I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 9 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 9 vendég
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
-Igazán nincs mit. Kell az energia és a reggeli a nap legfontosabb étkezése. - mosolygok kedvesen a férfira, ez után a gyógyszerek közt babrálok. Összekészítem neki, amik kellenek, aztán azokat is a tálcára teszem, egy pohár vízzel együtt. -Ezeket majd vegye be evés után. - kérem meg rá. -Tudom, eléggé zavaró, senki sem szereti a gyógyszereket. Még én magam sem, pedig ebben dolgozom, de fontosak ahhoz, hogy gyorsabban felépüljön. - közlöm neki, mert tényleg így gondolom. Én sem szeretem úgy mond “rákényszeríteni” erre a betegeket, de muszáj vagyok. Ez a feladatom. Ha nem teszem, nekem is bajom lesz belőle. -Ezt örömmel hallom, hogy már jobban érzi magát és kipihentebb. - mondom és kissé meg is könyebbülök. Mindig örömmel tölt el, ha a beteg jobban van, de valahogy ő tőle hallani még jobb. -Valószínűleg a fájdalom még előfog párszor fordulni, de idővel az is el fog múlni. Illetve, majd lehet egy kis gyógytorna se ártana magának, hiszen az izmainak nem árt. - ajánlom neki, elvégre mégis csak itt fekszik, már egy ideje, plusz elég rossz helyen is volt az a sérülés. -Illetve a vadászattal is csak óvatosan. - teszem még hozzá, talán egy picit szigorúbban is. -Köszönöm a kérdését, jól aludtam szintén. Talán picit keveset, de nem panaszkodom. - teszem hozzá, nem akarom, hogy félre értse vagy esetleg magát okolja, mert ez nem igaz. Ez a munkámmal jár, hogy korán kelek. Már nagyjából megszoktam, ritkán érzem magam fáradtnak szerencsére. -Akkor egye meg mind. - mosolygok rá, amikor azt mondja, hogy finom az étel. -Amúgy is az öné. - ez igaz, mert apámmal nekünk van más is. Úgy hogy amit hozok, az mind az övé, nem kell sajnálnia, hogy nekünk nem maradt esetleg vagy kevés van. -Úgy vélem, hogy a körülményekhez képest, nagyon gyorsan. Szerencsére gyulladás nem volt, így azt megúszta. A fájdalmak meg arra utalnak, hogy gyógyul. Úgy hogy remélhetőleg lassan teljesen lábra áll.
Bosszantott, miszerint még mindig nem tudtam helyre jönni és nem voltam elég jól ahhoz, hogy hazamehessek. Pedig lenne dolgom bőségesen, amit megkellene oldani, mondjuk a munkámat végezve pénzt keresni. Ehelyett itt vagyok mert egy félresikerült lövés leterített akár én szoktam a vadakat. Valahol elég ironikus ez az egész, a bizalmatlanságom hatására nincs ki kisegítsen ebben a szorult helyzetemben. Ez pedig abból fakadt, hogy nem egyszer megjártam. Viszont mentségére legyen szólva Xing Cheng állandóan rám nézett szinte és elnézést is kért, ami már kezd szintén bosszantani. Nem ő húzta meg azt az átkozott ravaszt, nem ő tehet erről az egészről. Óvatosan, de kifújom a levegőt. Természetesen hihetetlenül hálás voltam amiért nem hagytam ott a fogamat, valamint Nahimana is a gondomat viselte. Így lényegesen hamarabb talpra állhatok és nem fogok tengődni, mint egy partra vetett szemétkupac. Most is már egy ideje fent voltam mire meghallom az ajtó nyitódását és tekintetem arra vetül. Szép nő volt, amolyan őzike szemekkel, szinte már feketének hatott a barna szín és képes volt az ember bármikor elmerülni benne. Legalábbis számomra ezt a benyomást keltette, ahányszor beléjük néztem. Mosolya pedig sugárzóan bearanyozta a szobát, nőcsábász lennék vagy legalább többet foglalkoznék a női nemmel biztosan megpróbálnám felszedni őt ebben egészen biztos voltam. - Jó reggelt. - viszonoztam a köszönést és kicsit mocorogtam, hiszen attól függetlenül, hogy lesérültem mozogni kell a végén még legyengülök teljesen. Akkor pedig még nehezebb lesz visszatérnem a mindennapokhoz. - Biztosan ízleni fog, köszönöm újfent az ételt. - veszem magamhoz a tálcát, hogy nekiláthassak. Éhesnek éreztem már magamat, ami jól jel, hiszen a gyógyuláshoz bizony muszáj a táplálék. Miközben elkezdem a reggelit néha azt figyelem mit csinált. A gyógyszerek újfent beköszönnek. Alig várom elhagyhassam őket. - Jobban, igaz olykor még fájdalmas egy-egy mozdulat vagy akár más is… de kipihentebb vagyok. - azért még van olyan mikor este jobban elkezd sajogni az az átkozott sérülés. Egy falat lenyelése után újra rá pillantok a nőre. - Maga, hogy aludt? - viszonzom érdeklődését. Tudom valahol úgymond ez is a dolgok közé tartozik, hogy kérdezi a beteget. Én viszont faragatlanságnak éreztem, ha nem kérdezek vissza szintén. Azért ennyi emberség lehet a betegben is. Végül is ellát és próbál minél hamarabb rendbe rakni. - Igazán finom az étel. - egy halovány mosolyt én magam is megejtek felé és bekapok egy újabb falatot. Reméltem Xing Cheng nem fog újra jönni ma a bocsánatkérésével. Nicolas pedig tegnap volt nálam. Így lehet ma nem is jön be senki, ki tudja? - Mit gondol, mennyire halad jól a sebem gyógyulása? - viszont ebben én lehetek idegesítő miszerint szegényt kétnaponta kérdezem erről. Azért jobb lenne tudni nagyjából mikor vállalhatok újra munkát.
Már egy ideje, hogy Mr. Miller-t behozták hozzánk a balesete miatt. Ugyan nem kórház vagyunk, de nekünk van a legjobb ellátásunk gyógyszer ügyileg. Szerencsére szépen gyógyul fel a sérüléséből. Minden nap meglátogatom őt, egy nap többször is. A gyógyszerei mellett viszek neki ételt is, mert arra is szüksége van. Néha, ha úgy van, akkor egy rövid sétára is elviszem, hogy ne legyen felfekvése. Az se túlzottan kellemes érzés, nem kéne még, hogy azzal is szenvedjen. Most is éppen a reggelit készítem össze neki. Nagyjából, már tudom, hogy mit szeret. Gyógynövényes teát is összekészítek neki, mert az jót tesz az immunrendszerének, elvégre nem árt, ha az is erős és nem csak fizikailag vagyunk az. Elég érdekes alak egyébként a férfi. Persze, nem rossz értelemben. Amióta csak felbukkant, valami furcsa érzésem van körülötte. Nem tudom pontosan behatályolni, hogy mégis mi lehet ez. Viszont nem érzem rossznak, sőt. Kellemesen érzem magam a társaságában, nem mellesleg igazán daliáns férfi. Jó képű, eszes és lehet vele sokáig elbeszélgetni. Bár gondolom nem fog ez örökké tartani, mert amint meggyógyul, visszatér a saját életébe, világába. Ami érthető, hiszen csak ideiglenesen van itt. Ráadásul, ha nem sérül meg, akkor soha nem is jött volna ide. Na mindegy, inkább elhessegetem ezeket a gondolatokat. Amikor meghallom, hogy a pirítós is kész, oda teszem a rántotta mellé, majd megfogom a tálcát és elsétálok a betegünk szobájához. Benyitok hozzá, majd apró mosolyra húzom az ajkaimat. -Jó reggelt. - köszönök, majd leteszem a tálcát, majd az ablakhoz megyek és széthúzom a függönyt, hogy még több napfény tudjon bejönni a szobába. Most egész kellemes az idő kint, plusz nem árt egy kis D vitamin sem az embernek, a fény mellé. Ez után megfogom a tálcát és az ágya melletti szekrényre teszem. -Remélem, hogy ízleni fog ez a kis csekély reggeli. - mondom, majd míg magához veszi a tálcát, én addig előkészítem neki a gyógyszereket is, hogy majd a reggeli után be tudja venni őket. -Jól aludt? - kérdezek rá, amikor megint visszamegyek az ágyához és a férfira nézek egy mosollyal az arcomon.
Legutóbbi képek
John
Pocahontas