I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1774
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-08-12, 17:48
Tae & Damien
〥gotta get creative 〥
Szeretem a nyugisabb estéket, de a kérdés inkább az, hogy mégis ki ne szeretné azokat a pillanatokat a munkában, amikor viszonylag békében telnek a percek. De persze ezt a főnökök többnyire nem szeretik, ha nem a munkával töltjük. Mármint tény és való, hogy nincs a megszokott munka, de ilyenkor szeretik, ha meglátja az ember azt a munkát, amire nem feltétlen van idő a maximális forgalom mellett. De szerencsére még ilyenkor is van valami, ami azért kellemesebb része ezeknek a munkáknak, amikre csak akkor tudunk időt szakítani, ha viszonylag nyugisabb lefolyású egy-két óránk van. - Az a legrosszabb. - Jegyzem meg, majd gyorsan helyet is foglalok mellette. Nem egyszerű úgy alkotni, hogy közben a fejedben nincs más, mint teljes üresség. A vágy az alkotásra meglehet, de aztán folyamatosan falakba ütközni elég kellemetlen tud lenni. - Miben tudok segíteni? Vagy inkább kérdezzem úgy, hogy mégis mit akarunk most elérni? - Akármiről is legyen szó szívesen segítek neki. Egyrészt, mert szeretek másoknak segíteni másrészről meg igazából addig is nem olyan dolgokon kattog az agyam, amin igazán nem kellene. Látom az üres jegyzetet előtte, ami nem túl jó jel egyrészről, de másfelől azért egy tökéletes kezdet alapja. Valamit biztos vagyok benne, hogy össze tudunk dobni, ha ketten összedugjuk a fejünket. Talán nem vagyunk teljesen reménytelenek nem számít, hogy mennyire tűnik elsőre úgy, mintha azok lennénk.
Szokásos csendes este, a szokásos csendes kis törzsközönséggel. Tőlük éppen van lehetősége az embernek bőven dolgozni és gondolkozni. Mármint nem úgy dolgozni, hogy konkrétan a munkámat végezni, hanem inkább a reklámokkal, és a közösségi média felületeink építéseivel foglalkozni. Kell ez, és más nem igen csinálja meg rajtam kívül. Na nem mintha másban nem lennének meg az ehhez szükséges kreatív energiák, vagy a többieket nem érdekelné ez az egész, szimplán annyira kisajátítottam ezt a feladatot, hogy így a koncepció kitalálásának nagy része általában rám marad. Most is épp összeráncolt szemöldökkel ülök a telefonomon megnyitott üres jegyzettömb fölött, merthogy kivételesen semmi sem jut az eszembe. Mintha elzárták volna a csapot, amin keresztül eddig megszülettek a legjobb ötleteim. Már napok óta ez a helyzet, és kezdek egy kicsit kétségbe esni. Mi van, ha mostantól semmi sem jut majd az eszembe? Nagy gázban leszek akkor. - Próbálok kitalálni valamit, de egyszerűen… üres az agyam. Teljesen – rázom a fejem csalódottan felpislogva a lányra. Remélem, hogy a segítségemre siet, mert neki mindig olyan jó ötletei vannak. Tae tényleg a legfőbb társam ebben a bizniszben, ha tetszik, ha nem. Vannak ötletek, amik egyedül csak és neki köszönhetőek, legfeljebb a megvalósításban működtem közre én, de ha megkérem, szinte bármikor azonnal ugrik, jön, segít, pakol, videóz, szöveget ír. Csodás ember és csodás barát, és most nagyon nagy szükségem van összességében a csodálatosságára. Épp ezért húzok magam mellé egy széket, és lapogatom meg finoman az ülőfelületet, jelezvén, hogy üljön csak le. Szerintem ezzel most elleszünk egy ideig. Vendég úgysincs, vagyis aki van az remekül megvan azzal az egy italával, új betérőre meg nem hiszem, hogy számíthatunk. Általában ilyenkorra elérjük a csúcspontot, és innentől csak elfelé szállingóznak az emberek, nem befelé.
Habár jól tudtam, hogy nem ebből fogunk megélni valahogy mégis jobban szerettem az ilyen nyugis estéket, amikor volt lehetőségünk arra, hogy levegőhöz jussunk. Na, meg persze ilyenkor nem volt sok részeges alak, aki a szokásosnál közelebb szeretett volna kerülni hozzánk. Úgyhogy, ha nem dolgoznék itt, akkor valószínűleg bontanék egy pezsgőt, de azért ez még mindig nem adja. A csendnek köszönhetően nagyon sokat néztem a telefonomra, mintha azzal, hogy sokat szugerálom megidézhetném rajta azt, amit nagyon szeretnék, hogy bekövetkezzen. De minél többször néztem rá az idő annál lassabban telt és inkább nem akartam kínozni magam ezzel feleslegesen, úgyhogy fogtam magam és a zsebembe mélyesztettem most a telefonomat és leültem Damien-nel szemben az egyik üres asztalhoz. - Min gondolkozol most ennyire? - Mindig volt valami videó ötlete, amiben igyekeztem besegíteni, ha úgy jött ki a lépés úgyhogy most sem mondanék nemet arra, ha a segítségemet kérné valamiben. Addig is legalább elterelődne a figyelmem és nem kattognék feleslegesen a lehetetlenen. Mondjuk nem olyan egyszerű kiverni a fejemből az ilyen dolgokat erre már Jun is nagyon jó példa volt. De valahogy mindig sikerül olyan személyekért oda lennem, aki valószínűleg olyan szempontból soha észre sem venne. De ez már tényleg csak a saját hülyeségem. Megrázom a fejemet és így próbálok kizárni minden felesleges gondolatot a fejemből, hogy ide tudjak fókuszálni és segíteni neki, ha úgy van, hogy a segítségemre lesz szüksége. Határozottan többet ér, ha besegítek valamiben, mint felesleges köröket futok a fejemben, amely nem vezet sehová.
Legutóbbi képek
Szeretem a nyugisabb estéket, de a kérdés inkább az, hogy mégis ki ne szeretné azokat a pillanatokat a munkában, amikor viszonylag békében telnek a percek. De persze ezt a főnökök többnyire nem szeretik, ha nem a munkával töltjük. Mármint tény és való, hogy nincs a megszokott munka, de ilyenkor szeretik, ha meglátja az ember azt a munkát, amire nem feltétlen van idő a maximális forgalom mellett. De szerencsére még ilyenkor is van valami, ami azért kellemesebb része ezeknek a munkáknak, amikre csak akkor tudunk időt szakítani, ha viszonylag nyugisabb lefolyású egy-két óránk van. 
