I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Felébredni egy idegen helyen talán ijesztő lehet. Azonban az a félelem, amit ez szül önmagában hamar kimerül tekintve, hogy nem a hely az egyetlen ismeretlen dolog. Azt sem tudom, hogyan kerültem ide, vagy egyáltalán miért. Ahogy körbe tekintettem semmi nem volt ismerős, de ahogy a fejemben kutakodtam, hogy hol is lehetek felütötte a fejét egy sokkal nagyobb gond. Ki is vagyok. Nem emlékszem, hogy kerültem ide, de arra sem, hogy mégis ki is vagyok valójában. Az is lehet, hogy kérdések tengerébe fulladtam volna bele, de jelenleg azt sem tudtam, hogy mégis mit kellene kérdeznem, hiszen megakadtam annál, hogy: Ki vagyok? Hol vagyok? Zavarodottságom hamar nyugtalansággá vált, hiszen egyes egyedül voltam egy olyan világban, amiről semmit nem tudtam. De nem csak arról. Még csak magamról sem volt semmilyen információm. Simbának és Nalának köszönhetően nem maradtam egyedül. Befogadtak magukhoz annak ellenére, hogy ők sem tudták ki vagyok. Valaki a nagyvilágból, akinek emlékei szinte a semmivel egyenlőek. Hálás vagyok Nalának azért, mert szeretné megtalálni a családomat, igazából akárkit, aki felismerhet engem és segíthet abban, hogy visszatérjenek az emlékeim vagy legalább választ adhat arra, hogy mégis honnan kerültem ide. Már azon sem lepődnék meg, ha valami űrlénybaba lennék, amit itt felejtettek és csak most tértem magamhoz. Bár azért az elég meredek lenne. Hiszen mégis miként éltem volna túl hosszú éveken keresztül teljesen egyedül. Mégis már különféle teóriákkal előálltam amelyek közül egy sem bizonyult elfogadhatónak. Arról nem is beszélve, hogy kezdett elhagyni a remény, hogy megtalálunk bárkit is, aki emlékezhetne rám. Ha így lenne, akkor már valaki felismert volna az utcákon, vagy nem is tudom. De kezdem feladni a reményt, hogy valaha is megtalálom a családomat.Ugyanakkor egy idő után egy teljesen más gondolat is beleette magát a fejembe. Míg mi minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megtaláljuk a családomat valaki, aki ismerhet ott vannak a legrosszabb lehetőségek. Talán már senki nem él a családomból. Ez viszont nem magyarázza meg, hogy miért ébredtem a semmi közepén teljesen egyedül. Amelyik gondolat viszont többször is mardossa a szívemet minden áldott este, hogy talán nem is akarnak megtalálni. Hogy mindent elkövetek annak érdekében, hogy megtaláljak olyan személyeket, akik nem is akarnak engem viszont látni. Nem tudom, hogy mégis mi lehet az igazság, de néha akaratlanul is a legsötétebb gondolatok közé temetem magam. Az egyetlen menekvést számomra Kovu hozza el, aki valahogy képes elterelni engem a legsötétebb ösvényről mégis úgy tiltanak tőle, mint gyereket a tűztől. Pedig tényleg nem tudom, hogy mégis mi lehet olyan rossz benne. Persze talán, ha jobban elmerülnék azon család ügyeibe, amelyik önként és dalolva befogadott lehet tudnám rá a választ. De egyrészt nem akarok és nem is tudok, hiszen a gondolataimat tökéletesen leterhelem saját magam is.
Képességem
✦ Fel tudod venni a mesebeli, oroszlán alakod. ✦ Hangoddal, helyesbítve az üvöltéseddel képes vagy üveget repeszteni/robbantani. A képesség 5 lezárt játék után aktiválódhat, tehát a 6. játékban.
Joy Dearborn
Koala
Vendég
Vendég
2021-05-17, 20:22
Csillámporos üdvözlet illet téged
Joy Dearborn ✦ Kiara
„Körbe zár a múltam tán: pedig hát magamtól... úgy lennék más.”
Kedves Joy!
Elmondani nem tudom, mennyire örülök, hogy végre-végre ideért Kiara! Valamiért nagyon nehezen akart gazdára találni ez a kisoroszlán, pedig milyen jó plotja van... nem azért, mert én találtam ki. Kiara mindig is nagy kedvencem volt, talán jobban is szerettem miatta a második részt, mint az elsőt. És végre most megelevenedhet egy újfajta megvilágításban a történet. Hát én oda vagyok meg vissza! Nagyon jól megragadtad a karaktert és használhatd a megadott canon leírást, szóval mindenképp dicséret jár érte. Remélem, jól fogod érezni magad nálunk: az biztos, hogy Simba és Nala már vártak rád, megkockáztatom, hogy Rafiki és talán még Zordonék is, szóval játékban nem lesz hiányod. Már csak egy Kovu kellene Neked, hogy minden tökély legyen.
Nem húzom tovább az időt, szaladj foglalózni, és jó játékot kívánok!
Legutóbbi képek
Felébredni egy idegen helyen talán ijesztő lehet. Azonban az a félelem, amit ez szül önmagában hamar kimerül tekintve, hogy nem a hely az egyetlen ismeretlen dolog. Azt sem tudom, hogyan kerültem ide, vagy egyáltalán miért. Ahogy körbe tekintettem semmi nem volt ismerős, de ahogy a fejemben kutakodtam, hogy hol is lehetek felütötte a fejét egy sokkal nagyobb gond. Ki is vagyok. Nem emlékszem, hogy kerültem ide, de arra sem, hogy mégis ki is vagyok valójában. Az is lehet, hogy kérdések tengerébe fulladtam volna bele, de jelenleg azt sem tudtam, hogy mégis mit kellene kérdeznem, hiszen megakadtam annál, hogy: Ki vagyok? Hol vagyok? Zavarodottságom hamar nyugtalansággá vált, hiszen egyes egyedül voltam egy olyan világban, amiről semmit nem tudtam. De nem csak arról. Még csak magamról sem volt semmilyen információm. 
Simbának és Nalának köszönhetően nem maradtam egyedül. Befogadtak magukhoz annak ellenére, hogy ők sem tudták ki vagyok. Valaki a nagyvilágból, akinek emlékei szinte a semmivel egyenlőek. Hálás vagyok Nalának azért, mert szeretné megtalálni a családomat, igazából akárkit, aki felismerhet engem és segíthet abban, hogy visszatérjenek az emlékeim vagy legalább választ adhat arra, hogy mégis honnan kerültem ide. Már azon sem lepődnék meg, ha valami űrlénybaba lennék, amit itt felejtettek és csak most tértem magamhoz. Bár azért az elég meredek lenne. Hiszen mégis miként éltem volna túl hosszú éveken keresztül teljesen egyedül. Mégis már különféle teóriákkal előálltam amelyek közül egy sem bizonyult elfogadhatónak. Arról nem is beszélve, hogy kezdett elhagyni a remény, hogy megtalálunk bárkit is, aki emlékezhetne rám. Ha így lenne, akkor már valaki felismert volna az utcákon, vagy nem is tudom. De kezdem feladni a reményt, hogy valaha is megtalálom a családomat.
Ugyanakkor egy idő után egy teljesen más gondolat is beleette magát a fejembe. Míg mi minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megtaláljuk a családomat valaki, aki ismerhet ott vannak a legrosszabb lehetőségek. Talán már senki nem él a családomból. Ez viszont nem magyarázza meg, hogy miért ébredtem a semmi közepén teljesen egyedül. Amelyik gondolat viszont többször is mardossa a szívemet minden áldott este, hogy talán nem is akarnak megtalálni. Hogy mindent elkövetek annak érdekében, hogy megtaláljak olyan személyeket, akik nem is akarnak engem viszont látni. Nem tudom, hogy mégis mi lehet az igazság, de néha akaratlanul is a legsötétebb gondolatok közé temetem magam. 
Hát én oda vagyok meg vissza!
Már csak egy Kovu kellene Neked, hogy minden tökély legyen. 
