- Vannak titkaid cicafiú? - viszonzom mosolyát pajkos, csábító szemekkel. Nem nézném ki belőle azért, hogy annyira rossz volna, de bevallom, ha ki is derülne a kis saras oldala, még vonzóbbá válna. Kár, hogy nem vagyok híve a hosszútávú kapcsolatoknak. Mindezek mellett szívesen belekóstolnék, hogy megízlelhessem az “ártatlanságát”.
- Nem? - kuncogok fel válaszán. Több bátorság és elhivatottság lakozik benne, mint azt valaha gondoltam volna. Követi a kis fejében kitűzött érzések hadát, még akkor is, ha én le akarom őt téríteni az útról. Ez igazán aranyos gesztus tőle, így csak tovább mosolygok, s néha-néha felkuncogok, ahogy gondolataim a válasza köré gyűlnek ismét, aztán figyelmemet eltereli egy vad csókkal. Édes ajkairól lenyalom még a pezsgő maradványait, mintha kötelezőnek érezném, hogy “feltakarítsak” utána.
- Azt rögtön gondoltam. - mutatóujjamat végigvezetem ajkain, finoman kitapintva ujjbegyemmel a még nedves területeket. Szívesen eliszogatok én vele bárhol és bármikor. Hiszen’ ahogy korábban is mondtam, ha itt iszok, nem én húzom a rövidebbet. Az itt dolgozók szinte mindenben előnyt élveznek, még akkor is, ha a kuncsaftot oktalanul állítják elő.
Amikor a fülemhez hajol érzem gerincem vonalán azt a korábbi kellemes bizsergést, melyet a csókváltásunk alatt tapasztaltam. - Démonka? Milyen bátrak vagyunk hirtelen. Ennyire könnyen eladnád a lelkedet is? - még egy pillanatra el is játszok a gondolattal. Nem áll távol tőlem a túlvilági üzlet gondolata, s még ha tehetném, szívesen válnék keresztúti démonná, aki csak arra vár, hogy szerződéseket köthessen az ostoba halandókkal.
- Remélem hatalmas a meglepetés. - nevetek fel -mialatt sokatmondóan pillantok a lenti területeire-, majd óvatosan megérintem a vállamat, melyre az imént nyomott egy csókot. Izgalmas játékot űz, s ebben én magam is partnere leszek.
Időközben bezárom a szobám ajtaját, majd visszatérek a táncparkettre, hogy az est hátralevő részében megkereshessem a kenyerem. Bár Kylian már a mai kis látogatásával állta a havi költségeimet. Épp ezért sem vagyok rest leguggolni előtte, amikor odacsalogat magához. Mosolyogva billentem oldalra a fejemet és nézek rajta végig fürkészve, mintha csak vetkőztetném szemeimmel. Lecsúszok a parkettre hátsómmal, majd lábaimat széttárva hajolok közelebb a színpad mellett ülő fiúhoz. Kezeimet két vállára helyezem és füléhez billentem fejemet épp annyira közel, hogy megnyalhassam füle ívét.
- Akár most is végezhetek. Adsz egy fuvart? - súgom neki egészen közel, hiszen a teremben lévő hangzavar minden szócskát eltompítana.

Celeste & Kylian

we are chaos and balance.

- Nem feltétlenül vagyok olyan fehér, mint amilyennek tűnők. Hisz ki tudja mit rejteget a mély belső, nem igaz? - mosolyom halovány, de szemeimben ténylegesen látszik a kimondatlan kérdés.
Biztos annyira ártatlan vagyok, mint amilyennek ő hisz engem? Én kötve hiszem. Hiszen akkor most sem itt ülnék egy klubban és próbálnám meggyőzni őt. Arról, hogy vágyom rá és nem csak azért, mert egy ügyfél vagyok vagy esetleg tárgyként látnám őt. Eszem ágába sincs.
- Biztos az, hogy megbánom? Én nem hinném. – felelem neki, miért kellene egy embernek megbánnia az érzelmeit? Soha, de soha nincs szégyelleni való abban, ha ilyen tüzet gyújt benned valaki.
Én pedig nem érzem úgy, hogy szégyellenem kellene azt, amit ő hoz ki belőlem. Hisz ő az én fényem még, ha ezzel ő maga nincs is tisztában.
Legalábbis jelenleg.
Nekem nincsenek már rózsaszín felhős álmaim. Az élet kegyetlen és ezt fel kell dolgoznunk. Így a szerelem érzése is bármennyire szép megvannak a maga tüskéi. Ahogy valószínűleg Celestenek is.
Én pedig szíves örömest érek így is hozzá. Vonz magához, én pedig nem mondok le róla bármi történjék.
Csókja édes, hívogató, mintha ezzel is még inkább magához szeretne csalogatni, beburkolni és jobban elérni azt, hogy szeressem őt. Bármennyire nem kergetek álmokat ezért az édes csókért bármikor képes lennék bármit feladni.
A pezsgő íze mintha megszűnne teljesen, csak Celeste édes ajkai léteznek, szinte már kínzás elválnom tőle. Mintha azt a jutalmat vennék el tőlem, amit megkaphatok, ha éppenséggel jól viselkedem.
Botor gondolat lenne? Ki tudja, talán pont a pia az, ami megüt és még inkább a fejembe szállt volna? Esetleg a kettő együtt?
- Szívesen leitatlak… csak éppen nem itt. – mosolyodom el pimaszul kivételesen, hisz olykor nekem is lehet nagyobb a szám, nem igaz? Örömömre szolgálna elrabolni őt magamnak ma estére és… másutt folytatni azt, amit itt esetlegesen elkezdtünk. Persze ez lehetetlen, nem igaz?
Ma amúgy is dolgozik maximum megvárhatom míg végez. Addig talán józanodom is valamicskét. Bár ki tudja miként fogadja tőlem eme felvetést.
- Türelmes vagyok és meg is várhatlak. – az orrom pöckölésére finoman megráncolom a sajátomat majd felnevetve felállok és utána lépek mielőtt kiléphetne.
A füléhez hajolok finoman, jó magam beszívom az illatát és szinte bizsergés jár át. Hisz érzem a rá emlékeztető illatjegyeket.
- Szóval? Legyek hűséges kiscica, aki megvár, kis démonka? – hangomban semmi rosszanlás nincs. Kedveskedés mindez, hisz lényegében tényleg ő az én démonom. Ő az egyetlen, akinek hagyom, hogy kísértsen kedve szerint.
Vállára lehetek egy finom csókot. Aprócskát, de azért mégis el időzők a bőrén és felegyenesedem. Végén még keresni fogják őt.
- Ki tudja, hogy mit tartogatok neked még ma estére. – csábítgatom, de nem is hazudok. Vettem neki egy apróságot, de azt itt mégsem adhatom oda.
Szabályellenes bármennyire is legyen ez idegesítő én pedig még szeretnék ma este gyönyörködni Celestében. Ehhez pedig, ha kell még megnyitom a pénztárcámat.
Leérve csak rendelek magamnak egy pohár italt, hogy ne üres kézzel üljek le újra arra a helyre, ahonnan végül felcsábított Celestre. Tekintetemmel pedig őt keresem, hogy legalább gyönyörködhessem a látványában.
Legalábbis ez megy egy darabig.
Olykor beleiszom az italomba és elgondolkodva most elszakítom róla tekintetemet, a tömegen pillantok végig. Meglátom főnökömet is vagy éppen Cherylt.
Tekintemet mégis visszavezetem Celestére. majd magamhoz csalogatom őt, jobban mondva felemelve kezemet mutatóujjammal jelzem, hogy jöjjön közelebb.
- Mikor végzel, hogy elraboljalak? – tudakolom kicsit közelebb hajolva, de olyan hangerővel beszélek, hogy csak ő hallja.

560 szó

Szerettem játszani a kis naiv fejével. Aranyos volt, ahogy így kitárta előttem a szívét, csak azért hogy én a körmeimet mártogathassam benne. El is vártam tőle, hogy más nőknek ezt ne engedje meg, ám amilyen kis hűséges volt, ettől egyáltalán nem kellett félnem. Egyet viszont biztosra tudtam: én nem fogom magam a lelkéhez kötni.
- Őszintén? Ki. - nevetek fel szórakozottan - Ártatlannak tűnsz, Kylian. Formálhatónak. Olyan ember vagy, akinek tiszta a szíve. Mégis mit kezdjek én a patyolatlanságoddal, édes? - nem szabadna elhinnie, hogy a kettőnk között felgyulladt láng valódi érzéseket takarnak. Ez csak a munkám része. A pénzéért akármit elkövetek, de szerelembe esni nem fogok. Épp ezért akarom felébreszteni. Ha futni akar, akkor most kell megtennie, mielőtt egy életre megbánja döntéseit.
- Érzem a fiatalság tüzét, a kíváncsiságot, a vágyakat. - érdeklődve figyelem, ahogy a kezemmel babrál. Égető nyomokat hagy csókjai után, ezért elmosolyodok, majd ujjaimmal megcsippentve állát emelem fel tekintetét rám. - Meg fogod bánni ezt, Kylian. - sajnálom őt, amiért így érez. S magamat még inkább, amiért nem ígérhetek meg neki olyan gyönyörű vattacukros álmokat, mint amilyeneket ő is akarna tőlem. Nem vagyok egy kirakatbaba, akit bemutathat a szüleinek. Már csak a munkám miatt sem tudna egy háztartásba tenni velük. Kylian jófiú, én pedig maga voltam az ördög.
- És ez így van rendjén. - doromboljon csak. Lepjen el a kisfiús szeretetével, hogy aztán a könnyeiben fürödhessek. Mégis milyen másik befejezés jöhetne szóba, ha nem a keserű végzet?
Az ölében ülve átkarolom vállait, míg ő igen cselesen lop tőlem egy csókot. Ajkain érzem, ahogy szétnyílnak, s utat engednek az apró kortynak, melyet a pezsgőből szippantott. Az alkohol mézédes mámorába süllyedek, ahogy csókunkat elmélyítve ragadom meg a fiú tarkóját. Pár másodpercig tart csupán ez az intim pillanat, végül megszakítjuk és tovább evezünk a szavak csurdogáló patakjában.
- Rafkós vagy, cica. - nevetek fel ismét, majd egy tőlem szokatlan csókot nyomok a homlokára. - Ha rossz akarsz lenni, akkor itass le. - egyértelműen ásom a fiú sírját, hiszen ha részegen mászok ki ebből a szobából, akkor sem én leszek lecseszve, hanem a kuncsaftom.
- Ám azt hiszem erre még várnod kell. - kiveszem kezéből a pezsgőspoharat, majd megiszom a maradék kortyot is belőle. - Lejárt az időd, Kylian. - mosolyogva pöccintem meg az orrát, majd feltápászkodok az öléből, s megigazítva szerelésemet lépek az ajtó elé.

Celeste & Kylian

we are chaos and balance.

Ahogy azt mondja hűségesnek bizonyulok csak mosolygok. Valóban akként is viselkedem így mi panasz is lehetne? Semmilyen.
Nincs jogom a panaszra. Ő az én felüdülésem egy rossz nap után és jelenleg Vernonnal dolgozni igen megterhelő tud lenni. Nagyon megterhelő igazából. Erre majdnem vágok is egy fintort.
- Ezt örömmel hallom. - kacsintok rá, hiszen mindig attól félek, hogy esetleg rám fog unni egy idő után. Nem vagyok egy kétajtós vadállat, csak egy izmos futár, aki belekerült Miranda bűvkörébe… báron kívül is.
Soha nem hagyom magamnak azt, hogy ábrándozva többet gondoljak bele ebbe az egészbe, de úgy gondolom jobb tisztában is lenni jelenleg merre is áll kettőnk között ez az egész. Nem mintha egy átlagos kapcsolat képét tudnám elképzelni magunknál.
Hisz Mirinek az a munkája, ami… és nem éppen az átlagos barátnők közé sorolnám, ha azt az oldalát nézem. Nem is tudnám annak elképzelni.
- Nem gondolod, ha ilyenre vágynék akkor már nem lennék itt? Tudom jól erős nő vagy, a magad vágyaival. Nem láttam és nem is fogom értelmét látni, hogy egyik ember leláncolja a másikat. Kinéznéd belőlem, hogy elvárjam szende kislányként viselkedj? - vonom fel szemöldökömet érdeklődve és megrázom utána a fejemet és úgy veszem el tőle a pezsgős poharat.
Lehet töményebb kellene, de már oly mindegy. Így nézek fel Miranda szemeibe.
- Amennyiben te is érzed azt, ami kettőnk között húzódik csak annyit kérek, hogy ne nyomd el. - nézek a szemeibe majd megfogva kezét simítok végig a tenyerében és megpuszilom a simogatás helyét. Tudatosan próbálom édesgetni? Lehetséges.
Nem kergetek vad álmokat afelől, hogy mindig harmonikus lehet a kettőnk közötti dolog… bármi is legyen most kialakulóban.
Mindig az olyasmi híve voltam, hogy megbeszélés alapon minden megoldható és nem szép, ha a másik felett uralkodni óhajt bárki is. Legyen szó nőről vagy férfiról. Ott már valami egészen más van és nem tisztelet.
- Inkább én vagyok az, aki neked dorombol, nem? - mosoly újra ajkaimra kúszik majd beleiszom a pohárba miközben őt nézem és finoman húzom ölembe. Keveset vettem ajkaim közé a pezsgőből így csókolom meg Mirit, hisz direktbe nem kínálhatom meg.
Nem akarom, hogy meneküljön előlem. Nekem ő a fény még, ha ezt ő nem is tudja. Vele nem találkozom… már nem lennék itt, ki tudja mennyire fordulok ki magamból.
Lehetséges tisztességes munkám sem lenne vagy lakásom.
- Így adhatok egy kis italt legalább… másképp Vernon tuti kihajítana. - nevetek halkan és elmosolyodom játékosan. - Talán ma rossz fiúnak kellene lennem? - nem akarom túlfeszíteni a húrt Mirinél ezzel a témával és nem is épp megfelelő a hely egy ilyen komoly beszélgetés lebonyolításához sem.
Talán, ha újra kettesben leszünk a báron kívül. Addig talán sikerül megmutatnom a számára, hogy tényleg akarom vele és úgy fogadom el őt, ahogy van. Ehhez pedig rosszfiúnak vagy éppen jófiúnak is kell lennem, ezer örömmel teszem meg.

464 szó

Egész jó szórakozásnak bizonyult a fiú. Kicsit egy betöretlen csődörre hasonlít, akiből csak úgy áradnak a szexuális vágyak. Kíváncsi volnék azért, hogy mennyire ártatlan is ő valójában, hiszen itt előttem adja a macsó, belevaló fiúcskát, közben lehet odalent még érintetlen. Mindenesetre nem most lesz kedvem kibontani az ajándékcsomagját, inkább csak tovább húzom az agyát egy-két kellemes műsorral megfűszerezve.
- Azt látom. - válaszával előcsal belőlem egy rövidke nevetést, ahogy hajamat egyik vállamról a másikra dobom. Hatalmas játékos. Mosolyom szélesedik hangulatomnak megfelelő arányban.
- Csak nem megnyerted a lottót, drága? Vagy megtaláltad a szivárvány végében heverő üstöt? - nevetem el magam ismét. Olyan választ ad, mellyel valóban nem számoltam. Ám roppantmód örülök annak, hogy még hajlandó a zsebe mélyére nyúlni a kényeztetésem érdekében. Keze simítása is épp olyan bizsergető érzést hagy maga után, mint bátor szavacskái. Orcámat lágyan beledöntöm tenyerébe, mielőtt még kényelmesebb pózba tessékelném őt. Van időnk, nem sietünk sehova, de szegény párának tényleg nem árt a lazulás. Olyan feszült lehet Vernon munkái miatt. Biztosra veszem, hogy nem bánik vele kesztyűs kézzel, Kylian pedig pontosan annak a hűséges kutyusnak tűnik, akit lehet is pattogtatni.
Vállaira összpontosul figyelmem és jól átdolgozom a fáradt izmait, melyet jóleső sóhajokkal ad tudtomra, hogy élvez.
- Valóban hűséges ebnek bizonyultál. - kacagok fel, s homlokomat az övének döntve mosolygok le rá. Érintése itt-ott furcsamód felperzseli bőrömet. Tényleg többet gondolnék ebbe a kis macska-egér játékba? Hiszen ő csak egy kisfiúnak tűnik, aki az anyukáját keresi, mégis úgy érzem bármelyik pillanatban szenvedélye hálójába ragadok. - Sose tudnám megunni. - lehelem a szavakat ajkaira, ám még mielőtt bármibe bele tudnánk fogni, elhajolok tőle, s arcát is elengedve mászok le róla. A pezsgőjét már készítem is elő a jegestartóba. Úgy érzem komolyabb témába vágott bele, melyet el kell oszlatnom a feje felől. Tudom mit vár tőlem. Tudom, hogy azt akarja az övé legyek, mégis...azt hiszem csak én bántanám meg őt a végén. Az életeink és jövőképünk más-más festményeket rajzoltak elénk. S míg én boldog vagyok ebben a valóságban, rettegek attól, hogy ismét parancsokat követve egy olyan kapcsolatba kerüljek, mely csak Mirandára emlékeztet.
- Bolond álmokat kergetsz, Kylian. Én nem az a nő vagyok, akihez ha hazatérsz főz, mos, takarít. Nem vagyok álmaid jelöltje, aki szenved kislányként bújik meg a hátad mögött. - egy pezsgőspoharat töltök félig, s átnyújtom a fiúnak.

Celeste & Kylian

we are chaos and balance.

Rejtély mennyire vad dolgokat tud pontosan előcsalni belőlem Celeste. Egyet tudtam biztosan úgy vonzott magához, mint eddig senki soha. Ez pedig nem csak annak köszönhető, hogy pont a legrosszabb időszakomban kapart össze a földről. Ám vannak olyan érzelmek az ember orra előtt, amit nem nevez nevén még a biztonság kedvéért.
Vernonnál a munkát nagy százalékban Celeste miatt vállaltam el, ha ez nem lenne nehezen tudnék itt lenni minden este. A kettőnk között kialakult játék pedig már sokkal mélyebb, mint amilyennek legalább én gondoltam volna eleinte. Megbántam-e? Egyáltalán nem.
- Utálni? Dehogy utálom, minden percét élvezem. - lusta félmosoly húzódik ajkaimra és kicsit merészebben simítok végig hasán mellei irányába. Végül is a kis fészkében nem figyelnek árgus szemekkel mit is teszünk. Én pedig nem éppen jófiúként, de kiakartam élvezni minden percét annak az időnek, amit ma vele töltök. - Mindegyik igen csábítóan hangzik, talán egy méregdrága pezsgő és egy öltánc lehetne a kezdet… aztán pedig szépen sodródhatunk az árral. Mit gondolsz? Teljes mértékben túl élem, azért még némi italt elbírok. - szemeit tanulmányoztam, finoman simítok végig arcán amikor megállapította, hogy fáradt vagyok. Ez igaz is volt, mostanában volt olyan nap is mikor dupla mellót vállaltam. Hiába volt fárasztó marha jól fizetett így vétek lett volna nemet mondani rá.
- Minden rendben, már a látványod képes elűzni bármilyen fáradtságot. - pillantottam fel rá miközben készségesen ültem le a kanapéra. Jóleső sóhaj szakadt fel belőlem, hiszen marhára jó volt, ahogy masszírozgatott. A látvány pedig ami elém tárult még tökéletesebbé tett mindent. Nem mintha nem lennék tisztában azzal, hogy tudatában van annak mennyire megőrjít. Kis engedelmes fiúként táncolok úgy, ahogy ő szeretné az esetek nagy százalékában. Ami mókás, hisz ő az egyetlen, aki kitudja belőlem hozni a rosszfiút és kivetkőztet a jó srác bőréből. Kérdésére felpillantok szemeibe, meglepettség suhan át rajtam ám mégis lágyan pillantok rá.  Lehet bármikor rákérdezhettem volna tőle, hogy hajlandó e velem randevúzni. Féltem a választól ez tény, de nem akartam olyan szituációba húzni őt ami számára kellemetlenné válhatna. A kis finom közös pillanatok, intim játszadozások mind kellemes emlékek számomra. Értékesek, ahogy maga Celeste is értékes nekem. Önzően magamat nézném már bepróbálkozok nyíltabban nála, de magam elé helyeztem őt. Ki tudja mennyiszer néztem rá gyengéden, törődően úgy, hogy észre sem vettem?!
- Akarom, hisz mindig visszatérek hozzád, nem? - kérdezek ennyit tőle. Finoman simítok végig alkarján, kezem megpihen az övén, ahogy arcomat kezei között tartja. Tekintetemet az övébe mélyesztem, mintha választ kapnék így a kimondatlan kérdésekre. - Te meguntad? Nem akarod? Mond… te mire vágysz? - minden játék két félen múlik, ha az egyik kiszál akkor nem tehetsz semmit. Már maga a gondolat is fájdalmas, ha arra gondolok ő esetleg rá illetve rám unt már. Mégsem akarom feladni, csak kis esély is van arra, hogy valamit én nyújthatok neki akkor megfogom adni és még annál is többre képes leszek. Szabad kezemmel finoman a füle mögé simítom a parókája szálait. Hüvelykujjam finoman súrolják az arcát.
- Én nem mondok le rólad… ha te sem rólam. - mosolyodom el kivételesen kedvesen mindennemű játszadozás nélkül. Nem most volt itt a macsó fiú idejének, hiszen elég komoly témába nyúltunk bele, ami rendes figyelmet kíván.

519 szó

Bevallom, Kylian egész mókás társaságnak bizonyult az utóbbi időben. Még az is előfordulhat, hogy hiányozna, ha esetleg már nem jönne meglátogatni. Sőt, egyenesen meg is bántana vele, mert mégis mit képzel, hogy csak úgy szó nélkül köddé válik? Szerencsére efféle esetre még nem volt alkalom és ő mindig hőséges pincsikutyaként tért vissza hozzám. Micsoda jófiú. Már most megérte lenyomni azt az újoncot a parkettről. Isten ments, hogy a legjobb vendégemet odaadjam egy jött-ment plázacicának.
- A kis szent cicafiúnkból milyen vad oroszlán lett. A végén elcsábulok, drága. - játszadozok tovább, ezúttal követve az ő játszmájának szabályait. Emlékszem, hogy az elején milyen kis megszeppent, törött madárka képében nézett fel rám, most meg már félő volt, hogy ő fog összeroppantani.
A főnöke... Mindig is tudtam, hogy Vernon piszkos munkáit nem egyedül végzi, erre a feladatra pedig Kylian tökéletes volt. A jó pénz megjárja mindenkinek a zsebét, míg nem elér hozzám. Ennek gondolata pedig épp olyan édes, mint a lábaimnál kutyus, ki farkcsóválva mered rám, szinte már kérlelve, hogy vigyem magammal. - Megvettél. - mosolygok rá. Megkapta várva várt válaszát, már csak rajta múlott milyen turpisságon töri a kicsike kis fejét. Engem sem kellett félteni persze, volt elég időm rá.
- Ezt úgy mondod, mintha olyan kellemetlen lenne. Csak nem utálod? - lebiggyesztett ajkakkal pillantok hátra rá a vállam felett, ám sok időm nincs, hogy lereagáljam miként préseli mellkasát hozzám. A kis játékától egy jóleső kuncogás szakad fel belőlem.
- A magad nevében beszélj, drága. De ha már itt vagyunk, mit is szeretnél pontosan? Ebben a szobában te vagy az úr. Rúdtánc? Öltánc? Esetleg felbontsak egy méregdrága pezsgőt? Már most ittasnak nézel ki, biztos túl fogod élni ezt a közös órát?- szemeiben láttam a csillogást, mely lehet nem az alkohol hatása miatt tükröződött, hanem épp tőlem.
- Fáradtnak tűnsz. - fordulok ezúttal vele szembe, hogy letessékelhessem az U alakú bőrkanapéra, majd két vállánál megragadva masszírozhassam meg a feszültebb izmait. A jobb szög érdekében el is helyezem magam az ölében, hogy onnan folytathassam fáradt izomzatának feltérképezését. Néha aggódtam érte, tekintve, hogy amennyit dolgozik, aztán azt az icipici szabaidejét is velem tölti, nem aludhatott sokat. Mégis felcsigáz a gondolat, hogy még talán álmatlan éjszakáiban is belecsöppenhetek a fejébe. Egy kósza gondolat, kósza érintés és képes a lábaim előtt heverni. Hihetetlen imponáló, amikor egy férfi ennyire odaadóan esik a karjaidba és szinte még ő kérlel a folytatásért. - Nem untad még ezt meg, Kylian? Biztos, hogy ezt akarod? - vállait masszírozó kezeim most felsiklanak két orcájára. Gyengéden tartom arcát kezeimben, mialatt szemeiből próbálom kiolvasni a válaszokat, anélkül, hogy neki szóhoz kelljen jutnia.
A macska-egér játékunk már egy ideje tart, de még sosem néztem rá úgy, mint párkapcsolati jelöltre. A játék és az intim érintések sokasága felemelő, ez egyértelmű. Mégis tudom, hogy ő többet akar ennél. Vajon én is többet akarok?

Celeste & Kylian

we are chaos and balance.

Hangja hallatán a borzongás járja át gerincem mentét, minden apró kis idegződésem belebizsereg. Olyan hatással van rám, ahogy eddig senki… még maga Will sem. Beteg dolog ez, amit iránta érzek, ezzel én magam is igencsak tisztában vagyok. Ám Celeste olyan számomra, mint valami drog, amit képtelen vagyok letenni. Nem lehet betelni vele, esélytelen a kijutás lehetősége és még jobban belé ástam magamat akkor éjjel. Már magam sem tudom hol mosódik el kettőnk határa, ki a jó és esetleg rossz… vagy ki ront meg kicsodát ebben a játékban. Akaratlanul én tekintetem is megakad néhány percig az igencsak vágyott tájékok környékén. Megnyaltam ajkaimat, mint aki éppen a sivatagból szabadult volna ki.
Lepillantok lábára, ahogyan az én mellkasomat cirógatja végig, újra fellobban bennem a vágy az irányába. Ami már nem újkeletű. Olyan természetességet élvez már lelkemben, mint a légzés, ami szükséges az életben maradáshoz.
- Semmi pénzért nem hagynék ki egy éjjelt. - elővettem a pénzt és két ujjam között mutattam neki, tudja jól én ezer örömest fizetek. Mint egy jó kis katonatiszt, akit elbűvöltek. Ami meg is történt. - Mondjuk úgy… elég jó fej a főnököm és támogatja a megélhetésemet. - vigyorodom el szemtelenül egy picikét. Nem is hazudtam, Vernon olyan bőkezű tud lenni a munkáim során, hogy nem kopik fel szerencsére az állam, valamint így tényleg eltudok jönni Celestéhez elég sűrűn.
Most rajtam lenne a sor, hogy kicsit megleckéztessem, de jelenleg, ha hozzá mernék érni a verő fiúk vagy éppen a hely gazdája kitekerné a nyakamat… hiába, hogy az egyiknek dolgozom fű alatt. Mégis finoman oldalról megcirógatom lábát és elvigyorodom rosszfiúsan, mellette nem mindig tudok jó srác szerepében tündökölni, elég érdekes. Nem igaz?
- Nos? Mit mondasz Celeste? - kérdezek rá végül, tudni akartam merre fog menni… mit fog tenni? Nem zavart a játszadozása, ahogy azt mondta kövessem én meg is tettem. Szinte pihentető volt szememnek a színváltás. Megnyaltam az ajkaimat finoman úgy pillantok rá a most szőke parókát viselő lányra. Szerintem a sötét haj is igen jól áll neki bár a szőke tincsek sem bizonyulnak rossznak. Egy kissé meg is köszörülnöm a torkomat mert igen kétes vizekre kezdek evezni, ahogy nézem sziluettjét. Egész teste formás, szemei igézőek, ahogy ajkai is… gyönyörű a látványa. Felhúzom mégis egyik szemöldökömet a szoba finom kékes színeiben.
- Ma mennyire szeretnéd megtépázni szegény idegeimet? Milyen játékot fogsz űzni velem? - mosolyom most sejtelmes volt, amely ajkaimra rajzolódott. Közelebb léptem hozzá, hátához ért majdnem mellkasom és fülét cirógatta leheletem is. Azt hiszem ez lett számunkra a finom szórakozás, amit csak mi értünk és senki más. Két ujjammal simítok végig karjának bársonyos bőrén, illata keveredik a báréval mégis érzem az ő sima illatjegyeit vagy éppen lehet, hogy ez az ő parfümje. Ki tudja?
- Úgy is tudom, hogy élvezed. - szinte már édesgetően duruzsolom, nem vagyok émelyítő inkább csak hívogatom őt. Mintha egy olyan dolgot kínálhatnék neki amit csak tőlem kaphat meg… senki mástól.

477 szó

A szokásos köröket futom ma is. A vendégek többsége ma csak a kanapékon henyél és élvezkedik a női hátsók tárházában, ameddig én az újoncoknak tanítom be miként pucsítsanak úgy, hogy több lóvét kapjanak érte. Pár lánynak ez még így is problémát okoz, de ha leadom a drótot Vernonnak és Wesleynek, valószínűleg még értékelni is fogják, hogy a selejttől megszabadulunk.
Most is csak ciccegve figyelem a függöny mögül a legújabb zöldfülűt, aki majdhogynem a bokáját töri ki a parketten azokban a magassarkúkban. Holott tekintettel az újoncságára még nem is adtam neki normális, tizenhét centis példányt. Bár már ebben a tizesben is úgy csetlik-botlik, mintha minimum egy felhőkarcoló lenne.
Csak azért, hogy ne feszegessem tovább az idegeimet, letessékelem őt a parkettről és átveszem én a helyét, mondván, hogy neki szünetre van szüksége. Nem szívesen nézném tovább a szerencsétlenkedését, mert a végén tényleg szétpattan egy idegszálam. Fel is csapom az egyik combomat a hűvös rúdra, majd szokásos mutatványaimat bevetve dobom hátra hajamat a menetszélben. Azt hinné az ember, hogy milyen könnyű fel-alá tekeregni egy rúdon, holott egész sok gyakorlat és izom szükséges ahhoz, hogy a tökéletes hatást gyakorolhatjuk.
Tekintetem végigsiklik a terepen, a sok éhes, férfiszempár csak legeli minden mozdulatomat, ám nekem egyetlen finomságon akad meg figyelmem.
- Drága Kylian, hát ma is eljöttél? - negédesen szólalok meg, majd kecses mozdulatokkal lendítem lábamat vissza a parkettre, hogy aztán felüdült mosollyal üdvözölhessem törzsvendégünket. Leguggolok előtte, azzal nem foglalkozva, hogy a fehérneműs megoldással majdnem minden is látszik belőlem. Végül a kényelem szempontjából, inkább leülök a hátsómra és keresztbe teszem lábaimat előtte úgy, hogy a magassarkúmmal végig cirógathassam a mellkasát. Akármikor megtisztel a jelenlétével, szinte látom ártatlan szemei mögött a tüzes vágyat. Epekedik azért, hogy valaki megrontsa és játszadozhasson vele. Ha nem így volna, akkor már rég feladta volna a velem való küzdelmét.
- Pénz beszél, kutya ugat, cicafiú. - dőlök hátra, s támasztom ki magam kezeimmel. Szépen el is emelem egyik lábamat a korábbi pózból, majd Kylian mellkasára emelve szorítom le a fiút a fotelébe. - Még nem költötted el minden pénzedet? Mindig meg tudsz lepni. - játékosan kacagok fel, tekintve, hogy a bevételem nagy százaléka tőle származik. Kifejezetten imponál, hogy miattam jön ide állandóan, ám néha már attól tartok, hogy szegény éhen fog halni, ha minden pénzét rám szórja.
- Hm. - húzom tovább az agyát a drámai szünetemmel, mielőtt még igent mondanék a kis ajánlatára. Persze okkal van külön VIP szobám, de oda alaposan megválogatom kit viszek fel. Kylian viszont...nos, a történelmünkre való tekintettel szívesen kényeztetem el most az egyszer a szoba privát hangulatával. - Kövess. - lökök egyet mellkasán még utólagosan, aztán leugrok mellé a parkettről, s kezébe kapaszkodva kezdem el húzni a VIP helyiségek emeletére. A vörös fények itt is mindent belepnek, ám amikor Celeste birodalmába érünk, a színvilág csupa kékbe és zöld színekbe burkolózik.