I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 10 vendég :: 2 Bots
Nincs
A legtöbb felhasználó (117 fő) 2021-02-23, 20:50-kor volt itt.
I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Ennyi ember hisz bennem :
1714
Titulus :
Pengu ✦ Sisu ✦ Namaari
✦ ✦ ✦ :
Életkor :
3
Akinek az arcát viselem :
Kim Soo-hyun ✦ Han So Hee ✦ Gemma Chan
A tükör mögött :
Evolet Yang Baba Mirai ✦ Baba Shouta
2021-08-15, 12:41
Marco & Caleb
✦ We are stronger together
Nem értem Marcot... de tényleg, egyáltalán nem értem. Most komolyan, mégis mi baja van? Mert valami van, az szinte biztos. Különben aligha mondana nekem olyanokat amilyeneket mond... és amiket nem igazán tudok hova tenni magamban. Sőt, ha őszinte szeretnék lenni, akkor egyáltalán nem tudom hova tenni ezt az egészet, és legszívesebben kihajítanám a kukába, vagy nem is tudom, hogy ne kelljen többet foglalkoznom vele. A fene egye meg, nem ezért jöttem ide! Na meg nem is ezért hívtam, ami azt illeti. - Oké, Marco... te... mit szívtál? Vagy már korábban ittál valamit? Mert itt valami nem stimmel! Mégis mi bajod velem? Szerintem semmi rosszat nem követtem el ellened, csak idehoztam a csomagot, amit megígértem az egyik vendégnek, aki egyébként neked szánta, hogy átadom neked. Erre te mindenféle jelzővel illetsz engem, habár fogalmam sincs, hogy miből gondolod ezek igazságát, illetve azt sem igazán tudom, hogy mivel szolgáltam rá. Bocsánat, lehet, hogy többet foglalkozom a testépítéssel mint te, de attól még nem mondható, hogy hülye lennék. Egyébként pedig nem vagyok kiscsillag, és nem, még véletlenül sem teszek olyasmit, amire utalsz. Elnyomok magamban egy grimaszt, pedig legszívesebben leüvölteném a fejét. De mivel úriember nem csinál ilyet, na meg valaha - nem is olyan rég - barátok voltunk, így nem teszek ilyesmit. Úgyis én bánnám meg a végén, akkor meg mégis minek? Semmi értelme. Amíg tartott a barátságunk tényleg mindent meg tudtunk beszélni... ahogy az a barátoknál lenni szokás. Most meg... most van. Szinte hozzám se szól, ha meg mégis, akkor cseszeget. Én meg nem tudom, hogy mégis hogy jutottunk oda, ahova. Már persze azon kívül, hogy ő jobban szereti a gyümölcsöket mint a kondigépeket. De semmi gond, van ez így. Ezen még igazán nem kell fennakadni. De eljön az a pont, amikor az ember jó esetben azt mondja, hogy ami sok az sok, és itt lesz elég. Na, nekem most jött el az a pont, úgy érzem. Van egy határ, amit nem igazán kellene átlépni, ő pedig előszeretettel próbálkozik vele, hogy átlépje. Viszont lassan már nem is átlépi, hanem egyenesen átugorja. Hát normális dolog ez? Nem vagyok biztos benne. - Köszönöm szépen a nagylelkű felajánlást, de azt hiszem, nem szívesen élnék vele. Azt hiszem jobb, ha felajánlod őket másnak. De legjobb az lenne, ha nem tekintenéd tárgyaknak a nőket... nem gondolod? Nem, valószínűleg nem gondolja, sőt, talán még ezzel is csak olajat öntök a lángokra, de hátha átgondolja, és ki tudja? Lehet, hogy a végén rájön, hogy igazam van. Sosem lehet tudni, bár ezt azért még én is kétlem. Nem tudom mi van, de egyre inkább kezdem úgy érezni, mintha soha nem is ismertem volna őt. Mintha a velem szemben helyet foglaló férfi egy teljesen más ember lenne, mint az, akit ismertem. Ennyire jól játszana szerepet? Nem hiszem, vagyis... fene se tudja. Ezek után már minden is lehet. Nem hiszem el, hogy ilyeneket mond, de megfogadtam magamban, hogy azért sem fogok visszaszólni... olyan stílusban mint ő semmiképp sem. Bármi is történjen. De meg kéne értenie, hogy ez így nem fog működni. - Nincs semmi gond a memóriámmal, legalábbis nem tudok róla. Azért köszönöm szépen az aggódást. És ha olyan érzésed van, mintha egy nővel beszélgetnél, akkor talán menj, és tényleg társalogj egy nővel! Ki fog vissza? Ne már, Marco! Szerintem aludd ki magad, vagy nem tudom, mert ha a vendégeiddel is így beszélsz majd, akkor nem sok marad majd belőlük. Csak baráti jótanács... Megvonom a vállam, mert igazából nekem aztán mindegy, mit kezd magával, de a munka az munka, és a vendégei nem biztos, hogy ezt érdemlik. Látom, hogy próbál mondani valami nyugtatót is azzal kapcsolatban, hogy lehet én nem vagyok elég szimpatikus a lánynak, de ezzel biztosan nem törölheti el az eddigieket... rögtön egészen biztosan nem. Ennyire gyorsan még én sem vagyok képes és hajlandó megbocsájtani.
Enyhén felvont szemöldökkel hallgatom a hosszas szöveget. Nos mint mondtam, jóval többet tudja jártatni a száját, mint én. - Kiscsillag, ha nem tudnám, hogy nem, még azt hinném, hogy menstruálsz. - úgy tűnik, mintha hirtelen zavarni kezdték volna a szerintem abszolút laza beszólások. Akkor persze nem probléma, ha ő cseszeget. Tipikus. A gond csak az, hogy ha belemész a játékba, hozzá kell szokni, hogy néha te is szopsz. Ahogy mondani szokás, egyszer fent, egyszer lent, így megy ez. Nem tudom mi ebben olyan kibaszottul meglepő. - Mintha akkora probléma lenne, ha nem ez lenne az egyetlen oka annak, hogy ide hívtál. - de komolyan, úgy csinál, mintha soha az életben nem iszogattunk volna ezen a helyen IS. És nem, meglepő módon akkoriban nem egy ajándék miatt futottunk össze. Nagy tragédia, mondhatom. - Nagyon szívesen, bármikor. - természetesen nem gondolom komolyan. Ahogy látom jobb, ha az ember hozzá sem szól, mert az vagy sérti az érzékeny kis lelkét, vagy pont leszarja a témát. Már tudom, hogyan is jutottunk oda, ahova. Még egy nőtől sem túl szép a hiszti, de egy pasitól egyenesen gyomorforgató. És még csodálkozunk, hogy a világunkból kezdenek kihalni az igazi férfiak. - Az elhasznált játékaimat bármikor viheted. - és mivel nem egyezik az ízlésünk, azokat is, akiket még nem fektettem meg. De ha netán mégis egy olyan darabra fájna a foga, aki nekem is tetszik, nem esnék depresszióba, ha az övé lenne. Bőven elég hal van a tengerben, én pedig nem vagyok önző. A farokméregetésbe pedig végképp nem megyek bele. - Vagy gondok vannak a memóriáddal, vagy szándékosan felejted el, hogy sosem volt szükségem a segítségedre. - annyira balfasznak lenni nehéz lenne még egy full amatőrnek is, nem hogy nekem. Újabb kitörése szinte már rémisztő. - Egyre inkább kezd olyan érzésem lenni, mintha egy nővel társalognék. Fogd már vissza magad, könyörgöm. Ha nem ismernének minket ezen a helyen, azt hinnék, hogy egy szép kis ratyi pár vagyunk, akiknek épp válságban a csodás kapcsolatuk, ezért leugrottak vitázni egy kellemeset. - nem is értem mi a francért nem szed valami ütős nyugtatót. Biztosan kapni a gyógyszertárban, az pedig száz, hogy nem ártana neki. Felfogni nem tudom, miért húzza fel magát ilyen apróságokon. Vagy talán csak én vagyok túl nyugodt természet, akiről sok minden egyszerűen csak lepereg. Ha viszont nem bírja a gyűrődést, nem kellene beszólogatósdit játszania. Még a végén megárt az amúgy is elég tropa idegeinek. - Helyzettől függ. A legtöbb esetben vannak egyértelmű jelek. Nem kell két diploma ahhoz, hogy rágyere, bejössz-e egy nőnek, vagy sem. - vonom meg az egyik vállam. Ez nem az én problémám és jobbnak látom lezárni ezt a témát is, mert még ebben is talál valami bántót, amiért egy újabb roham törhet rá. Köszönöm, nem. Már így is bőven sok tőlem, hogy megpróbáltam megnyugtatni azzal, hogy talán csak valami közbejött, és ezért nem néz be hozzá a híres kiszemelt. Talán ezt már meg sem hallotta, csak azt, hogy esélyes az is, hogy ő nem tett rá elég mély benyomást. Ezen aztán nincs miért berágni, hisz mindig benne van a pakliban.
Nem mondom, hogy nem szoktuk húzni egymást, mert akkor hazudnék... de attól még nem kellene személyeskednie. Az ugyanis igen csúnya dolog tud lenni... ráadásul nem értem, hogy mégis miért kell ilyesmit csinálni. Marco pedig most pontosan ezt csinálja. - Nem tudom honnan veszed azt a marhaságot, hogy más oka is van annak, hogy idehívtalak, minthogy odaadjam a csomagot. Ennyi, és kész. Illetve köszönöm, hogy megosztottad velem ezt a közérdekű, bár kéretlen információt, tényleg. Viszont akkor én is megmondom, hogy maximum le tudom csapni a kezedről a csajokat, de megszerezni őket, na... abban egyáltalán nem tudok neked segíteni. De ugye nincs harag? Pislogok egyet fintorogva,de azért látszik rajtam, hogy jót mulatok a helyzet abszurditásán. Nem vagyok biztos benne, hogy igazat mond amikor kijelenti, hogy egyetlen Jacqueline nevű lányt se ismer, de azért van egy tippje. Aha... majd biztos el is hiszem, hogy a sok közül nincs egyetlen Jacqueline nevű se... de inkább nem szólok semmit. Arra viszont már felmorranok mikor azt mondja, hogy van bennünk valami közös Jacquelinnel. - Nagyokos egészséges étrend mániás mond mit? Mi az, hogy van bennünk valami közös? Ezt most komolyan mondod? Mérgesen meresztem rá a szemeimet, úgy próbálva meg kiszuggerálni belőle a választ. Valószínűleg tényleg komolyan mondja, de azért még reménykedem benne, hogy csak húzza az agyamat... ahogy eddig is. A téma valahogy elkanyarodott afelé a lány felé akit a múltkori találkozásunk óta nem láttam. Marco meg még képes megkérdezni, hogy olyan nagy szám volt - e, aztán meg megkapom, hogy biztos én nem tetten rá elég mély benyomást. Na jó... - Igen, olyan nagy szám volt... de azt kötve hiszem, hogy én nem tettem rá elég mély benyomást. Egy találkozásból amúgyse lehet megmondani, mi a helyzet... nem igaz? Nem tudom miért akarja ennyire azt éreztetni, hogy én rontottam el ezt az egészet, de azt hiszem kezd jó úton járni. Ez pedig egyáltalán nem tetszik. Megpróbálhatja szépíteni a dolgokat, de ez nem változtat azon, hogy láthatóan szerinte azért nem jön a terem közelébe a lány, mert valamit elszúrtam. Méghozzá nem kicsit. Őszintén fogalmam sincs, de akkor sem neki kellene megmondani, hogy merre van az előre.
- Ha nekem nem hiszel, szívesen leadom a telefonszámát, hogy megkérdezd. Utána talán nem férfiakat hívnál el iszogatni. - vigyorodok el ismét. Természetesen tudom, hogy főleg az ajándék miatt vagyunk itt, amit mondjuk simán ideadhatott volna a konditeremben is, de mindegy. Nem lovagolok ezen. - Azt ne mondd, hogy nem bírod az iramot. - célzok itt a rengeteg vendégre, akikkel persze pénz is jár, ami mint tudjuk nem boldogít, de kicsit mégis. Én szinte mindig szívesen vállalok be új arcokat, akkor is, ha akár estig kell melóznom. Talán ez az oka annak, hogy már rémeket látok a tükrökben, talán követnem kéne Caleb példáját és kevesebb vendéget fogadni, de az nem én lennék. Szeretem a pörgést, az új embereket és imádok a hobbimmal foglalkozni, szóval nehezen tudnék visszább venni. - Nos oka van annak, hogy nem igazán kapok férfiaktól ajándékot. Mégpedig az, hogy heteró vagyok, szóval el kéne szomorítsalak, amit nem szívesen tennék. Majd a nők összetörik a szívedet helyettem is, ne haragudj.. - szövegelek egy apró vigyor kíséretében, majd kézbe veszem a félig teli poharamat, és kortyolok egyet az italomból. - Egy Jacqueline nevű nőt sem ismerek, pedig tudod, hogy elég hosszú a listám. - ezt onnan tudhatja, hogy egykor együtt is eljártunk szórakozni, ahol örömmel szedtem fel csinos hölgyeket, hogy meghúzhassam őket. Nem hiszem, hogy akadt olyan buli, ahol ez ne történt volna meg. - Van egy tippem, hogy kiről van szó, de nem vagyok benne biztos - vonom meg a vállam. Nem is olyan fontos ez most, hisz majd otthon valószínűleg úgyis megtudom, ki is az illető, aki az ajándékot küldte. - Akkor máris van bennetek valami közös - gondolok itt arra, hogy az említett barna hajú nő sokat beszélt. Nem mondom, hogy Calebnek be nem állna a szája, de nálam az esetek többségében jóval többet jártatja a száját. Nem mintha engem olyan nehéz lenne lekörözni ilyen téren, mivel nem szeretek sokat pofázni. Még akkor sem, amikor éppen nőket szedek fel. - Az nem kifejezés - vigyorodok el ismét. Lelki szemeim előtt szinte meg is jelenik néhány szép, csinos vendég, akik ha nem a klienseim lennének, már rég ágyba vittem volna őket. Vagy az is lehet, hogy simán csak az öltözőbe, bár Fülöp ezt biztosan nem díjazná. Ahogy Caleb tovább folytatja a sztorit, ráncolni kezdem a homlokom. - Olyan nagy szám lett volna? - fogalmam sincs kiről beszélhet, aki annyira megfogta, de biztos lehet benne valami, ha azóta más nő nem is érdekli. - Ha nem csak egyszeri bérletet vett, akkor a recepción le kellett adnia a telefonszámát - és ha tudja a nevét, akkor könnyen meg is találhatja, csak egy hívásába kerülne. - Hát lehet te nem tettél olyan mély benyomást.. - fogalmazok finoman. Ha egy nő miattad még csak a terem közelébe sem megy, akkor ismerjük be, elég szar lehet a helyzet. Persze az is lehet, hogy történt vele valami és mostanság inkább hanyagolja a megerőltető tevékenységeket. Az már egyszer biztos, hogy nem könnyű kiigazodni a női nemen, akiknél az igen valójában nemet jelent, és így tovább. - Lehet csak nem ért rá mostanában, aztán majd hamarosan benéz hozzád - magam sem tudom, miért akarom kissé "megnyugtatni" ezzel kapcsolatban. Közben intek a pincérnek, hogy hozzon még egy kört. Ha Caleb pohara kifogyott, akkor természetesen neki is.
Habár jelenleg nem mondhatnám, hogy a legjobb barátok lennénk Marcoval, nem is olyan régen mégis barátok voltunk. Mostanra már fogalmam sincs, mik lettünk egymásnak. Azt hiszem talán a kolléga a megfelelő megnevezés. Azért ez még nem jelenti azt, hogy néha nem piszkálódunk egymással úgy, mint a barátságunk idején... talán még nincs késő a dolgok tisztázásához, és lehetünk újra barátok. - Problémák? Az egészséges életmóddal? Melletted?! Na ne mondd! Csapom össze a tenyeremet teátrálisan, közben pedig vigyorogva hallgatom Marco tanácsát, miszerint kapjam össze magam. Aha... ezt pont ő mondja? - Köszönöm szépen, de azt hiszem van elég vendégem Sophie nélkül is.. úgyhogy valószínűleg nem kell attól tartanunk, hogy túl sokszor látnánk majd. Vonom meg a vállam amolyan lesz ahogy lesz, majd elválik stílusban. A beszólására újabb vigyor kúszik az arcomra... nem is mi lennénk, ha nem húznánk egymás idegeit. - Hallottam. Akkora volt, hogy az már lassan nem is kő, hanem mindjárt egy egész szikla. Mi az? Ennyire nagy baj lett volna, ha tényleg tőlem kapod az ajándékot? Persze hogy igen. Látszik rajta, hogy pontosan ez a helyzet. Szerencséjére viszont nem kell válaszolnia, annyira nem vagyok piszkálódós kedvemben. - Nem igazán tudok neked személyleírást adni, bocs. Barna, hullámos haja van,de ezen kívül semmi különös. Ja, de, mégis: kicsit sokat beszélt. Bár nem tudom, mennyire segít a lány beazonosításában. Meg azt hiszem Jacquelinenak hívják... már ha jól emlékszem. Ismered? Amúgy igazán nincs mit. Máskor is szívesen leszek a postásod, ha arról van szó! Fogalmam sincs, hogy ismeri -e a lányt, de simán lehet, ha már Jacqueline őt kereste. Persze ha nem az sem baj, meg nem is az én dolgom. Végülis elvégeztem a feladatomat, és ez a lényeg. A Van valami jó nő a láthatáron? kérdés hallatán kissé elhúzom a számat és megrántom a vállamat. Mert most mégis honnan tudjam? Biztos van, csak azok épp nem érdekelnek. - Na, ez egy igen jó kérdés... amire én is szeretném tudni a választ. Úgy értem... persze, sok jó nő jön be hozzánk, te is tudod. Viszont mióta a múltkor megláttam közöttük egyet, azóta a többieket szinte nem is figyelem. Tudom, valószínűleg baromság, meg én se értem, de ez van. Csak az a baj, hogy azóta nem is láttam az illetőt, szóval... fene se tudja, mi a helyzet. Nem hazudok, tényleg fogalmam sincs, mi is a helyzet, hiszen mióta múltkor számot cseréltünk azt sem tudom hol lehet. Felszívódott... mintha kerülne, csak épp nem tudom, hogy miért.
Szavai hallatán megforgatom a szemeimet, de azért egy apró vigyor ott virít a képemen. Nem vagyok az a típus, aki egy ilyen, vagy ehhez hasonló csipkelődés után bevágná a durcit. Az embereknek csak nagyon-nagyon ritkán sikerül igazán kihozniuk a sodromból. Ahhoz ennél sokkal több kell. -Annak a mai kreol szépségnek, Sophianak. Inkább az egészséges életmóddal akadtak problémák, nem pedig az étrenddel - szélesedik ki a vigyor a képemen. -Szóval ha meg akarod tartani, kedves kolléga, ajánlom, kapd össze magad - gondolok itt arra, hogy mondjuk ne süljön el két perc után. Azt érthető okokból nem igazán díjazzák a nők, főleg a Sophie félék. A mondandója elején elég értetlen fejjel nézek rá, mert mégis miért hozna nekem ajándékot?! Aztán ahogy halad tovább, máris megkönnyebbülök, amiért egykori jó barátom biztosan nem kezdett el a saját neme iránt érdeklődni. Az azért elég meredek és egyben új szitu lett volna, amit megmondom őszintén, nem tudom hogyan kezeltem volna, de hogy szép vége nem lenne, az egyszer biztos. Százszázalék, hogy nem mondanék neki köszönetet, amiért megtisztelt és pont rám gondolt, ha már kipróbálna valami újat.. Na de mindegy is, mert hálisten nincs így. -Bevallom, nagy kő esett le a szívemről - már amiért nem tőle kapok ajándékot. Az viszont egyelőre rejtély számomra, hogy kitől kaphattam. -Biztos nem Fülöpöt kereste? - teszem fel a kérdést, miközben a hideg italomba kortyolok. -Hogy nézett ki a lány? - és pont ekkor ugrik be a nő, akinek amennyire tudtam, elláttam a sérülését, miután sikeresen kificamította a bokáját. -Hát kösz, hogy elhoztad - nem tervezem most kibontani, inkább majd otthon. Ha pedig mázlim van, a nevét is megtudhatom. -Őszintén szólva én sem tudom, mit tettem - vallom be, majd lazán megvonom az egyik vállam. Az, hogy segítek valakinek, aki szarban van, teljesen normális. Legalábbis szerintem. -Igazából nincs semmi különös.. - természetesen hazudok, ugyanis az az alak, aki visszanéz rám minden egyes tükörből, azért elég különös... De ezt mégis hogyan lehetne finoman feldobni anélkül, hogy az illető már tárcsázza is valamelyik diliházat?! Sehogy. -Azt hiszem kicsit túlzásba vittem mostanság a munkát. Szóval lehet nem ártana egy kis szabadság - és akkor talán a fickó is eltűnne. -Na és veled mi a helyet? Van valami jó nő a láthatáron? - érdeklődök én is. Amiért ajándékkal nem készült, attól még simán akadhat valaki.
Nem tudom, mennyi időt kell várnom Marco érkezésére, de valószínűleg nem túl sokat, hiszen én is eléggé időben értem a megbeszélt találkozóhelyre. Arról nem is beszélve, hogy abban sem igazán voltam biztos, hogy nem felejti el a találkozót. Szerencsére semmi ilyesmi nem történik, és pontosan érkezik. - Szia, Marco! Új ügyfél? Na, kinek lett elege az egészséges étrendből? Köszöntöm a szokásos versengésünkkel és ugratásunkkal. Remélem, nem veszi túl komolyan, mert nem szeretném megbántani. Megvárom, amíg leül és kikéri az italát, csak aztán akarom neki átadni a csomagot, amit az ismeretlen lány nálam hagyott. Persze már azelőtt észreveszi, hogy elmondhatnám, miről is van szó tulajdonképpen. Ééés persze, hogy téves következtetést von le ebből. Vetek rá egy sértődött, értetlenkedő pillantást, amit, ha nagyon szeretnénk, akkor nagyjából úgy lehetne lefordítani, hogy Hülye vagy, basszus? Minek hoznék én neked ajándékot?. Nálunk ez nem újkeletű dolog, így egészen biztosan érteni fogja. Nem tudom, miért nem vagyunk képesek végre zöld ágra vergődni. Mármint... simán össze tudnánk dolgozni, hiszen nem is olyan rég még barátok voltunk. Nem hiszem el, hogy pont a testedzés áll kettőnk közé... ráadásul az egészséges életmód és az edzés igenis megférnek egymás mellett. Akkor meg minek ez a sok perpatvar? Valahogy nem fér a fejembe... na mindegy. - De, képzeld, pontosan azt csináltam! Ajándékot hoztam - neked! Persze nem tőlem, ilyen még csak eszedbe se jusson! A múltkor járt bent a teremben egy lány, és téged keresett. Mondtam neki, hogy épp nem vagy bent, de ha megmondja, hogy mit szeretne, akkor szívesen segítek neki. Erre ideadta ezt a csomagot, hogy legyek olyan kedves és adjam oda neked. Ja, és azt is mondta, hogy tudni fogod, miért kaptad. Szóval... az egyik része megtörtént, azt viszont nem tudom, tényleg tudod - e, miért kaptad. Egyébként pedig... nem tudom, mit műveltél, vagy épp mit nem, de igazán jól néz ki a lány, szóval gratulálok! Vigyorgok rá miközben átadom neki a csomagot. Ezután már az sem lehet kérdés számára, hogy vajon valami lánnyal találkozom - e később. Mert nem, egyáltalán nem ez a helyzet. Én is bólintok egyet a pincérnek, aztán ismét a velem szemben elhelyezkedett Marcora emelve tekintetemet. - Na és veled mi a helyzet?
A ma reggeli futást sajnos el kellett halasztanom, ugyanis az ébresztőm nem szólt, én pedig sikeresen késtem vagy fél órát a munkából. A pultos után Caleb volt a második személy, akit kiszúrtam. Fülöp egyelőre vagy nincs bent, vagy az irodájában tölti drága idejét. Első utam az öltözőbe vezet, ugyanis hamarosan megérkezik a csinos, fekete hajú, kreol bőrű szépség, akit edzenem kell. Szinte sosem kezdek azokkal a nőkkel, akikkel dolgoznom kell, de ő kivétel volt. Már első nap meghívtam egy italra, hamar igent is mondott, szóval kellemes és mozgalmas esténk lett. Ezt meg is ismételtük párszor, ám a kondiban jele sincs annak, hogy lenne köztünk valami. Na jó, talán ha valaki nagyon akarja, észreveheti. Miután átöltöztem, kisétáltam, hogy kérjek egy palack hideg vízet, ekkor pedig be is lépett a kedves vendégem. Széles mosolyra húzódott a szája, tőlem csak egy alig látható, enyhe mosoly tellett. Miután ő is átöltözött, elkezdtük az edzést, ami jól is ment egészen addig, míg néha végig nem húzta rajtam ujjait. Máskor erre reagálnék, azonban most semmi. Kezdem azt érezni, hogy már egyáltalán nem érdekel a nő. Iszom egy korty vízet, majd folytatjuk, ahol abbahagytuk, végül pedig kikísérem és eltolom magamtól, amikor közeledne. Látom rajta, hogy nem túl boldog, de én aztán nem ígértem neki semmi többet a szórakozásnál. -Sajnálom, ennyi volt. - közlöm a tényeket komoly hangon. -Ha gondolod edzhetlek tovább - na persze nem olyan értelemben -, de akár termet is válthatsz. - nem igazán finomkodtam és nagyon elhúzni sem akartam eme csodás beszélgetést, mert van ennél jobb dolgom is. Az azonban elgondolkodtatott, mitől is múlt el ilyen hirtelen az érdeklődésem iránta. Sértetten közölte, hogy majd Calebre cserél, majd sarkon fordult. -Milyen szép napunk van.. - motyogom, majd visszamegyek melózni. Csak késő délután szabadulok, mielőtt pedig még elkezdenék készülődni, gyorsan sétálok egyet Cujoval, aki már türelmetlenül várt. Amint hazaértünk, negyed óra alatt elkészültem, autóba pattantam, majd a megbeszélt helyre hajtottam. Leparkoltam az épület előtt, majd kényelmes léptekkel besétáltam. Az órámra pillantok, bőven időben vagyok. Felnézek és ki is szúrom egykori jó barátomat. Az asztalához sétálva ledobom magam a vele szemben lévő székre, kényelmesen elhelyezkedek, majd intek a pincérnek. -Mi a helyzet? - töröm meg a csendet nem éppen a legjobb szöveggel. -A napokban lesz egy új ügyfeled - célzok a kreol szépségre, akiben már olyan sok szépet nem is látok. Talán a tükörben megpillantott alak az oka, akinek alaposan sikerült összezavarnia. -Egy whiskyt jéggel - adom le a rendelést, amint megérkezik a pincér. Ezt követően kiszúrom a Caleb közelében lévő csomagot. -Csak nem ajándékot hoztál? - vigyorodok el. -Vagy később meg akarsz lepni valami hölgyikét? - mert hogy nem nekem akar ajándékot adni, az már egyszer biztos. Csak tudnám minek sétáltatja azt a csomagot. -Köszönjük - nézek fel egy pillanatra az ismerős arcra, mikor megkapjuk az italainkat.
Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Én pedig megígértem Jacquelinenak, hogy eljuttatom Marconak a csomagot. Nem, még mindig nem tudom, mi van benne. Nem néztem meg, elvégre nem az én csomagom, semmi keresnivalóm a közelében. Maximum annyi, hogy eljuttassam azt leendő tulajdonosához. Ehhez pedig pont jól is jön, hogy estére megbeszéltünk Marcoval egy találkozót a közeli bárban, úgyhogy nem kell magammal hurcolnom a munkába is a legközelebbi adódó alkalommal. Odaadom neki este, és kész, le van tudva. A megbeszélt találkozó előtt nem sokkal fogom a csomagot, összeszedem magam és kényelmes léptekkel lesétálok a bárhoz. Ami egyébként tényleg elég közel van az edzőteremhez. A telefonomon megnézem az időt, és mivel úgy ítélem meg, hogy néhány perc van hátra a megbeszélt időpontig benyitok a helyiségbe, és az ajtó közelében keresek egy üres asztalt, ahova leülhetek. Marco még nem érkezett meg, így kényelmesen elhelyezkedem, úgy várom munkatársamat és egykori barátomat. Ma már nem tudom, hogy is nevezhetnénk egymást... őszintén szólva kezdem nagyon unni a folytonos vitát, hogy az egészséges életmód vagy a testedzés a fontosabb. Nem azt mondom, hogy teljesen mindegy, de... akár együtt is dolgozhatnánk, akkor valószínűleg többre mennénk. Csak kérdés, hogy ő hogy is látja ezt az egészet. Erről még nem sikerült beszélnünk, de ami késik nem múlik. Én nem erőltetem, de egyikünknek lépnie kell előbb vagy utóbb, ha már Fülöp, a főnökünk nem hajlandó döntőbírót játszani.
Legutóbbi képek
Nem értem Marcot... de tényleg, egyáltalán nem értem. Most komolyan, mégis mi baja van? Mert valami van, az szinte biztos. Különben aligha mondana nekem olyanokat amilyeneket mond... és amiket nem igazán tudok hova tenni magamban. Sőt, ha őszinte szeretnék lenni, akkor egyáltalán nem tudom hova tenni ezt az egészet, és legszívesebben kihajítanám a kukába, vagy nem is tudom, hogy ne kelljen többet foglalkoznom vele. A fene egye meg, nem ezért jöttem ide! Na meg nem is ezért hívtam, ami azt illeti.
