I am afraid of what I'm risking if I follow you Into the unknown
Fata Morgana mágiája
jelenleg aktív
„– Hercegnő! Mi történik? Mi ez a varázslat? – Ez egy átok, léteznie sem volna szabad, nem tudom, hogy a nővéreim miféle sötét praktikákat használtak, hogy létrehozzák, de már késő bármit is tenni. – Mi fog történni? – Egy másik világban fogunk felébredni. Mi és mindenki, akit elér az átok. Jól figyelj, Tücsök! Nem fogunk emlékezni arra, kik vagyunk, de ha előbb térnek vissza az emlékeid, mint az enyémek, el kell mondanod, ki vagyok! Tudnom kell! Nem bízok a testvéreimben, többé senkiben, csak benned! – Dehát...! Nem volt időm tiltakozni, kérdezősködni vagy tovább értetlenkedni, mert a pulzálás következő hulláma elérte a hercegnőt. Solana köddé vált, a következő hullámban pedig Notus és Boreas is, Calypsoval együtt. A falhoz hátráltam, de a harmadik hullám engem is elért. Mintha elfújták volna a gyertyát, a gondolataim, a félelmeim, az álmaim, a céljaim... minden eltűnt, eltűntem én is, egy teljes pillanatra megszűntem létezni, majd egy új világban ébredtem valaki másként.” – Részlet a Tücsök Tihamér történetéből
Fata Morgana
határa
Számos és számtalan
karakter állás
Csillámport szórunk
a hőseinkre
Jelenleg 12 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 11 vendég :: 3 Bots
- Mas sokkal fontosabb. - felelem oszinten, immar kicsivel komolyabb hangon. - De ezt Te is tudod.. - hisz regota baratok vagyunk, raadasul ha nem lenne annyira fontos, nem hozza siettem volna azon a "csodas" napon, hanem.. fogalmam sincs, kihez. Nem sok ember akad, aki ennyire kozel allna hozzam. Azt sem hiszem, hogy akad meg egy ilyen ferfi. Aki kepes maga mogott hagyni mindent, csak egy barat miatt. Ez az, amit tenyleg nem sokan mondhatnak el magukrol, es ezert vagyok akkora mazlista. - Tehat hagynal unatkozni? - biggyesztem le az ajkaimat. Imadom a munkamat, ez teny. Ahogy az is, hogy orommel kovetem Leightet. Meg akkor is, ha a vege nem tul szep a tortenetnek. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a munkahelyukon kissebb bajba keverednek, nem igaz?! Ez teljesen.. normalis. Mondhatni.. Szavai nagyon meglepnek. Es hogy miert? Mert nem csak hogy okos, de meg jol is nez ki. Ennyire valogatosak lettek a nok, vagy mi a fene? - Csak azert, hogy segits felkeszulni egy-egy vizsgara?? - nem lehet, ez tuti kamu. - Ugratsz, ugye? - kuszik egy mosoly az arcomra, de O mintha meg mindig kisse komoly lenne. - Szerintem csak nem vetted az adast. - celzok arra, hogy nem esett le neki, miert is kernek tole "segitseget". Vizsga, mi? Vegulis eleg szep szoveg, elismerem. Foleg az olyan fickoknal valik be, akik kitunnek a tomegbol, O pedig pontosan ilyen. Felreertes ne essek, nincs tapasztalatom az ilyesmiben. En azok taborat erositem, akik naivan belemennek egy latszolag semmisegbe, majd kenytelenek lesznek menekulore fogni. Ebben viszont profi vagyok. - Az is a sors keze lenne, hogy ide kerultunk? Mai napig nincs fogalmunk arrol, mi ez a varos. De talan jobb is igy, hisz masnak sem jelenhet meg a terkepen, tehat.. - es itt majdnem el is szolom magam, de szerencsere meg idoben befogom a szamat. - Ennel jobb helyet nem is talalhattunk volna.. - erre a szep celra. Minden remenyem abban van, hogy sosem indulnak a keresesemre, ha pedig megis, akkor az eletben nem talalnak ram/rank. Mert ha igen.. nem, inkabb bele sem gondolok. Mar csak azert sem, mert Leight azonnal tudna, hogy valami nagyon nincs rendben. Tul jol ismer, igy szinte barmit leolvas az arcomrol. - Ez termeszetes, hisz a testveredrol van szo. - mosolyodom el. En nem is tudom, hogyan reagalnek a helyeben. Azt hiszem, meg mindig probalnam felfogni, hogy van egy feltestverem. - Kitudja, talan jokepu, en pedig mindkettotoknel jobban orulok majd ennek a dontesnek. - a hangom jatekos, az arcomon pedig egy szeles mosoly virit. - Hmm.. szoval ferfias es hatarozott... Jol ertettem, ugye? - amugy ezek mind jol hangzanak, viszont hogy bekovetkezzen, amire finoman, noiesen celozgatok, nos.. az esely erre csekelyke. Sot, valami oknal fogva sosem lennek kepes ra. Olyan termeszetellenes lenne.. - Biztos lehetsz abban, hogy ezek utan tutira nem felejtem el ezt a szamot! - de persze nem a ferfi jo tulajdonsagai miatt, hanem mert a testvere, akit nagyon szeretnek megismerni. - Te valaszthatsz.. - felelem, mikozben figyelem, hogyan kozelit. - Ihatnank masra is? - teszem fel a kerdest jatekos hangon, miutan ujra meglett az a bizonyos szemkontaktus. Ha tudnad, mennyire szeretnek most a fejedbe latni, Leighton.
The best nurses are those that truly, and deeply, care for the patients they work with.
A tükör mögött :
Sid
2022-04-05, 11:43
Back ToYou
Bárhova is vetődsz, az emlékeid örökké kísérteni fognak.
Elgondolkodtam. Hogyan lehetnék én túl jó? Egyáltalán mit jelent ez a kifejezés? Az, hogy feláldoztam mindent a szeretett nőért, jóvá tesz engem? Nem is tudja, hogy szeretem. Talán sosem tudja meg. Nem tudom, mit reagálna, mikor a barátjaként tart számon. Nem ronthatok rá csak úgy és vallhatok szerelmet. Nem mondhatom azt neki, hogy érte tényleg mindent feladnék. Sóhajtottam egy nagyot és végül csak csendben, halványan mosolyogtam a megjegyzésére. Aztán ahogy felkapta a fejét, a mosolyom kiszélesedett. Örültem, hogy Meredith ilyen. - Miért, nem fontos? – Kérdeztem vissza, mintegy a labdát is visszadobva neki, de aztán folytattam. – Oké, tudom a választ. De mégsem akarlak lépten-nyomon bajba sodorni… néha elég, ha egyedül keveredek slamasztikába – Na és az sem árt, ha van egy hősnő a közelben, aki esetleg kiment a kínos szituációkból. Volt már rá példa, hogy segített és így megúsztam a kisebb kihágásokat. Nagyot nyeltem a szavakra, majd a fejemet csóváltam. - Nem is tudom. Sosem volt időm arra, hogy lányokkal foglalkozzak… tudod, a tanulás – Vagy épp a csodás családom, míg ki nem szakadtam onnan. – és a többi… lekötött. Meg hát nem is nagyon keresték a társaságomat, maximum csak azért, hogy segítsek felkészülni nekik egy-egy vizsgára – Vállat vontam. A kalandjaimról szándékosan nem beszéltem, hisz nem is volt sok és azt sem akartam, hogy rosszat feltételezzen rólam. - Különös. Igazából a város is az, ha belegondolsz. Nem tudnám megmondani, miért, de furcsa az egész. Sok a véletlen – Lincoln járt az eszemben. Nem értettem én sem, miként keveredett pont ide, miközben bárhol máshol kiköthetett volna a világban. Ennyire azért mégsem kicsi a világ… vagy mégis? - Én is örülök. Habár még nem egészen tudom hova tenni, csak azt érzem, hogy azt akarom, az életem része legyen… - Egy pillanatra el is mélázok ezen. Vagyis leginkább azon, Lincoln hosszútávon maradni szeretne-e velünk, vagy előbb-utóbb lelépne. A visszakérdezésre kíváncsian kezdtem nézni Meredith-t, majd megkönnyebbülve elmosolyodtam. - Köszönöm. Mármint azért mégis csak együtt élünk, meg kell kérdezzelek ilyenekről, mégis félig egyedül döntve felajánlottam neki… nem akartam, hogy kellemetlen legyen neked, tudod – És tényleg csak erről volt szó. Mondhatta volna azt is, hogy semmiképp nem akar újabb lakótársat, pláne nem egy szinte idegent. Hisz bárhogy is néztem, Lincoln még idegen volt, annak ellenére, hogy sokat beszélgettünk már. - A vonásaink igen… de az ő haja szőkés beütésű például – Hirtelen nem tudtam, hogyan írhatnám le Lincolnt. Gondolkodtam. – Férfiasabb… mint én. Meg olyan, hogy is mondjam? Határozottságot sugárzó a megjelenése – A fejemet ingattam, aztán a nőre emeltem a tekintetem. – A 202-es szobában van, esetleg nézz be hozzá holnap… úgyis mondtam neki, hogy összefuthat veled és azt hiszem, eléggé kíváncsi rád – Persze, mert ő tudja, hogy szeretlek. De ezt nem kell tudnod. A kérdés váratlanul ért, de hamar leesett, mire gondol. - Pezsgőre gondoltál? – Kérdeztem vissza és leraktam a dákót a kezemből, hogy közelebb léphessek a nőhöz. – Az ünneplésre való. Már ha jól értem, hogy a bátyám felbukkanására szeretnél inni velem – Rámosolyogtam és egy fél pillanatra az ajkaira tévedt a tekintetem. Meddig bírom ki, hogy ne valljam be, mennyire odáig vagyok érte? Egyre nehezebb…
Szinte csak Leighton tarsasagaban tudok ennyire ellazulni, de meg mellette sem sikerul mindig, hiaba is igyekszem. Persze nem volt ez mindig igy, de miutan egykori volegenyem betoppant az eletembe, minden megvaltozott. En tulsagosan is. Mara termeszetesen mar banom, hogy rabolintottam apam orult otletere, de sajnos nem sejthettem, hogy a ficko klinikai eset. Neha azon jar az eszem, nem e volt hiba csak ugy lelepni. Nem tettem feljelentest, tehat gond nelkul meguszta az egeszet. Mi van, ha mas nokkel is megteszi azt, amit velem? Nekem koszonhetoen egy pszichopata szabadon maszkal az utcakon. Azonban nem mehetek vissza. Pontosabban: nem birnek visszamenni oda. Leighton szavai hamar kizokkentenek gondolatmenetembol. - Tudom.. es ezert halas is vagyok. Neha ugy erzem, tul jo vagy. - hisz kepes volt otthagyni a nagyvarost, a munkajat es minden egyebet, miattam. Most komolyan.. hany barat tenne ezt meg? Talan szazbol egy, nekem pedig nagy mazlim van vele, mert o az a kivetel. - Hogy tessek? - kapom fel azonnal a fejem. - Dehogynem kene. Ne serts meg. Amugy is, szinte mar elvezem. Hianyozna, ha kihagynal a bulibol. - kuszik ismet egy mosoly az arcomra. - Vagy szerinted a munkam a legfontosabb? - teny, hogy imadom a munkamat, ez mindig is igy volt, de ha egy magan akcionak koszonhetoen kirugnanak, hat legyen. Egy csapat vagyunk, ezt illene tudnia. Raadasul a beteg a legfontosabb. Ha csak ugy tudjuk megmenteni az eletet, hogy szabalyokat szegunk, orommel kovetem Leightont. Nem errol szolna az a hires orvosi esku? - Hat tudod.. ez egy eleg fontos informacio. - vigyorodom el, mikozben a szemeit furkeszem. - Miert nem? Siman lehettek volna.. - nezek ra kisse ertetlen arccal. Csak vegig kell nezni rajta, es ha ez nem eleg, ott vannak a jo tulajdonsagai is. Megis melyik no ne orulne egy ilyen ferfinek? Oszinten mondom, hogy Leight egy fonyeremeny. Kozben beugrik, hogy ezt a temat meg ki sem veseztuk. Nem igazan hallottam nokrol beszelgetni, pedig mindenki tudja, hogy a ferfiak a noknel is pletykasabbak. Imadnak felvagni egymas elott nehany konnyen kaphato nocskevel. Nem mintha emiatt elitelnem oket, engem a legkevesbe sem zavar. Az a tipus vagyok, aki az ilyen sztorikat is mosolyogva hallgatja vegig. Vagy inkabb az a tipus voltam.. - Furcsa, nem? - gondolok itt a rendkivul furfangos es kiszamithatatlan sorsra. - Eloszor mi kotunk ki egy olyan kisvarosban, melyrol eletunkben nem hallottunk, aztan megjelenik a batyad. A batyad.. - kimondani is irto szokatlan. Le sem tudnam tagadni, mennyire kivancsi vagyok a rokonara. Azert nem akarkirol van szo. A ficko a legjobb baratom es bizalmasom testvere. Szo nelkul hallgatom a ferfit. A sztori tul erdekes ahhoz, hogy netan kozbeszoljak. Az arcomon meg mindig ott a meglepettseg, hisz alig tudom elhinni. Hangosan ugyan nem mondom ki, de szerintem sokkal jobban jart igy, hogy az apjuk magara hagyta. Persze nem lehetett konnyu.. Itt van harom ember. Egyikunknek sem volt egyszeru elete, aztan mind itt kotunk ki. Mig Leight mesel, en probalom feldolgozni a hallottakat. - Orulok, hogy egymasra talaltatok. - mondom teljesen oszinten, egy kedves mosollyal az arcomon. - Es remelem, minel elobb megismerhetem. - hisz aki Leightonnak fontos, az nekem is. - Lincoln.. - izlelgetem a nevet, melyhez hamarosan hozzaszokom majd, mert hat en mar tudom azt, amit Leight meg nem. Hogy termeszetesen tamogatni fogjuk, hisz a testvere. Nem is kerdes, hogy hozzank koltozhet e. - Leighton.. - pillantok fel a ferfi szemeibe. - Tenyleg kerdes ez? - szelesedik ki a mosolyom, mikozben kozelebb lepek hozza. - Meg szep, hogy benne vagyok, ne viccelj mar! - egyaltalan nem banom, hogy lesz egy uj lakotarsunk, sot.. Hely amugy is van boven, meg tudjuk huzni magunkat. Ahogy a mondas tartja: sok jo ember, kis helyen is elfer. Nincs oriasi lakasunk, de ket haloszoba szerintem boven eleg igy is. - Talan ma is lattam futolag, csak hat nem tudtam, hogy a batyad. Hasonlit rad? - lenne meg nehany kerdesem, de nem akarom lerohanni, hisz ezt meg neki is fel kell dolgoznia szerintem. Egy ilyen hir azert nem semmi.. - Mit iszunk? - dobom fel a kerdest, mivel ezt azert igazan illene megunnepelni. Miutan Lincoln kijott a korhazbol, akar vele is.
The best nurses are those that truly, and deeply, care for the patients they work with.
A tükör mögött :
Sid
2021-10-30, 15:26
Back ToYou
Bárhova is vetődsz, az emlékeid örökké kísérteni fognak.
Felvontam a szemöldökömet. Nem akartam vele vitatkozni, de ezek szerint nem ismert elég jól. Bármit megadtam volna, hogy boldognak lássam – egy játékban is hagytam volna nyerni, ha ezzel mosolyt csalhatok az arcára. Ez viszont nem az úriember mivoltomon múlik, hanem az érzelmeimen, amik túl mélyek ahhoz, hogy valaha is a felszínre kerüljenek. Vagy talán csak nagyon sokára. Hiszen nem tudhattam, hogy Meredith mikor lesz készen egy új kapcsolatra… nem tudhattam, mennyire tette tönkre. Egyszer bántotta vagy többször? Sajnos nem tudtam erről eleget és épp ezért tudnom kellett a határaimat is. És azokat semmiképp nem léphettem át. A megjegyzésre a fejemet csóváltam mosolyogva. Tetszett, hogy most jó a kedve. Ritkán láttam mosolyogni vagy nevetni és egyszerűen jó érzés volt őt így látni. Aztán jött is a komolyság, a téma, ami lehangoló volt kissé. - Ahogy szeretnéd. Tudod, én bármikor meghallgatlak és itt vagyok, ha kellek – Magyaráztam az egyértelműt, avagy a tényt, amivel ő maga is tisztában volt. Megnyugtatott, hogy nem tartott rossz embernek. Igen, a szabályokat mindig is azért szegtem meg, hogy megmentsek másokat – de ez esetben nem. Most magam miatt tettem. - Az igaz, hogy jó szándék vezérel… de téged nem kellene belerángatnom, nem? – Hiszen sokszor ő is segít nekem. Most nem. Itt az újrakezdés lehetőségét nem cseszhettem el neki. - Nagyon érdekel a téma, hmm? – Kérdeztem vissza mosolyogva némileg, de őszintén? Zavarban voltam a témától valamiért. Talán azért, mert Vele beszélgettünk ilyenről. Oké, inkább csak rejtett utalgatás volt mindez, de akkor is. – Megkérdezhetnéd, de nem igazán voltak kapcsolataim. – Egy-két kaland, mikor nagyon adta magát a helyzet és szükségem volt arra, hogy levezessem valahogy a feszültséget, de egyébként nem. Figyeltem, hogy ő miképp gurít, de közben mesélni kezdtem. Lehet emiatt, lehet nem, de a golyó félrement ezúttal. Nem hagytam abba a mondandómat. Tudtam, hogy valószínűleg ledöbben majd, de a lelkesedésére nem számítottam. Megmosolyogtatott. Olyan volt, mintha a szabályszegésem vagy a majdnem kirúgásomat meg sem hallotta volna. De nem volt ez baj, örültem neki. - Inkább Sorsnak nevezném, mintsem véletlennek – Ingattam a fejem, aztán félrepillantottam. Végül pedig vissza egy szélesebb mosollyal. – Nem akartalak ezzel lerohanni. Még számomra is eléggé hihetetlen… de a teszt eredménye szerint testvérek vagyunk. Neki még nem volt alkalmam elmondani. Mármint tudja, hogy testvérek vagyunk, teszt nélkül is… de azért kellett a megerősítés mindkettőnknek – Magyaráztam tovább, majd a kérdésekre is igyekeztem reagálni. – Lincoln a neve és szerintem egész megnyerő személyiség. Kissé talán magányos típusnak tűnik – Elhúztam a szám. – Neki sem volt egyszerű gyerekkora. Kiveséztük apánkat… - Mély levegőt vettem, majd aprót bólintottam. – Jól, sokkal jobban. Néhány nap múlva kiengedik és… és igazából ezt is meg akartam veled beszélni, hogy nem bánnád-e, ha hozzánk jönne haza? Nem ismer senkit rajtam kívül, vagyis rajtunk kívül… de megértem, ha nem mész bele – Bár hogy a bátyámnak mit mondtam volna, arról fogalmam sem volt. Mindenképp magunkhoz akartam hazahozni, nem akartam magára hagyni úgy, mint apánk tette vele. Bár jobban járt ezügyben. Érdeklődve figyeltem a nőt és reméltem, hogy nem utasítja el az ötletet. - Mondtam neki, hogy a napokban valószínűleg majd veled is összefut… - Tettem hozzá, amint eszembe jutott.
Halk nevetes hagyja el a szamat szavai hallatan. - Nos az teljesseggel kizart. Akkora uriember azert meg te sem vagy. - dobom vissza neki a lasztit. Persze amugy tud o uriember lenni a megfelelo emberrel, a megfelelo pillanatban. En akkor is szeretem, amikor epp nem azt az oldalat kapja elo. El sem varnam, hogy valaki mindig, de tenyleg mindig illedelmesen es tokeletesen viselkedjen. Szerintem ilyet nem is lehet elvarni. Mellesleg szinte mar serto lenne, ha egesz vegig csak atvert volna, de nem tudnam kinezni belole akkor sem, ha nagyon akarnam. - Ismerd csak be nyugodtan, hogy elvezed, ha elverlek benne. - meg a vegen az is kiderul rola, hogy titokban kis mazo. Arcomrol termeszetesen ordit, hogy nem kell am halal komolyan venni. - Talan kesobb.. - komolyodik el az arcom, ahogy ujra eszembe jut a korhazban levo no. Az egyik oldalam olyan szivesen kitalalt volna abszolut mindenrol, a masik viszont legszivesebben melyen hallgatna az egeszrol es megbujna egy sotet sarokban. - Ugyan mar.. Emberi eleteket mentesz akkor is, amikor szabalyokat szegsz meg. Velemenyem szerint ez belefer. Nem rossz szandek vezerel es ez a lenyeg. - eleinte ugyan nem neztem jo szemmel ezt a szokasat, de idovel, ahogy egyre jobban megismertem, ha tehettem tamogattam es segitettem benne. Akkor is, ha vele egyutt en is az allasommal jatszottam/jatszom. Az a dolgunk, hogy segitsunk az embereken.. es ez sajnos nem mindig olyan egyszeru, mint ahogy egyes konyvekben olvashatjuk, vagy ahogy azt az egyetemen vazoltak. Ha pedig szabalyt kell szegni egy elet megmenteseert, hat legyen. En egyaltalan nem itelem el ezert. Figyelem, ahogy gurit es apro mosoly huzodik a szamra, amikor melle lo. - Sajnos ennyibol nem itelhetek.. - huzom el a szamat, mint aki banja, hogy nem tudja azonnal megmondani milyen is az a hires lyukerzeke. - Talan kerdezzuk meg az exeidet. Ok biztosan tudnak a valaszt. - vigyoromat immar nem tudom elfojtani. - Szerinted ok mit mondananak? - szegezem fele a kerdest, mikozben a helyere lepve egy kis koncentraciot kovetoen hasznalatba veszem a dakot. Meglokom a feher golyot, majd szepen be is talal egy csikos. - Figyelj es tanulj. - pillantok fel a ferfire mosolyogva, majd ujabb golyot utok be, a kovetkezo viszont felremegy, ahogy belekezd a tortenetbe. Tulsagosan erdekel a mondandoja ahhoz, hogy a jatekra tudjak koncentralni. Kiegyenesedek, neki dolok az asztalnak, melleim elott osszefonom karjaimat, majd kivancsian hallgatom a tortenetet. - Nagyon is jol ismerlek.. - allok odebb, hogy atvehesse a helyemet. Onmagaban a nev nem feltetlenul jelent sokat, de sejtem, mi kovetkezett. Arra viszont mar nem gondoltam, hogy valoban rokonok. - Hogy mi?? - ul ki az arcomra egy oriasi meglepettseg. - Szoval van egy feltestvered.. Ez azert nem semmi. Raadasul pont a mi korhazunkba szallitottak be. Ez biztosan veletlen? - de komolyan, mekkora mar erre az esely? - Na es milyen? Meselj mar rola! - surgetem, mert tul kivancsi vagyok az illetore. - Hihetetlen, hogy csak most hozod szoba, ezzel kellett volna kezdened! Amugy nem is tudom mit szokas ilyenkor mondani. Gratulalok?! - mosolyodom el. Tenyleg fogalmam sincs. - Hogy hivjak? Hogy nez ki? Hasonlit rad? Na es a modora? - tamadom le szegenyt, de valaszokat kovetelek! - Amugy ugye mar jol van? - erdeklodom az allapota utan, miutan beugrik a sztori eleje, miszerint balesetet szenvedett. Remelem nincs semmi komoly.
The best nurses are those that truly, and deeply, care for the patients they work with.
A tükör mögött :
Sid
2021-10-07, 12:55
Back ToYou
Bárhova is vetődsz, az emlékeid örökké kísérteni fognak.
Szerettem vele évődni, már ha lehet ezt annak nevezni. És igazából ő évődött velem, de ez csupán részletkérdés volt. Tetszett, minden, ami Ő volt. - És mi van akkor, ha valójában én hagylak mindig győzni, hmm? – Kérdeztem vissza egy játékos mosollyal, de egyébként nem hagytam győzni, tényleg nem voltam a legjobb a biliárdozásban. Meg annyira soha nem is érdekelt, mert többnyire vele jöttünk ide és az ő társaságát élveztem. Mindegy volt a körítés. Ahogy végre mesélni kezdett valamilyen szinten arról, mi történt ma, a mosolyom eltűnt és érdeklődően fürkésztem őt. De nem ment bele a részletekbe, sőt, feltűnt, hogy rám sem akar nézni. Ebből gyanút fogtam, de végül nem kérdeztem rá. Nem értettem, miért nem mer nekem igazán megnyílni, de ezt nem is lehetett erőltetni. Meg talán ez nem is bizalom kérdés volt, hanem egyszerűen csak lehet, nehezére esett beszélni dolgokról. Mint ahogy én is addig húztam a múltam feltárását neki, ameddig csak lehetett. Amíg nem volt rá megfelelő alkalom, nem meséltem el, apám mekkora vadállat volt és mit kellett végignéznem gyerekként. Illetve mit kellett átélnem. - Ha akarsz beszélni róla, én meghallgatlak – Közöltem végül egy sóhaj után, majd rátértem arra, velem mi történt ma. Hát, nehéz lett volna másképp a tudtára hoznom, de nyilván lehettem volna egy fokkal finomabb is. - Szakmailag igen, jó vagyok, de… erkölcsileg talán mégsem – Vállat vontam, ugyanakkor egyáltalán nem bántam, hogy olyan vagyok, amilyen. Megtettem mindig mindent a betegekért, szabályokat is szegtem. Az egy dolog volt, hogy ezúttal a magam érdekében szegtem szabályokat és hamisítottam iratokat. Talán másképp is elintézhettem volna, de nem akartam nagy feneket keríteni belőle; elvégre ha átkértem volna magamhoz Lincolnt, jöttek volna a kérdezgetések és a többi. Visszakérdezett, hogy mi történt, de egyelőre még nem mentem bele. El akartam kezdeni a játékunkat, és az előnyt is megkaptam a nőtől, amin csak mosolyogni tudtam. - Hah… - Inkább magamba fojtottam egy megjegyzést, de mindenesetre ez a megszólalás Meredithtől érdekes volt, és nyilván nem úgy értette, ahogyan én vettem, de pont ezért meg sem szólaltam. – Még egy? Kizárt. Tudod, nem vagyok egy győztes típus – Azért tettem egy próbát és gurítottam, de mellé ment. – Ennyit a lyukérzékről, ugye? – Fordultam a nő felé egy hasonló mosollyal, ahogyan ő az imént. Aztán kicsit odébb álltam, hogy ne zavarjam őt a gurításban, közben pedig belekezdtem a történetembe. - Néhány napja behoztak egy férfit a kórházba. Balesetet szenvedett, ahogy beért a városba… és ez még önmagában nem lett volna furcsa, de a nevén megakadt a szemem. Lockhart. Habár segédkeztem az ellátásában, hivatalosan nem az én betegem lett. De… ismersz. Ha valami felkelti a kíváncsiságom, akkor nem nyugszom. – Itt megálltam és a nőre emeltem a tekintetemet. Ha én következtem a játékban, akkor odaléptem az asztalhoz és gurítottam is. – Sikerült néhány hátsóajtót használva az én betegemmé tenni őt, és amit az aktájában olvastam… ledöbbentett. Ugyanaz az apánk – Sóhajtottam, majd a nőre pillantottam kíváncsian, mit szól ehhez az egészhez. Mindig is egyke voltam, nem tudtam Lincoln létezéséről, de ő sem az enyémről. Furcsa volt és hihetetlen. Érdekelt, Meredith mennyire döbben le vagy tartja furcsának ezt az egészet.
Ugyan megfordult mar a fejemben, hogy beavatom Leightont a teljes tortenetbe, valahogy megsem tudtam ravenni magam.. Csak ismet lejatszodna elottem minden szornyuseg, mikozben en legszivesebben kitorolnem az emlekezetembol azt az idoszakot. - Ezt ritkan hallom olyanoktol, akik tobbnyire gyozni szoktak. - szelesedik ki a vigyorom. Fogalmam sincs, miert elvezem ma este ennyire a hecceleset. A kissebb beszolas ellenere teljes mertekben egyetertek vele. Sokkal fontosabb az, hogy a tarsasagaban jol erezzem magam, mint az, hogy elverjem biliardban es oszinten remelem, hogy ezzel o is tisztaban van. Talan meg az is lehet, hogy ma hagyom nyerni, bar ahhoz jobban kene szineszkednem, kulonben nem hinne el, hogy ma egyszeruen csak nem megy a jatek. Latom rajta, hogy nem hiszi el a fullentesem. Sejtettem, hisz tul jol ismer, ahogy en is Ot. - Csak behoztak ma egy not.. - kezdek bele hirtelen, de a folytatas mar nehezemre esik. - Kulonleges eset volt.. - koszorulom meg a torkom, kozben igyekszem kerulni a szemkontaktust. - Az a nehezen felejtheto tipus. - teszem hozza, ezzel pedig lezarni terveztem a temat, mar ha hagyja. Szavai hallatan azonnal felkapom a fejem, kozben a szemeit furkeszem. - Hogy tessek? - kerdezem meglepett arccal. - Ugyan miert? Hisz az egyik legjobb vagy, akit ismerek. - annak ellenere, hogy neha kissebb szabalyokat szeg meg a jo cel erdekeben, en pedig neha segitek is benne, ha epp ugy alakul. A baratok mar csak ilyenek, nem igaz?! - Meg szep, hogy kivancsi vagyok. Mi tortent? - sot, tul kivancsi is, igy nehezemre esik kivarni, mig elmeseli a teljes sztorit. - Idonk az ugyis van.. - mondom ezt egy mosoly tarsasagaban. Ra igazabol mindig lenne idom, ahogy neki is mindig akadt ideje ram. Sosem hagynam cserben, foleg ezek utan nem. Egyszeruen keptelen lennek ra. - Ugye? Nem adnek am akarkinek elonyt. - vigyorom kiszelesedik, majd figyelem, ahogy betalal az egyik lyukba. - Meg kiderul, hogy jo a lyukerzeked. - harapok bele az also ajkamba, vigyorom pedig tovabbra is a pofimon diszeleg. - Szoval enyem a csikos.. - kozlom a tenyeket, ezt kovetoen lassu leptekkel elindulok a ferfi iranyaba. - Mit gondolsz? Betalal meg egy? - furkeszem a szemeit oldalra billentett fejjel, es egy apro mosollyal az arcomon.
The best nurses are those that truly, and deeply, care for the patients they work with.
A tükör mögött :
Sid
2021-10-06, 03:18
Back ToYou
Bárhova is vetődsz, az emlékeid örökké kísérteni fognak.
Régóta ismertem Meredith-t és néha a legapróbbnak tűnő jelekből is képes voltam olvasni. Ezúttal is láttam rajta, hogy valami nem stimmel, de kezdtem megtanulni, hogy nem ronthatok ajtóstul a házba. Az is kész csoda volt, hogy bizonyos dolgokat elmondott vagy legalábbis nem titkolt. Néha olyan érzésem volt, mintha nem bízna bennem, de tudtam, ha így lenne, nem velem jött volna el ide. - Nem a győzelem a fontos, Meredith… hanem az, hogy jól érezzük magunkat – Igazából egészen mást akartam mondani, de végül meggondoltam magam. Nem akartam olyasmikkel dobálózni, hogy a társaságában mindegy, mi történik, mert még ha ki is kapok tőle a játékban, akkor is boldog leszek, hiszen velem tölti az idejét, nem mással. - Átlagos, huh? – Néhány hosszabb pillanatig figyeltem a nőt, mielőtt megcsóváltam volna a fejem. Láttam rajta, hogy valami nem oké, de tényleg nem szándékoztam rákérdezni, főleg, hogy látszólag kerülte is a témát. Vajon mi történhetett vele? Nagyon reméltem, hogy nem találta be egy újabb „vőlegény” típusú férfi. A visszakérdezése némileg kizökkentett a gondolatmenetemből, így kellett néhány pillanat, amíg összeszedtem magam. Ekkor emeltem fel a háromszöget a golyókról. - Majdnem kirúgtak – Nem pont így akartam a beszámolómat kezdeni, de valahogy ez csúszott ki a számon legelőször. – De ez kicsit hosszabb történet, mint elsőre tűnik. Sőt, bonyolult, de elmesélem játék közben, ha kíváncsi vagy rá – A fejemet ingattam, majd ahogy visszapasszolta a kezdés jogát nekem, mondván, előnyt ad, csak elmosolyodtam. Heccelt. Kiérződött a hangjából és az arckifejezéséből. - Megtisztelő a kedvességed, Meredith – Valójában tényleg. Nem mintha ez most a kedvességről szólna, sokkal inkább arról van szó, hogy élvezi, jobb nálam ebben a játékban, de alapvetően a kedvessége az egyik olyan tulajdonsága, amiért beleszerettem. Néha kedvem lenne elmondani neki mindent, de tudom, hogy rossz vége lenne. Ha valaha is úgy tekintett volna rám, ahogyan én rá, akkor már rég tudnék róla. De mindig is csak barátként nézett rám, én pedig elfogadtam. A hosszas gondolkozás után emeltem fel a fa dákót a földről, hogy végül a kezdő gurítást megejtsem. Az elsőt nehéz elvéteni, de mondhatnánk azt is, hogy a kezdők szerencséje mellettem állt.
Hat finoman szolva, nem egeszen igy terveztem az eletemet. Az ilyen, vagy ehhez hasonlo mesek valahogy kimaradtak az almodozos idoszakombol, igy egeszen mas vizekre eveztem volna, ha tehetem, de megis igy alakult. Azt kell mondanom, annak ellenere, hogy nem ez volt tervben, egesz jol alakul az itteni eletem. Halas vagyok Sebastiannak, amiert munkat adott es azt csinalhatom, amihez ertek es amit szivbol szeretek. "Elozo eletemben" is ez volt a hivatasom, a szerelmem. Leighton bar probalta kiszedni belolem, mik is tortentek a szinfalak mogott, nem sok mindent arultam el neki. Azt persze sejtheti, hogy annak idejen az ajkam nem a szerencsetlenkedesemnek koszonhetoen hasadt fel. A nyakamat mar nem szurhatta ki, hisz annyi alapozot es pudert meg eletemben nem kentem magamra - foleg nem a nyakamra -, mint aznap, munka elott. Bar en alapbol nem vagyok az agyon sminkeles hive, inkabb mertekkel hasznalom a kulonbozo termekeket. A mai napom egesz jol indult. Mosollyal az arcomon setaltam be a mar jol ismert, hatalmas epuletbe, ahol mindenkit udvozoltem, majd kezdodhetett a munka. Pontosan egy oraval kesobb hoztak be egy not, aki ha az emlekezetem nem csal - marpedig ritkan szokott -, mar masodjara kerul be hozzank. Miutan ellattak a seruleseit, a szobajaba setaltam. Ijedtnek tunt, arra kert, hogy ne ertesitsunk senkit. Igyekeztem megnyugtatni, majd elerni, hogy a bizalmaba fogadjon. A piros nyakara pillantva, mintha csak magamat lattam volna. Furcsa, leirhatatlan erzes keritett hatalmaba, de nem engedhettem, hogy atvegye felettem a hatalmat. Husz perccel kesobb Sarah mar arrol meselt, milyen regota bantalmazza a szeretett, fuggo ferje, am o megis ragaszkodott ahhoz, hogy amint csak lehetseges, hazamenjen hozza. Hiaba probaltam meggyozni, hogy ne tegye, nem hallgatott ram, engem pedig hivott a kotelesseg. Nem tulzok, ha azt mondom, egesz nap ezen az eseten jart a fejem. Ezert is orultem annyira Leight otletenek, miszerint este biliardozzunk egyet. O majd eltereli a figyelmemet, ebben biztos vagyok. - Tehat megint ki akarsz kapni ebben a csodas jatekban? - kerdezem egy jatekos mosollyal az arcomon, amint besetalunk a barba. Miutan leadtunk a rendelest, az egyik szabad asztalhoz leptunk, en pedig figyeltem, ahogy a ferfi a golyokat pakolja a haromszogbe. - Majdnem atlagosnak mondhato.. - vonom meg lazan az egyik vallam. Ezzel csak az a baj, hogy mar belefaradtam a szineszkedesbe es az arcom nem errol arulkodik. - Na es neked? Nem igazan lattalak ma. - gondolok itt a korhazra, hisz neha osszefutunk. Amint felemeli a haromszoget, fogom a kek kretat, majd finoman hozzadorzsolom a kezemben levo fa dako hegyehez. - Kezdj csak nyugodtan, adok egy kis elonyt. - heccelem a ferfit vigyorogva.
The best nurses are those that truly, and deeply, care for the patients they work with.
A tükör mögött :
Sid
2021-10-05, 00:09
Back ToYou
Bárhova is vetődsz, az emlékeid örökké kísérteni fognak.
Csodával határos módon, de nem lettem kirúgva. Sebastian sokkal megértőbb volt, mint azt várhattam volna – nem is, inkább azt mondanám, hogy képes második esélyt adni és erre nem sok ember képest. Főleg nem az olyanok, akik hasonlóan magas pozícióban vannak, mint ő. Azt, hogy rosszul lettem a szívem miatt, az pedig igazán mellékesnek számít a történetben. A nap legnagyobb pozitívuma viszont nem Sebastian jótékonysága, hanem a DNS teszt eredménye. Emiatt történt minden és erre tettem fel mindent úgymond. Elveszíthettem volna az állásomat néhány papír meghamisítása miatt – de azt hiszem, ha Sebastian valóban kirúgott volna, akkor sem veszteségnek könyveltem volna el. Elvégre… megtudtam, hogy akit a bátyámnak gondolok, tényleg a vérem. És ez azt hiszem, mindennél többet ért. Éveken át azt hittem, egyedül vagyok bizonyos értelemben, de tévedtem. Habár Lincolnak még nem volt esélyem elmondani, de ami késik, nem múlik. Most viszont úgy döntöttem, ideje Meredith-t beavatnom mindenbe, ami az utóbbi napokban történt. Igen, eddig nem meséltem neki, mert nem akartam feleslegesen mesélni egy „idegenről”. De így már egészen más a helyzet. Sikerült rávennem, hogy a munka után eljöjjünk kicsit kikapcsolódni. Biliárd. Sosem voltam benne túl jó, de nem is ez a lényeg, hanem maga a játék és az élmény. Meg persze az, hogy közben jól lehet beszélgetni a partnerrel. Meredith. Az utóbbi napokban szinte el is felejtettem, mennyire rabjává tett engem ez a Nő – néha igenis jó elvonatkoztatni róla, hiszen tudom, hogy reménytelenül áhítozok utána. De mégis bennem van egy kis öröm, hogy velem van. Mármint, hogy érdemesnek tartott engem arra, miszerint velem szökjön el a vőlegénye elől. - Tudom, kikapcsolódni hívtalak, de azért annyit elárulhatsz, milyen napod volt ma. – Rámosolyogtam, miközben a háromszöget leemeltem a golyókról és átadtam a kezdés jogát a nőnek.
Legutóbbi képek
- Mas sokkal fontosabb. - felelem oszinten, immar kicsivel komolyabb hangon. - De ezt Te is tudod.. - hisz regota baratok vagyunk, raadasul ha nem lenne annyira fontos, nem hozza siettem volna azon a "csodas" napon, hanem.. fogalmam sincs, kihez. Nem sok ember akad, aki ennyire kozel allna hozzam. Azt sem hiszem, hogy akad meg egy ilyen ferfi. Aki kepes maga mogott hagyni mindent, csak egy barat miatt. Ez az, amit tenyleg nem sokan mondhatnak el magukrol, es ezert vagyok akkora mazlista. - Tehat hagynal unatkozni? - biggyesztem le az ajkaimat. Imadom a munkamat, ez teny. Ahogy az is, hogy orommel kovetem Leightet. Meg akkor is, ha a vege nem tul szep a tortenetnek. Nem mi vagyunk az egyetlenek, akik a munkahelyukon kissebb bajba keverednek, nem igaz?! Ez teljesen.. normalis. Mondhatni..
Elgondolkodtam. Hogyan lehetnék én túl jó? Egyáltalán mit jelent ez a kifejezés? Az, hogy feláldoztam mindent a szeretett nőért, jóvá tesz engem? Nem is tudja, hogy szeretem. Talán sosem tudja meg. Nem tudom, mit reagálna, mikor a barátjaként tart számon. Nem ronthatok rá csak úgy és vallhatok szerelmet. Nem mondhatom azt neki, hogy érte tényleg mindent feladnék. Sóhajtottam egy nagyot és végül csak csendben, halványan mosolyogtam a megjegyzésére.
