Iris Phiri vagyok, csak egy hétköznapi kertész lány, semmi titokkal a háttérben. Ez annyira muris lesz! Mindig is odáig voltam az élővilágért, köztük az unikornisokig -akik "nem léteznek"- és természetesen a virágokért is! Már gyerekkoromban is a kertben töltöttem a legtöbb időmet, ahol segítettem édesanyámnak a növények gondozásában. Csodáltam a színek, illatok és formák sokféleségét, amit a természet alkotott. A virágok nekem nem csak díszek voltak, hanem barátok, akikkel beszélgethettem. Épp ezért remek barát vagyok, lyukat tudok beszélni akárki hasába. Én mindennel és mindenkivel remekül el tudom ütni az időt, ha dumcsizásról van szó. Idegesítő lennék? Inkább izgalmas!
Amikor felnőttem, tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni. Egyértelműen lettek volna terveim, de Levelet nem hozhattam magammal. Éveken át csak azért imádkoztam, hogy az akadémia ismét a segítségemet kérhesse. Jó, jó, nem akartam semmi zűrt, csak annyira hiányoznak a többiek és Levél! Az én legeslegjobb unikornisom! Egyelőre sikerült beérnem az elsőre uncsinak tűnő szakmával, legalábbis az unikornis lovas múltam mellett ez igencsak nagyban különbözött. Beiratkoztam egy virágkötő tanfolyamra, ahol megtanultam a különböző technikákat és stílusokat, amikkel kifejezhettem a kreativitásomat. A tanfolyam után elkezdtem dolgozni egy virágboltban, Nanny McFloo-nál, ahol rendszeresen kaptam megrendeléseket esküvőkre, születésnapokra, évfordulókra és más ünnepi alkalmakra. A munkám során sok örömet okoztam az embereknek, akiknek a virágaimmal szebbé tettem a napjukat.
Egy nap, amikor épp egy esküvőre tartottam a robogómon, hogy kiszállítsam a virágcsokrokat, eltévedtem. Nem ismertem a környéket, és a GPS-em sem működött. Egyre távolabb kerültem a várostól, és egyre sivárabb lett a táj. Aztán egyszer csak megláttam egy táblát, amin ez állt: Fata Morgana. Ez egy olyan helynek tűnt, ahol a valóság és a képzelet határai elmosódtak az üvegfalak között. Nem ijedtem meg, hanem fellelkesedtem a kaland miatt. Amikor megláttam a táblát, azonnal eszembe jutott a gyerekkorom. Levél! A robogó csomagtárolóján tartott virágcsokrok miatt egyet cseppet sem aggódtam, ha ez azt jelentette itt megtalálhatom Levelet. Lehet hogy ez az én nagy esélyem!
Talán a Fata Morgana az Unikornis Akadémia egyik titkos bejárata, és talán Levél is itt van valahol. Annyira izgatottá váltam hogy majd kiugrottam a bőrömből örömömben. Nem sokan tennék ezt, ha eltévednek pedig csak egy kis pozitív energia kell és máris szebbé varázsolhatod a napodat. Nem fogok szomorkodni amikor az élet egy ilyen lehetőséget lökött az irányomba.
Fata Morgana területe négy részre volt osztva, és mindegyik rész egy-egy évszakot képviselt. Én a havas terület felé tekintettem, ami az én szemszögemből a legközelebbinek tűnt és visszaültem a robogómra. Nagyon cidri lesz! A hóban robogva csodálkozva néztem a körülöttem lévő növényeket, amik a hideg ellenére is virágoztak. Láttam jégvirágokat, amik kristályosan csillogtak, hópelyhek, amik szirmokká alakultak, és a fagyos ibolyákat, amik illatoztak. De egyik sem volt zöld, és egyik sem volt unikornis. Lehet badarságokat hordtam össze és ennek a helynek nincs semmi jelentősége. De nem adtam fel. Úgy döntöttem, hogy tovább megyek, és megnézem a többi részt is. Talán ott több szerencsém lesz. Elhagytam a havas területet, és átmentem a napsütötte déli oldalra, ahol a nyár uralkodott. Ott meleg volt, és a növények zöldek és színesek voltak. Láttam napraforgókat, amik a nap felé fordultak, szivárványvirágokat, amik a színek minden árnyalatát mutatták, és tűzvirágokat, amik lángokat eregettek.
És akkor megláttam valamit, ami megdobogtatta a szívemet. Egy ismerős alakot, ami a szivárványvirágok között bujkált. Egy unikornist, aki pontosan úgy nézett ki, mint Levél. Nem hittem a szememnek, de nem haboztam. Odarohantam hozzá, és megszólítottam. Aztán egymás karjaiba vetődve újra egyesültünk! Én és drága Levél!
- Várj, várj, várj - szólt közbe az idegen, aki mellettem ült a parkban. - Te most komolyan azt mondod, hogy mindez megtörtént veled?
- Hát, nem egészen - válaszoltam zavartan. - Az a része, hogy miként kerültem Frostcallba stimmel. Úgy éreztem, hogy meg kell osztanom valakivel.
- És miért pont velem? - kérdezte az idegen. - Miért pont én vagyok az, akivel megosztod ezt a fantasztikus történetet?
- Mert...mert te is olyan vagy, mint egy unikornis - mondtam. - Mert te is különleges vagy. Kedves, mosolygós és végig hallgattál. Tiszta a szíved.
De nem hitt nekem. Csak felállt és ott hagyott a padon. Én mélyen fellélegeztem. Nem adom fel. Kiderítem mi folyik Fata Morganaban és megtalálom Levelet. Mit tenne ilyenkor Sophia?

✦ Kitűnő lovas vagy, amióta csak az eszedet tudod, de igazán sokat az Unikornis Akadémián tanultál.
✦ Összekapcsolódás Leaffal/Levéllel: képes vagy összekapcsolódni a lovaddal, ami viszont ideiglenes. Ehhez megfelelő lelkiállapot és érzelmi kapocs szükséges, ha ez nincs meg, akkor az összekapcsolódás sem sikerülhet. Ha viszont sikerül, akkor képes vagy azt a Növényvarázst te is alkalmazni, amit ő. (Egy összekapcsolódás 10 körig képes fennmaradni, azután megszűnik és a képességet nem tudja többé előhívni a lovas - egészen az újabb összekapcsolódásig.)
✦ Vészhelyzet, baj esetén megérzel más lovasokat (kizárólag az akadémiai lovasokat), ha a közeledben vannak.