meddig ébren billenek egyik lábamról a másikra, miközben a telefonom szüntelenül pittyeg a farzsebemben. A lehetőségek száma végtelen, ám a mostani történések miatt Josy és Jerry kerül előtérbe. Már épp húznám is elő, hogy lecsekkoljam ki lehet az, akinek ennyire kellek, amikor Logan toppan be az eddig meghitt kis reggelembe. A telefon ki is csúszik a kezemből, még pár alkalommal utána kapok hátha sikerül megmentenem, de a harmadik próbálkozás után már inkább csak elfogadom a sorsát. Savanyú arccal bámulok vissza a kávéautomatára, aztán csak felsóhajtok. Kell egy-két másodperc ahhoz, hogy Logan energiabomba szintjét tolerálni tudjam valamennyire. Karját egyelőre még hagyom, abból úgyis könnyedebben tudok kibújni, mintsem egy kora reggeli beszélgetésből. - Nem, nem mentem haza. Ez a második otthonom. - a kávémat készítő gép egy fülemnek édes csilingeléssel jelzi, hogy kész a koffeinbombám, így el is veszem a papírpoharat, majd lehajolok, hogy a mobilomat is visszatulajdoníthassam a cég karpetjáról. - Segítesz majd beköltözni? - kérdezem tőle gúnnyal csepegtetett hangon, aztán csak elfordulok tőle és az irodám felé indulok el. Tudom, hogy jönni fog utánam, így nem veszek a fáradtságot arra, hogy meginvitáljam a liftekhez. - Josy is itt van már? - komolyabb kérdés szökik a fejembe, ahogy az első forró korty megérinti szájpadlásomat. Logan volt mindig is a fekete bárány a csapatban. Ő nem volt egy zseni, mint a többiek, de a mássága mégis beleillett a közösségünkbe. Néha pedig még én is jókat tudtam derülni az ostobaságain. Mostanában viszont…nem tudom mi tudna boldoggá tenni. Néha eltűnődök azon is, hogy pont Logan lenne a legalkalmasabb a problémáim megosztására, de aztán mégis lefékezek mielőtt még komolyabban gondolkodnék rajta. Meg aztán mit tudna ő értem tenni? Megölelne? Bár még az se esne annyira rosszul…
Reggel egy nagy nyújtózással kelek fel és felpattanok az ágyból. Ismét nyújtózok egyet, aztán ásítva egyet megyek a fürdőbe. Ott megmosom az arcomat, utána pedig valamit kezdek a hajammal is, hogy ne legyek annyira kócos. Tudom, tudom. Előbb fel kéne öltözni, hiszen aközben úgy is megint tönkre vágódik az embernek a haja, de már mindegy, megszoktam, hogy így csinálom. Amúgy is általában kicsit elengásabban öltözök, ha már egy cégnek az egyik fejese vagyok. Azért nem mehetek tréningbe és pulcsiba, pedig amúgy az lenne a legjobb. Számomra az lenne a paradicsom, a vevők viszont lehet nem annyira értékelnék ezt, szóval kicsit moderálom azért magamat. Amint elindulok a konyha felé, látom, hogy lakó társam még alszik. Biztosan megint sokáig volt fent. Erre csak megrázom a fejemet. Na mindegy, hagyom aludni. Ma hagyok neki egy cetlit, hogy ha felébred, akkor tegyen már be mosást, mert ahogy látom, elkél már. Én is megtehetném, de most nincs időm rá. -Hmm, nézzük mit tudnék enni. Lehet, hogy a bevásárlásra is hagyok egy cetlit, hogy azt is csinálja meg. - beszélem meg magammal, aztán csinálok egy roppant finom és laktató szendvicset. Elvégre a reggeli a legfontosabb étkezés, akkor kell jó sokat enni, hogy később legyen energiád a napra. Mondjuk én szeretem a hasamat, annak ellenére, hogy nem látszik meg rajtam. Mit mondhatnék? Szerencsés alkat vagyok ilyen szempontból szerencsére. Sokan irigyelnek is emiatt, hogy nekik edzeni kell meg fogyózni ahhoz, hogy ne hízzanak el. Hát igen, a szerencse mellettem állt. A reggeli után felöltözök és fogat is mosok, utána fogom a kocsi kulcsokat és bemegyek a céghez. Leparkolok, majd besétálok az épületbe. Köszönök az ott dolgozóknak, recepciós, takarító stb. Mint mondtam vagy említettem, én szerintem jó csapatot hoztunk össze Josy-val, de ebbe persze nem csak a feltalálok meg a kütyü készítők vannak benne. Út közben meglátok egy ismerős arcot is, így vígan megyek oda hozzá és átkarolom őt. -Hééé csajszi! Mizujs? - nézek Yu-Na-ra és villantok egy kedves vigyort. -Mióta vagy bent? Megint korán jöttél? Ugye azért haza mentél és aludtál? - bombázom le őt a kérdésékkel, mert tudom, hogy van két emberünk, akik túlzásba tudják vinni a melót. Az egyik pedig ő az.
Legutóbbi képek
