A jógastúdió csendje, melyet csak a meditatív zene lágy dallami töltöttek meg, hirtelen megszakadt, amikor az ajtó kitárult és egy késő vendég lépett be rajta. A lány gyorsan összeszedi magát, kiteríti a szőnyegét és lassan becsatlakozik a többiekhez. Mindeközben a többi résztvevő nyugodtan folytatta a gyakorlatokat.
Mielőtt még a lány berontott volna, épp a csoportot vezettem egy mélyebb relaxációs állapotba, így a hirtelen támadt, zavaró megjelenése miatt egy pillanatra megmerevedett testem. Az ősi Fa Hai, a démonvadász nem tűrte volna a rendetlenséget és a késést. De most más voltam. Jógaoktatóként megértettem, hogy az élet néha kiszámíthatatlan és a belső béke nem a körülmények tökéletességében rejlik, hanem abban miként kezeljük azokat.
Törökülésbe helyezkedek a szőnyegen, majd a csoport is követi mozdulataimat.
- Üdvözöllek. - köszöntöttem a lányt halkan, hogy a háttérben szóló relaxációs zene hangulatát se rontsam el a résztvevők előtt. - Csatlakozz a légzésünk ritmusához. Beszív…kifúj. - mellkasom megemelkedésével jeleztem a többieknek a tempót. Végül folytatom az órát, mintha mi sem történt volna és a csoport is ismét belemerült a jóga gyakorlatokba.
Mindezek ellenére belül éreztem Fa Hai nemtetszését, de tudtam, hogy most már más úton járok. Nem engedhettem, hogy elmémet ellepje a maga zsarnok gondolataival. A jóga tanításaiban megtanultam, hogy a harag és a nemtetszés csak akadályok a belső béke felé vezető úton. Mindenki útja egyedi volt és a türelem, a megértés és a nyitottság azok az erények, amelyek segítenek nekünk és másoknak is a növekedésben és fejlődésben. Fa Hai szigorúsága helyett én a jóga szeretetét és megértését akartam előnybe helyezni, amely mindenkit befogad és segít a saját útjukon. Ez viszont egyre nehezebbé kezdett válni az idő múlásával… Vajon meddig leszek képes kordában tartani a démonvadász szerzetest?