I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 14 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 13 vendég :: 1 Bot
Majdnem minden jó irányba terelődött az életemben. Cassidyvel végre igazán egy párnak éreztem magam és boldog voltam! Az apám végre szentelt nekem egy kis időt… de a sulis élet az más volt. Nem tudtam elmenni Noah és az ő sajátos, idegesítő viselkedése mellett. Mindig is piszkált, mintha már a legelején kinézett volna magának. De az okára nem tudtam rájönni. Mondhatnám, hogy nem is érdekelt, de a helyzet az, hogy nagyon bökte a csőrömet. Persze, már akadtak sejtéseim, ő ki lehetett, de nem voltam benne biztos. Mármint, akire ennyi idő után gyanakodtam volna, ő miért nem a mi családunk tagja lenne alapból? De tény, hogy úgy marcangoljuk egymást, mint amott Kovu és Nuka. Mi van, ha ő Nuka? Ez esetben esélyem sincs kivívni a barátságát vagy azt, hogy legalább elmenjünk egymás mellett minden beszólás vagy ököllendítés nélkül. Frusztrált. Zsebredugott kezekkel haladtam végig a folyosón, majd ahogy felpillantottam, ott volt ő. Egyből kicsúszott a számon a neve. - Ah, Noah… nem tudok úgy elmenni a suli egyik pontjába se, hogy ne lennél ott – Tettem hozzá halkabban, inkább magamnak morogva, mintsem neki. A szavaira szemforgattam. Elmehettem volna, de ő máris olyan kedvesen beszél hozzám, nem? – Mi lenne, ha nem szólnál be rögtön az első pillanatban a másiknak? – Érdeklődtem, majd megálltam tőle néhány lépésnyire. A cigire néztem, majd vissza rá. – Elárulnád, mégis mi a bajod velem? Mit ártottam én neked? Úgy általánosságban… szeretnék tisztán látni és tudni, miért kötsz belém minden egyes alkalommal. – Én legtöbbször csak reagáltam a hülyeségeire, sőt… az, amit Cassidyvel művelt, még most sem fért bele a fejembe. Miért akarta elszakítani tőlem? Miért sajnálja tőlem és Cassidytől a boldogságot? Nem voltam hajlandó elmenni és itt hagyni, ahogyan kérte. Muszáj volt beszélnem vele ezúttal.
It annoys me that you got everything that I will never have.
Egy újabb rém unalmas nap az iskolában, na meg mellé párosítva még bámulnom kell Kieran fejét is, ha éppen arra vet az út. Felmorranva zsebre vágom kezeimet, mikor hagyhatom itt végre ezt a porfészket? Megvan! Soha! Mert a csodálatos fal ott díszeleg, mint valami kicseszett háló, ami soha nem enged át, nem tépheted el, nem törheted át. Örökre erre a fullasztó helyre vagyok bezárva. Mióta vannak emlékeim még inkább felemészt a magány és a tudat, hogy anyámnak nem csak odaát, de itt sem kellettem. Szívás. Ez az egy szó jut az eszembe, ami pedig azt illeti ma nem is kerülhetek bajba mert munkám lesz. Jó lenne végre fejem felé keresni valamit, hogy ne megint a híd alatt csövezzek megint nagyjából hónapokon keresztül. Ebből senki nem tud semmit, soha nem mondom el. Az árvaházból természetesen kiraktak amint elértem a megfelelő kort. Milyen meglepő. Mély sóhajjal sétálok most egy kihaltabb részén a sulinak, nincs kedvem a zsivongó, csacsogó őrülethez, ahogy ahhoz sem miszerint lássam az aranyfit a kis drágájával. Próbáltam segíteni Cassidynek és felnyitni a szemét, de mit értem el vele? Semmit. Ugyan úgy ostobának nézheti őt Kieran. Meg is rázom fejemet erre. Mostanában többet találkoztam Rooney bátyával is, így ezáltal a szöszivel is sikerült beszélni. Ám az első találkozásunk elég érdekesre sikeredett. Elvigyorodom az emléken miszerint büntetésbe került a kisangyal. Megrázom fejemet, ah kész nevetséges. Nem kellene lányokon agyalnom főleg nem ezen a szőkeségen. Végén nagyobbat harap, mint amilyet én tudok. Az pedig lehet nekem lesz fájdalmasabb. Néhány csitri sasszézik felém elkezdenek pusmogni. Pillantásomat rájuk vetem mire felkuncog az egyik, másik pedig próbálja kicsit odébb cibálni. Kicsit is rosszfiúsabb vagy az valami mágnesként hat a gömbölydedebb felekre? Ki érti a nőket? Olyan rejtélyek, amit nem fogok soha megérteni. Unottan nézek félre majd befordulok a sarkon, megpillantok egy nyitott ablakot, ami pont jó lesz arra, hogy kicsit cigizzek. Gyorsan el kell szívni azt a szálat. Épp meggyújtom a jelenleg megnyugvásom zálogát, amikor egy ismerős hang csapja meg füleimet. Mondanám minő kellemes meglepetés, de hazudnék. Nagyon. Felciccenek hihetetlenül unottan majd rá pillantok hátra és kifújom a füstöt. - Mi lenne, ha megspórolnánk egy kört? Te szépen elhúzol, én elszívom a cigimet és megyek órára. Na? - még egész kedvesen is szólok hozzá, de az arcomon lévő ideget csak nem leplezi semmi sem, bármennyire szeretném. Nem is tudom a srácot rühellem jobban vagy az életét irigylem igazán? Mind kettő? Miért van valakinek ennyire könnyű dolga míg én kigürizem olykor a belemet is a betevőért?
Legutóbbi képek
Egy újabb rém unalmas nap az iskolában, na meg mellé párosítva még bámulnom kell Kieran fejét is, ha éppen arra vet az út. Felmorranva zsebre vágom kezeimet, mikor hagyhatom itt végre ezt a porfészket? Megvan! Soha! Mert a csodálatos fal ott díszeleg, mint valami kicseszett háló, ami soha nem enged át, nem tépheted el, nem törheted át. Örökre erre a fullasztó helyre vagyok bezárva. Mióta vannak emlékeim még inkább felemészt a magány és a tudat, hogy anyámnak nem csak odaát, de itt sem kellettem. 
Kovu
Nuka