I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
- Egy kis gömböt kezdtem el alkotni, amit… akár lehet használni védelmi célból is mondjuk színt vagy valami mást tud előidézni magából, menő lenne nem? Képzeld el, ahogy odaragasztasz valakit! – mondom tök izgatottan, de tényleg most már vigyázok a kis picikével nehogy ne várt meglepetések jöjjenek szembe. Eléggé kellemetlen lenne. Nem szeretnék sérülést okozni Logannek, ha egy mód van rá. Szeretném inkább, ha teljesen biztonságban lenne az eféle… kényes eszközöktől. Így is csoda, hogy nem pirulok el minden alkalommal mikor a közelemben van. Pedig! Azok a szemek… meg úgy az egész lénye egy csoda. - Szerintem félre áll a glóriád, ha most angyalként próbálod ebből kibeszélni magadat! – jelentem ki neki mégis elmosolyodom a végén, hisz nem tudok rá haragudni. Lehet ez az egyik gyengém miszerint… tényleg hamar meglágyul felé a szívem pont ezért adom be olykor a derekamat, ha szeretné, hogy valamit megvalósítsunk idebent a laborban. - Én benne vagyok az ebédben, igazából nagyon éhes vagyok! Szóval talán, ha nem jössz még egy pár óráig itt elücsörögtem volna és arra eszmélek csak fel, hogy vacsoraidő és egész nap nem ettem. – osztom meg vele a cseppet sem nagy titkot. Inkább hatalmas tény. Ám egy mosollyal ajándékozom meg amiért kisegített ennek a csapdájából. - Lehet kellene neked valami palást, mint a hősöknek, nem? – kuncogok fel egy kicsit és figyelem a mosolyát. Jesszus, el tudnék olvadni tőle! - Tökéletes, nemsokára kint találkozunk! Ígérem nem tart sokáig. Bár lehet ez egy nőtől mindig veszélyes kijelentés. – mondom elgondolkodva. Elkezdek pakolni szépen, hogy minden a helyére kerüljön vagy legalább abba a csoportba, amiben szeretném használni. Véletlen sem szeretném összekeverni. A végén olyan robbanást idéznék elő, amit inkább nem akar senki látni! - Rendben, mindjárt kész vagyok! – szólok még utána és pakolászom egy ideig, leveszem végül a köpenyt és a tükörhöz lépve nézek bele, hogy nem e vagyok atomra leharcolva a munka miatt. Kicsit igazítok a hajamon meg hát… szájfény mint mindig nálam van és azt is felfrissítve megyek ki Loganhez. Nem mintha annyira agyon sminkelném magamat, de mégsem mehetek ki hozzá csak úgy. Főleg, hogy hát… ő a gyengém. Kilépve keresem őt, de nem is kell nagyon kutatnom, hamar meglátom és hozzá lépek. - Mehetünk! Mihez van kedved? Gyros kaja? Rendes konyha? Külföldi? – nézek rá érdeklődve és elindulok jelezve, hogy mehetünk közben. - Gyalog? Kocsi? Tömegközlekedés? – nem mintha vallatni akarnám, de olyan izgatott vagyok, hogy buknak ki belőlem a kérdések.
-Na és mit alkotsz? - mosolygok rá kedvesen és érdeklődően. Szeretem bele ütni mások dolgába az orromat, de közben tényleg érdekel is, hogy mit akarnak csinálni, mire gondolnak és hogyan lesz megalkotva végül az elképzelésük. Mivel én nem vagyok ennyire okos és kreatív, ezért szeretem néha nézni őket, illetve kérdezősködni. Van, amikor idegesítem őket, van amikor nem, de hát na. Legalább próbálok törődni is velük. -Hmm, neeem, nem tudom! - rázom meg a fejemet és ártatlanul nézek rá. -Én soha nem tennék ilyesmit, szándékosan meg végképp nem! - jelentem ki, de persze tudom, hogy ez kamu. Már mint szándékosan tényleg nem ijesztgetem őket, maximum Halloweenkor, de hát akkor megvan az okom rá. Ha más nem, akkor azért, hogy meglegyen az alap hangulat. -Mi járatban? - majd csak felnevetek egyet. -Neeem, nem. Most kivételesen nem azért jöttem hozzád. - nyugtatom meg őt. -Csak akartam kérdezni, hogy nem vagy-e éhes esetleg? Hiszen ebéd idő van meg minden és már mióta dolgozol. Rád férne egy kis pihenés is, meg kell az energia! - mondjuk nekem abból van bőven, nem fogyok ki szinte soha. Ettől függetlenül éhes vagyok és az üres has az egyik legrosszabb dolog a világon. Legalábbis szerintem az. -Tudtam én, hogy jókor jövök érted! - mosolygok rá. -Akkor mi lenne, ha most itt egy kicsit rendeznéd magad meg ilyenek és én addig megvárlak kint, hmm? - ajánlom fel a dolgot. Segítenék szívesen, de félek, hogy valamit rossz helyre tennék és utána neki lenne baja belőle, nem nekem. Azt pedig igazán nem akarom, nagyon kár lenne érte. Jó fej lánynak tartom és kedves is. Ráadásul, amikor még bele is lendül, akkor élvezet is nézni ahogyan és mennyire izgatott is. -Akkor megyek is. - majd kimegyek a laborjából, de nem megyek messzire persze, hogy ne kelljen keresgélnie.
Ügyködöm újfent az én kis füstbombámon, amit szeretnék minél jobban tökéletesíteni. Miért is jött ez az ötlet? Mert kíváncsi voltam mit is tudok pontosan kihozni ebből! Már meséltem erről Nabinnak is ami még jobban felvillanyozta az egész kedvemet eziránt. Hiszen majd rá akarom bízni ennek a tesztelését is. Dúdolva próbálkoztam annak érdekében, hogy megfelelő legyen a mostani kis labdácskám, rengeteg dolgot kilehetne hozni ebből. Trükkök, fényképek készítéséhez is tökéletessé válhatna. Vagy úgy bármi máshoz, ami persze jó célt szolgálhatna az emberek életében. Most jót is tesz, hogy ennyire eltudok ebben merülni, igazat megvallva hihetetlenül beparáztam a saját érzéseimen… na meg az újkeletű kinézetemen is. Yu-Na rengeteget segített, hogy lenyugodjak, de akkor is hihetetlen még mindig az egész. Logan iránt érzett vonzalmam meg egyben édesítik meg napjaimat és taszítanak aggodalomba. Pont ezért a partyn is tettem őt a lista aljára, ne fogjon senki gyanút. Nyöszörögve nyújtóztam egy nagyot, ahogy éreztem muszáj a testemet megmozgatnom. Észre sem veszem a tényt miszerint belépett bárki is a laborba. Majdnem kiugrok a székemből mikor Logan hangját meghallom eszméletlen közel magamhoz. Még a kezemben van az egyik füstbombám, amit majdnem el is ejtek, rémülten nézek felé hatalmas szemekkel. Jesszusom! Szívrohamot tudna okozni az embernek. - Jézus! Izé… szia… alkotok. - mutatok a kezében tartott gömbre, isteni szerencse nem árasztott el mindent még így is, hogy elkapta. Szerintem most a leghülyébb reakciót tudtam adni úgy mind közül. Csillagos ötös idiótaságból, nekem. - Nem tudod, ki ijesztett rám úgy nagyjából pár másodperccel ezelőtt? - pislogok rá sűrűn majd oldalra döntöttem a fejemet. Néha elgondolkodom direkt szívat e ilyesmivel… de mindig rájövök ő ilyen és kész. Magamban felsóhajtottam egy nagyot. - Szóval, mi járatban a laborban? Csak nem valamit megint kitaláltál és jó lenne megvalósítani? - pillantok rá, inkább fogom a kis bombácskát és beteszem a rendes helyére, nem szeretném újra kísérteni a sorsot. Másodjára nem lenne olyan szerencsénk, hogy elkapja valamelyikünk. Valószínűleg pink vagy akár virító sárga színbe burkolódzná minden pillanatok alatt. Ekkor esik tekintetem a telefonomra és megnézve szinte felsikkantok. - Már ebéd idő van?! Jesszusom, istenesen sikerült most ebbe belemerülnöm. - sosem akarom kihagyni az étkezést, de megesett már többször is, hogy… hát egy-egy étkezés valahol elúszott az éterben. Lényegében most hálás lehetek Logannek amiért felrázott, lehetségesnek tartom tovább pepecseltem volna estig, ha nem bukkan fel.
Hamarosan ebédidő, szóval épp azon tűnődök, a székemben forogva, hogy rendeljek valamit vagy menjek el valahova kajálni. Nem tudom azt sem, hogy mihez lenne kedvem. Már mint, hogy enni mihez lenne kedvem. A meló jelenleg úgy sincs annyi dolgom, vagyis lehet lenne, de nem tartom hirtelen számon a fejemben. Josy vagy Yu-Na úgyis rám szól, hogy ha van valami. Általában ők szoktak nekem szólni, ha ilyesmit elfelejtenék véletlenül, ami nem egyszer előfordult. Ha kicsit bohókás az ember, mint amilyen én is vagyok, akkor ez előfordul néha, de hát nincs mit tenni. Azért szerencsére még nem ment tönkre semmi sem, meg nem halt meg senki sem emiatt. Mondjuk az eléggé para is lett volna, hogy ha ez történt. Uhh, jujj, ne is gondolj erre inkább Logan, csak kiráz téged a hideg. Az meg nem egy kellemes érzés! Nyugodtan sétálgatok a laborok előtti folyosón, amikor meglátom szőke kollega nőmet, aki megint csak valamin ügyködik, kísérletezik. Meg is állok és csak figyelem őt egy kis ideig. Mindig nagyon kitesz magáért. Nem is értem, hogy egy magam fajta emberrel, hogy tudott összehozni egy ilyen céget? Oké, a szüleim gazdagok, szóval megvolt a tőke alap, neki meg az ötlet, de a mai napig nem tudom, hogy mégis miért pont én? Annyi mindenki más van, akivel előbb utóbb létre tudta volna ezt hozni! Mindegy is, én örülök neki, hogy így alakultak a dolgok. Tök jó csapatot összehoztunk szerencsére. Bár Yu-Na miatt kissé aggódok néha, mert eléggé magába forduló csaj, de úgy vagyok vele, hogy majd beszél, ha akar. Én bárki, bármikor meghallgatok szívesen. Nem erőltetem rájuk a dolgokat. Vagyis nem mindig, pontosítva. Végül belépek halkan a laborba és oda sétálok szőke kolleginámhoz, aztán megállok mellette és ránézek. -Mi jót csinálsz? - kérdezek rá és látom, hogy ezzel kizökkentem őt a koncentrációból. Sőt, majdnem el is ejt valamit, így azt én még időben elkapom. -Huh, ez meleg volt! Vigyázz jobban, ne hogy felrobbantsd magadat. - mondom neki úgy, mint ha nem is az én hibám lett volna, hogy ez történt.
Legutóbbi képek
-Na és mit alkotsz? - mosolygok rá kedvesen és érdeklődően. Szeretem bele ütni mások dolgába az orromat, de közben tényleg érdekel is, hogy mit akarnak csinálni, mire gondolnak és hogyan lesz megalkotva végül az elképzelésük. Mivel én nem vagyok ennyire okos és kreatív, ezért szeretem néha nézni őket, illetve kérdezősködni. Van, amikor idegesítem őket, van amikor nem, de hát na. Legalább próbálok törődni is velük.
