I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 6 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
Ma kerülőúton jöttem haza. Mostanában rászoktam arra, hogy a leglehetetlenebb és kiszámíthatatlanabb útvonalakon közlekedtem, hogy elkerüljem az extrovertált embereket, mint Ryu húga, Devani, vagy Devani széllelbélelt barátnője. Ez a taktika egyébként remekül bevált, hiszen anélkül jutottam el a lakásig, hogy bárkivel is érintkeznem kellett volna. Egészen sötétedésig otthon voltam: meghallgattam Ryu-t és segítettem neki ebben-abban, ettem, elindítottam a mosógépet majd kiteregettem, hogy a ruhák véletlenül se büdösödjenek bele a mosógépbe, aztán összekészülődtem. A holnapi napot kivettem szabadságnak, ugyanis terveim szerint ma későn terveztem hazajönni. Szendvicseket csomagoltam magamnak, amiket aztán a házizsákomban lévő kupac tetejére pakoltam. Volt ott minden: egy pokróc, amit leteríthettem a földre, a kamerám és hozzá különféle tartozékok hozzá, kézfertőtlenítő, elemlámpa, üdítős flakonok és egyéb hasznos holmik. - Este ne várj haza, fotózni megyek. Ha valami nagyon fontos, akkor hívj nyugodtan – magyaráztam Ryunak, miközben a cipőfűzőimet kötöttem be. Még mielőtt beköszöntött volna a teljes sötétség azelőtt ki akartam érni a kedvenc helyemre. Miután elbúcsúztam Ryu-tól, kiléptem a folyosóra. A zárral babráltam, amikor valami hirtelen megbökte a lábszáramat. Összerezzentem, riadtan sandítottam le, de amikor megláttam Wafflest egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. Zsebre vágtam a kulcsaimat, aztán halványan mosollyal guggoltam le a kutyához, hogy megsimogassam a fejét. - Szervusz Waffles – vakartam meg a kedvenc pontjánál a fülénél, majd a tekintetemmel a szomszédomat kezdtem keresni. Kedveltem Ethant, talán ő volt az egyetlen épeszű és introvertált ismerősöm a környéken – az introvertáltság nálam egyébként is hatalmas előnynek számított. - Szia Ethan. Sétálni mentek, vagy most jöttetek? – érdeklődtem, hiszen ha ők is most indultak, akkor felajánlottam volna, hogy egy ideig mehetnénk együtt. Egyébként se volt időnk mostanában beszélgetni néhány üzenetváltáson kívül, amikor megkért, hogy vigyázzak Wafflesre, én pedig örültem volna, ha egyszer az életben nem őrült emberek vettek körül. Még mindig nem dolgoztam fel a múltkori parkos esetet, azért is jártam kerülőutakon, sőt már azt is fontolgattam, hogy keresek egy másik munkát, mert Devani is előszeretettel fenyegetőzött.
Legutóbbi képek
