Megpucolni az első héj réteget…

Nem is tudom miért, de világ életemben nem voltam túl szociális ember. Valahogy mindig is idegesítettek az emberek. Emlékszem arra is, hogy régen nem szerettek engem valamiért, de már miért, nem tudom. Nem is zavartatom magam rajta igazából annyira. Nem az én dolgom, hogy kinek mi vagy ki jön be. Talán a mogorva képem miatt hiszik azt, hogy nem lehet megközelíteni engem.

Tűzoltóként dolgozom. Őszintén bevallom, nagyon tetszik ez a munka. Teszem a dolgaimat, a napi teendőimet és senki nem szól bele. Na meg nem is kell annyira beszélgessek az emberekkel, mert ha épp nincsen akció, akkor nem kötelező csevegjek velük. Persze így is van egy-két kolléga, aki próbálkozik és túl sokat dumál. Az egyik ilyen az, Szamár. Valamiért megkedvelt engem és ha teheti, akkor mindig rajtam lóg. Ami viszont rosszabb, hogy rettentően sokat tud dumálni, de komolyan. Be nem áll a szája. Ha egy percig csend van nála, az már nagy teljesítmény. Mondjuk, ha beteg és otthon van, akkor meg az a fura, hogy olyan csend van. Néha már mondhatni, hogy hiányzik is a hangja és a folytonos locsogása. Ilyenkor hiszem azt magamról, hogy néha be vagyok golyózva, ami persze nem igaz, csak úgy érzem.

A másik állandó kollégám az pedig Kandúr. Őt jobban el tudom viselni. Egy részt nem is beszél annyit, mint Szamár, sőt… Más részt pedig jókat is tudok beszélgetni vele. Néha Szamárról is „pletykázunk”, de nem mondunk semmi rosszat, csak szeretjük szívatni és szívni a vérét. A sok panaszkodás ellenére, jó barátom Szamár és persze Kandúr is. Mind a kettő normális srác, a maguk módján.

Jön a második réteg héj pucolása…

Van egy csodálatos feleségem, akit Fionanak hívnak. Azt hinné az ember, hogy sokat veszekszünk, meg megkérdőjelezik, hogy hogyan jöttünk össze, hiszen annyira különbözik a jellemünk. Mit tudunk szeretni a másikat? Na meg a többi szokásos dolog.

Én ugye zárkózott vagyok, szeretem, ha minden a helyén vagy, a megszokás embere vagyok, na meg a csendet is szeretem, egy bizonyos mértékig. Fiona mondhatni, hogy majdnem teljesen az ellentétem. Ő egy igen nyitott személyiség. Szeret ismerkedni, hamar össze barátkozik másokkal, na meg kreatív is, szárnyal a fantáziája. Önvédelmet tanít, nőknek, férfiaknak, fiataloknak egyaránt. Nagyon jó a munkájába. Mind emellett, illusztrátor is. Leginkább gyerekes dolgokhoz, nagyon szeret a törpék kedvére tenni. Fiona egy igen csak sokoldalú, okos, nyitott, kedves és csodálatos nő. Büszke vagyok rá és örülök annak is, hogy engem választott.

Végül megpucolod az egész hagymát…

Egy időszakban kezdtem azt hinni, hogy túl sokat dolgozok, mert a tükörben egy zöld alakot pillantottam meg a tükörben. Nem igazán értettem, hogy mi ez, ki ez. Aztán visszatértek az emlékeim. Én vagyok Shrek, a nagy és gonosz ogre, aki végül megmentette a hercegnőt, Fionat és boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Vagy valami ilyesmi, de közben mégsem haltunk meg.

Emiatt eléggé feszengek mostanában. Bár sejtem, hogy kikkel dolgozok és kihez megyek haza, de azért mégis eléggé frusztráló a dolog. Nem tudom, hogy hol vagyok pontosan, mik vagy kik vesznek körbe és hogy mi ez az egész dolog. Az eddigi viszonylag nyugodt életem, most másodjára fordul fel fenekestül. A legrosszabb pedig az, hogy a feleségemnél sem tudom eldönteni, hogy mire számítsak. Ki nevet és hülyének néz? Vagy elhiszi nekem? Nem tudom, hogy mit kéne tegyek. Eltitkoljam és figyeljek a jelekre, vagy csak szimplán rákérdezni?


✦ Képes vagy felvenni a mesebeli alakod és ez esetben a fizikai erőd még nagyobbá válik.
✦ Az üvöltésed bezengi Suncrestet - a város üvegfalai beleremegnek.
✦ Ha olyan a hangulatod, képes vagy magad köré húzni egy láthatatlan "falat", amit senki sem tud áttörni. Ez akkor tűnik el, ha újra képes vagy befogadni másokat.
✦ Szamárhoz különleges kötelék fűz. Érzitek egymás fájdalmát, legyen szó lelki vagy épp fizikai fájdalomról. Így tisztában vagytok azzal, hogy épp mi van a másikkal, legyetek bármilyen messze egymástól.