Vilageletemben nagy allatbarat voltam es ahanyszor csak megpillantottam egy kobor kutyat, segiteni szerettem volna rajta, am akkoriban meg nem tehettem. Csak egy atlagos gyerek voltam penz nelkul, de annal nagyobb almokkal. Kesobb viszont nem volt kerdes, hogy mihez akarok majd kezdeni: menhelyet alapitani, barmi aron.
Mit is mondhatnek, elertem a celom - amire buszke lehetek -, raadasul egy gyonyoru not is megismertem, aki hamar belopta magat a szivembe. Perdita a legfontosabb ember az eletemben, a tamaszom, a szerelmem, akit sosem hagynek cserben. Mellette meg a nehez, rosszabb idok is szebbnek tunnek. Mazlistanak tartom magam, amiert ilyen parom van, hisz tisztaban vagyok vele, hogy ilyen no nem terem minden bokorban - foleg a mai vilagban -.
O a PAWS Brave Hearts *101 tarsalapitoja, aki a legtobb dologgal tisztaban van, am nem mindennel. Nehany honapja surgosen penzre volt szuksegunk ahhoz, hogy a menhely kapui tovabbra is nyitva maradhassanak, az ott levo kutyaknak pedig semmiben sem kelljen hianyt szenvedniuk. Ekkor hoztam egy - mint kesobb megtudtam - rendkivul rossz dontest. Hadesztol kertem kolcson egy nem eppen kis osszeget azert, hogy kihuzzam magunkat a csavabol. Hogy ezert cserebe kesobb mit ker majd tolem, az egyelore rejtely, de a hallottak alapjan semmi jora nem szamithatok. Ez az egyik titkom Perdita elott. Ha tudomast szerezne errol, szinte biztos vagyok benne, hogy maskepp tekintene ram, eppen ezert nem tervezem beavatni, raadasul tulsagosan feltem. Ez egy olyan ugy, amibe nem keverhetem bele. Biztonsagosabb, ha nem tud semmirol es kimarad belole.
Jo es tisztesseges embernek tartom magam, aki sosem lenne kepes artani masoknak. Inkabb az a tipus vagyok, aki ha tud, barmiben segit, nyugodtan fordulhatnak hozzam es megbizhatnak bennem. Az egyetlen hibam, hogy rossz embertol kertem segitseget, ezert pedig minden bizonnyal fizetni fogok - nem penzben -.
Es ha ez valakinek nem lenne eleg, nehany hete egy kutya fogadott a tukorben. Pontosabban egy dalmata. Azt hittem mindez a stressznek es a kimerultsegnek koszonheto, azonban a furcsa mesefigura kesobb sem tunt el. Perdinek errol sem meseltem. Nem tudtam, hogyan lehetne ugy talalni a sztorit, hogy ne nezzen klinikai esetnek. Legbelul meg mindig abban remenykedtem, hogy egy nap majd ismet a megszokott arc jelenik meg a tukorben, azonban ennel valami sokkal furcsabb tortent. Alomkent porgott le elottem egy tortenet az ismeros dalmatarol, parjarol es egesz pontosan 101 pettyes kolyokkutyarol. Ez nem csak egy egyszeru mesefilm volt, hanem az emlekeim egy elfeledett eletrol. Ujabb titok a parom elott, akit egykor mindenbe beavattam, egy arva titkom sem volt. Aztan jott Hadesz, a dalmata, majd az emlekek vagy barmik is legyenek azok.. Most pedig fogalmam sincs, mihez kezdjek, mi lenne a helyes dontes..


✦ Képes vagy felvenni a mesebeli alakod: a kutyát.
✦ Könnyen kiszimatolod/megérzed, hogy ki jó szándékú és ki rossz.